X

DŰLŐS

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább

Ripka Gergely

Nagy bor az, ami úgy gazdag, hogy jól iható!

Kaláka borok a megkezdett úton tovább...

Alkonyi László a 2013-as évjárattal mutatkozott be borászként. Borszakírói pályájáról már számos korábbi posztban és interjúban szót ejtettünk, és Kalákás munkásságát is nagy figyelemmel követi az egész szakma. Alkonyi László nagyon fontos igazságokra világított rá hajdani írásaival. Az a fajta radikális hang volt ő, amely kendőzetlenül tárt fel szakmai problémákat, mellyel a rendszerváltás utáni borágazat küzdött. Ezt persze számos borász igen rosszul fogadta, a háborúskodásból pedig az lett, hogy mostanra ez a hang borokban próbál kifejeződést találni inkább, mégpedig Tállyán. Az összes forgalmi boráról beszámoltunk korábban.

Tovább

Ripka Gergely

Negyed évszázad megbízhatóság Hegyalján

25 éves a Disznókő

Nehéz lenne mondani még egy olyan birtokot Tokaj környékén, ahol ennyire stabil és precíz minőséggel volt dolgunk a kezdetek, a rendszerváltás óta. Akármilyen borkategóriáról beszélünk, a Disznókő mindenben nagyon kiszámítható a magas minőséget tekintve. Nyilván az aszú a legfontosabb boruk, de mint nagyborászat, a piac tőlük is elvárja már a megbízható száraz bort, ami náluk belépőbor és nem több, a magaslatokat az édes borok jelentik, melyek late harvest és szamorodni alapokon nyugodnak. Mészáros László bevezetőjében is elhangzott, hogy az AXA Milessimé cégcsoport ugyan számos történelmi borvidéken készít borokat (Bordó mellett, Burgundiában, Portóban is), de Hegyalján kellett a legkreatívabbnak lenniük. Annyival egészíteném ki, hogy a legbátrabbaknak is itt kellett lenniük. Márpedig a Disznókő forradalmat indított a 90-es évek aszúival. Mérföldkövekkel ünnepeltük a 25 év komoly munkásságát:

Tovább

Ripka Gergely

Gizella Pince frissítés

Egy trükkös évjárat tanulságai

Volt mit bepótolni Szilágyi Lacinál is. Egy teljes délelőttöt töltöttem vele, hogy megtudjam, hol tartanak a nagy Szilvölgyes tervek, álmok. Szilágyi László még mindig az egyik legjózanabb, legtisztábban gondolkodó borásza a borvidéknek, aki ráadásul tényleg gondolkodik is, és ezen nem szabad csakúgy átsiklani. Ez a borász tényleg minden apró rezdülését elemzi az évjáratnak, szőlőnek, bornak és ennek különösen is nagy jelentősége van akkor, amikor arról folytatunk szakmai vitát, hol tart 10-15 év után a szárazboros históriája Tokaj Hegyaljának. Laci mindent megtett, hogy minden szüreti nehézség és időjárási viszontagság ellenére 2016-ból is sikerüljön értékes borokat készíteni.

Tovább

Ripka Gergely

Gira Bormanufaktura

Borok az egyik legkisebb pincétől

Suskó Ivánnak határozott elképzelései vannak a borkészítésről, a tokaji borkészítésről, a pataki borkészítésről. Azt vallja, ő a legkisebb pince egész Hegyalján, ami nagyjából igaz is, hisz bőven egy hektár alatt mozog, és a családi ház alatti ősi pincében mindössze egyetlen kishordó és pár tartály áll. A család és a gyerekek mellett műkedvelőként fogott bele a borászatba a családfő és a cél, hogy Sárospatak méltó módon kerüljön bemutatásra a borokon keresztül. De talán nem is kell különválasztani a gyerekeket a szőlőtermesztéstől: a két lurkó szinte a szőlőben nő fel, már ovisként sem okoz nekik gondot felismerni a furmintot és aktívan résztvesznek a bogyók kóstolásában, hogy a szüret időpontja a lehető legpontosabban meghatározható legyen.

Tovább

Ripka Gergely

•Bott Pincénél jártunk újra...végre

Mindig előre menekülve

Judit és Józsi is nagyban palackoztak érkezésemkor (épp a lapszűrőn engedték át az egyik száraz tételt). Ők az a fajta borászházaspár, akik mindig előrefelé menekülnek. A Fülekyt kéz a kézben hátrahagyva megállás nélkül dolgoznak, mennek előre és mindezt töretlen jókedvvel és szakmai alázattal teszik úgy, hogy közben három energikus fiú gyermek várja őket haza, és még farsangot is szerveznek a borászoknak és a helyieknek, erősítve a közösséget. Szinte megállás nélkül építkeznek, különösen az elmúlt években: éppen csak befejezték a Csontos Présházat, erre ahelyett, hogy fellélegeznének, gondoltak egy merészet és nem kisebb fába vágták a fejszéjüket, mint a keresztúri kerámiagyár birtokba vétele és romjaiból történő teljes felújítása. Rejtély, honnan merítenek energiákat minderre, napi 24 órában.

Tovább

Ripka Gergely

••Demeter Zoltán/2016 évjáratkörkép

Viszlát főbor, viszlát birtokbor...

Lévén, hogy a Tokajkalauz két fürttel kiemelt hegyaljai birtokáról van szó, sosem mulasztom el Demeter Zoltán friss borait végigkóstolni. A borász borait sokféle kritikával illették fennállásának 20 éve alatt. Senki sem tévedhetetlen és örökérvényű igazság senkinél nincs (továbbra sem). Az eddig kóstolt borai alapján szerintünk minőségben és tanulságokban ő jutott eddig a legmesszebb valamennyi bortípussal (édes, száraz, dűlős, pezsgő). Mindegyik bortípus óriási fejlődéstörténeten ment keresztül ezalatt a húsz esztendő alatt és ebben Demeter Zoltán is nagyon komoly szerepeket vállalt, nagyon sok kiváló bort palackba töltve.

Tovább

Ripka Gergely

TR Művek – multivertikális

Tállyán borászkodni menőség

Talán tényleg igaz, hogy nem mi választjuk a hivatásunkat, hanem kicsit inkább a küldetésünk választ minket. Hegyalja esetlben gyakorta érzek így. Noha a TR Műveket alapító három vagány fiatalembernek a szakmája nagyon távol áll a bortól, mégis úgy döntöttek, hogy belefognak az egyik legkeservesebb vállalkozásba, ami csak létezik Magyarországon: borászatot indítanak. Együtt szívni persze sokkal jobb, mint külön utakon, s ahogy mondani szokás az elején bizonyára fogalmuk sem volt, mire is vállalkoznak. Mindössze szerették a tokaji bort, az újhullámos szárazakat, melyek elindították őket egy úton. A választásuk Tállyára esett, itt vettek területeket, amíg még nem szöktek fel az árak, a településtől keletre, a hanyagul művelt Palota-dűlőben (2,5 ha, ami mára 3,5 ha lett) és a most még parlagon heverő Siposban (4,5 ha). Se pince, se felszerelés, se szaktudás. Valahogy így indult 2012 utolsó havában a Tállya Radicals szorija.

