X

VILLÁNY

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

In Franc we trust

Vegyes magyar sor, vakon

A bordói fajták körüli hype eljutott idehaza arra a nyugvópontra, hogy mi magyarok szakmán belül kiemeltünk közülük magunknak egyet. Nem akarok rosszmájú lenni, de mintha lenne benne valami kizárásos alap is: a kaberné túl éles, a merlot gyakorta túl lekváros, ha drága bort akarunk készíteni belőle. A franc viszont mindig megmarad szolidan középen. Nehéz rajta fogást találni, minden évjáratban biztonságosnak tűnik. Bevallhatom, hogy én soha nem voltam a fajta elvakult rajongója. Sőt, ahogy telik-múlik az idő gyakorta vélem érteni, miért lett a kemény cabernet sauvignon a világsiker, s egyúttal nagyon tudom szeretni a merlot testét, gyümölcseit is. Ám a franc valahogy nehezen győz meg. Pedig tényleg sokkal disztingváltabb két fiatalabb bordói rokonánál, melyek amellett, hogy örököltek tőle tehetséget, mindketten képesek voltak valamire, amire a franc nem: egyéniségek lettek a világban fajtaborként is. A Cabernet franc a biztonságra utazik. Fűszerei, gyümölcsei is finomak, de épp visszafogottsága miatt nagyon-nagyon ritkán kapok tőle igazán maradandó élményt, amiért nem csak pár percig vagyok képes rajongani. No, de majd nekünk magyaroknak sikerül! Sikerül?

Tovább

Ripka Gergely

Chateau Teleki 1+1

A Csányi-birodalom csiszolódó ékköve új utakon

Az utolsó csikorgó hideg esték egyikén még szerettem volna magamat meglepni (negyed)vakon két vörössel. Május 19-én jártam a Csányi Pincészetnél, mely a közismert milliárdos cégbirodalmában a legkisebb csiszolódó kövecske (a Pick, Mizo és sok minden egyéb mellett). Mégis sokat elárul a hazai borhelyzetről, hogy villányi, sőt hazai viszonylatban is úgy emlegetjük, mint a legnagyobbak egyikét, mely hiperek bordömpingjét szolgálja ki...azaz nem kézműves, nem bio, nem menőség. Fontos azonban megjegyezni, hogy a borászat elkezdett haladni a korral. Borral való ismerkedésem első éveiben a Teleki borok közt valóban rendegeteg fejfájós darab ment át rajtam is, de immár Romsics László irányítja a bárkát, nagyon meggyőző technológiai háttérrel, és a borászat tényleg mindenféle piaci igényhez igyekszik megfelelő bort készíteni. Ebből adódóan a termékpaletta olyan szerteágazó, hogy kiigazodni sem könnyű rajta, de ha valahol, akkor egy ilyen beállítottságú pincénél el lehet nézni ezt. - Kell bor a hiperek minden polcára, kell a gasztronómiába, csúcsgasztronómiába, vinotékákba egyaránt.

Tovább

Ripka Gergely

Polgár//40

Egy vérbeli borász visszatekintése az életműre

Sosem találkoztam még Polgár Zoltánnal. De még képen sem láttam, ami azért az internet világában igencsak furcsa. Hiszen mégiscsak a villányi ősbirtokok, nagy öregek egyike. Év borásza is volt, sőt egy másik érámban árultam is a borát. Mit jelentsen akkor ez? – Annyit biztosan, hogy Polgár Zoltán kerüli a felhajtást, nem az a borceleb alkat és ez nekem per pillanat inkább szimpatikus egy olyan korban, amikor egy új borászgeneráció több képviselője kezd átmenni facebook-hősbe: ha épp beborul/kisüt a nap/lemegy a nap a pincénél, muszáj leglább egy instagramos szelfimontázst közölnie.

Tovább

Ripka Gergely

Ipacs Szabó Nászút helyett 2011

Klasszik Cabernet franc alapú házasítás Villányból. Öt évesnél biztosan fiatalabbnak mondanám: zárkózott az illat. Aszalt szilva, bőr, cassis, dohány, gomba. Ízre tömör és mostanra legalábbis remekül összesimult benne minden alkotóelem. Túlkapásoktól abszolút mentes, okosan komponált vörösbor. Semmi nem lóg tehát ki egyik irányba sem, ami nagy erénye! A sav és a tannin is mérsékelt, ami a meleg évjárat számlájára írható. Teste középsúlyú, az alkohol csak melegedve érződik. Sok kékesfekete gyümölcsöt érzek benne, de mindenekelőtt kifogástalan, érett alapanyagot, melyet az érlelés emel, kiszolgál, teret ad neki szépen. Puha, finoman tapadó tannin, hordós kesernye és édesfűszer kíséri, de csak szolídan. Közepes hosszúság, de tiszta ízek mindvégig (alacsonyabb pohárból, hidegen kóstolva szebbnek tűnt). Most lehet a csúcsán, élvezzük ki.

Tovább

Ripka Gergely

Kádár és borász találkozása

Kádár Hungary: A hordó, ha elegáns

Nyilván rengeteg dologban jók vagyunk, biztos bármilyen sportban azok is lehetünk később, ha elég milliárdot eltapsolunk rá látványosan, de egy dolog már történelmileg is bizonyított. - Kádárhatalom vagyunk. Akármilyen picik is, de tudnunk kell, hogy a zempléni, mecseki, bakonyi, börzsönyi, mátra-hegyvidéki északi, hűvös, sziklás lejőin a világ talán legkiválóbb hordóalapanyaga tenyészik határainkon belül. A kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) szálszerkezete, szívóssága és remek csersavösszetétele miatt pár éves, szabad ég alatt történő érleléssel (és nem szárítással) világszerte nagybecsű hordókat ad a borászok nagy örömére.
Magam is büszke birtokosa vagyok egy kádár-végzettségnek és maximális örömmel, tisztelettel csodáltam azokat, akik máig űzik ezt a csodálatos mesterséget. A kézi erőt ugyanis mind a mai napig nem lehet kihagyni a hordóból. Persze itt-ott gépesítették, fejlesztettek a technológián, de a humán-háttér ma is nagyon kell a jó hordóhoz. De milyen is a jó hordó? Azért kezdtem el kádárnak tanulni, mert t
udtam, hogy egész más a jó hordó egy kádárnak és egész más az ideális érlelőeszköz a borásznak. Hogy ki az, aki ezt a drága technológiát, drága terméket gazdaságossági és piacossági szempontok szerint képes közös nevezővel legyártani a két szakma közt? Kalydy András, a 90 %-ban exportra termelő Kádár Hungary Kft hordók közt és borok közt is magabiztosan mozgó vezetője hívott össze borászokat és borszakírókat egy kis közös kóstolgatásra.

Tovább

Ripka Gergely

Heumann Borosso 2012

Sokszor elmondtam, szeretem, ha egy (villányi) vörösbor nem az erő, hanem az ész oldalásól szólít meg. Van egy új szcénája a villányi borászatoknak (egy részük nem magyar), akiknél ez a szabályszerűség egyre meghatározóbb. Sajnos, pont nem ők tettek szert hírnévre vagy sajnos pont a leghírsebbekre pont nem ez a jellező (mindenki döntse el maga, melyik állításom érvényes inkább). Heimann Evelynék borai közül viszont elég sok intelligensen, érzékenyen elkészített darabbal találkoztam idén (jártam is náluk). A Borosso egyfelől erre bizonyíték, másfelől arra, hogy ezek az elvek egy forró évben is igazak tudnak lenni, háarmadrészt pedig bizonyítják, hogy 2012 kiváló év volt délpannóniában. Illatra csupa nagyboros jegy: tejszín és cappucino, elegáns és minsőégi hordó villan be azonnal. Ízre haraphatóan telt, nem túlextrahált, a tannin vajasan édeskés, a korty kerek és szuper egyensúlyban van minden. Van benne bőséggel primer gyümölcsös jegy is. Selyes és krémes textúra, semmi karcosság vagy túlzás. Remekül eltrafált villányi vörös, mely messze túlmutat a kortársak átlagszínvonalán borvidéken belül. A klasszikus bordóblendben nem okoz disszonaniát a kékfrankos jelenéte sem. Nagyszerű darab, melyet simán megnéznék egy komoly nemzetközi sorban is vakon. 

Tovább

Ripka Gergely

Heumann GT4.

Nem tudom, mi ez. Néhány hónapja villányban jártam és ott jutottam hozzá ehhez az édes fehérborhoz. Címke sincs rajta és fajta sem, csak ez a GT4 felirat. Egyedi és különdleges csemegének tűnik már az átlátszó, desszertboros, címkétlen palack miatt is.  Illatra szuperintenzív, trópusi aszalt gyümölcsök, erős ananász, mangó és más sárga gyümölcsök felhangjával, némi vegetális mellékzöngével. Később a kivi is erősen bevillan. Ízében elképesztően sok cukor, mézes, nektáros jegyekkel, de mégis finom egyensúly mellett. Lehetne benne több a sav, de így sem gejl, sok-sok tiszta és friss gyümölccsel búcsúzik. A pincének van rajnaija és hársa is, ha jól emlékszem, ami tud hasonlót egy megfelelő évben. Az ilyen kivételes borokban tényleg az a szép, hogy a borbloggert is elvarázsolják, gyakorlatilag biztosra vehető, hogy adalékanyagmentesen készítették és a romantikája is megvan, hogy valami fel nem fedezett dolog megismerésével lehettünk gazdagabbak. Köszönöm.  

Tovább

Ripka Gergely

Heumann Pince – gyorsszemle

Villány nemzetközi értékrend mentén, manufakturálisan

 

Villányban minden más borvidékünknél hamarabb és erősebben jelentek meg a 90-es években a nagy családi pincék. Akik először ébredtek, azok a meghatározók ma is, szükségtelen neveket sorolni. A legtöbb borvidékünkön mostanra a kis pincék, ha zárványszerűen is, de tényezőkké váltak. Villányban ezek a kis manufaktúrák talán kevésbé jelentősek, de néhány éve ezen a fronton is van mozgolódás. A kicsiket néhány lelkes külföldi befektető is erősíti, így egy kedves és világlátott pár: Heumann Evelyn és Erhard pincészete, akik gyüttmentekként nem jutottak pincéhez a városban, ezért egy kevéssé hangulatos, ám a célnak épp megfelelő ipari épületet szemeltek ki borászati álmaik megvalósításához. Minden négyzetcentiménterét ki is használjak a létesítménynek. Elképesztő tisztán és precízen dolgoznak. Nyilván a külpiac a meghatározó számukra, és ehhez kellő inspirációt is gyűjtenek kóstolással. Boraikkal korábbi munkahelyemen már találkoztam, Terra Tartarojukat nagyon szerettem, de ideje volt a frissítésnek:

Tovább

Ripka Gergely

Gere K O P A’ R…..1997-2012!

Így íródik egy mítosz

 

Gere Attila műfajt teremtett a Kopárral. Az első igazán tudatos villányi csúcsküvé. A vörösbor-kóstolók melletti viták, hogy ez a külföldi inspirációkból megszülető műfaj pontosan melyik évjárattal indult el (vagy ért véget) és kinek melyik tetszik/tetszett belőle igazán ugyanúgy része a marketing-történetnek, mint az, hogy ez az egyetlen magyar bor (so far), mely a bordói modellhez hasonló előjegyzésben működik. A 97-es első évjárat óta a harmada így fogy el mindig a 19-60 000 palacknak. A Kopár ékezetének port kavaró elvesztése is része volt a kitűnően működő marketing gépezetnek: Gere Attila kvázi kapott egy önálló márkanevet KOPAR néven (mindenki Kopárnak ejti), az eladások, palackszámok csak tovább nőttek. - Igazán senki nem rendült meg azon, hogy ez fantázianév és nem dűlőszelekció neve (a fogyasztók többsége vsz nem is igazán érti leszarja a különbséget). Történjen bármi, a Kopárt veszik, automatikusan, gondolkozás nélkül orvosnak, főnöknek, kollégának, partnernek karácsonyra. Az alapkoncepció tehát Bordóból van, a brandépítés és a marketing talán inkább toszkán beütésű (Ornellaia, Sassicaia). A Gere Kopár mostanra talán a leghíresebb magyar vörösbor-brandnek tekinthető. De mégis meddig jutott a Kopár közel 20 év alatt?

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább