X

2009

Ripka Gergely

Negyed évszázad megbízhatóság Hegyalján

25 éves a Disznókő

Nehéz lenne mondani még egy olyan birtokot Tokaj környékén, ahol ennyire stabil és precíz minőséggel volt dolgunk a kezdetek, a rendszerváltás óta. Akármilyen borkategóriáról beszélünk, a Disznókő mindenben nagyon kiszámítható a magas minőséget tekintve. Nyilván az aszú a legfontosabb boruk, de mint nagyborászat, a piac tőlük is elvárja már a megbízható száraz bort, ami náluk belépőbor és nem több, a magaslatokat az édes borok jelentik, melyek late harvest és szamorodni alapokon nyugodnak. Mészáros László bevezetőjében is elhangzott, hogy az AXA Milessimé cégcsoport ugyan számos történelmi borvidéken készít borokat (Bordó mellett, Burgundiában, Portóban is), de Hegyalján kellett a legkreatívabbnak lenniük. Annyival egészíteném ki, hogy a legbátrabbaknak is itt kellett lenniük. Márpedig a Disznókő forradalmat indított a 90-es évek aszúival. Mérföldkövekkel ünnepeltük a 25 év komoly munkásságát:

Tovább

Ripka Gergely

Tavaszi kényeztetés: Sauvignontól az édesig

Herczeg Ági MasterTasting//4

Folytatódik nem csak a Herczeg Ági Master of Wine-os kóstolósorozat, de bizony a tavasz jegyében a sauvignonozást is épp csak elkezdtük a korábbi, Cseri-poszttal. Most kicsit körbeutazzuk a világot és a száraz etapban két kakukktojás keresését követően édesbor-klasszisokba folytjuk a virágillatú tavasztól megrészegült, mámoros lelkünket. Csupa fontos leckével tűzdelt borsor. Természetesen most is vakon.

Tovább

Ripka Gergely

In Franc we trust

Vegyes magyar sor, vakon

A bordói fajták körüli hype eljutott idehaza arra a nyugvópontra, hogy mi magyarok szakmán belül kiemeltünk közülük magunknak egyet. Nem akarok rosszmájú lenni, de mintha lenne benne valami kizárásos alap is: a kaberné túl éles, a merlot gyakorta túl lekváros, ha drága bort akarunk készíteni belőle. A franc viszont mindig megmarad szolidan középen. Nehéz rajta fogást találni, minden évjáratban biztonságosnak tűnik. Bevallhatom, hogy én soha nem voltam a fajta elvakult rajongója. Sőt, ahogy telik-múlik az idő gyakorta vélem érteni, miért lett a kemény cabernet sauvignon a világsiker, s egyúttal nagyon tudom szeretni a merlot testét, gyümölcseit is. Ám a franc valahogy nehezen győz meg. Pedig tényleg sokkal disztingváltabb két fiatalabb bordói rokonánál, melyek amellett, hogy örököltek tőle tehetséget, mindketten képesek voltak valamire, amire a franc nem: egyéniségek lettek a világban fajtaborként is. A Cabernet franc a biztonságra utazik. Fűszerei, gyümölcsei is finomak, de épp visszafogottsága miatt nagyon-nagyon ritkán kapok tőle igazán maradandó élményt, amiért nem csak pár percig vagyok képes rajongani. No, de majd nekünk magyaroknak sikerül! Sikerül?

Tovább

Ripka Gergely

Burgundia, te kiismerhetetlen

...Tar Feri által a Borkoliban

Akik sokat és régóta olvasnak borblogokat, azoknak bizonyára ismerős Alföldi Merlot Burgundia-humbug sorozata. Burgundia kétségtelenül egyike a világ legjelentősebb és legtöbbet idézett, de egyben legmegközelíthetetlenebb nagysággal bíró borvidékeinek is. Akár chardonnay-ról, akár pinot noirról beszélünk mégis Burgundia a legfőbb referencia, mely pont ettől olyan zseniális, hogy mindössze két fő szőlőfajtája van, egy fehér, egy kék, mégis tökéletes rendszert tudtak építeni a termőhelyi klasszifikációra (cru, village), a borok kifinomult stílusjegyeire és végül azok árazására is. Vannak rokonságok Tokajjal: gyakoriak a kisszériás termelők, területre kb. háromszorosa Tokajnak, Burgundia is a terroiralapú borkészítés hazája (mindkét borvidéknek van saját palackformája).

Tovább

Ripka Gergely

TAKLER//20

“Kiabálunk a pohárból…”

Taklerék a rendszerváltást követő hazai borászati időszámítás egyik legelső állócsillaga. A többségnek talán be sem kell őket mutatni. Ha szekszárdi borászatokat kell sorolni, elsők közt jutnak eszünkbe. Idén 20 éves a családi birtok, ennek apropóján egy szűk szakmai csapatnak lehetősége nyílt visszatekinteni a kezdetektől napjainkig. A sikerig és a stabilizálódásig ők is vegigjárták azokat a lépcsőfokokat, melyeket a villányi, szekszárdi “vörös-sztárok” nagyrésze vegigjárt. Banki kölcsönök, támogatások, díjzápor, máskor csődeljarasok, egyszer fent máskor lent. Néha pozitiv, néha kevésbé pozitív visszhangokkal kikövezett út, az alig egy hetktáros családi szőlőből egyre nagyobb saját területtel, 2000-től egyre több telepített ültetvénnyel. Újabb és újabb ikonborok és egyre kiterjedtebb és szebb birtokközpont foglalja mindezt méltó keretbe, mely a tavaly átadott impozáns Takler Kúriaval lett teljes (étterem, wellness hotel stb). Húsz év után sincs tehát megállás.

Tovább

Ripka Gergely

Nobilis Barakonyi Hárs’ 2005-2014.

Hősök és szupersztárok

Bárdos Saci Barakonyi-dűlős borai könnyen lehet, hogy a mindenkori legszebben érő száraz tokajiak. Aki szeret vakon kóstolgatni idősebb furmintokat, hársakat, annak talán nem új ez a jelenség. Sokszor elmondom azt, hogy a termőhely-fajta-borász háromszög akkor adja ki a legszabályosabb képet, ha valóban mindhárman méltók rá és működik köztük az összhang, a kémia. Azt nyilván nem kell magyarázni, hogy nem minden termőhelyen tud akármilyen fajtával, bármely borász keze nyomán nagyot adni, de pont ezért szeretjük a bort, ettől különleges termék a bor: megismételhetetlen és az egyediség hordozója. Bárdos Sarolta borászatában a Barakonyi-dűlő kapta a signature szerepet. Készít innen Furmintot (tán ez az ismertebb márka), de akik a Terroir Clubnál szoktak vásárolni, bizonyára az egyszerűen csak Hárs’ névre keresztelt dűlőszelekciót is ismerik.

Tovább

Ripka Gergely

Gere K O P A’ R…..1997-2012!

Így íródik egy mítosz

 

Gere Attila műfajt teremtett a Kopárral. Az első igazán tudatos villányi csúcsküvé. A vörösbor-kóstolók melletti viták, hogy ez a külföldi inspirációkból megszülető műfaj pontosan melyik évjárattal indult el (vagy ért véget) és kinek melyik tetszik/tetszett belőle igazán ugyanúgy része a marketing-történetnek, mint az, hogy ez az egyetlen magyar bor (so far), mely a bordói modellhez hasonló előjegyzésben működik. A 97-es első évjárat óta a harmada így fogy el mindig a 19-60 000 palacknak. A Kopár ékezetének port kavaró elvesztése is része volt a kitűnően működő marketing gépezetnek: Gere Attila kvázi kapott egy önálló márkanevet KOPAR néven (mindenki Kopárnak ejti), az eladások, palackszámok csak tovább nőttek. - Igazán senki nem rendült meg azon, hogy ez fantázianév és nem dűlőszelekció neve (a fogyasztók többsége vsz nem is igazán érti leszarja a különbséget). Történjen bármi, a Kopárt veszik, automatikusan, gondolkozás nélkül orvosnak, főnöknek, kollégának, partnernek karácsonyra. Az alapkoncepció tehát Bordóból van, a brandépítés és a marketing talán inkább toszkán beütésű (Ornellaia, Sassicaia). A Gere Kopár mostanra talán a leghíresebb magyar vörösbor-brandnek tekinthető. De mégis meddig jutott a Kopár közel 20 év alatt?

Tovább

Ripka Gergely

NAG Cserepes Chardonnay 2009.

Komoly halmazállapot: van benne 10 g/l cukor, az alkohol pedig 15-ös. Illatra tejszín, nugát krém, kifinomult és egyáltalán nem közhelyes chardonnay. Ízre már több fejtörést okozott, kettőség van bennem. Egyfelől az alapanyag hatalmas: a magas extrakt, cukor, alkohol, fa, test mellet a savai is finomak, gyümölcsösség is akad, tehát a klisés barrik chardonnayt szerencsére nem kellett elszenvedni benne. Másrészről mégis a kor jelei azért már ott lappanganak a korty mélyén (megjegyzem a palack tárolása sem volt ideális). Ne pakolgassuk a pincében, most még élvezhető, ereje teljében tud megmutatkozni.

