X

OREMUS

Ripka Gergely

Oremus édes szamorodni 2013

All time fav. Világos szín. Illatra sem túl intenzív, de nagyon tiszta, s inkább töppedt hangulatot kelt: narancshéj, citrusok és más sárgás, déli gyümölcsök, szőlővirág és körte (a botritisz nem számottevő). Ízre egyensúlyos és kirobbanóan friss. Nagyon fitalal még. Remek egyensúly, beépült alkotóelemek, érzetre viszonylag alacsony cukor és gyümölcsös savak. Közepes hosszúság, különösebb mélység vagy súly nélkül csúszik, ettől lesz jóivású, könnyen érthető édes bor. Nem lehet benne csalódni sok-sok éve már. - Továbbra is az egyik legjobb vétel tokaji édesben.

Tovább

Ripka Gergely

Tavaszi kényeztetés: Sauvignontól az édesig

Herczeg Ági MasterTasting//4

Folytatódik nem csak a Herczeg Ági Master of Wine-os kóstolósorozat, de bizony a tavasz jegyében a sauvignonozást is épp csak elkezdtük a korábbi, Cseri-poszttal. Most kicsit körbeutazzuk a világot és a száraz etapban két kakukktojás keresését követően édesbor-klasszisokba folytjuk a virágillatú tavasztól megrészegült, mámoros lelkünket. Csupa fontos leckével tűzdelt borsor. Természetesen most is vakon.

Tovább

Ripka Gergely

Amiben Tokaj verhetetlen

Érett botritiszes édes borok kóstolója

Vannak percek, amikor a sok ránk, magyarokra jellemző fanyalgás és szkeptikusság mellett időnként szünetet tartva büszkék lehetünk valaminkre. Úgy igazán! Tokaj édes borai bizony ilyenek. És ilyenek voltak évszázadokon át. A legjobb a világon. A címmel, alcímmel tulajdonképpen a legörömtelibb tanulságát már el is mondtam annak a kóstolónak, melyet nagyrészt bloggerek társaságában volt szerencsém átélni egy hete. Dagadtos meghívásának örömmel tettem eleget, mikor írta, hogy elég komoly botritiszes borokat fog kiszanálni a gyűjteményéből. Némelyik mellé odatett egy-egy hasonlóan érett külföldi tételt is, csak hogy ne legyünk nagyon belterjesek. Vakon, kettesével leplezve kóstoltuk az összes bort, noha a tokaji sor jelentős részéből nem csinált előttem titkot a szervező. Pár igen exkluzív ritkaság is került a sorba, olyan borokkal is, melyeket még én sem kóstoltam korábban. Azt is megnyugtató volt látni, hogy az alábbi tokajiak nagysága a legjobb kitekintéssel rendelkező, legkritikusabb szájú, legszkeptikusabb hazai bloggereket is meggyőztek a kóstoláskor.

Tovább

Ripka Gergely

Oremus Late Harvest Cuvée 2011

Az Oremus immár klasszikus, karcsú, átlátszó palackos late harvestje.... Most is tisztán gyümölcsös illat: mézes, nektáros, de botritiszt nem mutat (2011 nem volt kifejezetten aszús évjárat). Vitális, tökéletes egyensúlyú, bár a kis kesernyét viszont nem vártam a végén.

Tovább

Ripka Gergely

Oremus 3 puttonyos tokaji aszú 2008

Visszafogottabb illat, mézességgel. Sok cukor, édesebb, hosszabb és a 7-esnél sokkal krémesebb bor, melynek az évjáratból adódóan a savai is jóval élénkebbek azért. Alkoholja és kesernyéje kissé disszonánssá teszi most a képet, de az idő biztosan összedolgozza a kilógó részleteket.

Tovább

Ripka Gergely

Oremus 3 puttonyos tokaji aszú 2007.

Narancsos, sárga gyümölcsös illat, melyben 2007-hez képest meglepően kevés az aszús, botritiszes jegy. Friss sav, nem éppen hosszú vagy összetett ízű aszú, de a 3 puttonyos szint jeles és modern példája.

Tovább

Ripka Gergely

Egy nap az Aszúért//#2.

5 puttonyosok: 2000-2010.

Közvetlenül a nem rég posztolt 6 puttonyos sor (+ebéd) előtt kóstoltuk meg az alábbi izgalmas aszúsort. Egészen pontosan a Tokaj Reneszánsz borászainak 5 puttonyosai kerültek a poharakba, mégpedig évjárat szerint sorrendbe állítva. Bevallom, kissé elvesztettem a fonalat afelől, mi is lenne most a csapásirány a Reneszánsz célkitűzéseiben, tevékenységében. Az mondjuk tény, hogy az egyik első borvidéki szintű összefogás volt, mely tematikus rendezvényeken próbált fölvonultatni egy átfogó merítést az autentikus hegyaljai pincékből. S teszi ezt a Reneszánsz nem csak budapesti évjáratbemutatóval egybekötött sétáló kóstolón, a Tokaj Nyitányon. - Több külföldi aktivitás is szerepelt programjukban. Újabban talán picit csendesebbek, dolgoznak a Borjourral karöltve a Nyitány közönségének megfiatalításán is, most pedig bekapcsolódtak az aszú-brand újratervezésébe is.

Tovább

Ripka Gergely

Oremus Mandolás 2012.

Hosszú évek óta igazi modern klasszikus a száraz tokajiak közt. A 90-es évek közepe óta változatlan külső és változatlan stílusjegyek. Fehér gyümölcsök, birs tiszta, furmintos illata. Ízben is friss savasság, jó élénk korty, csakis az utóízben érezni a Mandolásra jellemző fát, krémességet. Összességében tetszetős nagyon. Intelligens fa és az évjáratra jellemző direkt gyümölcsök is megtalálják benne a helyüket. Megszokott profizmus.

Tovább

Ripka Gergely

Oremus 5 puttonyos tokaji aszú 1994

Gombás, érett illat, nem túl elegáns, kicsit a palackbuké ráült a borra. Éles savak hasítanak ízében, aztán picit kesernyébe is hajlik, és nem is igazán hosszú. Gyümölcsök elfogytak belőle, helyettük grillázsos jegyek és a sok sav maradt. Nem a legszebben érett Oremus aszúként marad meg emlékeimben, az biztos.

Tovább

Ripka Gergely

Oremus Édes Szamorodni 2010

Propolisz, méz, barack, virágos, friss illat. A botritisz moderált. Ízre laza, könnyed, elég édes de az egyensúlyra nem lehet panasz. Fiatalos gyümölcsei finomak, húsosak. Hosszú, közepes, de nagyon jó inni. Meglepö krémesség bujkál a korty közepén, bár leginkább üde, könnyed szamorodni.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább