Elnézést, a formálódó friss projektek némileg elvontak a blogposztoktól (nem csak a könyv, részletek természetesen hamarosan, kámingszún…stb), de cserébe nem akármi következik ma… Egy bő hete igen komoly szakmai közönség előtt tarthattam mesterkurzust friss aszús évjáratokat bemutatva a Winelovers Wine Awards első napjának zárásaként. Azt nem mondom, hogy nem izgultam szanaszét magam maser of wine-ok és külföldi szakértők előtt angolul, de az legalább biztos, hogy sikerült nekik egy csodaszép aszúsort gurítani 2019, 2018, 2017, 2016 és 2013 javából. Ezúton is köszönet a borászoknak a felajánlott tételekért: jó hírét viszik a borvidéknek ezek a tételek, az biztos. Ígértem összegzést is nekik a borokról. Íme:

Friss, fiatalos illat, klasszikus pezsgős stílusjegyek, sok primer bogyós gyümölcsös jeggyel. Szép száraz íz, bár kicsit szigorú, neutrális arcél, kedvesség nélkül. Aperitif stílust mutat ezzel a kevés dosage-zsal. Hibája nincs, de kicsit egydimenziós pezsgő képét mutatta. (5+)

Az első furmint feburárra! És még hozzá nem is akármilyen. Az alap, neonzöld címkés száraz bora a bényei nagybirtoknak, melyben a jó minőség egyéniséggel párosul. Egzotikus gyümölcsök, diszkrét, kellemes, tiszta illata. Friss, primer íz, tele zöldfűszerekkel, zsályával, fiatalos jegyekkel. Nagyon korrekt vétel furmintok közt.  Még sok ilyet kérünk! (6+)

Angol újságíróknak szervezett tokaji túrát a borvidék hegyközségi tanácsa: végre valami igazán pozitív projekt! Az Angliában élő és ténykedő Toronyi Zuzu szervezte meg azt a három napos eseményt, melynek keretén belül a brit zsurnaliszták lehetőséget kaptak, hogy képbe helyeződjenek, hol tart a tokaji furmint, a hárslevelű, a pezsgő vagy éppen az aszú napjainkban. Jómagam a pezsgős és az aszús mesterkurzus levezénylésére kaptam megtisztelő megbízást, amire mondanom se kell, örömmel mondtam igent. 

Ott kéne tartanunk, hogy minden komolyabb borvidéki településen kéne lennie egy helynek, ahol poharazva (akár fél óra alatt, három tétellel) bárki megismerheti a régió borait. Bizony érnek időnként igazán kellemes meglepetések kincskeresés közepette Tokaj környékén. Tudvalevő, hogy a sárospataki Boros borbár egyúttal borboltként, és amolyan bisztro jellegű konyhaként is funkcionál, kellemes belső és külső térrel. A Tokaj-Hegyalja Egyetem körüli munkanap végén pár hete leteszteltem a poharazott szortimentet, ügyelve rá, hogy kicsit a járatlan ösvényeken is mozogjak. Nem volt ebben az inspektori státuszban semmilyen szándékosság, a véletlen hozta így a szabad estén. De muszáj külön megemlítenem, hogy a személyzet csillagos ötösre vizsgázott: a több oldalas borlapon másfél decis árak vannak feltüntetve, de önként/ismeretlenül felajánlja a kedves felszolgáló, hogy hozhat féldeciket is; minden bor ideális hőfokon érkezett; a kilencből egy bornál sem merült fel a klasszikus (de annál keserűbb) “na az pont nincs készleten” klisé; és egy bor sem érkezett “fáradt” palackból a pohárba. Hab a tortán, hogy a száraz tételek tettek mélyebb benyomást. Lássuk a medvét!

Körtés, medicinális, hordós jegyek keverednek bukéjában. Széles zamatú korty, tiszta fehér húsú gyümölcsökkel, finom hordókesernyével a korty vége felé. Megnézném érettebb állapotban is: 2018-ból azért szárazban voltak meglepetések is, amik mintha szebben állnák az idő próbáját, mint azt akkor gondoltuk volna. Alaposan utánuk kell járni, de néha láthatóan megéri!

Mélyebb szín. Markáns gombás jegyek orrban, szép botritisz-jelleg és mintha illatos fajta is bujkálna benne. Kimondottan virgonc korty, mintha még némi pezsgés is lappangana benne, annyira vibrálóan élénk (az évjárattól kissé szokatlan módon). Hosszú, izgalmas, mély és még fiatal aszú. Friss gyümölcsök, főként lédús barack. Biztos, hogy sokáig fog még fejlődni, ha most ennyire vitális és szép ez az aszú.

Szép, mélyebb aranyló szín. Enyhe érettség illatban, nagyon kifejező, kialakult tokajiság, idős baracklekvárral, mézes propoliszossággal, almával, körtével. Ízben is megvan már egy finom érettség, szép savval, teás és kifejezett barackdzsemes édességgel. Hosszú, nagyon finom savú korty, kristálytiszta ízjegyekkel. 

Érettebb, enyhén oxidált illat, kifejező birssel, sárga gyümölcsökkel, intenzív aromatikával. A kortyban markáns savakat érezni az évjáratból. Hosszú és széles íz, a végén markáns kesernyével. Szép száraz tokaji. Komoly tétel, komoly múlttal és előzményekkel, 2003 óta az egyik legszebb kiadása a dűlőnek szárazban.

Idén harminc éve történt a rendszerváltás Magyarországon. Tokaj-Hegyalja történelmében óriási fordulatot és átrendeződést jelentett ez a dátum (ha lenne egy képzeletbeli toplista, 1989 biztos hogy a 10 legfontosabb évszám között lenne a helye). – Nem csak a birtokszerkezet formálódott át: a borkombinát átalakult, a jogutódját kereskedőházra keresztelték (hogy aztán pár éve ismét átnevezzék, és igazán nem világos, merre is tart most a Grand Tokaj). Az állami borászatot tehát lélegeztetőre tették a borvidéken, közben privatizáció útján komoly közép- és nagybirtokok alakultak ki (zömmel külföldi befektetések nyomán) bordói chateau-khoz hasonlatos módon (technológiával, nagy reményekkel, zászlajukra pedig az aszút tűzték); majd szépen lassan megjelentek a kisebb családi birtokok is a 90-es években, melyek inkább burgundi kisbirtokokként kezdték csiszolni, renoválni egy elfeledett, megkopott fényű történelmi borvidék értékeit: a minőséget, a terroirt és a Tokaji Aszút (hogy az új évezred teljesen új borkategóriáiról most kivételesen ne is beszéljünk).