Tavasszal a Bortársaság tartott nagyszabású bortavaszos partnertalálkozót (jóég mennyi minden történt azóta, mintha évek teltek volna el…), decemberben pedig Zwack Izabella és a ZIB borászai mutatták be a Soroksári úton, hogy hazai viszonylatban bizony erre a szortimentre is oda kell figyelni (bevallom, én például életemben először jártam a Zwack-házban). Bár keveset beszélünk az itt föllelhető borokról, de közben olyan borászokat tudhat a kereskedő a maga oldalán, akik neve – azt gondolom – maximálisan önmagáért beszél: Szecskő Tamás, Balogh Zoltán (SAP), Ráspi József (bár nem kizárólagos), hogy csak néhány radikális példát ragadjak ki. Persze a nagykereskedők világa hazánkban megint egy külön, összetett és sokszor nehezen követhető sztori (aki tudja, érti…). Ebből az évből az évben az utolsó előtti komolyabb kóstolásom jegyzetei következnek.

Dobogó Tokaji Furmint 2010.*
Erősen belekezdtem a sűrűjébe a Dobogónál. Kenyérhéjas, intenzív karakterű illat. Rengeteg ásvány, majd némi kedvesebb barackosság teszi még ellenállhatatlanabbá… Olyannyira, hogy én például menthetetlenül beleszerettem. Hosszú íz, sós, izgalmas, mozgalmas korty. Gyönyörű árnyalatok sokasága, nyilván üde savak, kedves elegancia, melyre éppen nem számítottam 2010-ből. 7

Dobogó Betsek Furmint 2009.*
Komorabb, kőporosabb ásványminta jelenik meg itt orrban, de ez is tetszik. Kis kenyérhéjasság érzékelhető ebben a borban is. Ízben itt több a kesernye, még hosszabb az íz, sokkal teltebb (alkoholosabb is), de nem éreztem mégsem annyira elegánsnak, mint a 10-es Furmintot. (Persze a dűlős bor bizonyára mindig nehezebb műfaj.) 6+

Dobogó Sárgamuskotály 2011. (M)
Egy idei minta, mely már meglepően késznek tűnik, s januárban kerül majd a boltokba. Diszkréten, de tisztán muskotályos. Szerencsére nem esik túlzásokba. Jók és kellemesek savai, közérthető gömbölyded élek, aztán halvány kesernyében ér véget. Profi munkának tűnnek ezek, mindhárom sajátos évjáratból (és nem is hittem volna, hogy a Dobogó Pincészet mindössze 5 hektáros…alapvetően nem is kézműves jegyek határozzák meg boraik kristálytiszta stílusát, de nemzetközi mércével mérve is egyértelműen megállják a helyüket szerintem). 6

Dobogó Mylitta 2007.*
Szúrósan intenzív körte és birs jelentkezik illatában (pedig a Furmint mellett Hárs és Muskotály is van benne), később obligát barackkal válik teljessé az illat. 127-es cukra elképesztően intenzív bulit csap a számban. Kiváló szerkezetű édes bor, gyönyörű lecsengés, nálam 5 puttonyosnak is simán elmenne (illetve közel két csillagos bornak is). 7+

Dobogó 6 puttonyos tokaji aszú 2005.**
Töménytelen kajszit érezni a pohárban, bár ez az illat nem az intenzitásról szól alapvetően. Szeretem a 2005-ös tokaji borokban, hogy (ha szabad ezt mondanom) nem közhelyszerűek, megvan a maguk karaktere, mindig van valami rendhagyóságuk. Elképesztően kitartóak savai. Gyengesége nincs. Mesés, páratlan aszú, mely a Nyitányon is tetszett. 8

Dobogó 6 puttonyos tokaji aszú 2006.**
Poros, virágos, majd tanítanivalóan barackos aszú. Közel tökéletes évjárat újabb elképesztő bora Hegyaljáról. Illata sokkal intenzívebb, mint az 5-ösé, de persze ez nyilván fiatalságából is adódhat. Sokrétű és nagyon hosszú ízű aszú. A savak itt is nagyon vitálisak. Gyakorlatilag tökéletes mint aszú (de azért nálam nem egészen ilyen a 10 pontos élmény, noha azt egyértelműen túlzásnak sem mondhatjuk…a 2007-est tavasszalegy lépéssel közelebb éreztem a tökéletességhez). 8+

Somlói Apátsági Pince Olaszrizling 2010.*
Rám fért egy átfogóbb SAP mintavétel. Először volt alkalmam Balogh Zoltánnal személyesen egy-két szót váltanom. Annyira energikus személyiség, hogy csak kapkodtam a fejem, mennyi emberrel tud kommunikálni egyszerre. Ez a nyitóbor hozza a mi oly kedves rizlingünk legszebb jegyeit: mandula, némi fehér réti virág, eleve megmagyarázhatatlan fehérség árad az egész borból. Mintaszerű Olasz, némi természetből adódó maradékcukros rásegítéssel, ami a SAP borok szinte elmaradhatatlan velejárója, s a természetes borkészítés egyik ékes bizonyítékaként kell kezelnünk minden borukban. Kesernye és mineralitás határozza meg a bor ízét. Szerettem. 6+