Tovább

Ripka Gergely

In Franc we trust

Vegyes magyar sor, vakon

A bordói fajták körüli hype eljutott idehaza arra a nyugvópontra, hogy mi magyarok szakmán belül kiemeltünk közülük magunknak egyet. Nem akarok rosszmájú lenni, de mintha lenne benne valami kizárásos alap is: a kaberné túl éles, a merlot gyakorta túl lekváros, ha drága bort akarunk készíteni belőle. A franc viszont mindig megmarad szolidan középen. Nehéz rajta fogást találni, minden évjáratban biztonságosnak tűnik. Bevallhatom, hogy én soha nem voltam a fajta elvakult rajongója. Sőt, ahogy telik-múlik az idő gyakorta vélem érteni, miért lett a kemény cabernet sauvignon a világsiker, s egyúttal nagyon tudom szeretni a merlot testét, gyümölcseit is. Ám a franc valahogy nehezen győz meg. Pedig tényleg sokkal disztingváltabb két fiatalabb bordói rokonánál, melyek amellett, hogy örököltek tőle tehetséget, mindketten képesek voltak valamire, amire a franc nem: egyéniségek lettek a világban fajtaborként is. A Cabernet franc a biztonságra utazik. Fűszerei, gyümölcsei is finomak, de épp visszafogottsága miatt nagyon-nagyon ritkán kapok tőle igazán maradandó élményt, amiért nem csak pár percig vagyok képes rajongani. No, de majd nekünk magyaroknak sikerül! Sikerül?

Tovább

Ripka Gergely

Montium Barna Furmint 2015.*

Kedvenc legyesbényei borászatunktól az új blogger-kedvenc darab! Illatban sárga virágok és pirosas gyümölcsök játéka: málna, ribizli, barack, birs (egyszerre emlékeztet Balassa és Bott borokra is). Ízre meglepő, mennyire komplex és sokrétű bor. Furminthoz képest kimondottan kedves, gyorsan levesz a lábunkról. Miközben csupa-csupa vidám gyümölcs és zamat minden cseppje. Maradékcukor is lehet benne, amit finom savak szelnek át. Több, mint meggyőző darab. Elegáns, izgalmas és még nagyon fiatal száraz tokaji.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább

Ripka Gergely

Nagy bor az, ami úgy gazdag, hogy jól iható!

Kaláka borok a megkezdett úton tovább...

Alkonyi László a 2013-as évjárattal mutatkozott be borászként. Borszakírói pályájáról már számos korábbi posztban és interjúban szót ejtettünk, és Kalákás munkásságát is nagy figyelemmel követi az egész szakma. Alkonyi László nagyon fontos igazságokra világított rá hajdani írásaival. Az a fajta radikális hang volt ő, amely kendőzetlenül tárt fel szakmai problémákat, mellyel a rendszerváltás utáni borágazat küzdött. Ezt persze számos borász igen rosszul fogadta, a háborúskodásból pedig az lett, hogy mostanra ez a hang borokban próbál kifejeződést találni inkább, mégpedig Tállyán. Az összes forgalmi boráról beszámoltunk korábban.

Tovább
Poszt hamarosan

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Negyed évszázad megbízhatóság Hegyalján

25 éves a Disznókő

Nehéz lenne mondani még egy olyan birtokot Tokaj környékén, ahol ennyire stabil és precíz minőséggel volt dolgunk a kezdetek, a rendszerváltás óta. Akármilyen borkategóriáról beszélünk, a Disznókő mindenben nagyon kiszámítható a magas minőséget tekintve. Nyilván az aszú a legfontosabb boruk, de mint nagyborászat, a piac tőlük is elvárja már a megbízható száraz bort, ami náluk belépőbor és nem több, a magaslatokat az édes borok jelentik, melyek late harvest és szamorodni alapokon nyugodnak. Mészáros László bevezetőjében is elhangzott, hogy az AXA Milessimé cégcsoport ugyan számos történelmi borvidéken készít borokat (Bordó mellett, Burgundiában, Portóban is), de Hegyalján kellett a legkreatívabbnak lenniük. Annyival egészíteném ki, hogy a legbátrabbaknak is itt kellett lenniük. Márpedig a Disznókő forradalmat indított a 90-es évek aszúival. Mérföldkövekkel ünnepeltük a 25 év komoly munkásságát:

Tovább