Tovább

Ripka Gergely

Kolonics somlói Hárslevelű 2009.*

A hárslevelű bizony hat év után is tud

Érett szín és illat. Sárga szín jut eszembe mindkettőről. Kajszis, mézes, nektáros, virágos orrban. Komolyságot sugall az illat. - Édes fűszerek és narancshéj. Nem az a könnyed nyári fehérbor. ízre is nagyon hosszú, ez tűnik föl elsőként. Pici fémesség, sok somlói jegy, sűrű szálak szövik át. Komoly extrakttartalma lehet számokban is, végtelen lecsengéssel.  Jó test, jó sav, a végén pici kesernyével megtoldva. Őszi hangulathoz szuper. Melegedve az alkohol jobban jön belőle. Hölgyeim és uraim: hat év után most a csúcsán, és mindez egy magyar fehérbortól. Sosem titkoltam, hogy a hársat etekintetben is mennyivel többre tartom a furmintnál. Egyszerűen szebben érik és tőlünk is több figyelmet érdemelne. De ezért szerettem bele Karcsi boraiba is 5-6 évvel ezelőtt. 6+

Tovább

Ripka Gergely

Illés Pincénél tett látogatás

Elkallódott téli poszt Bényéről

Még havas, téli időben tettem látogatást Illéséknél, Erdőbényén. Állandó résztvevői a Bor, Mámor, Bényének. Területeik Kisfalud és Bénye mentén találhatók. Foglalkoznak palackos borok bértárolásával és a pincénél egyedülálló kőzetleletek is megfigyelhetők a környékből. A borok nagyobbrészt a régebbi stílushoz igazodnak. Muskotályból egy-két igazán szép példát tudnak felmutatni, de esszenciából, magasabb puttonyszámú aszúkból, emellett 3 és 4 puttonyosból is kóstolhatunk Illéséknél. A borászat minden évben kísérletezik jégborkészítéssel is,a termés egy részt kinn hagyják és mérik azt az időt, amíg a szőlő valóban tartósan fagypont alatti hőmérsékleten van. A nagy kísérletezőkedv pár ékes példájából sikerült kóstolnom:

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább

Ripka Gergely

Nagy bor az, ami úgy gazdag, hogy jól iható!

Kaláka borok a megkezdett úton tovább...

Alkonyi László a 2013-as évjárattal mutatkozott be borászként. Borszakírói pályájáról már számos korábbi posztban és interjúban szót ejtettünk, és Kalákás munkásságát is nagy figyelemmel követi az egész szakma. Alkonyi László nagyon fontos igazságokra világított rá hajdani írásaival. Az a fajta radikális hang volt ő, amely kendőzetlenül tárt fel szakmai problémákat, mellyel a rendszerváltás utáni borágazat küzdött. Ezt persze számos borász igen rosszul fogadta, a háborúskodásból pedig az lett, hogy mostanra ez a hang borokban próbál kifejeződést találni inkább, mégpedig Tállyán. Az összes forgalmi boráról beszámoltunk korábban.

Tovább
Poszt hamarosan

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Negyed évszázad megbízhatóság Hegyalján

25 éves a Disznókő

Nehéz lenne mondani még egy olyan birtokot Tokaj környékén, ahol ennyire stabil és precíz minőséggel volt dolgunk a kezdetek, a rendszerváltás óta. Akármilyen borkategóriáról beszélünk, a Disznókő mindenben nagyon kiszámítható a magas minőséget tekintve. Nyilván az aszú a legfontosabb boruk, de mint nagyborászat, a piac tőlük is elvárja már a megbízható száraz bort, ami náluk belépőbor és nem több, a magaslatokat az édes borok jelentik, melyek late harvest és szamorodni alapokon nyugodnak. Mészáros László bevezetőjében is elhangzott, hogy az AXA Milessimé cégcsoport ugyan számos történelmi borvidéken készít borokat (Bordó mellett, Burgundiában, Portóban is), de Hegyalján kellett a legkreatívabbnak lenniük. Annyival egészíteném ki, hogy a legbátrabbaknak is itt kellett lenniük. Márpedig a Disznókő forradalmat indított a 90-es évek aszúival. Mérföldkövekkel ünnepeltük a 25 év komoly munkásságát:

Tovább