X

BUSSAY LÁSZLÓ

Ripka Gergely

Az első Olaszrizling Októberem

Az Olaszrizling. A mi Olaszrizlingünk. Büszkék vagyunk rá. Gyakorlatilag csak a miénk, sőt nálunk valamiért az ősök akkora fantáziát láttak benne, hogy máig legnagyobb területen termesztett fehér szőlőfajtánk. Mi újat lehet még elmondani a rizlingről? (Sajnálom, és tudom, hogy a hatlövetű megmondóemberek kedvenc vesszőparipája a „rizling=rajnai, olaszrizling=olaszrizling” - tézis; de ahol mi szüretelünk szőlőt, ott egy rizling van, az olasz, úgyhogy legalábbis erre az októberi posztra én rövidíteni fogok.)

Tovább

Ripka Gergely

Bussay Olaszrizling 2011

Lisztes, egészen csirízes, poros illat, mellette élénk gyümölcsök díszítik savanyúcukorkás hangulatban. Ízre krémes, vastag, testes olasz, kissé az alkohol hevíti, nehézkessé teszi.

Tovább

Ripka Gergely

Bussay László/2011 - gyorsszemle

újdonságok csörnyeföldről

Bussay László régi favoritunk. Olyannyira, hogy konkrétan blogunk elindulásában több korábbi borának is szerepe volt. A 2007-es és 2008-as borok közt volt pár klasszis, melyeknek anno a borblogok köreiben is komoly visszhangja volt. Azóta mintha kicsit alábbhagytak volna ezek a visszhangok. Kár. Persze nem tagadom: én is sokat változhattam azóta. Emlékszem, 2009-ből a rajnai, még inkább a tramini volt az, ami Zalából talán utoljára tetszett. A 2010-esek sokkal gyorsabban értek a korábbi évek borainál, különösen a Tramini (talán a rajnairól őrzök szebb emlékeket). Most adott egy újabb ígéretesre sikerült évjárat. Lássuk, hogy formálódnak a 2011-es palackos tételek Csörnyeföldről:

Tovább

Ripka Gergely

Bussay Tramini 2010.

Bussaynál a Tramini soha nem játék. Megismerhettünk a zalai borásztól korábbi évjáratokkal számos szép példát szárazban és nem szárazban egyaránt. Aranyba hajló citromszín. Megnyerő, krémes-vaníliás, fehér rózsás, licsis illat, melybe vegyül egy egész halvány, zöld növényi szár is. A tercier jegyeknek ugyancsak komoly szerepeket osztottak. Ízben is megjelenik némi zöldesség. Lágy, kedves, sima felszínű. Néha meg csalóka, hogy az alkoholra csupán 12-est ír, holott kettővel minimum többnek tippelném kóstoláskor. A fajtához képest tekintélyes test, megfakult kesernye, végül fűtő szeszességet hagy maga után. Fűszeres ízek is akadnak. Száraz érzet, de savai is kissé lusták. Az alkotók egysége messze nem tökéletes, de a nehéz évből így is egy komolyabb példa. Biztos, hogy volt sokkal szebb is; én nem tartogatnám soká. A 10-es borok érése mintha minden korábbinál fürgébb tempót diktálna.

Tovább

Ripka Gergely

Magyar borok színe-java/ Vol. #3

olvasnivaló egy hosszú hétvégére

A napokban idén is megrendezésre került a Kőérberki úti főhadiszálláson a Bortársaság Bortavasz nevű partnertalálkozója, ahova egyébként borszakírók is meghívást szoktak kapni. Tavaly is zsúfolt és szerintem elég nagy sikerű volt a rendezvény. Idén is nagyjából 50 hazai borász, közel 150 bora közül lehetett csemegézni, méghozzá egy elég komoly merítésből (+külföld és a pálinkák, de azokra sajnos már nem maradt energiám). Olyan mint egy szakmai borfesztivál (Gianniék mérték mellé az etyeki szalonnát és sonkát). Ezeken a rendezvényeken mindig jó az esély ígéretes hazai gyöngyszemek kifigyelésére, de még nagyobb öröm, hogy olyan borászorgánumokkal lehet személyesen szót váltani, mint Bussay László, Németh Attila Gábor vagy ifj. Franz Weninger. Fehér kör, vörös kör, édes kör (beépítve a fehérek közé). Jó hír azoknak, akik az én terjengős bevezető okfejtéseim helyett szívesebben olvasnak a 4 napos hétvégén száraz borleírásokat (pár édessel) - íme a maratoni sor:

Tovább

Ripka Gergely

Jóvétel - Top 12/#20

Megvolt Márton-nap. Itt vannak az évjárat első borai is,aki nem kóstolja meg, az egy évig szomjazik. Sorban érkeznek az első 2010-es óborok is, egyelőre mindkettő a friss gyümölcsösségről szól. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Tovább

Ripka Gergely

Magyar borok színe-java

Szakmai kóstoló a Bortársaságnál

Ezúttal partnerként, hivatalos úton nyílt alkalmam eljutni erre a nagy szabású, és még nagyobb merítésű bemutatóra, ahol a hazai borkereskedések borkereskedése, a Bortársaság próbálta meg összehozni a szakmabelieket, nagyker-partnereket a szortimenttel egy kimondottan színvonalas, fél napos rendezvény keretein belül (külön buszokkal vitték a népet belvárosból, számos borász jelen volt stb, úgyhogy összességében le a kalappal, egyedülálló kezdeményezés). A továbbiakban nem szeretnék ennél szárazabban és személytelenebben fogalmazni az eseményről. Örültem a meghívásnak, tényleg rengeteg olyan tételt vizsgálhattam meg itt, melyet amúgy nem tudnék (gyakorlatilag minden komolyabb borászat jelen volt). Beszéljen helyettem a kiszemelt 44 bor.

Tovább

Ripka Gergely

Sorsfordító borok

Amik formálták ízlésemet

Mindenkinek az életében, aki borokkal foglalkozik bizonyos ideje, voltak sorsfordító tételek, melyek átírtak benne (sok)mindent, s elindították a megismerés különböző ösvényei felé, annak is a sűrűjébe. A kezdetekkor vakmerően (szinte) 10 pontosaknak éreztük őket, ma már lehet, hogy pirulva csak szűk 7-est adnánk nekik, mégis nosztalgikus öröm visszagondolni rájuk. Érdekes, hogy nekem is inkább vörösborok élnek a legélénkebben a fejemben (azóta ez sokat változott, ami itt a bejegyzések alapján is kitűnhet). Kezdetben szerintem mindenki úgy érzi, a barrik vörösbor az igazán nagy bor. Aztán jönnek a komolyabb fehérek, és ahogy Marci mondani szokta: végül minden kétséget kizáróan az aszúra kerül föl a legnagyobb korona. Gondoltam, miért ne osztanánk meg a kedves olvasókkal, nekünk mik voltak az első kedvencek a kezdetekkor.

Tovább

Ripka Gergely

Bussay Szürkebarát 2008 (félszáraz)

Színben tükrösen tiszta, elegáns megjelenés. Illatában elég enyhe, visszafogott, nehéz kivenni eleinte az árnyalatokat: a szürkebarát egyértelműen gyümölcsösebb, nőiesebb oldala - túlérett trópusi gyümölcsökkel: mangóval, ananásszal, licsivel, és diszkrét ásványossággal. Ízben a maradék cukor épp csak érintésnyire érzékelhető, nem uralkodik a kortyon. Kellemes, iszogatós bor, 14,5-ös alkoholja ellenére is rendkívül barátságos bor. Mégis valahogy a masszívabb, savhangsúlyosabb, érdesebb 6-os, 7-es változatok nekem sokkal jobban tetszettek, s talán túl magasra tették korábban a lécet. (Valami könnyebb mézes, mustáros, édesebb zöldség köretes csirke mellé is kipróbálnám.)

Tovább

Ripka Gergely

Jóvétel - Top 12/#12

Kicsit hamar elszaladt ez a hónap. Annyi volt az írnivaló (Tokaj tehet róla), hogy  a hóelejéről kicsit lecsúsztunk a Jóvétel sorozattal. De az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy így a 12. részre (egy év után) már sajnos nagyon rohamosan fogynak az eddig el nem sütött tételek. Próbálok a lehető legnagyobb gonddal figyelni, hogy mi az ami eddig még nem volt, de szót és helyet érdemel ebben a kényes borkategóriában. Sok bor került már be újabb évjáratokkal is, illetve vannak borászatok, melyek állandó résztvevői lettek a sorozatnak (a teljesség igénye nélkül: Royal Tokaji, Heimann Zoltán, Bussay László, nagyon dicséretes módon teszik ezt, hisz nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire fontos a jó, 2000 körüli borok mezőnyét erősíteni idehaza).

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább
Rákóczi Aspremont Kúria, Mád

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Barta Pince - gyorsszemle

Minden ugyanaz, csak másképp

Homonna Attila pár éve elhagyta a fedélzetet a mádi Rákóczi Kúria alatti pincében. Közben a fiatal Ujvári Vivien csatlakozott Barta károly csapatához és 2016-tól már egyedül ő készíti a borokat. Nehéz egy ekkora tehetséget pótolni, de bizton állíthatom, a csere bevált. Homonna Attila stílusa évekig elég markánsan megmutatkozott a Barta borokon. Szeretem azt a stílust is, de még jobban szeretem a saját boraiban, a bényeiekben. Viviennel egész más irányt vettek a borok. Olyan szakemberrel lépett el a pince egy frissebb irányba, aki száraz boros technológiákból látott már egy párat a nagyvilágban, de Hegyalján is. Így a borok is úgy lettek másak, hogy közben a Király-dűlő is szépen teret kap bennük 

Tovább