Ez meg jól elmaradt az évvégi forgatagban. Régi olvasóim közül a szemfülesebbeknek feltűnhetett, hogy szokásos decemberi coravines roncsderbink TokajDry-matuzsálemekkel elfelejtődött, de kapóra jön most, mikor a csecsemőgondozás közepette úgyis ki vagyok szomjazva teljesen egy kis borra. Vártam Dórimra, hogy legyen mód vakon coravinezni, de az altatások, szoptatások állandó körforgása közepette ez a megfelelő pillanat csak nem akart eljönni, így kiszolgáltam magamat, és jól van ez az apasors így is. Lássuk az érettségi vizsgákat:

Manudlás, olajos magos, finoman füstös (tipikus), ásványos karakter, mádias mélységekkel és magaslatokkal. Sós, szikár, tömör korty. Nagy test, hosszú és kifejezetten szárító íz, sőt egy kis cserrel, és hosszú terrorjegyekkel. Sok sav, Nagyon kifejező mádi stílus, kimondottan minerális arcéllel, finom kesernyével, a végén citrusokkal. Rég kóstoltam ennyire szép alapfurmintot a pincétől. Ez most meggyőzött, és még nagyon fiatal. A nagy furmintok méltó felvezetője, egy szuper évből!

Elnézést, a formálódó friss projektek némileg elvontak a blogposztoktól (nem csak a könyv, részletek természetesen hamarosan, kámingszún…stb), de cserébe nem akármi következik ma… Egy bő hete igen komoly szakmai közönség előtt tarthattam mesterkurzust friss aszús évjáratokat bemutatva a Winelovers Wine Awards első napjának zárásaként. Azt nem mondom, hogy nem izgultam szanaszét magam maser of wine-ok és külföldi szakértők előtt angolul, de az legalább biztos, hogy sikerült nekik egy csodaszép aszúsort gurítani 2019, 2018, 2017, 2016 és 2013 javából. Ezúton is köszönet a borászoknak a felajánlott tételekért: jó hírét viszik a borvidéknek ezek a tételek, az biztos. Ígértem összegzést is nekik a borokról. Íme:

Ez a pillanat is eljött. Bár nem tudom, mit jelent ez pontosan...egész véletlenül szűrtem rá az admin felületen év elején, hogy hol is tart most a számláló. De ha már így alakult, úgy voltam vele, hogy akkor erre az alkalomra nyíljon valami különleges. 2009 derekán írtam az első cikkemet, ha az emlékezetem nem csal. Derékhegyként indult az, ami aztán TáncolóMedve bornaplóként született újjá 2010 körül (az első pár tucat poszt még Balla Marcival koprodukcióban született), és pár hetes kisebb kihagyásokkal több, mint tíz éve szolgáltat 100 %-ban független boros tartalmat a blog. Szerény kalkulációim szerint nagyjából 5000 borértékeléssel és egyéb eszmefuttatásokkal törekedtünk rá, hogy változatos témákkal, izgalmas borok leírásával örvendeztessük meg az olvasókat (akikről mind a mai napig fogalmam sincs, mennyien vannak pontosan, soha nem érdekeltek a statisztikák, hisz soha nem volt cél, hogy sales csatorna legyen az oldalból bannerekkel, roadblockokkal és popupokkal). Az volt a cél és ma is az, hogy elmeséljem a legjobb borokat.

Olyan sok minden történt az év második felében, hogy a lockdown ihlette vaktesztünk sorozata április óta szünetel! Most megtörjük a csendet és különleges vakkóstolással megyünk tovább. Bár decemberben szoktuk a TokajDry korszak hajnaláról származó oldtimer nagyágyúkat corevinezni (*Királyudvar Úrágya 2000, **Szepsyk, **Bottok, ***Demeter Zoltánok és a többiek), most ez is átcsusszant az új esztendőre. Így ma 2013 vagy annál régebbi évjáratok kerülnek a poharakba, hogy lássuk, hol fejlődnek a “tinédzser” borok a legszebben…

Így 12 év után sem tudom elképzelni, hogy más körül forogjon az életem, mint Tokaj. S ha sorolnom kéne az okokat, amiért ez így van, akkor elsők közt említeném a rengeteg inspiráló egyéniséget (noha ez is sokat formálódott bennem az idők folyamán). Lehet az ő küldetésüket is sokféleképp értelmezni: a borász időnként kicsit sztár, akiért rajong a közönség, akinek tapsolnak a borbemutatók, brilliáns borvacsorák, díjak és ünnepi beszédek végén. Aztán látjuk a közösségi médiában a posztot a kékszőlőtől piros kezekről, a hajnali munkakezdésről, a hősies küzdésről, és ami ebből fakad: esendőség, időnként hibák, felelősségvállalás stb. De ahogy látni fogjuk bizony nem feltétlen csak termelők alakítják egy borvidék jövőjét. Három év után frissítem a listámat és nagyon érdekes látni a régi és az új nevek tendenciáit ezen a listán.

Két rész van hátra. Ebben az évvégi összeállításban tehát nem borokra, hanem olyan Hegyaljához kötődő karakterekre szeretnék fókuszálni, akikkel sokszor akár napi kapcsolatban vagyunk, tettvágyuk miatt különlegesek, ami figyelmet érdemel. Kiváltságosak, mert felelősség és lehetőség van a kezükben, hogy egy kicsit történelmet is írjanak Tokaj (30 éve tartó) megújításával. 

Seven Wangról pár hónappal ezelőtt már sokat meséltem egy másik Szepsy-est alkalmából. Tokaj-fanatikus, aki gyűjti is a tokaji borkülönlegességeket és kereskedik is vele kínaiak felé, térítve a tömegeket komoly borok által. Igen nagy becsben tartja Szepsy István munkásságát és borait. Néhány hete azzal a különleges kéréssel fordult hozzám, hogy tartsunk egy kóstolót szűk körben három év Szepsy eszenciáit összekóstolva. A cukorsokk előtt felvezetés gyanánt a nagy 1999-es évjáratból az aszú párját is elhozta Tokaj legédesebb borának, és egy pezsgőmeglepetés is jutott a megérkezés öröméhez. Mert valóban ritka, ünnepi pillanat az ilyesmi, örömmel készültem fel ezekből a borokból egy rövid prezentációval; honoráriumnak csupán annyit kértem, hogy én is hadd kóstoljam, értékeljem a borokat, miközben ifj. Szepsy István mesélt azok hátteréről (az eseményt online Kínából is lehetett követni).

A Winelovers Wine Awards idén komoly szintet lépett. A mustrára nevezett borok száma immár nem csak, hogy 700-ra emelkedett, de külföldi tételek mellett, komoly szakemberek, MW-k és MS-k meghívást kaptak a borversenyre. A WL csapatának köszönhetően pedig a hét elején zajlott kóstolási napokon izgalmas mesterkurzusokon vehettek részt a zsűri tagjai is. Sajnos elmondható, hogy állami szervezésben még mindig csak egyetlen (idei tavaszi) esemény tudott valami hasonlót gurítani nemzetköziség és szakmaiság terén: van tehát még potenciál ebben a témakörben bőven. Muszáj hallatni a hangunkat, ha ott szeretnénk lenni, ahova borászaink, kereskedőink, szószólóink szánják a magyar borokat. Egy ilyen hazai programsorozatból persze Tokaj nem hiányozhat, és ha valaki igazán mély szakmai tartalommal tud megtölteni egy ilyen ültetett eseményt, akkor azok **Szepsyék! Ifj. Szepsy István a 2017-es ragyogó évjárat borait mutatta be, szinte kizárólag dűlő(/parcella)szelektált tételeken keresztül. Nem sok olyan pincét tudnék mondani, akinél egy hasonló sor ennyire sok izgalmas üzenetet hordozna Hegyaljáról. De meg is fordítható a gondolat: **Szepsyék borai talán így, együtt igazán látványosak és informatívak.

Csanaky Mátét a boros közönség a Zsirai Pincék kereskedőjeként ismerhetik. A Mádon, Somlón, sőt Villányban is tevékeny családi borműhely lelkes képviseletét látja el idehaza és külföldön is. Egy jó boros szakember persze szüntelen kóstol, fejleszti a képességeit, tanul: így Máté ruszti WSET-dolgozatához gyűjtött éppen tapasztalatokat akkor, amikor megszervezte azt a kóstolót, melyen vakon kóstoltunk aszúkat és szamordonikat. Kutatásának célja, hogy a tokaji borpalettát körüljárva bemutassa, milyenek egymáshoz képest ezek a borkülönlegességek. Mint ismeretes, szamorodni fronton különösen látványos a magasabb cukor felé való elmozdulás néhány éve, de manapság 5 puttonyosoknál sem ritka a 150 körüli cukor, a 200+ cukorral rendelkező (mádias) aszúkról nem is beszélve. De vajon vakon kóstolva mennyire világos vagy épp összezavaró ez a helyzetkép és mit okozhat ez a fajta “mézédes rendetlenség” a piacokon?