X

MARADÉK CUKOR

Ripka Gergely

LOCH vertikális: 2008-2016

A világ legáradóbb rizlingje: narancs, fény és tüzijáték

Ma ismét a rajnai-rajongóknak kedvezünk. Van egy saar-menti pince, mely 2017-ben nálam minden rizlingkóstolón elvitte a pálmát. Annyival húsosabb, dúsabb, intenzívebb, mint bármelyik moseli, rheingaui, pfalzi pince bora, hogy elég gyorsan a személye kedvencemmé váltak.

Tovább

Ripka Gergely

Német Riesling-magaslatok: Grosses Gewachs 2016

A Rajna-vidék csúcsai 2016-ból

A német eredetvédelmi rendszer messze földön híres pontosságáról, logikus és mindenekelőtt házon belül és a piacon is életképes felépítéséről. Erről már több ízben is zengett poszt hasábjainkon idén. A mai posztban nem is aprózzuk el a rajnai-témát. Nagyon leegyszerűsítve: Németországban a legjobb dűlők, a grand cru-k kapták a Grosses Gewachs megjelölést. Tar Feri, a Carpe Diem borszentélyben idén már többször megörvendeztette a stílus és a fajta rajongóit egy-egy masszív rizling-sorral. Ezúttal  a 2016-os évjáratnak és a legnevesebb termelők, legjobb GG rieslingjeinek szentelt egy estét, amikoris boldog születésnapot nekem (mondhatnám azt is, hogy szebben nem is lehetett volna időzíteni ezt a kóstolót).

Tovább

Ripka Gergely

Pajzos 25

Fordulatos történet két történelmi termőhelyen

Idén több hőskori pionír pince is ünnepli a negyedévzázados évfordulóját.  Nyáron a szintén francia lendületű Disznókő tartott retropsektív kóstolót. Novemberben a Pajzos-Megyer ünnepelt méltó keretek közt. Kilencvenes évelbeli aszúik az első formabontó újaszúk közt robbantak. Mégis, a ’92- utáni Pajzos az egyik legzavarosabb történet a borvidék messzi északi felén. Egy dolog alapítani egy birtokot a rendszerváltás utáni Hegyalján és egy másik dolog mozgásban tartani a bárkát a viharos, háborgó tengeren. Francia alapítók, rengeteg birtokigazgató és borász váltotta egymást, hogy mostanra Laurent Comas irányítsa a birtokot. A tehetséges Bai Istvánt két fiatal sváb srác váltotta nem rég: Espák Pali, szőlész és Naár Ferenc, borász. Így hárman alakítják a jelenkori stílusát a pincének.

Tovább

Ripka Gergely

Nagy bor az, ami úgy gazdag, hogy jól iható!

Kaláka borok a megkezdett úton tovább...

Alkonyi László a 2013-as évjárattal mutatkozott be borászként. Borszakírói pályájáról már számos korábbi posztban és interjúban szót ejtettünk, és Kalákás munkásságát is nagy figyelemmel követi az egész szakma. Alkonyi László nagyon fontos igazságokra világított rá hajdani írásaival. Az a fajta radikális hang volt ő, amely kendőzetlenül tárt fel szakmai problémákat, mellyel a rendszerváltás utáni borágazat küzdött. Ezt persze számos borász igen rosszul fogadta, a háborúskodásból pedig az lett, hogy mostanra ez a hang borokban próbál kifejeződést találni inkább, mégpedig Tállyán. Az összes forgalmi boráról beszámoltunk korábban.

Tovább

Ripka Gergely

TR Művek – multivertikális

Tállyán borászkodni menőség

Talán tényleg igaz, hogy nem mi választjuk a hivatásunkat, hanem kicsit inkább a küldetésünk választ minket. Hegyalja esetlben gyakorta érzek így. Noha a TR Műveket alapító három vagány fiatalembernek a szakmája nagyon távol áll a bortól, mégis úgy döntöttek, hogy belefognak az egyik legkeservesebb vállalkozásba, ami csak létezik Magyarországon: borászatot indítanak. Együtt szívni persze sokkal jobb, mint külön utakon, s ahogy mondani szokás az elején bizonyára fogalmuk sem volt, mire is vállalkoznak. Mindössze szerették a tokaji bort, az újhullámos szárazakat, melyek elindították őket egy úton. A választásuk Tállyára esett, itt vettek területeket, amíg még nem szöktek fel az árak, a településtől keletre, a hanyagul művelt Palota-dűlőben (2,5 ha, ami mára 3,5 ha lett) és a most még parlagon heverő Siposban (4,5 ha). Se pince, se felszerelés, se szaktudás. Valahogy így indult 2012 utolsó havában a Tállya Radicals szorija.

