Gyógynövényes, fekete tónusok illatban, átható és intenzív buké. Ízben sok sav, fiatalos szerkezet, hű a mérsékelt klíma jellegéhez és az illatban ígért fekete gyümölcsök ízben is megérkeznek, gyógynövényes utóízekkel. Szép tannin, izgalmas, profi, kvázi nagy kékfrankos.
Rég nem kóstoltam a felvidéki borász vöröseiből, 2009/10 környékiekért rajongtam! Élénk bíborszín. Intenzív illatában is egyértelműen fiatal vörösbor még. - Rengeteg friss erdei gyümölcs, fanyar meggy és más pirosas gyümölcsök. Ízben nem túl testes, minden cseppjében primer, virgonc és fejlődő vörösbor még. Fanyar savak végig, viszonylag könnyű, lineáris szerkezet; talán egy kicsit korán nyitottam rá. Tiszta, korrekt kiadás ebből a fajtából, érezhetően kevés beavatkozással elkészítve.
Mátrán továbbra is izgalmasan zajlik az élet. - Újra és újra felkapom a fejem egy-egy közepesen vagy kevéssé ismert kisebb pince szuper borára. A Hoop Wines ténykedését már évek óta van szerencsém nyomonkövetni. Érezhető a borokon, hogy törődéssel, jó ízléssel készülnek, noha nincs sem több generációs előzmény vagy gigaberuházás, avagy supergroup stáb mögöttük influenszer kampányokkal vagy éppen arcaba mászó online aktivitásokkal. A borok egyszerűen szépek, igényesek, magukért beszélnek, híven kifejezik Kerekes Zoltán, a tulajdonos ízlését, hozzáállását. Másfél hektáros kis birtok, a portfólióban pedig a lassan ikonikus Gereg-dűlő mindig kiemelt figyelmet kap. Nézzük, milyen egy nehezebb és egy könnyebb évjárat legelterjedtebb szőlőfajtánkon, a kékfrankoson keresztül a Mátrán!
Sötét rubin és gránát határon lavíroz színe. Rösztaromák és határozott hordófűszerek orrban. Ízében közepes test, fiatalos lendület, élénk savak. fanyar gyümölcsök érződnek a fajtából. Húsos íz, frissesség, modern stílus, magabiztos munka; talán nem túlzás azt sem mondani, hogy magyar fajtaetalon. (6)
Mély rubin árnyalatok és mély az illat is: édes fűszerekkel, szegfűszeggel, gyógynövények adta eleganciával. Ízben szép hordóhasználat, közepes test, étcsoki, finom fűszerek, szép tannin, húsos gyümölcsök. Megnyerő, magabiztos stílussal vesz le a lábamról. Szerettem, ahogy a pince legtöbb vörösét szinte mindig. (6+)
Erős fűszeresség, kis animalitással, rösztaromákkal. Közepes test, sok fűszer, bakelites jelleg, sötét húsú gyümölcsök, toastosság. Fekete ribizli és szeder keretezi ízét. Szép munka Villányból, ahol ebben a fajtában mostanság valamiért ritkábban gyönyörködhetünk. (6)
Elegáns karácsonyi fűszerek, fahéj, szegfűszeg, komplex aromatikája. Ízben soproniasan vékonyabb, savas, édesfűszeres és még fiatal bor, a végén vaníliával. Élénk savak, tiszta ízek az egyetlen "soproni" (értsd belvárosi) pincéből. (5+)
Mély rubin szín. Illatában gazdag, komplex és sűrű bor, sötét húsú gyümölcsökkel díszítve. Elég kemény tanninok, fiatalos szerkezet, vaníliás jegyek adta hordókarakter jellemzi. Erdei gyümölcsök és közepes test fonódik össze a kortyban. Szép munka. (6)
Néhány éve érdekes trend ütötte fel a fejét itthon boros körökben. Rohamosan egyre több borblogger kapott ihletet, hogy “belekóstoljon” a másik oldalba is. De nem is csak bloggerek, számos kereskedő, sommelier, szakmabéli kedves ismerősömet ragadta el a késztetés, hogy ne csak kóstolja/árulja/ajánlja a borokat, hanem ‘valahol’ alkossa is azokat. Rendben is van ez így, annál is inkább, hiszen érdekes módon a számomra leghitelesebb tollúak közül kezdtek bele ebbe többen is: (a műfaj archetípusának nevezhetnénk Malatinszky Csba sommeliert vagy Szentes József kereskedőt) így Alkonyi, akov, Geri Ádám, Gervai János vagy éppen A Művelt Alkoholistáról octopus, aka. Németi Zoltán barátunk, aki kedves barátjával közösen Mátrán készít borokat. Ma is együtt, egy pincében készítik a borokat, de immár két brandre váltak szét (így egészségesebb). Két frissebb vöröset pedig mutattak is nekem a műhelyből. Alább a részletek.
Nehéz igazán jó alapkékfrankost találni, de évek óta ez az egyik bor, amin keresztül a fajtát tanítom. Közepes rubinszíne rögtön szépen jeleníti meg a fajtát. Illatában finom fűszerek, piros húsú gyümölcsök, meggyes, cseresznyés fajtajelleg. Ízben sok sav, közepes tannin, sok meggyes, fanyar gyümölcs. Közepes test, húsos gyümölcsök játéka, a végén közérthető fűszerességgel.
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:
Idei első klubkóstolónkon a Furmint Február jegyében ismét az érlelhető TokajDry borok állócsillaga, a **Bott Pince került fókuszba. Volt már szuper Csontos, volt kiváló Exczelencziás, tavaly pedig csodás Határi vertikálisunk; idén 19-re lapot húzva bevállaltam, hogy folytassuk egy löszös dűlővel és pörgessük vissza az idő kerekét egészen a száraz tokajiak hőskoráig! Szokás bekiabálni (a partvonalról), hogy a löszről készülő borok sokkal kevésbé állják a sarat, mint a vulkanikus termőhelyről származó borok, melyet tudjuk, hogy több ízben is cáfoltak már *Kikelet borok. De az igazat megvallva a negatív oldalon is tudnék sajnos példákat mondani, akár csak a saját kóstolóimról, ahol bizony volt részünk nem egy kellemetlen meglepetésekben is sajnos a Tokaji-hegyről. De úgy voltam vele, hogy ha Bott, akkor érdemes újra esélyt adni a lösznek, hátha okosabbak löszünk. 70-80 éves gyalogtőkék, történemi első osztályú terület, magasan a Tokaji-hegy oldalában, minden évben 1000 palack alatt. Mi kell még? - Nagyon kíváncsi voltam, mit mutatnak az érett palackok. Íme:
Sok évvel ezelőtt egy egri borásszal beszélgettünk az egri éjszakában egy már nem létező borbár teraszán Gárdonyi Géza egykori háza mellett. Sommásan annyit mondott bikavér témában, hogy míg Szekszárdnak a bikavér játék, addig Egerben nem az/élet-halál kérdése. Az Eger-Szekszárd Bikavér Párbaj kapcsán beszélgettünk, és egyetértettem vele, noha rendre mégis Szekszárd jött ki nekem meggyőzőbbnek, tisztábbnak az összekóstolások alkalmával. A kékfrankos alap mellett tudjuk, hogy Szekszárdon (egerrel ellentétben) a kadarka is fontos szerepet kap a bikákban, ami szerintem érthető, ha már a Kárpát-medencében vagyunk. Két általam kedvelt szekszárdi termelő borát kóstoltam most össze a nappaliban komparatív módon, hogy kicsit frissítsem a (szám ízét és a) tapasztalataimat a témában.