Fenntarthatóság a buborékokon át nézve
Pezsgőkonferencián jártam
Pezsgőkonferencián jártam
A BV sorozat folytatása következik
Pár hete a neves villányi pince második generációját képviselő Bock Valér fehérborait vettük górcső alá. Ma eljött a napja a vörösöknek is. Hogy pontosan miben másak, mint a családfő eddigi borai, azt nehéz lenne megfogalmazni: mindenképp több a burgundi palack (cabernet esetében is, ami kicsit nekem mindig fura) és összességében limitáltabb palackszámokról van szó, mellyel az éttermeket célozza meg a birtok. Ám organoleptikusan közben a DNS-üket ezek a borok sem hazudtolják meg: viszonylag magas alkohol, komoly tanninok, érezhető hordó, (all in all) újfent délies vonások következnek, alaposan kiszellőzött palackokból:
Ha a lágy fehéreket keresed, jó helyen jársz
Ha Villányról esik szó, a legritkább, hogy fehérborok jutnak eszünkbe. A 90-es évektől következetesen a kék szőlőre, a tanninos, hordó vörösekre helyeződött a hangsúly, ami alighanem a felmelegedéssel sem fog változni. Bár hozzá kell, hogy tegyük rögtön, hogy világviszonylatban úgy tűnik, hogy a vörösborok kora igencsak leáldozóban van. Világtrend a könnyd buborékos és fehérek, rozék erősödése. A minap Érsek Tamás cimborámnak köszönhetően pedig kaphattam némi betekintést Bock Valér egyre szignifikánsabb szerepvállalásába a közismert Bock Pincénél. Múlt héten egyboros posztjaink közt amfórás rozéjukról írtam. Most jöjjön két meglepő fehér:
Méltóságteljes, lefelé keskenyedő palack, vinolokkal lezárva. Mélyebb pirosas lazacszín. Közepesen intenzív illatában finom, friss piros bogyós gyümölcsök: ribizli, eper és málna, de nem közhelyesen. Vidám és tiszta aromák, rebarbarás fűszerekkel és görögdinnyével. Íze rímel illatára, sok friss piros ribizlivel, simasággal, szép testtel, enyhe tüzességgel (13.5 v/v % odateszi magát végig). Kiadós, a szokányos rozékhoz mérten haraphatóbb, szélesebb stílus, elég enyhe, "besimuló" savakkal. Kellően hosszú, húsos, telt korty. Hűtsük be jól bontás előtt! Nem feltétlen a fröccsözős rozé, nagyobb annál: inkább olyasmi, amivel egy éjszakába nyúló grillezést el lehet kísérni.
Villány burgundi felfogásban
A minap érkezett egy mintapalack a kisharsányi Vylyan pincétől, miszerint okvetlen teszteljem le Variáció termékcsaládjuk új tagját. Formabontó kísérlet, egyedi címkével (finoman a tokajira hajazó burgundi palackban). A megközelítés pedig olyan, mintha burgundi filózófiába oltották volna egy pillanatra Villányt, ezt a forró, nehéz, tanninos vöröseiről, főként bordói fajtákból építkező borvidéket. A birtok két ikonikus terroirja, a Pillangó és Gombás termése, melybe fele részben chardonnay került, mellé 35 % pinot noir és 15 % narancsbornak készített olasz és rajnai adja a fűszerezést. Négy hónapnyi 500 literes hordózást kapott a chardonnay, a fehér pinot acélban, a narancsbor komponens pedig amfórában érett. Ennél jobban, aligha lehetett volna bonyolítani egy fehérbort. De nézzük meg, mit mutat a kóstolással!
Sok fűszer, bors, intenzív, újvilágias karakter, finom érleléssel. Izgalmas és egyedi aromatika. Markáns tannin, hosszú, telt, szárító és tapadó korty. Étcsokis íz, nagyon fiatal szerezet, vaníliás lecsengéssel. Itt még egy pár alkotónak be kell épülnie, nincs még egészen egyben, de ígéretes stílus. (6)
Finom piros gyümölcsök, tiszta, elegáns, kifinomult, jóleső fűszerek adta illatok. Arányos íz, eleven gyümölcs, friss sav, izgalmas és közben nagyon jó inni. Érett tannin, érett savak, profi bor: érezhetően van vízió, van ötlet és fantázia a bor mögött. Bravo. (7+)
Leginkább animális buké, fűszeres jegyekkel kiegészülve. Széles korty, tanninos, vastag, szárító íz, kissé kusza és összességében elég kevés benne a gyümölcs, s valahogy hiányzik a kedvesség is. (5)
Finom és tiszta fűszerek, füstölt hús, szép és egyedi aromák. Eleven korty, fűszeres, modern, lendületes íz, sok tannin és magas sav. Nagyon fiatal még, de tele van potenciállal, energiával. Kell még neki egy kis idő, de már most is szép, modern felfogású villányi bor. (6+)
Animális, izgalmas, komplex buké, finom gyümölcsök: szilva, meggy. Jó sav, sok fűszer, tapadó, szárító íz, igen magas tanninokkal. Szép szárítás, fiatal még, de nagy potenciál van még benne. Az árcímke mondjuk nem szerénykedik. (Erős 6)
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Egy viszontagságos évjárat egy évtized után
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon: