Úgy indultam el a Borjour-ra, hogy főként fehéreket fogok kóstolni, pillanatnyi érdeklődésemet és ízlésemet kielégítve. Aztán egyszer csak megkívántam egy vöröset, majd a másikat és még vagy harmincat…mégis a fehérek nyertek. Viszonylag keveset járok ehhez hasonló kóstolókra, borfesztiválokra. Egyrészt szeretek a borral kettesben maradni (vagy hármasban, négyesben), mert így ismerem meg igazán és nem csak egy futó találkozás, ami akárcsak az embereknél, itt is mindkét fél erényeit és hibáit eltakarva a feledés homályába vész.

És a következő találkozáshoz már elhatározás kell és annak feledése, hogy az első felejthető volt. Másrészt nem kedvelem a nagy tömeget, zajt, ételszagot, zenét, ami sokszor elnyomja a borok felfedezését és nem is igazán marad meg mit is kóstoltunk csak, hogy ittunk. Jól éreztük magunkat, de nem sokat tapasztaltunk szakmai értelemben. Ez is lehet jó persze, csak amikor az ember kicsengeti a belépőt és utána már a második standnál elfogy a kóstolójegye, az elszomorító.

Ezért is határoztam el, hogy elmegyek a Borjour-ra…3500Ft elővételben a jegy, 50 borászat és több mint 200 bor…ráadásul a kóstolás kényelmét és szabadságát nem zavarják kóstolójegyek és APEH-ellenőrök…

Mint említettem fehérekre koncentrálva indultam, aztán a végén mindent megkóstoltam, amit épp megkívántam. Nem szokásom kiönteni a borokat, ezúttal muszáj volt. 77 bort sikerült végigkóstolnunk, amik közül értelemszerűen volt, ami nem maradt meg, mert a körülmények nem voltak olyanok. Ezért inkább meg sem említem ezeket, mint hogy itt rosszat szóljak egy borra, amit nem ismertem meg a forgatagban, és amikor legközelebb találkozunk visszakoznom kelljen. (Én a köpködést teljesen elfogadhatónak tartom, bár magam nem élek vele, inkább kisebb szüneteket iktatok be evéssel és vízzel, hiszen erre van idő a hat óra alatt. Ami kicsit zavart, hogy némelyek a magukkal hordott köpőcsésze tartalmát a standoknál kihelyezett kiöntőkbe ürítették, és nem túl vonzó látvány, amikor a kóstolandó bort egy habzó medence fölött nyújtják át…pedig volt mosdó vagy fél tucat…)

A szervezés példás volt. A pohárkölcsönzés is jobb, mint ha meg kellene vennem (igaz mindössze egyszer tettem le a kezemből máris eltűnt, de ez nem a szervezők hibája). Se a zene, se az ételszag nem zavart be, bár zárt térben voltunk. Úgy érzékeltem a megjelentek tényleg kóstoltak, társasági életet éltek és nem tombolni, inni jöttek (aminek természetesen megvan a maga helye, és néha szükséges is).
A kiállítókkal is elégedett voltam, néha bizony nyomulni kellett, hogy észrevegyék, kérnék egy pohárka bort, de ezt sem lehet felróni, hiszen elég kötetlen volt a kóstolás. És akkor, amik nekem aznap este emlékezetesek voltak:

Fehérek:

Törley Chardonnay Brut nyerspezsgő: Champagne szerű, nagyon szép, száraz, üdítő, tartalmas pezsgő, sok bársonyos szénsavbuborékkal a legjobb kezdés, nem csak kóstolásokkor.

Szászi Kéknyelű, 2009: Gyakorlatilag hordóminta még. Virágos, élesztős illat és szép savak.

Szászi Kabócás Olaszrizling, 2007: Durván belecsaptam a közepébe. Az este legszebb fehére rögtön az elején. Tartalmas, elegáns, szép fajtajelleges illattal és ízzel, harmonikus, minden porcikájában. Talán most a legjobb formában.

Légli Ottó Banyászó Olaszrizling, 2008: A ’07-es után nehéz dolga lesz. Hasonló stílus, kicsit kevésbé karakteres, de szerethető és még van előtte idő.

Légli Lugas, 2008: 50% sauvignon blanc, 30% olaszrizling, 20% rajnai rizling. Csak azért említem, mert nekem kellemes meglepetés volt. A híresztelésekkel ellentétben szerintem túlmutat az átlagbor kategórián. Egyszerű de szerethető, jól iható.

Béres Holdezüst, 2007: 85% hárslevelű, 15% furmint, félszáraz. Kedves, kellemes, jól iható, barátságos ásványossággal, hárslevelűs gyümölcsképpel és kell is a végén az a kevés cukor.

Homonna Attila Határi Furmint, 2007: Szép, tartalmas, minerális furmint, integrálódásra váró fával, de van még ideje.

Szepsy Furmint, 2007: Ismerős bor, folyamatosan javuló formában. Jó savak, szép, alig érzékelhető hordó, feszes tartás és mineralitás.

Bott Frigyes Vinculum, 2008: A ’07-es juhfark mérföldkő volt számomra. Ebben az évjáratban hájon áztatott zöldveltelini és olaszrizling alkotja. Nem emelkedik a ’07-es magasságaiba, de masszív savai és széles ízképe nagy jövőt jósol neki.

Hollóvár Hárslevelű, 2008: Fantasztikusan minerális és tartalmas, illatos és a szájat minden részletében betöltő korty. Krémes, de elegáns, vibráló.

Bussay László Olaszrizling, 2007: Ezt a bort azért kóstoltam, mert nagyon szeretem és a Bortársaság jóvoltából ott volt. Krémes, ízes, finom. Mint mindig…

Pálffy Pince Tramini, 2008: Tanítani való illatok, gyönyörű szavak és hosszú ízek. Nem vagyok tramini rajongó, de nagyon tetszett. Az általam kedvelt Bussay Tramininél élénkebb savak, kevesebb krémesség, ez jót tesz neki, pedig a Bussay-féle is szép.

Rókusfalvy Sauvignon Blanc, 2008: Jellegzetes illatok és ízek, szép egyensúly a kaszált rét és a trópusi gyümölcs stílus között. Egyedi.

Hernyák Sauvignon Blanc, 2008: Az előzőhöz hasonlóan szép kidolgozású, nagy figyelemmel készített bor, picit több lágysággal, könnyebben iható és szerethető.

Debreczeni Sauvignon Blanc, 2009 (hordóminta): Kései szüret, 16,3-as alkohol…huh, komoly anyag, remélem nem fárad el, mert most élénk és úgy friss, mint tartalmas. Jó egyensúly, abszolút harmonikus összetevők az alkohollal egyensúlyban.
(A kiszolgálás a Debreczeni-Ferenczi standoknál volt a legcsaládiasabb, -barátságosabb, köszönet érte.)

Kreinbacher Somlói, 2007: 76% furmint, 21% hárslevelű, 3% juhfark. Jó savak, kellemes mineralitás, feszes szerkezet, érthetőség, vibráló ízek szépen összeérve. Még sok ilyen „középkategóriás” somlói kellene.

Vörösök:

Domaine St. Francois Xavier Gigondas (grenache-syrah), 2007: Fekete szín. Gyümölcsbomba. Tartalmas korty. Hosszú utóíz. Egyensúly gyümölcsök és fűszeresség között. Az egyik kedvenc vörösöm aznap este.

Gróf Buttler Phantom Syrah, 2006: Sűrű és tartalmas, ígéretes, de nem lehetett megfejteni néhány kortyból. Időt kér. A kóstolótól.

Vylyan Ördög, 2007: kékfrankos-zweigelt-kadarka-merlot. Jól iható, barátságos vörös, sok gyümölccsel, élénk érzetű korttyal, barátságos tanninokkal.

Vylyan Syrah, 2007: Talán barátságosabb hordóhasználat, mint a többi Vylyan fajtabornál. A ’06-osat is kedveltem, ez kicsit könnyebsúlyú, de talán arányosabb.

Gere Kopár, 2007: A’06-oshoz hasonló stílus, de nekem kisebbet szólt. Finom hordóhasználat, gyümölcsök és jól ihatóság. Kérdés elég lesz-e ez.

Günzer Tamás Ördögárok Merlot, 2007: 15 körüli szesz, és a legszebb vörösök egyike aznap. Brutális beltartalom, nem ül rá a fogyaszthatóságra. Jól eltalált hordó-gyümölcs arány. Tetszett!

Errazuriz Don Maximiliano Cabernet Sauvignon, 2006: Az egyetlen kellemetlen emlék az Errazuriz standnál ért. Mivel nem tudok megkóstolni mindent, igyekszem a kíváncsiságomat kielégíteni. Nos, az Errazuriz pincétől a két csúcsbor érdekelt volna. A La Cumbre Shiraz és a Don Maximiliano Cabernet Sauvignon. Mondtam is, hogy ezekből kérnénk egy-egy kortyot. Furcsán néztek, majd visszakérdeztek, hogy melyikből szeretnénk, végül a pult alól a cabernet-ből kaptunk, a syrah-ból nem. Hmmm…ha lehet kóstolni miért a szájhúzás? Ha nem lehet, miért vannak kinn a borok?
A bor mindenesetre zseniális. Nagy testű, krémes, tartalmas, kakaós, egyszerre modern és arányos. Lenyűgözött…

Heimann Franciscus, 2007: Sagrantino-cabernet franc házasítása. Nagyon egyedi, fűszeres-gyümölcsös, szépen elkészített bor. Kóstoltam már, de most sem csalódtam.

Kovács Nimród Syrah, 2006: A NJK-t is megkóstoltuk, mégis ez jobban megmaradt, gyümölcsösségével, borsos illatával, jól ihatóságával kellemes élmény volt.

Sebestyén Grádus, 2006: Csinos kiszolgálás!  40% merlot, 35% cabernet sauvignon, 25% cabernet franc. Szekszárdias fűszeresség, mélység, töménység, koncentráltság, azt hiszem nem elég csak így kóstolni.

Ferenczi 1/1 Cuvée, 2007: „Kezdjük a leggyengébb borunkkal!” Mondta a termelő és az este legjobb, „gyenge borát” kaptuk. Könnyű, de tartalmas, fűszeres, gyümölcsös. Vacsora után a mérhetetlen mennyiségű fogyasztás lehetőségével.

Hernyák László Pinot Noir, 2008: Az egyik legjobb pinot aznap. Világos szín és brutális egyensúly. Gyümölcsök és az avaros, földes jegyek harmóniája. Jól ihatóság és széles ízkép. Arany középút, akárcsak a sauvignon-nál…

Etyeki Kúria Pinot Noir, 2008: Több sav és mélyebb szín. Melegebb illatok és ízek. Időt kér, de ígéretes.

Jackfall Cabernet Franc, 2006: Egy szép, nagytestű, komoly barrik bor. Nem nehézkes, jól eltalált arányok. Mélység és szélesség.

Édesek:

Béres Magita Cuvée, 2007: hárslevelű-furmint-kövérszőlő. Kiemelkedő sav-cukor arány, érett, de nem túlérett, nem nehézkes gyümölcsök. Jól iható édes.

Demeter Zoltán Birtokbor (édes), 2008: Az előzőhöz hasonló arányosság, és több beltartalom. Már maga a desszert.

Oremus Late Harvest Cuvée, 2006: 50% furmint, 30% hárslevelű, 10% zéta, 10% sárgamuskotály. Évek óta minta. Bámulatos egyensúly a cukor és a savak között. Rengeteg gyümölcs és frissesség. Tartalmas és üdítő.

Majoros 5 puttonyos aszú, 2001: Itt is az egyensúly fogott meg. Jó savak a cukrok mellé, kellemesen gyümölcsös, érett, de van még benne tartalék.

Zemplén-hegyhát 5 puttonyos aszú, 2004: Túlzó cukrok árnyékolják be és kis fáradtság, de szép gyümölcsök és hosszú utóíz jellemzik. Nekem sok a cukor (vagy kevés a sav?), de ha valaki szereti ezt a stílust, az nem fog csalódni. Igazán édes.

Konzekvencia: sok jó bor kis helyen is elfér. Összességében teljesen elégedett vagyok, a pénzemért a maximumot kaptam. Remélem a szervezők is elégedettek és a jövőben folytatódik a Borjour Magnum is.

(A jegyzetek természetesen messze nem teljesek, sőt a legtöbb helyen nincs konkrétum csak stílusjegyeket vagy a pillanatnyi benyomást írtam le, hiszen lehetetlen volt ténylegesen elmerülni egy-egy tételben. A sorrend néhol kifogásolható lehet, de mint említettem kis szüneteket tartottunk és az egyes etapokon belül kóstoltunk mindent (fehér, vörös, édes, stb.) így kevésbé fáradt el a szánk...)