Ripka Gergely

Sauvignon leckék: Újvilág

Sosem unom meg

Nyár elején már elkövettem egy nemzetközi Sauvignon blanc seregszemlét, melyben volt több magyar, volt loire-i és volt pár újzélandi is A főszezonja ugyan nem most van a fajtának, de senki nem állít meg minket abban, hogy akkor igyunk üde, játékos Sauvignont, amikor kedvünk tartja. Ráaádásul nagyon sok finom ételhez passzol kiválóan (halételek, zöldséges köretek, zöldfűszeres fehér húsok stb). Azt pedig már sokszor elmondtuk, hogy bár az unalomig ismételt SBL fajtajegyeket mindenki betéve fölmondja bármikor, mégis képes új oldaláról bemutatkozni a fajta mindig. Szóval, aki a kárcsonyi rántott hal mellé még hezitál a bor kapcsán, annak három tengerentúli opció következi (én biztos bontok az ünnepek alatt egyet idén):

Tovább

Ripka Gergely

St. Andrea Nagyeged Bikavér Grand Superior 2011.**

Kell-e még elemezgetni egy bor árát?

Lőrincz György nagyot és merészet álmodott a Nagyegeden. Pontosabban mostmár ott is. Mária szobor, tudatos új telepítések, nagy fehér és persze nagy vörösborok képét előrevetítve. A St. Andrea nagyjából 2006-2009 körül került igazán a figyelem középpontjába, ami persze nem jelenti azt, hogy ma ne venné körül nagy érdeklődés rezdüléseit. Volt közben nem egy kiváló Merengő, megbízható Áldások, vidám Kutyafáják, csillaggá alakult Napborok, majd emlékezetes kadarkák és dűlős fajtaborok után egymás után érkeztek a bikavérek, főként superiorok. Itt van az első grand superior is. Az újonnan épülő brand ára okozott is sokféle reakciót… Bár talán annyira nem is volt zajos visszhangja a 26ezres árnak, mint amennyire lehetne (vagy lett volna mondjuk tíz-tizenöt éve). Talán már túl vagyunk azon, hogy egy bornak az ára tarkón vágjon minket. Facepalmozó-szkeptikusok úgyis lesznek mindig, ahogy kíváncsi hedonisták és rajongók is; a borok pedig így vagy úgy, de mindig megtalálják a maguk végső, méltó helyét. Megérkezett tehát közénk a Nagyeged Bikavér Grand Superior első évjarata mint a legdrágább magyar vörösök egyike:

Tovább
Holnap!

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Egy hihetetlen borásztörténet/#2

Zsirai Kata: Apjalánya

Kedves Gergely,

Nagy öröm volt számomra, hogy engem is felkerestél, hogy írjak le egy olyan történetet, amely számomra fontos, érdekes. Nagyon sokat gondolkoztam, mi is történt velem azalatt a kis idő alatt, amióta ténylegesen a borászattal foglalkozom, hiszen jelenleg még csak 1 év 3 hónapos a borász karrierem. Azonban tényleg nagyon sok minden történik velem és minden egyes munkatársammal nap mint nap a Pincészetünk életében.  Tehát elég nehéz volt kiválasztanom a legjobbnak ítélt történetet. Úgy döntöttem, egy olyan sztorit fogok elmesélni, ami számomra volt meghatározó, remélem nem csak nekem érdekes:

Tovább

Ripka Gergely

És akkor a Tokaj Kerház aszúi új irányt vesznek...

Aki a kormányt kezeli: Áts Károly

A már emlegetett első Tokaji Aszúnap záró momentuma egy látogatás volt a Tokaj Kereskedőház szegi érlelőpincéjébe. Nem jártam még ott soha, pedig a 37-es úton robogva egy kormánymozdulattal bármikor megtehetettem volna. Nagyszabású tervekről számoltak be a hagyományos pince mélyén (mely egyébként régen bánya volt, ezért a plafon nincs annyira alacsonyan). Pár év múlva látogatóközpontot szeretnének ebből a pincéből, boros bolttal, akár étteremmel, értelmezhető, vezetett bejárási lehetőséggel a laikus közönség számára is. A fejlesztési tervek a modernebb szőlő befogadó-, feldolgozó- és érlelőtér kialakítására szép lassan összeállnak, felújul a hordópark is, szóval az állam által rendelkezésre bocsátott súlyos pénzek így kerülnek majd a fejlesztések mentén a megfelelő helyekre (elsőrosban az új, tolcsvai épületegyüttes kivitelezésébe). Nem kétséges. Komoly és nagy álmokat szövöget az állami borászat. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.

Tovább