Somlói Apátsági Pince Hárslevelű 2010.*
Csupa méz, barack és a - rizlinggel ellentétben - sárga színek dominanciája, főként virágokkal. Kis aszpirines bizonytalanság motoszkál a háttérben (az a fajta, ami idén több borban is bosszúságot okozott már nekünk, legutóbb egy szerencsétlenebb palack 2008-as Secnél), itt azért ez távolról sem volt zavaró jegy. Hihetetlenül kerek és zamatos bor. Behízelgő, megmutatja a fajta végtelen báját, szerethetőségét. 6+

Somlói Apátsági Pince HILLA 2010.
Megint érezhető egy kis gyógyszeresség, de közben hihetetlenül kedves is. Sima, jól iható, zamatos, kellemes cukrossággal. A kedvencem mondjuk nem ő volt. 6

Somlói Apátsági Pince Hárslevelű 2009.**
Zoli azt mondta, elnézést kell kérnie ezért a borért. Azt is elmondta, sokan szidták is ezért a tételért. Meg kell mondjam, nem értem az okát. Nálam a sor egyik legerősebb borának bizonyult. Az kétségtelen, hogy sajátos egyéniség. Én mondjuk már az illatnál elvesztem teljesen: csupa tájidegen bogyós gyümölcs – egres, ribizli, erdei gyümölcsök (hogy kerülnek ezek egy somlóiba?). Cukorkabolt, trópusi áradat. Ízben szintén van bőven édességérzet: zamathegyek, de mindez ízléses keretek között. Egészen elképesztő szélsőség ez a bor (vakon egész biztos, hogy csupa röhejes tippem lenne rá…). 7+

Somlói Apátsági Pince Juhfark 2010.**
Talán mondhatom lassan azt, hogy a kemény 10-es évjárat egyik legjobb magyar bora (pedig évjáratos listánkban 2009-nél is SAP bor szerepel). Bár csak nem rég került palackba, már most nagyon rendezett és kiegyensúlyozott bor képét láttam benne. Jóval szigorúbb, komolyabb arcél, mint az eddigieknél: fémes, rideg, kicsi botritisszel. Sok ásvány, hihetetlen mineralitás, szikár eleganciával körülölelve. Vagány és magabiztos bor, a borvidék elemi erejével. Miközben hihetetlen érett gyümölcsösséget érezni benne: kajszi. Savai is nagyszerűek, extraktja pedig 40 körüli. Ezt a bort ki kellett érdemelni (a kitartóknak kilenc bort lehetett a nem kicsit frekventált standnál végignézni. Köszönet érte Zolinak, ahogy a meghívásért is)! 8

Somlói Apátsági Pince Tramini 2010.*
Tetszett a Tramini is alapvetően, bár ő egyértelműen a populárisabb közönségkedvenc kategória. Rózsavíz, virágok, szőlőlé szentháromság. Kesernyéje nem zavaró, sőt az egész bor imádnivaló. A cukor benne egy kicsit talán lehetne kevesebb, túl behízelgő ez így, de ettől lehet egy somlói bor közérthető és szép mindenki/bárki számára. (6+)7

Somlói Apátsági Pince HILLA 2008.**
Egészen más, mint a többi bor, ami egyértelműen korának tudható be. Csupa tercier, palackérett jegy. Füstös, toastos, mézes, majd köves, termőhelyi elemek sokaságából építkezik ez a bor is. Ilyen egy szépen érett somlói bor szobra. Hihetetlen színpompa, szájban gyakorlatilag szétrobban, komplexitása percekre odavágott teljesen. 7+

Légli Géza Vitéz Chardonnay 2010.
Tetszettek Légli Géza borai is. Eddig nem ismertem őket, és azt figyeltem meg nála, hogy boraiban rendre eltalálja a fajták lényegét. 2010 nála egyértelműen inkább fehérboros év volt, vörösre alig számíthatunk. Szép kerek, kiegyensúlyozott bukéval bír ez a CH: többnyire almával, körtével, illetve némi olajos magossággal. Jó zamatú, finoman iható, virgonc savú Chardonnay…bár ennyire izgalmas lenne itthon az összes! 6

Légli Géza Rajnai rizling 2010.*
Még jobban tetszett a rajnai (pedig nem vagyok egy rátarti rajnai-rajongó). Szépen ásványos, enyhén petrolos, de mindenekelőtt elegáns illat. Átlag rajnainál szerintem színesebb, szikrázóbb. A savak itt is döntő jelentőséggel bírnak, de árnyalatokkal gazdagítják az ásványos bort. Ismét egy remek példa fajtaborra. 6+

Légli Géza Pirosbor 2011.
Siller. Illatban csupa málna, ízben csupa erdei gyümölcs. Intenzív és kissé hatásvadász bor, de jól áll neki. Kezdők kedvence, ez biztos. 6

Légli Géza Jánoshegyi Kékfrankos 2009.
Illatban a fajta minden melegsége: egzotikus, édes fűszerek, elegancia. Ízben is eléggé édeskés hatású a bor egésze. Finom, zamatgazdag, szép Kékfrankos. 6+

Légli Géza Jánoshegyi Merlot 2009.
A Kékfrankos után jóval hűvösebb és pirosasabb illat, főként ribizlivel. Aztán az édes fűszerek itt is fölbukkannak, majd némi ridegebb mákosság jelenik meg. Ízben enyhén vegetális, fűszeres, csokoládés, intenzív és nagy testű bor. 6+

Légli Géza Pinot Noir Válogatás 2009
Illatban diszkrét fa, kávé. Ízben erős tanninok, hosszú íz, burgundias sokszínűség, talányosság (az eddigi kiszámíthatóbb jegyek mellett több kiszámíthatatlanság). 6+

Ráspi Rosé 2011.
Olyan szintű tutti-frutti-özön, hogy ne tovább! Pedig Ráspiról tudjuk, hogy nem szór semmi mesterségeset a borba. Szinte hihetetlen, hogy ez a sok szamócás, málnás aroma természetesen fakad a borból (vagy csak mi vagyunk ennyire hozzászokva a populáris fajélesztős rosékhoz?) Vegetális, fűszeres zöngék az üdítően friss kortyban. Ideális szomjoltó. 5+

Ráspi Kopár 2008.
Csupa piros bogyós gyümölcs. Ribizli és meggy. Ízben itt is fölbukkan egy halvány vegetális vonal, de mellette szép gazdagságot is mutat. Jó fogyasztani. Az íz végén némi sonkás, bőrös érzet mutatkozik, legvégén egy kis mentával. Korrekt bor ilyen árért. 6

Ráspi Mágus 2008.**
Eperlé, nagyon gazdag illat egy csipetnyi édes fűszerrel megint. Ízben egy kis zelleres, vegetális fűszeresség jelentkezik eleinte, selymes textúra, éppen jó savak; szép, jó ivású vörösbor, pont az ilyeneket keresem. 7+

Ráspi Zweigelt 2008.*
Toastosabb, populárisabb vörösbor illat, kék virágokkal, ibolyával. Több és erősebb tannin, kevesebb üde gyümölcs. Még őt pihentetném. 6+

Gere Attlia Portugieser 2010.
Ismét a kedves Gere Andreánál kóstoltam a villányi élborászat borait, ahogy tavasszal is. Ez a portugieser épp hozza a kötelező, elvárt középszintet. Fajtajelleges őrölt kávé, lágy és selymesen visszafogott karakter. Nem sok a magyaráznivaló rajta, de nincs ezzel semmi gond, van, aki ilyet keres. 5

Gere Attila Athus Cuvée 2008.
Csupa gyümölcs, ízben rumos-szilvásabb töménység különíti csak el az előző bortól, meg egy kicsivel több erő. 5+

Gere Attila Syrah 2008.
Egyértelmű fekete vonulat fut végig a bor egészén. A 2007-es tavasszal csupa kedvesség, élénk pirosasság volt (ma valamiért, úgy látszik, a színek bűvöletében írok), ez a bor meg inkább szigorú és távolságtartó volt nekem most. Feketeribizli, kátrány, animalitás, markáns kesernye. Talán csak fiatal még (?). 6

Gere Attila Barrik Cabernet sauvignon 2008.
Egy hosszú ideje megbízható villányi vörösbor, mely a ’barrikkáberné-láz’ eleje, közepe és lecsengése óta is magabiztosan tartja pozícióját a legjobban fogyó dél-pannon veresek táborában. Édeskés fűszerek, jó érettség, finoman édeskés korty, nem túlzó hordóhasználat. Vele sem volt bajom. 6+

Gere Attila Kopar 2008.**
Hanem tőle egy picit azért féltem. Tavasszal, forgalomba kerülése előtt nem igazán tudtam szeretni: éretlennek, kuszának, semmilyennek éreztem (mostmár bevallhatom), - amire aznap sorra verték a köröket a szekszárdi, soproni és villányi nagyágyúk. Most viszont (a forgalomba kerülése után pár héttel) kivirult ez a Kopar. Azt éreztem, hogy egy hosszan érő bort sikerült a lehető legjobb ütemben elcsípnem. Nem mintha nem lenne benne még kraft bőven. Illatában masszív feketeribizli vágja ki a biztosítékot. Igényes hordóhasználat. Érett, egyensúlyos, kiváló állapotú bor. Harapós, magas beltartalom érhető tetten. Íze hosszú és komoly. Alkoholérzete (s alapvetően mindene) épp jó így, ahogy van. Azt szerettem mindig is a Kopárban, hogy a (sokszor célkeresztek közepébe kerülő) nagy vöröseink közt ez a bor mindig tud mutatni finom, friss és harapható gyümölcsöket; van súlya, de mégsem ormótlan, meg lehet inni, ha épp ahhoz van kedvünk. Biztos, hogy ez minden kétszer ennyibe kerülő magyar vörösborban megvan? 7+