X

FERENCZI

Ripka Gergely

Ferenczi Cuvée 2008.

Zömében Cabernet franc, mellette Cabernet sauvignon és egy kicsi Merlot. Illatban már a 7-essel se nagyon tudtam kibékülni: elég vegetális, kicsi paprika és zord, sötét kontúrok, főként mákkal. Szellőzve a pincére jellemzőbb édesebb hordófűszeresség bújik elő. Az íz meglepetést hoz: vaskos és telt korty, kis keserű csokoládé, a hordó háttérből asszisztál az érett gyümölcsök játékának. Kicsit szemcsés tannin, de finom. Meggyőző ez a közepesnél nagyobb test, magabiztos, erőteljes bor, mely már majdnem a klasszis 6-os előd nagyságát kezdi újraidézni. Utóíze mintha egy kis ásványosságot mutatna, egészen sós árnyalatokat érezni.

Tovább

Ripka Gergely

Ferenczi Pinot noir 2008

Hasonlít elődjére. Csupa hordóvanília, édeskés hordófűszer, ami egyelőre kissé fedi, bevonja a felszín alatt túlcsorduló érett és lédús gyümölcsöket: eper, főtt, sötét húsú csonthéjasok. Ízben kerekség jellemző, kicsit hevíti az alkohol, de nem vészesen, az édeskés elemekből itt is több van, mint az üdítő savból, de finom, zamatos, gazdagon gyümölcsös bor, mely még az út elejénél jár.

Tovább

Ripka Gergely

Ferenczi szekszárdi Cabernet franc 2008

Első szippantásra jönnek a gyümölcsök: rumos szilva, szilvalekvár, kompót, szamócadzsem árad a borból. Később Ferenczi borokra jellemző érleltségi bélyegek jönnek elő: hordó vaníliája, fűszerek, fekete bors. Színe közepesen mély rubint. Szájban gömbölyded, nem túlsúlyos, kis alkoholédességgel (14,5 v/v %), illetve ismét hordós kávéval és édes paprikával a lecsengésben. Könnyed, jó ivású vörös, akár kerti sütögetéshez (pl. bárányhoz, sertéshez) is fogyasztható...

Tovább

Ripka Gergely

Szekszárdi borok bemutatója

viszonyítási pontok #5

Itt volt a nagyszerű lehetőség, hogy kicsit behozzam a lemaradásom vörösborok terén. Tavasszal mindig elfehéredik az oldal, amin igyekszem alakítani, hisz tapasztalatom szerint a komoly vörösborok hazánk fiait sok esetben jobban érdeklik, mint a kecses fehérek. 

Tovább

Ripka Gergely

Ferenczi Cuvée 2007

Elődjéért rajongtam, és sajnos már pár hónappal ezelőtt sem győzött meg egészen a 7-es verzió. A 2007-es borok közül a szolidabb, gyümölcsösebb Pinot-t sokkal jobban szerettem.
Illatban elég közvetlen: eleinte Cabernet-s fűszerek (bors, paprika), később vidám gyümölcsök egész hada (eleinte vadszeder, aztán sok lédús, piros bogyós: ribizli, meggy, fülledt rumosszilva stb). Zamatos, édeskés korty, rengeteg szilvás gyümölcsösséggel megint, ám a 2006-osénál jóval kevesebb letisztult struktúrával és izgalommal, záróhangban feketecsokival és kis kávéssággal...ami azért izgalmasan hangzik, de pont az hiányzik ebből a borból, amit a szavak nem tudnak átadni. Valahogy nem érzem egy teljes, kerek egésznek ezt a bort. Lehet, hogy a házasítási arányok nem találták el az ízlésemet, nem tudom. Közepes test, rövidebb íz...s ha a (két csillagos magaslatokig jutó) 2006-ost fehér asztalhoz ajánlottam, akkor ezt inkább a hétköznapok könnyed italának mondanám.

Tovább

Ripka Gergely

Jóvétel - Top 12/#5

Egy újabb karton bor, mely megéri az árát

Az augusztus (még a fizuosztás előtt) is megfizethető és finom borokkal indul. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Tovább

Ripka Gergely

Jóvétel - Top 12/#3

Egy újabb karton bor, mely megéri az árát

Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Tovább

Ripka Gergely

Ferenczi Pinot Noir 2007.

Lássuk, mit tud a Pinot löszön, egy igen extrém, forró évjáratban!
Az illat nem lesből, hanem messziről támad, szinte kicsap a pohárból már fél méterről is, ahogy egy jó Pinot-hoz illik. Nem annyira fajtajelleges, vaníliás, rumos szilvás, meggyes kompótos aromák, tehát rengeteg csonthéjassal és némi hecsedlivel. Áttetsző, barnás-bordó szín, újabb pipa a Pinot fajtajegyei mellett. Ízben is egészen remek. Meglepően helyén van. Ismét sok gyümölcs, egzotikus hordófűszerekkel (vanilia), gazdag, csokoládés kesernyével, füstölt sonkás, diszkréten hordós (kissé gumis) lecsengéssel. Nem túl testes, de tartalmas és elegáns is, ugyanakkor az ízmaradék talán lehetne leheletnyit hosszabb, kicsivel több gyümölccsel. Három nap pihenő után is tartja magát szépen. Hazai Pinot fronton nem rossz vétel.

Tovább

Ripka Gergely

Ferenczi, Cuvée, 2006.**

Egy újabb megbízható, kiegyensúlyozott szekszárdi. Merlot, Cabernet Franc és Zweigelt az összetétel. Megnyerő illatában sok melegség: rumos vagy inkább konyakos meggy, amit először fölidéz az emberben. A diszkrét íz kimondottan jó egyensúlyú (Merlot hangsúlyosan étcsokoládés, mellette Cabernet franc-osan édes-fűszeres), nem túloznak a savak, nem őrjöngenek a szájban a tanninok, kellemesen gyöngéd, selymes textúrájú vörösbor, mely talán épp egy tartalmas vacsora mellett arathatja a legnagyobb sikert, fehér asztal mellett.

Tovább

Balla Márton

Magnum White

Borjour Magnum 2010

Úgy indultam el a Borjour-ra, hogy főként fehéreket fogok kóstolni, pillanatnyi érdeklődésemet és ízlésemet kielégítve. Aztán egyszer csak megkívántam egy vöröset, majd a másikat és még vagy harmincat…mégis a fehérek nyertek. Viszonylag keveset járok ehhez hasonló kóstolókra, borfesztiválokra. Egyrészt szeretek a borral kettesben maradni (vagy hármasban, négyesben), mert így ismerem meg igazán és nem csak egy futó találkozás, ami akárcsak az embereknél, itt is mindkét fél erényeit és hibáit eltakarva a feledés homályába vész.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább