X

KÖVESKÁL

Ripka Gergely

Az első Olaszrizling Októberem

Az Olaszrizling. A mi Olaszrizlingünk. Büszkék vagyunk rá. Gyakorlatilag csak a miénk, sőt nálunk valamiért az ősök akkora fantáziát láttak benne, hogy máig legnagyobb területen termesztett fehér szőlőfajtánk. Mi újat lehet még elmondani a rizlingről? (Sajnálom, és tudom, hogy a hatlövetű megmondóemberek kedvenc vesszőparipája a „rizling=rajnai, olaszrizling=olaszrizling” - tézis; de ahol mi szüretelünk szőlőt, ott egy rizling van, az olasz, úgyhogy legalábbis erre az októberi posztra én rövidíteni fogok.)

Tovább

Ripka Gergely

Káli Kövek Kereskedőház

Egy apró lépéssel közelítve Burgundiához

Szabó Gyula, a Káli Köveknél egészen sajátos termékpaletta felépítésébe kezdett bele 2012-ben. A saját alapborain túlmenően elhatározta, hogy a sokunk számára oly kedves balatonfelvidéki településeket is megpróbálja bemutatni egy-egy fajta segítségével. Ráadásul úgy tenné mindezt, hogy nem is saját gyümölcsből dolgozna, hanem egy-egy arra méltó helyi partner-termeléővel, tulajdonképpen magánszemélyek szőlőjéből (nevük a címkén is szerepelne, az üveg hátulján). Ez a 'települési bor' - sztori abszolút burgundi hangulatú, csak persze egész kicsiben. A modell pedig nyilvánvalóan az alapok lefektetésénél tart egyelőre, de szerintem üdvözlendő és a hegyaljai MÁD-borokon kívül ilyesmire nem sokan vállalkoztak eddig itthon. Pedig a sokszínűség, fölaprózottság racionalizálásának egy lehetséges módozata lehet mindebben.

Tovább

Ripka Gergely

Liszkay Giulia Cabernet franc 2011

Édesfűszeres, paprikás, cabernet-s borsosság, mely eléggé nagyboros attitűddel mutatkozik be elsőre. Ízben a csersavak Liszkay-san erősek, de a kávés, étcsokis ízek ügyesen kitöltik a bort elejétől a végéig. Nem rossz vétel! (Mondjuk én a hasonló neveket biztos nem erőltetném rá borokra, ha borász lennék, de nem vagyok...)

Tovább

Ripka Gergely

Káli Kövek Köveskál Rizling Válogatás 2011.

Száraz, köves illat, tele keménységgel, némi mandulával. Ízben savai rendben vannak, a fa pedig elegánsan, többnyire beépülve jelentkezik. Az íz vége egy kissé eltompul, vaníliásba hajlik.

Tovább

Ripka Gergely

Olaszrizling- gyorsszemle #2

Hol tart ma egyik kedvenc fajtánk?

Elfogulatlanul mondhatjuk, hogy az Olaszrizling a legtöbb magyar borkedvelő szíve csücske. De legalábbis minimum az egyik, melyre büszke, melyet megvéd bárkivel és bármivel szemben, hisz gyakorlatilag csak a mienk, de legalábbis hungarikumként tekintünk rá. Véleményem szerint nincs ez másképp borászaink szerint sem: sokoldalú fajta, mely a hazai körülményekhez edződött, azaz megbízható, emellett a termőhely erényeit is képes megvillantani. De beszélünk-e róla eleget? Foglalkozunk-e a fajta jó hírének kibontakoztatásával eleget? Kap-e akkora figyelmet, mint mondjuk a Furmint (mert az nyilván nem lehet kérdés, hogy szeretjük-e annyira, mint a Furmintot)? Hol tart ma a magyar Olasz?

Tovább

Ripka Gergely

Furmintok arcai a nagy furmintünnepen

Viszonyítási pontok #8

Nem nagy dicsőség, de a három év alatt először sikerült eljutnom a Nagy Furmint Február kóstolóra. Örültem, hogy ezúttal sikerült; - a legjobb, legpozitívabb hazai boros kezdeményezések közt említendő az egész FF-mozgalom, melybe egyre több és több étterem, kereskedő kapcsolódik be. Nagyon szeretem a fajtát én is (kell is szeretni), a blogon is sokat írunk róla, - ezen a rendezvényen nagyjából 55 borász aktuális furmintját lehetett összevetni: Tokajból, Somlóról, Mátrából, Zalából, Köveskálról és Ausztriából. Ennyi furmintot szinte képtelenség objektíven összemérni egy ilyen tömegrendezvényen. Bevallom, ilyenkor én mindig az elejére veszem a legizgalmasabbnak ígérkezőket, hogy aztán mire kissé elfáradnék, a tömeg is megjelenik, nehezebb figyelni, akkor se maradjak le semmi fontosról. Új, tudatos koncepció alapján próbáltam fölépíteni a kóstolósort. A helyszín az illusztris Mezőgazdasági Múzeum volt a Vajdahunyad Várban, mely már sokadik boros rendezvény esetében bizonyul jó választásnak. Most kevesebbet kóstoltam (kb. 30 félét), kicsit többet beszélgettem, amíg meg nem jelent a rengeteg furmintra szomjazó ember. Rövid benyomások:

Tovább

Ripka Gergely

Pálffy Késői szüretelésű Tramini 2008.

Nagyon vártam ezt a bort. Meggyőződésem, hogy a köveskáli borász a tramini egyik legmegbízhatóbb honi értője (dr. Bussay László mellett). Gyula régóta ígérgette már. "Késői szüretelésű bornál ráadásul mindig elhúzódik az obiztatás is". Mindig kérdeztem, "jön-e már, jön-e már?", ő meg mindig mondta, hogy "jön az, jön majd". Csak megérkezett végre: - Tetszetős aranyló szín. Illatához térkép kéne, mert könnyű elveszni benne: elsőre hamisítatlan muskotály, sárga rózsával, érett szőlő édes levével, sok parfümmel, mégis érezhetően melegebb, érettebb, esszenciálisabb formába öntve, mint egy megszokott cserszegi vagy irsai esetében mondjuk. Aztán forgatva megérti az ember, tulajdonképpen miért is hívják a fajtát 'Fűszeres' Tramininek. Szerecsendió, szegfűszeg és méz vegyül késői szüretes, sőt aszúsan nektáros, sárga virágos aromákkal, végezetül sok sárga trópusi gyümölccsel tölti meg orrunkat. Közben a vulkáni kövek sajátos bazaltos, füstös jegyei is előtörnek a mélyből. Nagyon izgalmas az illat. Ízben a folytatás is rendhagyó: elsőre azt hinném, hogy hordófűszeres, kávés füstös jegyek uralják a magas alkohol mellett, de több annál. Vastag, olajos és mély bor, határozott ásványossággal. Kicsit befűt az alkohol (14.5). A kávés jegyek szellőzve sokat alakulnak, s alapvetően szerintem inkább a mineralitásból erednek (de nem nagyon találkoztam eddig fehérborban ilyen ízzel). Sok zamat és árnyalat hatja át a félédes tartomány tetején valahol, de mégis a megbonthatatlan rendet nehéz benne meglelni. Maradékcukra tekintélyes, érett, lédús narancs jut róla eszembe. A szegfűszeg és a karácsonyi gyümölcssaláta fűszerei öltenek testet, mintegy rímelve a bukéra. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyensúlya tökéletes, vagy hogy gördülékenyen vibráló, lendületes összességében a bor. Eleganciából talán itt is lehetne több (akárcsak a Furmint Szűznél), de így is egy igazán szép variáció Traminire. Téli, hóeséses esték, gyertyafény, fenyőillat jutnak róla eszembe.

Tovább

Ripka Gergely

Pálffy Cabernet sauvignon Rosé 2010

Végre nem egy szokványos, pinkes, málnás klisészerű rosé. Színe is inkább még a hagymahéjon is túli narancsos, rozsdás árnyalat. Illata egészen elképesztő, átható, dús és sokrétű: szárított paradicsom, kis gyümölcsösséggel, szellőzve zöldfűszerekkel. Ízben jön aztán a váratlan meglepetés: nem száraz. Sőt félédes. El sem olvastam a címkét, annyira nem is számítottam rá, hogy egy rosé lehet nem száraz is. Mindazonáltal természetesnek hat: gurulós gyümölcsei, finom zamatai, melyek a kifejezetten vibráló savakkal kiegészülnek még így is sokkal hietelesebben adják magukat, mint a szétélesztőzött egyenrosék, amikkel tele vannak a hiperek. Íze is sokkal kitartóbb, ami nyilván a cukor miatt is van, de egyúttal izgalmas is, sőt itatja magát, képes elfogyni. Utóízében van valami kesernyésen citrusos (narancshéj talán), ami még sajátosabbá teszi. Nehéz talán komolyan venni, de izgalmas bor, ha az ember kellően nyitott tud lenni hozzá. Abszolút feminin zsáner, de nem sok ilyet látni.

Tovább

Ripka Gergely

Pálffy köveskáli Kékfrankos 2008

Legutóbb, mikor tavasz környékén kóstoltam igencsak savhangsúlyos Kékfrankosnak ismertem meg (azon a céges kóstolón a Kadarkák sokkal inkább meggyőztek saját fajtáink közül).
Mivel nyáron bontottam, ezért kicsit behűtöttem (talán túlságosan is, ami nem volt baj, sőt néha szükséges...). Ezért adtam neki időt, hadd szellőzzön magában egy kicsit. Színe elég intenzív rubin, széleken halványabb, áttetszőbb bordóba csap át. Illata elsőre (hűvösen) lédús piros gyümölcsös, később hordós vanília párolog belőle, rumos szilva, cseresznyekompót és társaik. Pörgetve hűvösebb fűszeresség elevenedik meg: bors, paprika. Melegedve kis kék virágosság és animalitás érzékelhető, és a fűszeressége is "kékfrankososan melegebb" karaktert kap. Dús illat, eddig megnyerő bor.
Ízben ezúttal is alapvetően a savak határozzák meg a bort, s adnak neki nagy lendületet. Kicsit tapadnak a tanninok is. Közepes test, különösebb izgalmak híján. Lecsengésében határozott kávés, csokoládés kesernye bukkan föl, de a savak mellett némi eleganciát is kölcsönöz a bornak. Kereksége, arányai kevesebb savval érzésem szerint szebben bontakoznának ki (de ez nyilván termőhelyi, évjárati jegy is). Étel mellé kívánkozik.

Tovább

Ripka Gergely

Pálffy köveskáli Juhfark 2008.

Halvány citromszín. Illatban meglepő gazdagság, sokszínűség. Puha marcipán, cukrozott sütemény, és hihetetlen mennyiségű ásvány eleganciája. Ízben hosszú és ugyancsak telt. Markáns, tartalmas bor, komoly beltartalmat érezni benne. Mikor egy éve kóstoltam tartózkodó volt és nyers, azóta mondhatni tökéletesen kinyílt. Ásványai kibuktak a felszín alól, zamatai lekerekedtek, pici kesernyéje jól esik, savai belesimultak, fitten tartják a bort. Van a juhfarknak egy elegáns krémessége (nem olyan, mint a Chardonnay-nál, annál rusztikusabb, amolyan régi vágást ad a boroknak, amik engem nagyapám ság-hegyi borait juttatják eszembe kicsit). Ez a fajta krémesség ebben a borban a lehető legszebben mutatkozik meg. Elegánssá és nem fülledtté teszi, ahogy sok somlói esetében tapasztaltam mostanában. Meglepően pazar kis juhfark, igazán remek árban. (cca. 6+)

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább