Jackfall Bormanufaktura Villányi Franc 2019
Leginkább animális buké, fűszeres jegyekkel kiegészülve. Széles korty, tanninos, vastag, szárító íz, kissé kusza és összességében elég kevés benne a gyümölcs, s valahogy hiányzik a kedvesség is. (5)
JACKFALL
Jackfall Bormanufaktura Grand 2016
Cabernet franc és merlot összetétel. Fűszeres illat, mély és komplex aromatika, sok réteggel, sötét fűszerekkel. Étcsokis, széles íz, hosszú és beépült tanninok, jó arányok, jó inni, nem túloz sehol és mégis komplex, intenzív élmény. (6+)
Jackfall Villányi Franc Premium 2016
Hiába prémium....sajnos zavaros illat, van gyümölcs, de fakéreg, szotyihéj is, összességében nem szép illatok. Ízben is jön a fakérges kesernye, erős tannin, száraz íz, vegetális karakter. Lehetne több gyümölcs és kedvesség, illetve több árnyalat.
Jackfall Syrah Prémium 2009
Nem várt élmény egy tíz éves villányi vöröstől. Szép virágosság, ibolya, liliom, mély illat, szépen integrált hordóval. Elég laza szerkezetű bor, de ez korának is betudható. Érett tannin, bőrös, enyhén animális, csokoládés, viszont harmonikus és elegáns íz.
Jackfall Grand 2006.*
Kellemes meglepetés volt ez a villányi cuvée, pedig eddig alapvetően nem nyűgöztek le a Jackfall borok. Jól áll neki az érettség, mindenképp hozzáad, kerekít a boron. Széleken már barnásodó, korosabb bíbor árnyálat. Illatban bőrös, animális, csak nagyon enyhe hordós karakter mutatkozik meg benne, majd feketeszeder és más apró, sötét gyümölcsök (vakon simán Syrahnak tippelném, pedig a három bordói fajta szerepel csak benne). Elegáns és igényes, szerintem szépen hozza a bordói erényeket minden téren, szép tercier jegyek kíséretében. Ízből tökéletesen érett alapanyagra lehet következtetni: sehol egy durva él vagy zöldesség: pedig tanninjai elég komolyak, savai is élénkek, melyek bizonyára a hosszú érlelhetőségben is szerepet kaptak. Jó arányos test, közepes hossz. Alkoholja nem bántó, kicsit szikár bor, de mégis nagyszerűen értelmezhető, sok örömet lehet benne találni (húsételek mellett is kipróbálnám).
Magnum White
Borjour Magnum 2010
Úgy indultam el a Borjour-ra, hogy főként fehéreket fogok kóstolni, pillanatnyi érdeklődésemet és ízlésemet kielégítve. Aztán egyszer csak megkívántam egy vöröset, majd a másikat és még vagy harmincat…mégis a fehérek nyertek. Viszonylag keveset járok ehhez hasonló kóstolókra, borfesztiválokra. Egyrészt szeretek a borral kettesben maradni (vagy hármasban, négyesben), mert így ismerem meg igazán és nem csak egy futó találkozás, ami akárcsak az embereknél, itt is mindkét fél erényeit és hibáit eltakarva a feledés homályába vész.
***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
*Balassa 2017
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
Az Alión-sztori
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: