Illatban gyakorlatilag csak a hordó érződik, semmi más. Ízben is tolakodik a fa, pörkölési jegyekkel, szép savval, de a végén is puncsos, durván hordós karakterrel. Az eleganciát és a terműhelyet viszont nem találtam meg benne sajnos.
Folytatódnak kalandjaink a furmint fajta körül. Aranyló szín is jelzi, hogy fiatalnak nem mondható. Illatban egészen bizarr kompozíció: viasz, méz, botritisz, de mellette tormás szúrás, szépnek nem mondható sajnos. Ízben aztán durva savakkal folytatódik, szinte citrompótlós, bántó lecsengéssel...
Advent előtti kincsvadászat, címke nélkül (száraz novemberi kiadás)
Közelegnek az ünnepek. Boldog lennék, ha ez a néhány hét édes tokajiak mértéketelen fogyasztásáról szólna itthon és/vagy külföldön (az AszúGlass-projekttel igyekszem kicsit helyzetbe hozni a borvidék legfontosabb borítpusát), de a nap végén tisztában vagyunk vele mind, hogy száraz korszakot élünk. Itt is van a száraz november, amit rögtön kihasználva a TokajDry műfajról igyekszem fátylakat lelibbenteni ezzel a néhány kortárs vakon kóstolt tétellel (2017 és 2022 között mozogva). Lesz benne új név és lesz olyan is, amit már májusban is teszteltünk. Kinél milyen minőségek kerültek palackba az elmúlt pár évjáratban? Melyik palackra essen a választásunk, ha egy ütős furmint kell? Mindig a csillagos pincéknél találjuk a csillagos minőséget? Hol tart a natúr movement Tokajban (Tállyán)? Lássuk huszadik vaktesztünk eredményeit!
Erős habzás a pohárban. Illatban igen finom pezsgős jegyek: sok péksüti, keksz, briós, tökéletes a kompozíció! Puha, akár egy vattacukorba csomagolt friss csokor fehér virág vagy friss foszlós kalács. Semmi bizonytalanság, csak a profizmus árad belole. Ezt a pezsgőt simán oda lehet tenni bármelyik sikeres világpiaci példa mellé, legyen az francia vagy angol vagy bármilyen…! Tökéletes krémes perlázs, jóleső dosage foglalja keretbe a frissitő savakat. Tisztán hagyja a szájat, krémes, hosszú és prémium utóízzel. Nagyon rég nem kostoltam (ittam...merthogy itatja magát nagyon) ennyire magabiztos magyar pezsgőt! Erre a minősegre lehet imázst építeni. Lehet, hogy csak ez a szeria lett ilyen szép, de ez nagyon rendben van: L23131 (KMHC)!!
Vegetális, enyhén cefrés, finoman fűszeres illat. Szárító, tömör, fekete ribizlis, sötét gyümölcsös ízek. Sok tannin, kevéssé kifinomult bor, közben húsos textúrával, a végén tapadással. (5+)
Szép elegáns illatában briós, finom és tiszta fehér húsú gyümölcsök, izgalmas elegancia. Kényeztető krémesség a kortyban, apró gyöngyökkel, simasággal, szép egyensúllyal. Remek dosage, tökéletes pezsgő, bármilyen alkalomra. (6+)
Tipikus narancsbor/borostyánbor stílus, rögtön színben rászolgál nevére. A három fajta közül intenzív illatban a cserszegi rózsás, buján virágos karaktere dominál, némi méhviasszal, gyantával, egyfajta balzsamossággal. A furmint fickós savai, fenolja és az olasz kesernyéje aztán ízben kap szerepet. Fiatal bor még. Intenzív ízjegyeket mutat az áztatásból. Középen meglepően nagy test (a 12-es alkohol ellenére), buja korty, és a végén is határozott kesernyével, szikár, kissé rusztikus, cseres szárítással búcsúzik. Azt nem mondanám, hogy minden nap innám: erősen rétegműfaj!
Nem túl megnyerő illat fülledt, redukált jelleggel. Sok és nagy buborék jön aztán ízben, zöldességgel. Határozott pezsgősség, kis krémes, briósos jelleg, az eleganciát és a stílust viszont hiányolom belőle sajnos... Hiába, a jó pezsgő megformálása nem egyszerű feladat. (4+)
Soká fejtegettük (id.) Halász Imre nagyszerű barátommal somlói kispincéje mélyén a rozé töltése közben, mikor is fogtunk kezet először. Van annak már hét éve is. Golopon, Setét Péternél (Míves Borház) találkoztunk: csodás 2013-as borokat mutattak nekem, melyekért azóta is rajongok, meg házi krémsajtot. Ő most a két fejes töltőn adagolta a natúr rozébort a palackokba, kollégája a koronazárat nyomta rájuk, én pedig a kalodákba pakoltam a készárut. Reggel érkeztem, délutánra meg már Sütő Zsoltiékat vártuk morva termelők kíséretében. A kettő közt szerencsére sok minden belefért a napba, és volt is mit bepótolnunk történetekben. A legfrissebb borai terén sem kevésbé, hisz évek óta nem láttuk egymást…
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:
Idei első klubkóstolónkon a Furmint Február jegyében ismét az érlelhető TokajDry borok állócsillaga, a **Bott Pince került fókuszba. Volt már szuper Csontos, volt kiváló Exczelencziás, tavaly pedig csodás Határi vertikálisunk; idén 19-re lapot húzva bevállaltam, hogy folytassuk egy löszös dűlővel és pörgessük vissza az idő kerekét egészen a száraz tokajiak hőskoráig! Szokás bekiabálni (a partvonalról), hogy a löszről készülő borok sokkal kevésbé állják a sarat, mint a vulkanikus termőhelyről származó borok, melyet tudjuk, hogy több ízben is cáfoltak már *Kikelet borok. De az igazat megvallva a negatív oldalon is tudnék sajnos példákat mondani, akár csak a saját kóstolóimról, ahol bizony volt részünk nem egy kellemetlen meglepetésekben is sajnos a Tokaji-hegyről. De úgy voltam vele, hogy ha Bott, akkor érdemes újra esélyt adni a lösznek, hátha okosabbak löszünk. 70-80 éves gyalogtőkék, történemi első osztályú terület, magasan a Tokaji-hegy oldalában, minden évben 1000 palack alatt. Mi kell még? - Nagyon kíváncsi voltam, mit mutatnak az érett palackok. Íme:
Sok évvel ezelőtt egy egri borásszal beszélgettünk az egri éjszakában egy már nem létező borbár teraszán Gárdonyi Géza egykori háza mellett. Sommásan annyit mondott bikavér témában, hogy míg Szekszárdnak a bikavér játék, addig Egerben nem az/élet-halál kérdése. Az Eger-Szekszárd Bikavér Párbaj kapcsán beszélgettünk, és egyetértettem vele, noha rendre mégis Szekszárd jött ki nekem meggyőzőbbnek, tisztábbnak az összekóstolások alkalmával. A kékfrankos alap mellett tudjuk, hogy Szekszárdon (egerrel ellentétben) a kadarka is fontos szerepet kap a bikákban, ami szerintem érthető, ha már a Kárpát-medencében vagyunk. Két általam kedvelt szekszárdi termelő borát kóstoltam most össze a nappaliban komparatív módon, hogy kicsit frissítsem a (szám ízét és a) tapasztalataimat a témában.