Tovább

Ripka Gergely

Villa Tolnay Rajnai rizling Tavasz 2015

Szeretem a rajnait, és szeretem a villa tolnay rajnaijait is. Mindig mosolygósabbá teszik a napom. Ezt a bort nyáron, Veszprémben egy mámoros, eláztatott fesztiválon  már próbáltam (majdnem egy egész üveggel, meglepően rövid idő alatt...de abból értelemszerűen poszt nem született, csak egy szép, elázott nyári este). Elsőre elég fülledt, leveszöldséges, zelleres, karalábés buké (halványan trópusi gyümölcsökkel). Szebb is lehetne mondjuk. A korty szerencsére tiszta, rajnais savai mellé kellemes, dús maradákcukor ad tartalmat. Sok a gyümölcs, élénk citrusok, finom zamatú a korty. Tisztán hagyja a szájat is. Kellemes, gurulós darab.

Tovább

Ripka Gergely

Royal Tokaji Cuvée 2015.

A klasszikus 10 euró alatti édes tokaji. Fiatalos, botritisztől mentesebb, tiszta tropikális illat, propolisszal, mézes teával, birssel, körtekompóttal. Ízre inkább édes, de hosszú. A cukor elég tekintélyes, közben húsos, nektáros édes bor. Ananász, mangó, érett gyümölcsösségben tobzódik.  Nem kimondottan komplex, lehetne kifejezőbb a sav is, a citrusosság is, de így is elmondja a lényeget nagy vonalakban Tokajról. 

Tovább

Ripka Gergely

••Demeter Zoltán: Anett Bora 2008.••

Az édes muskotályok klasszisa

Most pedig következzen egy igazi élő legenda. Ez a főbor, mely tiszta mádi (Őszhegy) sárgamuskotályt rejt, már paramétereivel is lenyűgöző: 197 g/l cukor (30-as mustfokkal szüretelték), 9-es alkohol, 9,8 g/l sav, 50 g/l a cukormentes extrakt. Noha aszúkat megszégyenítő tokaji főborról van szó, a novemberi szüret után nyolc hónappal már palackba került, tehát egyértelműen a modern, friss, újhullámos édes tokaji borok klasszisa. Mindössze 217 liter (!) készült belőle, tehát nyugodtan nevezhetjük limitált tételnek. Melyet éppen azon a bizonyos meghatározó, legelső Demeter Zoltán kóstolómon ismertem meg, a borásszal együtt (2o1o. március 4, 2oo8-as évjáratbemutató).

Tovább

Ripka Gergely

Nobilis Barakonyi Hárs’ 2005-2014.

Hősök és szupersztárok

Bárdos Saci Barakonyi-dűlős borai könnyen lehet, hogy a mindenkori legszebben érő száraz tokajiak. Aki szeret vakon kóstolgatni idősebb furmintokat, hársakat, annak talán nem új ez a jelenség. Sokszor elmondom azt, hogy a termőhely-fajta-borász háromszög akkor adja ki a legszabályosabb képet, ha valóban mindhárman méltók rá és működik köztük az összhang, a kémia. Azt nyilván nem kell magyarázni, hogy nem minden termőhelyen tud akármilyen fajtával, bármely borász keze nyomán nagyot adni, de pont ezért szeretjük a bort, ettől különleges termék a bor: megismételhetetlen és az egyediség hordozója. Bárdos Sarolta borászatában a Barakonyi-dűlő kapta a signature szerepet. Készít innen Furmintot (tán ez az ismertebb márka), de akik a Terroir Clubnál szoktak vásárolni, bizonyára az egyszerűen csak Hárs’ névre keresztelt dűlőszelekciót is ismerik.

Tovább

Ripka Gergely

Szentesi Öcsi Rajnai rizling 2013

 

Szeretem a Szentesi-féle cimkék világát, hadd kezdjem kivételesen ezzel. Egyszerűek, nem színesek, de a francia címkék tiszta vonalait talán nála látjuk viszont a legidőtállóbb formában (ha 100 év múlva is ilyen lesz, akkor lesz igazán értéke). Ha pincém lenne, talán nekem is valami hasonló lenne. A rajnai pedig nem csak az én kedvencem, remekül passzol napjaink bordivatjába is és emellett sokoldalú és izgalmas is. Világszerte az egyik leginspirálóbb szőlőfajta, most egy igazi innovátor borász keze nyomán… - Illatban meglepően édes süteményes, vagy mondhatjuk cukorba mártott érett trópusi gyümölcsösnek is, ha a WSET által kőbe vésett fajtajegyeket keressük. Mellette puskapor, pattintott kő. Ízben aztán beigazolódik a gyanú: ez a bor nem teljesen száraz (noha a címke erre utal). Disszonáns és zavart a korty, van benne valami tisztátalanság is talán. Ízben pici szénsav szikrázik. Szóval akad benne cukor, nem is kevés. Mellette a fajta savai is érezhetők, de valahogy mégis leválnak a borról, savanykásak, de nem adnak stabil vázat a bor mögé. Bevallom, sokkal több lendületet, egységes fókuszt és üdeséget várnék egy rajnaitól! Az alkoholja tüzessé teszi, hűtsük be jól.

 

Tovább

Ripka Gergely

•Szepsy aszúk: 2oo7/2oo8/2oo9

A legenda nyomában

Szepsy István a 90-es években elkezdte átírni Hegyalja történelmét. Kétségkívül a legnagyobb hatású vátesze a borvidéknek, aki sokat tett, még többeket inspirált és a mai napog formálja a borvidék képét. Munkássága halhatatlan ikonná teszik, de ma is szüntelen dolgozik, finomít az általa kijárt képleteken. Száraz borban is maradandót alkotott, de alighanem az aszúboraiban elért mélység, tisztaság és komplexitás az, amivel az első forradalmait indította a tokaji borminőség zászlaja alatt. Az aszúkirály, aki talán először ért el zajos sikereket hazánkon kívül is szigorú szabályok szerint készített édes boraival. Elindulunk ennek a legandának a nyomában, merthogy én is kóstoltam számos régi és újabb Szepsy aszút, de abban egészen biztos vagyok, hogy mindig a borvidékben rejlő értékekek legmélyére nyerhettem bepillantást általuk egy-egy pillanatra.

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj a Tudományos Akadémián

9. MTA bora versenyen ismét Hegyalja tarolt

Tudjuk jól, hogy rengeteg a borverseny idehaza, nehéz köztük eligazodni, de kilenc év azért elég szép eredmény egy borverseny történetében is. Márpedig 2018-ban az Akadémia Bora borversenyt itt tart, repül az idő. De van ezen túlmenően is nemes gondolat ebben a versenyben. - Elegáns dolog, hogy komoly ez a többszáz éves intézmény külföldi tudós vendégeit akármilyen szupermarketes bor helyett olyan magyar borokkal szeretné megvendégelni, melyeket vakon is méltónak találnak erre a nemes küldetésre. A legtöbb kis borversenyen immár megszokott, hogy Tokaj Hegyalja uralja a mezőnyt. Új itt sincs a nap alatt: a legmagasabb pontszámú bort többnyire a desszertborok közt találjuk most is az MTA Borára nevezett közel 150 bor mezőnyében. Hét elején meg is kóstoltuk a díjazottak egy-egy jeles képviselőjét:

Tovább

Ripka Gergely

RizlingRovat: nemzetközi stílusgyakorlat

Rajnai futamok innen-onnan

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankost készítő borászoknak lehetőség

Svéd kereskedelmi kapcsolat

 

Örömmel tájékoztatjuk arról, hogy egy svéd borimportőr cég magyar ökológiai gazdálkodásból származó Kékfrankos bort keres a Systembolaget tenderjéhez kapcsolódóan.

 

Amennyiben felkeltette érdeklődését, vagy ajánlani tud termelőt, kérjük, forduljon bizalommal dr. Fáskerti Zitához:

 

 


Tel: +46 8 782 97 51

Mobil: +46 70 741 0511

E-mail Nagykövetség: mission.stockholm@mfa.gov.hu

E-mail Magán: zita.faskerti@mfa.gov.hu

Weboldal: https://stockholm.mfa.gov.hu/

 

 

Tovább

Ripka Gergely

Tekintélyes édességek a nagyvilágból vakon

Szemben a piaccal

Gyakran eltűnődöm, ha már ennyit írok Tokajról: vajon hányan ihattak az olvasók közül mondjuk az elmúlt hónapban édes bort...? De akárhol járunk a világ jelentős édesboros borvidékei közt, így vagy úgy a felszín alatt ott kísérti a pincéket korunk, a mai piaci trend anomáliája: nagyon magas árszínvonalon is sokféle édes bor készül, de mégsincs igazán kereslet rájuk. Elképesztő tradíciók, hihetetlen izgalmas (és drága) technológiák nyomán kerülnek a boltok polcaira, de a többség mégsem kíváncsi rá. A cukor kommersz ellenség, fehér méreg kategóriába került párszáz év leforgása alatt. Azt szoktam viszont mondani, nyilván főként Tokaj kapcsán, hogy ezek a borok tipikusan azok, melyeket meg kell érteni, melyekhez kicsit meg kell érni. Egyszerűen más tudatállapotot követel tőlünk és ebben nem demokratikusak. Ám ha egyszer becsípődik egy tokajinak az íze vagy egy téli estén van szerencsénk egy igazán komoly portóihoz, akkor biztosan nem felejtjük el az ízét soha többé. Ilyet azért a technológiai borok nagytöbbsége nem tud: meddig emlékszünk egy ezer forintos bornak az illatára, zamatára? Talán percekig, egy-két napig? Tokaj, Mosel, Rheingau, Sherry, Sauternes sok száz éve ejti rabul az értő közönséget, rang jelentett fogyasztásuk. Márpedig érteni valamit, érteni valamihez, az önmagában olyan kincs, ami ranggal, intellektussal jár.

Tovább