Ripka Gergely

Hárslevelűk előestéje

Vakkóstoló a 2o13-as hazai élvonalból szemezgetve

A hárslevelű lehetne a mi egyik aduászunk, ha kicsit jobban helyzetbe tudjuk hozni a furmintra és olaszrizlingre kihegyezett bor-imázsépítési stratégiák közt/helyett/után (?).... Ez persze nem könnyű, hiszen még a furminthoz képest is elenyésző, foltszerű a fajta jelenléte mind Somlón, mind Hegyalján. Közeleg a harmadik HÉJ, azaz a hárslevelűk éjszakájának idei ünnepe, ahol a fajta rajongói temérdek hárssal ismerkedhetnek majd, festői környezetben, a Vajdahunyad várban. Ennek előzményeként a szervező, Kézdy Dani és a blogger Milotta Laci egy exkluzív kóstolóra hívtak meg borszakírókat, bloggereket, hogy kicsit ráhangolódjunk a fajta sajátosságaira. Pedig a hárs nem könnyű műfaj, kényes a szőlőben és a pincében is, de ha megadja magát, akkor rendkívüli dolgokra lehet képes. Az ismét kiderült, hogy egy jó hárslevelű mennyivel szebben érik, mint a furmint. Az élmezőny egyes darabjainál az is kiderült, hogy a hárs rendkívüli aromavilága mennyire vonzóvá teszi a fajtából készült borokat. - Virág, méz, déli gyümölcsök és sokminden egyéb...hát, ilyenek az ország legjobb 13-as hárslevelűi vakon pontozva, 10-es (és 100-as) számrendszerben:

Tovább

Ripka Gergely

**Demeter Zoltán//2o15.

Így szöktem meg Tokajba

Elég rosszul élem meg, hogy a jelenlegi munkámból adódóan ennyire kevés időt tudok Hegyalján tölteni. A napjaim viszont többé-kevésbé magam osztom be (aki hasonló ritmusban dolgozik, az tudja, hogy ez nem is olyan egyszerű). Jött aztán a spontán ötlet, ahogy az jönni szokott időnként, ha az ember mélyen a szívébe zár egy tájat: egy esős keddi napon kocsiba vágtam magam és meg sem álltam a borvidék napsütötte fővárosáig. Persze pakoltam pár tokajguide-ot is, amit célba kellett juttatni megfelelő helyekre...nyílt például aznap a Tokaj Reneszánsz jóvoltából egy új borbár Tokaj főterétől nem messze, Prácser Hajni kávézójával szemközt (régóta nagy az igény hasonló beülős helyekre a szunnyadó városkában, remélem, sikersztori lesz). A rövid megnyitó előtt viszont egy fontos tartozást kellett lerónom: nem kóstoltam még a tokajkalauz kiemelt pincéjének, **Demeter Zoltán 2015-ös sorát.

 

Tovább
Jövő héten...

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

11//11 - DEMETER ZOLTÁN

 

 

    1. Legutóbbi (nem saját) bor, amit kóstoltál? Fernand Engel: Cremant d'Alsace - Trilogie

 

    1. Melyik paraméter a legfontosabb számodra egy bornál? A második pohár óhaja

  

    1. Egy borvidék, ahova elutaznál nagyon? Dél-Afrikát megnézném

 

    1. Egy bor, amit megkóstolnál nagyon? Cristal

  

    1. Egy fajta, amiből (titkon) szeretnél saját bort? Ezen nem gondolkoztam még

  

    1. Ha film készülne a pincédről, mi lenne a címe? One man show

 

    1. Min nevettél utoljára igazán jót? A magasságtól való félelmemen a grand cru Kitterle dűlőben Alsace-ban

 

    1. Mi akartál lenni 9 évesen? Építész

  

    1. Mi az, amit a leginkább szeretsz a borkészítésben? Az újborral való első találkozást

 

    1. Amire idős korodban a legbüszkebb leszel? Eszter

 

    1. Amit nem szeretsz, ha mondják rólad? Nem vagyok közösségi ember

 

Tovább

Ripka Gergely

Kaláka-sor//2o15.

Ha valami szép, azt nem szabad elrejteni a szemek elől

 

Amikor Tokajról beszélgetünk, egy ember neve valahogy rengetegszer előkerül, pedig az illető nem borász és nem is erdélyi fejedelem. Sokszor csak az adott gondolatfoszlány származik tőle, tudtunkon kívül, legyen szó akár puttonyszámokról, száraz tokajiak kérdéseiről, az édes borok mindenkori értelmezéséről, dűlőkről, történelmiségről, löszkarakterről, hegyaljai egyesületekről, s mindezek kulturális viszonyairól. Alkonyi László volt mindmáig az utolsó szakértő, aki a hegyaljai dűlőklasszifikáció feltámasztására kísérletet tett, s talán az egyetlen magyar borszakíró, aki valóban széles körben elismert és sokat idézett. A kultúra, közösség és mindezek egyfajta időtlen rendszerben való értelmezése által rengeteg új értéket és különleges kincset villantott fel a magyar borok körül, melyeket nélküle talán észre sem vettünk volna, noha itt vannak velünk évszázadokon át (s ez nem csupán a Bél Mátyás féle dűlőbesorolásra vonatkozik).

Tovább