X

BUSSAY LÁSZLÓ

Ripka Gergely

Ami ezerszer fontosabb a bornál...

BUSSAY30

Ha nincs Bussay László, talán soha nem kezdek el borokról írni. Ilyen hatású személy persze volt még egy pár. De akik vagy 10 éve olvassák ezeket a hasábokat, azok páran talán még emlékezhetnek, hogy a Táncoló derekhegy.hu néven egy Bussay fanpage-ként indult, ahol két-három lelkes amatőr vagy zalai kötődésű borkedvelő egyetemista elkezdett Bussay borokról írkálni. Aztán 2009 végén feldobtam, hogy írjunk Bussayn kívül másról is, új helyen. Maradt itt a fejlécben egy csomó örökérvényű idézet Bussaytól, megmaradt a borainak és Zalának a szeretete. Aztán 2014-ben hirtelen itthagyott minket...

Tovább

Ripka Gergely

Az első Olaszrizling Októberem

Az Olaszrizling. A mi Olaszrizlingünk. Büszkék vagyunk rá. Gyakorlatilag csak a miénk, sőt nálunk valamiért az ősök akkora fantáziát láttak benne, hogy máig legnagyobb területen termesztett fehér szőlőfajtánk. Mi újat lehet még elmondani a rizlingről? (Sajnálom, és tudom, hogy a hatlövetű megmondóemberek kedvenc vesszőparipája a „rizling=rajnai, olaszrizling=olaszrizling” - tézis; de ahol mi szüretelünk szőlőt, ott egy rizling van, az olasz, úgyhogy legalábbis erre az októberi posztra én rövidíteni fogok.)

Tovább

Ripka Gergely

Bussay Olaszrizling 2011

Lisztes, egészen csirízes, poros illat, mellette élénk gyümölcsök díszítik savanyúcukorkás hangulatban. Ízre krémes, vastag, testes olasz, kissé az alkohol hevíti, nehézkessé teszi.

Tovább

Ripka Gergely

Bussay László/2011 - gyorsszemle (2o13)

újdonságok csörnyeföldről

Bussay László régi favoritunk. Olyannyira, hogy konkrétan blogunk elindulásában több korábbi borának is szerepe volt. A 2007-es és 2008-as borok közt volt pár klasszis, melyeknek anno a borblogok köreiben is komoly visszhangja volt. Azóta mintha kicsit alábbhagytak volna ezek a visszhangok. Kár. Persze nem tagadom: én is sokat változhattam azóta. Emlékszem, 2009-ből a rajnai, még inkább a tramini volt az, ami Zalából talán utoljára tetszett. A 2010-esek sokkal gyorsabban értek a korábbi évek borainál, különösen a Tramini (talán a rajnairól őrzök szebb emlékeket). Most adott egy újabb ígéretesre sikerült évjárat. Lássuk, hogy formálódnak a 2011-es palackos tételek Csörnyeföldről:

Tovább

Ripka Gergely

Bussay Tramini 2010.

Bussaynál a Tramini soha nem játék. Megismerhettünk a zalai borásztól korábbi évjáratokkal számos szép példát szárazban és nem szárazban egyaránt. Aranyba hajló citromszín. Megnyerő, krémes-vaníliás, fehér rózsás, licsis illat, melybe vegyül egy egész halvány, zöld növényi szár is. A tercier jegyeknek ugyancsak komoly szerepeket osztottak. Ízben is megjelenik némi zöldesség. Lágy, kedves, sima felszínű. Néha meg csalóka, hogy az alkoholra csupán 12-est ír, holott kettővel minimum többnek tippelném kóstoláskor. A fajtához képest tekintélyes test, megfakult kesernye, végül fűtő szeszességet hagy maga után. Fűszeres ízek is akadnak. Száraz érzet, de savai is kissé lusták. Az alkotók egysége messze nem tökéletes, de a nehéz évből így is egy komolyabb példa. Biztos, hogy volt sokkal szebb is; én nem tartogatnám soká. A 10-es borok érése mintha minden korábbinál fürgébb tempót diktálna.

Tovább

Ripka Gergely

Magyar borok színe-java/ Vol. #3

olvasnivaló egy hosszú hétvégére

A napokban idén is megrendezésre került a Kőérberki úti főhadiszálláson a Bortársaság Bortavasz nevű partnertalálkozója, ahova egyébként borszakírók is meghívást szoktak kapni. Tavaly is zsúfolt és szerintem elég nagy sikerű volt a rendezvény. Idén is nagyjából 50 hazai borász, közel 150 bora közül lehetett csemegézni, méghozzá egy elég komoly merítésből (+külföld és a pálinkák, de azokra sajnos már nem maradt energiám). Olyan mint egy szakmai borfesztivál (Gianniék mérték mellé az etyeki szalonnát és sonkát). Ezeken a rendezvényeken mindig jó az esély ígéretes hazai gyöngyszemek kifigyelésére, de még nagyobb öröm, hogy olyan borászorgánumokkal lehet személyesen szót váltani, mint Bussay László, Németh Attila Gábor vagy ifj. Franz Weninger. Fehér kör, vörös kör, édes kör (beépítve a fehérek közé). Jó hír azoknak, akik az én terjengős bevezető okfejtéseim helyett szívesebben olvasnak a 4 napos hétvégén száraz borleírásokat (pár édessel) - íme a maratoni sor:

Tovább

Ripka Gergely

Jóvétel - Top 12/#20

Megvolt Márton-nap. Itt vannak az évjárat első borai is,aki nem kóstolja meg, az egy évig szomjazik. Sorban érkeznek az első 2010-es óborok is, egyelőre mindkettő a friss gyümölcsösségről szól. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Tovább

Ripka Gergely

Magyar borok színe-java

Szakmai kóstoló a Bortársaságnál

Ezúttal partnerként, hivatalos úton nyílt alkalmam eljutni erre a nagy szabású, és még nagyobb merítésű bemutatóra, ahol a hazai borkereskedések borkereskedése, a Bortársaság próbálta meg összehozni a szakmabelieket, nagyker-partnereket a szortimenttel egy kimondottan színvonalas, fél napos rendezvény keretein belül (külön buszokkal vitték a népet belvárosból, számos borász jelen volt stb, úgyhogy összességében le a kalappal, egyedülálló kezdeményezés). A továbbiakban nem szeretnék ennél szárazabban és személytelenebben fogalmazni az eseményről. Örültem a meghívásnak, tényleg rengeteg olyan tételt vizsgálhattam meg itt, melyet amúgy nem tudnék (gyakorlatilag minden komolyabb borászat jelen volt). Beszéljen helyettem a kiszemelt 44 bor.

Tovább

Ripka Gergely

Sorsfordító borok

Amik formálták ízlésemet

Mindenkinek az életében, aki borokkal foglalkozik bizonyos ideje, voltak sorsfordító tételek, melyek átírtak benne (sok)mindent, s elindították a megismerés különböző ösvényei felé, annak is a sűrűjébe. A kezdetekkor vakmerően (szinte) 10 pontosaknak éreztük őket, ma már lehet, hogy pirulva csak szűk 7-est adnánk nekik, mégis nosztalgikus öröm visszagondolni rájuk. Érdekes, hogy nekem is inkább vörösborok élnek a legélénkebben a fejemben (azóta ez sokat változott, ami itt a bejegyzések alapján is kitűnhet). Kezdetben szerintem mindenki úgy érzi, a barrik vörösbor az igazán nagy bor. Aztán jönnek a komolyabb fehérek, és ahogy Marci mondani szokta: végül minden kétséget kizáróan az aszúra kerül föl a legnagyobb korona. Gondoltam, miért ne osztanánk meg a kedves olvasókkal, nekünk mik voltak az első kedvencek a kezdetekkor.

Tovább

Ripka Gergely

Bussay Szürkebarát 2008 (félszáraz)

Színben tükrösen tiszta, elegáns megjelenés. Illatában elég enyhe, visszafogott, nehéz kivenni eleinte az árnyalatokat: a szürkebarát egyértelműen gyümölcsösebb, nőiesebb oldala - túlérett trópusi gyümölcsökkel: mangóval, ananásszal, licsivel, és diszkrét ásványossággal. Ízben a maradék cukor épp csak érintésnyire érzékelhető, nem uralkodik a kortyon. Kellemes, iszogatós bor, 14,5-ös alkoholja ellenére is rendkívül barátságos bor. Mégis valahogy a masszívabb, savhangsúlyosabb, érdesebb 6-os, 7-es változatok nekem sokkal jobban tetszettek, s talán túl magasra tették korábban a lécet. (Valami könnyebb mézes, mustáros, édesebb zöldség köretes csirke mellé is kipróbálnám.)

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább