Sötét rubin szín. Szilvás, cassisos, csokis, szép mély illat. Fanyar, szárító ízek, összességében nagyon fiatalos szerkezet. Étcsoki, magas és durva tannin, édeskés lecsengés. 

A tavalyi év egyik meglepetése számomra Villányból. Fiatalos, friss gyümölcsillat, főként sötét húsú gyümölccsel, szilvával, nagyon megnyerő mélységgel. Fiatalos, friss íz, vaníliás és erős hordó, szárító tannin, de újvilágias stílusa nagyon el van találva. Végre egy igazi újszerű, egyedi élmény Villányból!

Számomra eddig kevéssé ismert borászat délről. Fiatal Merlot az ikonikus dűlőből. Szinte pacsulisan mély és komplex illat, likőrös, virágos, ibolyás, díszes, szappanos buké. Fűszeres, hordós, vaníliás korty. Kissé sok a fa, csokis jegyekkel, viszont szép tanninnal. Érhet még. Izgalmas és egyedi komplexitás jellemzi. Ha a járatlan út mentén kalandoznánk Villányban, bizony van még mit kóstolni...

Célszerű rendesen dekantálni a komoly kiválás miatt is! Illatában cappucino és tejszín (almasavbomlás), dohány, babér, kátrány, bakelit, szeder, fekete ribizli. Meleg év, gigászi test. Ízben masszív tannin és még több alkohol (és a kor ezen a két érzeten nem sokat szelídített), lecsengésében étcsoki. Mély, kiadós anyag, érett állapotban, de még a csúcsa közelében. Tartja magát szépen, még pár évet (megfelelő helyen) biztosan lehet érlelni.

Nem volt még szerencsém a pince boraihoz korábban, de megérett az idő, úgy látom. Erős dohányillat, bőr, mák, szilva, aszalt meggy. Fajtajelleges és expresszív bor. Széles, húsos, szép tannin, telt ízek elejétől a végégig.  Szépen beérett, szárító, de mozgékony savak a korty végén. Remek hordóhasználat.

Még decemberben vettem részt a Pannon Karácsony nevű eseményen (meghívásos rendezvény a Pannon Bormíves Céh szervezésében). Van valami kellemes nosztalgikus hangulat abban, amikor az ember tényleg a szakma nagy öregjeivel kóstolhat. Az első generációs, ma is élő rendszerváltó borászok mind ott voltak személyesen és a többi nagy boros eseményhez képest a közönség összetétele, még a rendezvény fotósa is ezt a hangulatot követte le. Gere Attila is kulcsfigurája ennek a rendszerváltó közösségnek. Kopár csúcsbora stílust teremtett, s noha szakmáját tekintve nem borász, jó érzékkel vette észre még a rendszerváltás előtt: van lehetőség a villányi borban és nem csak 15 Ft-ért eladva literjét az állami cégnek. Apósáék őrültnek tartották, hogy 35 Ft-ért kezdte árulni literjét szegedi halászcsárdáknak. Első évben még csak 30 hektot, következő években már Gere Tamásékét, majd a szomszédokét is. Ott is hagyta az erdészetet és nejével letették a Gere Pince alapjait.

Sosem találkoztam még Polgár Zoltánnal. De még képen sem láttam, ami azért az internet világában igencsak furcsa. Hiszen mégiscsak a villányi ősbirtokok, nagy öregek egyike. Év borásza is volt, sőt egy másik érámban árultam is a borát. Mit jelentsen akkor ez? – Annyit biztosan, hogy Polgár Zoltán kerüli a felhajtást, nem az a borceleb alkat és ez nekem per pillanat inkább szimpatikus egy olyan korban, amikor egy új borászgeneráció több képviselője kezd átmenni facebook-hősbe: ha épp beborul/kisüt a nap/lemegy a nap a pincénél, muszáj leglább egy instagramos szelfimontázst közölnie.

Gere Attila műfajt teremtett a Kopárral. Az első igazán tudatos villányi csúcsküvé. A vörösbor-kóstolók melletti viták, hogy ez a külföldi inspirációkból megszülető műfaj pontosan melyik évjárattal indult el (vagy ért véget) és kinek melyik tetszik/tetszett belőle igazán ugyanúgy része a marketing-történetnek, mint az, hogy ez az egyetlen magyar bor (so far), mely a bordói modellhez hasonló előjegyzésben működik. A 97-es első évjárat óta a harmada így fogy el mindig a 19-60 000 palacknak. A Kopár ékezetének port kavaró elvesztése is része volt a kitűnően működő marketing gépezetnek: Gere Attila kvázi kapott egy önálló márkanevet KOPAR néven (mindenki Kopárnak ejti), az eladások, palackszámok csak tovább nőttek. - Igazán senki nem rendült meg azon, hogy ez fantázianév és nem dűlőszelekció neve (a fogyasztók többsége vsz nem is igazán érti leszarja a különbséget). Történjen bármi, a Kopárt veszik, automatikusan, gondolkozás nélkül orvosnak, főnöknek, kollégának, partnernek karácsonyra. Az alapkoncepció tehát Bordóból van, a brandépítés és a marketing talán inkább toszkán beütésű (Ornellaia, Sassicaia). A Gere Kopár mostanra talán a leghíresebb magyar vörösbor-brandnek tekinthető. De mégis meddig jutott a Kopár közel 20 év alatt?

Aszalt gyümölcsök, kávé, dohány, bőrösség, füstölt sonka, de akad még benne szépen friss gyümölcs is mutatóba. Élő bor, tejes simasággal, sok-sok fűszerrel, gazdag tanninosság mellé viszonylag lazább, lágyabb szerkezettel. Étcsokis lecsengés a korrekt test mellé, jó hosszú bor maradt ez a Kopár máig.

Ritkán kerül szóba Mayerék Kopárja. Pedig a kiválónak kikiáltott villányi termőhelyen bár nem jutott sok szőlésznek hely, azért Mayer Márton is a kezdetek óta kiveszi részét a dűlő históriájának írásában.  Ráadásul az ékezettől sem kellett megfosztani soha az ő Kopárját. Illatában van némi lakkos illó, hordós fűszerekkel, vaníliával, mákkal. Sűrű, étcsokis, kellően koncentrált íz, kissé direkt fássággal, tipikus villányi mayhem-vörös jegyekkel. Meleg, rumos, érett bor.