X

MÁTRAALJA

Ripka Gergely

In Franc we trust

Vegyes magyar sor, vakon

A bordói fajták körüli hype eljutott idehaza arra a nyugvópontra, hogy mi magyarok szakmán belül kiemeltünk közülük magunknak egyet. Nem akarok rosszmájú lenni, de mintha lenne benne valami kizárásos alap is: a kaberné túl éles, a merlot gyakorta túl lekváros, ha drága bort akarunk készíteni belőle. A franc viszont mindig megmarad szolidan középen. Nehéz rajta fogást találni, minden évjáratban biztonságosnak tűnik. Bevallhatom, hogy én soha nem voltam a fajta elvakult rajongója. Sőt, ahogy telik-múlik az idő gyakorta vélem érteni, miért lett a kemény cabernet sauvignon a világsiker, s egyúttal nagyon tudom szeretni a merlot testét, gyümölcseit is. Ám a franc valahogy nehezen győz meg. Pedig tényleg sokkal disztingváltabb két fiatalabb bordói rokonánál, melyek amellett, hogy örököltek tőle tehetséget, mindketten képesek voltak valamire, amire a franc nem: egyéniségek lettek a világban fajtaborként is. A Cabernet franc a biztonságra utazik. Fűszerei, gyümölcsei is finomak, de épp visszafogottsága miatt nagyon-nagyon ritkán kapok tőle igazán maradandó élményt, amiért nem csak pár percig vagyok képes rajongani. No, de majd nekünk magyaroknak sikerül! Sikerül?

Tovább

Ripka Gergely

NAG Cserepes Chardonnay 2009.

Komoly halmazállapot: van benne 10 g/l cukor, az alkohol pedig 15-ös. Illatra tejszín, nugát krém, kifinomult és egyáltalán nem közhelyes chardonnay. Ízre már több fejtörést okozott, kettőség van bennem. Egyfelől az alapanyag hatalmas: a magas extrakt, cukor, alkohol, fa, test mellet a savai is finomak, gyümölcsösség is akad, tehát a klisés barrik chardonnayt szerencsére nem kellett elszenvedni benne. Másrészről mégis a kor jelei azért már ott lappanganak a korty mélyén (megjegyzem a palack tárolása sem volt ideális). Ne pakolgassuk a pincében, most még élvezhető, ereje teljében tud megmutatkozni.

Tovább

Ripka Gergely

Randevú a Kakasban/#1.

1. rész: A Kadarkák

Hol is kéne kezdődnie a szakmán belüli kommunikációnak? Hagyomány alakult ki a Kakas-dűlőben pár éve. Gervai János (Onyx* - headsommelier) és *Demeter Zoltán közös szervezésében egyre népesebb szakmabeli csapat/baráti kör verődik össze augusztusban, hogy valami kis tematika mentén beszélgessenek, megosszák egymás közt saját tapasztalataikat különféle témákkal kapcsolatban. A nap alaptematikája a kadarka volt, de utána természetesen a környékbeli neves borászok jóvoltából száraz tokajiak is kerültek a poharakba. Közben mesélt a kadarka és a furmint múltjáról Nagy Kornél, történész, jelenéről pedig Kovács Tibor, a Hétszőlő színeiben. Sok téma felszínre került az édesítés betiltásától, a régi és a mai borsajtó szerepein át a bioművelés és a klónkísérletek kérdésköréig. Mindenki tudott és mindenkinek lehetett újat mondani és ez a legjobb az egészben.

Tovább

Ripka Gergely

Losonci Gereg Kékfrankos 2011

Feketeség illatban, áfonyával, fekete ribizlivel. Élénk sav, vitális íz, üdeség, fiatalos izgalom a „bármi lehet belőle” érzéssel. Szép a végén is sok friss édes gyümölccsel, bár picit zilált és imperfekt is még.

Tovább

Ripka Gergely

Losonci Parola 2013

Eleinte déli gyümölcsös, aztán édeskésen körtés, almás illat. Picit nyers sav, nyers az íze is, a végén egészen citromosba hajlóan.

Tovább

Ripka Gergely

NAG. Oldalolasz' Cserepes 2012. (édes)

Újabb érdekesség Németh Attila műhelyéből (egy ideig az utolsó...ha valaki esetleg már unná őket)! Van olyan, hogy az olaszrizling még meg tud lepni egy-egy radikálisabb borral. Németh Attila Gábor édeskés Oldalolaszai közt is volt egy pár ilyen. Barackos, késői szüretes mélység illatban, egy csipetnyi teafűvel. Ízre kitűnő arányok, félédes-édes cukorérzettel, krémes és hosszú ízzel. Temérdek érett gyümölcs, váratlan meglepetés a bor Mátrábol és Olaszrizlingből. Wow.

Tovább

Ripka Gergely

NAG Veresföld Chardonnay 2010

Újabb érett NAG bor Gyöngyöstarjánból. Szúrós illat, kövességgel, kókusszal, porossággal. Nagy test, telítő alkohol, hosszú és gazdag íz, vastag, komoly bor, igényes, kissé füstös fával. A félszáraz cukor kerekít és a bor is nagyszerűen állja az ídő próbáját, pedig 2010 köztudottan nem volt bőkezű év. Szép. Amellett, hogy zseniálisak és rendhagyó élményt adnak a borász érett tételei, biztos vagyok benne, hogy legalább annyi embernek okoznak örömöt és csalódást is. Pont ettől izgalmasak ezek a borok igazán.

Tovább

Ripka Gergely

NAG Cserepes 2005.

Csalhatatlan példája annak, amikor Németh Attilának épp elsül a keze. Annak idején emlékszem, óriási siker volt ez a bor. És ezek a sikeres fehérborok ráadásul szépen érnek. - Chardonnay és hárslevelű. Illatban csodás tercier jegyek: barack, méz, kis kukorica (de nem agresszíven) és vanília. Ízben abszolút élő bor, nektárosság. Pici alkohol fűt, de a bor maga tartja magát szépen (biztos vagyok benne, hogy ebben a kevés maradékcukornak is fontos szerepe van). Utóízben grillázs. Nagyon tetszett…8 éves bor…

Tovább

Ripka Gergely

Nagy furmint-lecke a Kakasban

Nyári búcsú 2014-től

Ha ez a poszt már kiment, valaki szóljon! Kicsit megpróbálom rendszerezni a porette kézirataimat. Igencsak elkallódott jegyzet következik még a nyári napokról. Egy emlékezetes hegyaljai nap. - Gervai János, az Onyx* headsommelier-je, valamint Demeter Zoltán már tavaly is szerveztek egy izgalmas, felettébb jó hangulatú, zártkörű mustrát a Kakasban. Tavaly a hárslevelű, idén a furmint adta hozzá a színpompás hátteret. Most is hozta mindenki, amit otthon/pincében talált „vulkanikus furmint” témában. Jelen volt még a közös szeánszon a Berecz és a Bodó házaspár, Bukolyi Marcell, Gálik Judit - grafikus, Vállai Béla - a debreceni Ikon étterem sommelier-je, Csepreghy Márk - amerikai-magyar borkereskedő, Losonci Bálint - mátrai borász, illetve Takács Lajos - immár Somlóról hazatalált hegyeljai lakos. Micsoda társaság?

Tovább

Ripka Gergely

Losonci Pinot noir 2013

Egészen valószerűtlen, csupa-gyümölcs illat: friss, fanyaran édes málnával. Egyszerűen nem lehet betelni vele. Friss savak, laza szerkezet, karcsú test, de nagyon finom gyümölcsök mindenütt. Losonci Bálint nagyon érzi Mátrán a Pinot-t!

Tovább

Ripka Gergely

Német Riesling-magaslatok: Grosses Gewachs 2016

A Rajna-vidék csúcsai 2016-ból

A német eredetvédelmi rendszer messze földön híres pontosságáról, logikus és mindenekelőtt házon belül és a piacon is életképes felépítéséről. Erről már több ízben is zengett poszt hasábjainkon idén. A mai posztban nem is aprózzuk el a rajnai-témát. Nagyon leegyszerűsítve: Németországban a legjobb dűlők, a grand cru-k kapták a Grosses Gewachs megjelölést. Tar Feri, a Carpe Diem borszentélyben idén már többször megörvendeztette a stílus és a fajta rajongóit egy-egy masszív rizling-sorral. Ezúttal  a 2016-os évjáratnak és a legnevesebb termelők, legjobb GG rieslingjeinek szentelt egy estét, amikoris boldog születésnapot nekem (mondhatnám azt is, hogy szebben nem is lehetett volna időzíteni ezt a kóstolót).

Tovább

Ripka Gergely

Pajzos 25

Fordulatos történet két történelmi termőhelyen

Idén több hőskori pionír pince is ünnepli a negyedévzázados évfordulóját.  Nyáron a szintén francia lendületű Disznókő tartott retropsektív kóstolót. Novemberben a Pajzos-Megyer ünnepelt méltó keretek közt. Kilencvenes évelbeli aszúik az első formabontó újaszúk közt robbantak. Mégis, a ’92- utáni Pajzos az egyik legzavarosabb történet a borvidék messzi északi felén. Egy dolog alapítani egy birtokot a rendszerváltás utáni Hegyalján és egy másik dolog mozgásban tartani a bárkát a viharos, háborgó tengeren. Francia alapítók, rengeteg birtokigazgató és borász váltotta egymást, hogy mostanra Laurent Comas irányítsa a birtokot. A tehetséges Bai Istvánt két fiatal sváb srác váltotta nem rég: Espák Pali, szőlész és Naár Ferenc, borász. Így hárman alakítják a jelenkori stílusát a pincének.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább