X

SOPRON

Ripka Gergely

Weninger Amphora 2013

Rendhagyó bor. Igaz ez az összes általam eddig kóstolt Weninger fehérborra. Ráadásul az egyik Légli fivér újabban vírusként fertőzi hazánk borászait az amfórás érleléssel. Jól teszi. Új színfoltként egyfajta reduktív-oxidatív átmenetu közegként mindenképpen érdekes dolgok sülhetnek ki belőle. Méz, banán, déli gyümölcsök, kövesség. Ízre a száraz analitika ellenére is édeskés hangulat, egészen sajátos szerkezet és ízvilág. Zamatos, hosszú és kerek, bár elég disszonáns is közben.

Tovább

Ripka Gergely

Ráspi Zwigelt 2009

Pici illó ebben a Ráspi borban is érezhető, cassis, áfonya és szilva kíséretével. Ízre elég durva szemcséjű tanninok, szinte rombol. Nagyon fiatalnak tűnik még most is. Remélhetőleg az idő finomít rajta.

Tovább

Ripka Gergely

Ráspi Kékfrankos 2011

Régen írtam az öreg fertőrákosi mesterről. Az ő stílusa is megélt pár élesebb kanyart, tán hullámvölgyet is. Öt éve még a bloggerek kedvence volt, súlyosan árazott válogatás tételei közt azért volt nem egy bombanagy terroirbor, aztán arculatváltás, újragondolt árazás jött és kissé a reflektorfényből is eltűnt. Alap kékfrankosa viszont mindig biztos opció volt a középár alatti vörösök közt. Édes fűszeres, fás, barackos, főtt epres illat (Ráspis jegyek). Nagyon jól iható, sok gyümölccsel hódító korty. Csúszik. Remek.

Tovább

Ripka Gergely

Vincellér FizziMiska 2013

Félszáraz gyöngyöző rosé. Miért lenne ez baj? - Ez a műfaj aztán tényleg nem a megfejtésekről szól: csajos, fiatalos, bulis, nyári, teraszozós ital. Egy kellemes szilveszteri buli felvezetéséhez ennél több se kell. Illatban egészen meglepően moderált. Ízben jóleső és integrált a cukor, lágy, légies, de hogy ne legyen unalmas, szénsavassága megtölti lendülettel, jókedvvel, nevetéssel.

Tovább

Ripka Gergely

Vincellér Zöldveltelini 2013

Fehér gyümölcsök, cukorka, visszafogott illat összességében. Lágy, kissé savhiányos, kerek kis bor (pedig Sopron és 2013…nem egészen ezt várnám a bortól), jó inni, könnyedsége azonban inkább egyszerűvé teszi.

Tovább

Ripka Gergely

Vincellér Zöldveltelini 2013

Fehér gyümölcsök, cukorka, visszafogott illat összességében. Lágy, kissé savhiányos, kerek kis bor (pedig Sopron és 2013…nem egészen ezt várnám), jó inni, könnyedsége azonban inkább egyszerűvé teszi.

Tovább

Ripka Gergely

Weningerék Kékfrankos-szobrai

KÉkfrankos - most mesterkurzus

A világ nagy borvidékein már mindenütt eljutottak oda, hogy a fajta réges régen nem meghatározó paramétere egy bornak. Mármint olyan értelemben releváns csak, mint a maradékcukor-tartalom vagy a bor színe mondjuk. Egy bordói vagy egy burgundi vörös esetében már nagyon régóta nem a fajták közti különbség a fontos üzenet, hanem az hogy a borász a fajtán, az évjáraton, az apró fogásokon keresztül mit tud megvillantani a borvidék és annak szűkebb termőhelyének jellegéből. A szobor anyaga a fajta, de amit a szobor ábrázol az a termőhely egy megnyilvánulása adott évben.

Tovább

Ripka Gergely

Karácsonyi Zwack Open/2013

Magyar borok színe java a Soroksári úton

Régen írtam? Lehet. Most annyi a kihívás, teendő, hogy erre nem jutott annyi idő, mint korábbi évvégeken. Nem is mentegetőzöm. Ettől függetlenül a blog megy tovább. Ígérem, próbálok időt szakítani a tornyosuló jegyzeteim és a rendkívüli borélmények rendszerezésére is (itt is, GM-en is). Remélem, a szándék valamire elég. A kitartó olvasókat viszont semmiképp nem szerettem volna karácsony előtti poszt nélkül hagyni. A rendkívül izgalmasnak és írás szempontjából is eseménydúsnak ígérkező 2014 előtt még próbálok jelentkezni. Jöjjenek azonban most a december eleji Zwack Open borai:

Tovább

Ripka Gergely

Weninger gyorsszemle 2010/2011

sopron legjava

Pár hónappal ezelőtt már megénekeltem a 2011-es Weningerek fényességét. Talán már akkor is elmondtam: idehaza nem nagyon tudnék mondani olyan vörösboros termelőt, aki annyi örömet, izgalmat okozott volna mostanság boraival, mint ifjabb Franz. A biodinamikus átállás végeredménye az lett, hogy a soproni tehetség 2010-re hátrahagyta a súlyos, koncentrált vörösöket, de még a sokszor felrótt penetráns istállók hangulatát is. A gyengécske évjárat tiszta és ízig-vérig sopronias tételeivel egész más szellemiség öltött testet poharainkban, s - ahogy említettem - vált idehaza egy teljesen önálló, izgalmas stílussá. Ez a stílus 2011-ben még tovább finomodott; mostanság debütál az évjárat Syrah-ja és Frettner Franc-ja is. - Mellettük a többi forgalomban lévő 10-es és 11-es borokat kóstoltam végig nem olyan rég. Akár Kékfrankosról, akár Pinot-ról, akár Cabernet-ről van szó, az egyedi és megnyerő Weninger-vonások jól kitapinthatók:

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankosok szép sorban...

Tartozom egy vallomással. Néha szkeptikus tudok lenni a Kékfrankossal. Nem mondom, hogy kiegyensúlyozott lenne egymással a viszonyunk. Legalább annyiszor futok bele csalódásokba, ahányszor izgalmas tételekbe. Idehaza a kép igencsak vegyes, de érezhető, hogy sok termelő nagyon bízik legelterjedtebb kék fajtánkban. És jól van ez így. A tavalyi Kékfrankos napon például a lelkesedés nyomaként sok biztató borral találkoztam (Szentesi, Karner, Weninger háromszög tűnik a legmegbízhatóbbnak), és nagyon izgalmassá teszi a fajtát, hogy termőhelyenként más és más erényeket képes fölmutatni. Az alábbi körképben az volt az érdekes, hogy az északi és a déli határvonal mentén körbenézve itt is, ott is lehetett látni sajátosságokat a borokban...noha én egyértelműen inkább észak-párti vagyok (nem úgy Kadarkában). Osztrák és hazai példák következnek.

Tovább

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább