Ripka Gergely

Végre megjelent a Borkiválóságok Könyvének új kiadása

De kinek szól?

Csak azt nem értem, mi a cél vele. Kinek szól? És egyáltalán miért éppen olyasmire költi az állam a (bormarketinges) forrásokat, ami abszolút nem volt soha az ő dolga. Az, hogy egy bor kiváló-e mindigis a piac és a fogyasztók dolga volt eldönteni. S ez nem is feltétlenül az én, (tévesen) féltékenységgel vádolható, borbloggeri álláspontom. Pár hónappal ezelőtt borászokkal beszélgettem erről, és bizony ők sem igazán érzik, mi szükség van súlyos állami pénzekből ilyen kiadványra. Miközben a dűlőutakat minden évben elmossa az eső, a támrendszerek tragikus állapotban vannak, a szakoktatás még mindig rendszerváltás előtti helyzetképet idéz, a bürokratikus rendszer pedig finoman szólva is keserves ma is. (Olyan összetettségű dolgokba pedig inkább bele sem megyek, hogy ha a világ legjobb édesborát adó borvidékének a legtöbb telepelülésére megérkezek, akkor még mindig a nyomort látom a sorsokban.)

Tovább

Ripka Gergely

Felnőni a feladathoz

Sokáig kereste a medve a helyét, de megtalálta

Szóval ez nem játék, ahogy egyik közismert tokaji borászunk mondaná... A blogunk teljesen újászületett. Avagy tartalmilag és külsőt tekintve is megpróbálunk felnőni a feladathoz. A magyar borblogok köreiben az elmúlt években komoly átalakulások zajlottak le. Szakítások, kiválások, egyesülések. Aki azt mondja, hogy a blog műfaja mostanra kicsit kifulladt (mondjuk 6-7 évvel ezelőtthöz képest), látszólag annak is igazat adhatunk. Vagy csak kevés az igazán egyedi szín és témafelvetés?

Tovább

Ripka Gergely

Bussay – búcsú

Bár a webes fejlesztőm azt javasolta, erre a felületre már ne töltsek föl tartalmat, mert lassan vége…mégis úgy éreztem, hogy ez az írás ide kívánkozik. Befejezésképpen. Alig pár hete, hogy eltemettük Bussay Lászlót. Sokan megemlékeztek róla - az emberről –, mindenféle felületeken. Borairól azonban kevés szó esett. Pedig igazi egyszemélyes borvidék volt Bussay, kinek munkája nélkül a Zalai borvidéknek ma egész biztosan nem jutna semennyi figyelem. Amíg nem kóstoltam a borait, addig Zala számomra a direkt-termő szőlőfajták génbankját jelentette tanulmányaim nyomán. Sokat gondolkoztam azon, vajon mitől sikerülhetett az áttörés pont ott és pont Bussay doktornak. A jó bor csak egy dolog, a táj, az adottságok és a hagyományok is közrejátszanak egy borvidék újjászületésében, de Bussay László karaktere, habitusa is bizonyára kellettek ahhoz, hogy egy kis határ menti falu országos rajongótáborra tegyen szert a hazai borivók köreiben.

Tovább

Ripka Gergely

Liszkay összes

A világot bejárt, zongorán is otthonosan mozgó, jókedélyű Liszkay Mihály az elmúlt évek egyik nagy nyertese volt a hazai borászok közt. Sok veresenyen taroltak, ami persze önmagában sokat nem kell, hogy jelentsen, de a borok mégis meglepően hamar befutottak és érdemeket szereztek az értők körében is! A 11-es Giulia-val a kissé ódivatú címkevilág is előnyére látszik formálódni. a magát remek adottságúnak kommunikáló pangyéri birtok mostanság kicsit csöndben van. Ezek még tavalyi jegyzetek. Most kerültek elő a fiók mélyéről:

Tovább

Ripka Gergely

Hol tart 2014-ben a Királyudvar?

Korábbi érdemei nyomán a 4 kiemelt birtok közt a tarcali Királyudvar is helyet kapott a TokajKalauzban. Olyan borminőség letéteményesei voltak az ezredfordulón, ami történelmi jelentőségűnek is mondható. Tizenöt évet meghaladó fennállása alatt sokminden történt Anthony Hwang birtoképítése révén. Van benne egy kicsi francia hangulat (pezsgő, félszáraz borok, sec, demisec), van mostmár biodinamika, van néhány dűlőszelekció, mégis egyedien koncentrált desszertboraik miatt érzem őket igazi csúcsborászatnak. És ez az érzés csak erősödik bennem az évek múlásával. Páran, akik rendszeresen részt vesznek a Királyudvar nagyszabású évjáratbemutatóin, talán sejthetik, miért mondom ezt.

Tovább