X

PRIMŐR

Ripka Gergely

Magyar borok színe-java/Vol #2

kóstoló a zwacknál

Tavasszal a Bortársaság tartott nagyszabású bortavaszos partnertalálkozót (jóég mennyi minden történt azóta, mintha évek teltek volna el…), decemberben pedig Zwack Izabella és a ZIB borászai mutatták be a Soroksári úton, hogy hazai viszonylatban bizony erre a szortimentre is oda kell figyelni (bevallom, én például életemben először jártam a Zwack-házban). Bár keveset beszélünk az itt föllelhető borokról, de közben olyan borászokat tudhat a kereskedő a maga oldalán, akik neve – azt gondolom – maximálisan önmagáért beszél: Szecskő Tamás, Balogh Zoltán (SAP), Ráspi József (bár nem kizárólagos), hogy csak néhány radikális példát ragadjak ki. Persze a nagykereskedők világa hazánkban megint egy külön, összetett és sokszor nehezen követhető sztori (aki tudja, érti…). Ebből az évből az évben az utolsó előtti komolyabb kóstolásom jegyzetei következnek.

Tovább

Balla Márton

Hűvös este hűvös borai

Az újborok legnagyobb hátránya, hogy akkor robbannak be a frissességükkel amikor már épp senki sem vágyik rájuk. Egy csípős őszi estén ki akar friss, jól behűtött, élénk rozét kortyolgatni? Hát például én...
Egész napos fagyoskodásból hazaérve (egy új rozéval az anyósülésen), csontig átfagyva, valahogy mégis hűvös, könnyed borra vágytam.

Tovább

Ripka Gergely

Konyári Rosé 2010.

Évek óta rosé-etalon nekem. Legalábbis a 2008-ast, 2009-est is szerette mindenki (igazi rosé-sláger: utolsók közt palackozzák, elsők közt fogy el mégis). Tavalyi jóval savhangsúlyosabbra sikerült, mint korábban. De az évjáratot ismerve, ez nem lep meg talán senkit. Illatban nem harsány, - tartózkodóbb szamóca, reduktív jegyek fanyarkássága már rögtön orrban. Ízre is a markáns savak határozzák meg egyfelől (bár biztosra veszem, hogy szódával ez is tompítható). Másfelől még egy sajátos vegetális, fűszeres, vágottfüves jelleg uralja a korty közepétől a bort, melyet (írhatnék a Cabernet sauvignon számlájára is) nagyjából úgy tudnám leírni, mintha miután elfogyott volna az obligát málnás, szamócás, tutti-fruttis rosé-élesztő, a borász az épp kéznél lévő Sauvignon blanc fajélesztővel oldotta volna meg a hirtelen fölmerülő problémát (persze ez nyilván nem történhetett meg, csak ilyen érzésem volt kortyolgatás közben). Friss, nyárig is kitartó gyöngyözésével, jóleső élénkségével egyszerű ételek mellé jó kis szomjűző. Inkább kedveltem mégis teltebb zamatú elődeit. (Attól tartok, hogy - bár nem hittem eleinte -, de bizony még a rosékban is lehet érezni a 10-es év hűvös, csapadékos évjárathatását, s még inkább attól is tartok, ennek egyértelmű hatása az, hogy a hazai bloggerek körében most kifejezetten "nem népszerű műfaj" a rosé. Pedig tud az jó is lenni. Egyetemi évek, tavasz, nyitnak a szabadtéri helyek, fesztiválok, virágillat, az első nem hűvös éjszaka, "hogy nyissuk ki dugóhúzó nélkül?", semmi se számít...azért én élénken emlékszem, bár sajnos halványul.)

Tovább

Ripka Gergely

Szeleshát Kékfrankos Rosé 2010

A szekszárdi Szeleshát már több helyen is bejelentette, hogy 2010-ből csakis rosékat fog készíteni, ami azért szomorú, mert a vöröseit nagyon szeretjük, másrészt viszont így a rosékba kerül a jó alapanyag, ami maradt ebből a gyatra évből. Finom gyöngyözés a pohárban, kirobbanóan friss illatú rosé, épp amilyennek szeretem. Ízben a primőr jegyek mellett nagyon jó tartása van a bornak, remek savak, húsos, tartalmas, zamatos, nem híg. Eddig előkelő helyen áll az általam eddig megismert 2010-es rosék közt.

Tovább

Ripka Gergely

Dúzsi Rosé Leányvár 2010.

Kitöltéskor intenzív buborékok lepik el a bort, gyakorlatilag (szinte valószerűtlen módon) pezseg. Klasszikus rosé árnyalatok: világos hagymahéj szín. Illatban diszkrét gyümölcsök, főleg erdei szamóca, málnás cukorka és a többiek (meglepetések nélkül). Kóstolva vibráló savak, a cukorkás vonal szájban is erősen megjelenik, lecsengése finoman fanyar. Nem kell tőle hihetetlen élményözönt vagy gazdagságot várni, egyszerű, jól iható rosébor, sőt érzetre szinte nem is bor, már-már üdítő.

Tovább

Ripka Gergely

Két jó fehérbor ünnepléshez

most volt márton nap

A bejegyzés eredeti címe az volt, hogy Két nagy fehérbor ünnepléshez, de mivel a kettő közül az egyik nagy kiesett egyelőre, ezért lett két jó fehér a cím. Történt nemrég ugyanis, hogy 1 éves lett a bolt, ahol dolgozom, ezért úgy döntöttem, kicsit exkluzívabb módon mondok köszönetet leghűségesebb vevőimnek, kibontok egy-két számomra kedves/ígéretes bort a koccintáshoz, melyek egy része már forgalomban sincs, a borhűtőben fektettem el őket valami jeles alkalomra várva. Hát eljött...

Tovább

Ripka Gergely

Lisicza Primőr Rozé 2009.

Igazi hamisítatlan primőr rozé, méghozzá az elsők között! Vidám, pink szín, kellemes töltetlen málnacukor az illatban, kis pezsgés, friss és hihetetlenül virgonc savak hosszú ízérzetével. Most kell inni, amíg ilyen ropogós!

Tovább

Ripka Gergely

Figula Zenit 2009.

Félszáraz primőr fehérbor Figuláéktól, a megszokott zöld mintás külsővel. Világos, szinte fehér szín. Illatban vágott fű, csalán, bodza. A kortyot a húsos, zamatos, cukorkás íz viszi. Kis kesernye és a friss savak kellemes, rövid párbeszédével folytatódik az íz. Szerencsére a maradékcukor pont abba a könnyed, szinte légiesen áttetsző, fiatalos irányba viszi el a bort, amerre kell. Itatja magát, de csak ha kellőképp be van hűtve. Ha nem várunk feltétlenül szénsavas, ropogós savakat egy primőrtől, akkor a Zenit a mi borunk.

Tovább

Ripka Gergely

Etyeki Kúria - Cuvée 1 - 2008

Nagyon kellemes csalódást jelentett számomra ez a kis bor. Annyira kis mostoha helyzetben volt szegény a 2008-as újborok közt. Senki nem vette, senki nem szerette, hát megkóstoltam 2009 elején, és egészen meglepően kellemes bort találtam a (sokszor nem valami jól záró) csavarzár alatt. Királyleányka és szürkebarát közül a határozott savgerincet egyértelműen a királyleányka tüzessége szolgáltatja, továbbá ne feledjük el megemlíteni, hogy ettől a (kevéssé divatos?) fajtától lesz igazán etyeki ez a bor; a szürkebaráttól pedig barátságos zamatgazdagság fakad. Benne van a kis szénsavasság, a reduktív jelleg is, de a gyümölcsös jegyek is nagyon erősek, néha olyan, mintha szőlőlevet inna az ember. Ezek a jellemzők természetesen mind az újbor jellegéből adódnak. Szóval nagyon jól itatja magát a bor. Szódával vegyítve sem lehet utolsó. Nem tudom, mi lesz vele fél év után, de én már januárban félre is tettem egy palackot a forró nyári napokra tartogatva.

Tovább

Ripka Gergely

St Andrea - Újbor - 2008.

Ez a bor olyan egyszerű, mint a zsíros kenyér; mégis annyira kedves, annyira kellemes, hogy csakúgy inná az ember egyik „ujjnyit” a másik után. Blauburger. Kékoportó az egyik szülő, Kékfrankos a másik. A Szemes új portugieserje után kóstolva egyértelműen tettenérhető a rokonság. Illata hasonlóan áthatóan őrölt kávés, fás, mint a jó portugiesereknek, íze pedig hasonlóan bársonyos, könnyed, mint a legtöbb újbor esetében. Egyik kolléga élménye alapján nem annyira gyümölcsös, mint a legtöbb újbor, kicsit talán tartalmasabb, vaskosabb, de jó. Bármihez passzol, bármikor jó, bármikor St. Andrea.

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább
Rákóczi Aspremont Kúria, Mád

Ripka Gergely

Tovább