X

SOPRON

Ripka Gergely

Weninger Amphora 2013

Rendhagyó bor. Igaz ez az összes általam eddig kóstolt Weninger fehérborra. Ráadásul az egyik Légli fivér újabban vírusként fertőzi hazánk borászait az amfórás érleléssel. Jól teszi. Új színfoltként egyfajta reduktív-oxidatív átmenetu közegként mindenképpen érdekes dolgok sülhetnek ki belőle. Méz, banán, déli gyümölcsök, kövesség. Ízre a száraz analitika ellenére is édeskés hangulat, egészen sajátos szerkezet és ízvilág. Zamatos, hosszú és kerek, bár elég disszonáns is közben.

Tovább

Ripka Gergely

Ráspi Zwigelt 2009

Pici illó ebben a Ráspi borban is érezhető, cassis, áfonya és szilva kíséretével. Ízre elég durva szemcséjű tanninok, szinte rombol. Nagyon fiatalnak tűnik még most is. Remélhetőleg az idő finomít rajta.

Tovább

Ripka Gergely

Ráspi Kékfrankos 2011

Régen írtam az öreg fertőrákosi mesterről. Az ő stílusa is megélt pár élesebb kanyart, tán hullámvölgyet is. Öt éve még a bloggerek kedvence volt, súlyosan árazott válogatás tételei közt azért volt nem egy bombanagy terroirbor, aztán arculatváltás, újragondolt árazás jött és kissé a reflektorfényből is eltűnt. Alap kékfrankosa viszont mindig biztos opció volt a középár alatti vörösök közt. Édes fűszeres, fás, barackos, főtt epres illat (Ráspis jegyek). Nagyon jól iható, sok gyümölccsel hódító korty. Csúszik. Remek.

Tovább

Ripka Gergely

Vincellér FizziMiska 2013

Félszáraz gyöngyöző rosé. Miért lenne ez baj? - Ez a műfaj aztán tényleg nem a megfejtésekről szól: csajos, fiatalos, bulis, nyári, teraszozós ital. Egy kellemes szilveszteri buli felvezetéséhez ennél több se kell. Illatban egészen meglepően moderált. Ízben jóleső és integrált a cukor, lágy, légies, de hogy ne legyen unalmas, szénsavassága megtölti lendülettel, jókedvvel, nevetéssel.

Tovább

Ripka Gergely

Vincellér Zöldveltelini 2013

Fehér gyümölcsök, cukorka, visszafogott illat összességében. Lágy, kissé savhiányos, kerek kis bor (pedig Sopron és 2013…nem egészen ezt várnám a bortól), jó inni, könnyedsége azonban inkább egyszerűvé teszi.

Tovább

Ripka Gergely

Vincellér Zöldveltelini 2013

Fehér gyümölcsök, cukorka, visszafogott illat összességében. Lágy, kissé savhiányos, kerek kis bor (pedig Sopron és 2013…nem egészen ezt várnám), jó inni, könnyedsége azonban inkább egyszerűvé teszi.

Tovább

Ripka Gergely

Weningerék Kékfrankos-szobrai

KÉkfrankos - most mesterkurzus

A világ nagy borvidékein már mindenütt eljutottak oda, hogy a fajta réges régen nem meghatározó paramétere egy bornak. Mármint olyan értelemben releváns csak, mint a maradékcukor-tartalom vagy a bor színe mondjuk. Egy bordói vagy egy burgundi vörös esetében már nagyon régóta nem a fajták közti különbség a fontos üzenet, hanem az hogy a borász a fajtán, az évjáraton, az apró fogásokon keresztül mit tud megvillantani a borvidék és annak szűkebb termőhelyének jellegéből. A szobor anyaga a fajta, de amit a szobor ábrázol az a termőhely egy megnyilvánulása adott évben.

Tovább

Ripka Gergely

Karácsonyi Zwack Open/2013

Magyar borok színe java a Soroksári úton

Régen írtam? Lehet. Most annyi a kihívás, teendő, hogy erre nem jutott annyi idő, mint korábbi évvégeken. Nem is mentegetőzöm. Ettől függetlenül a blog megy tovább. Ígérem, próbálok időt szakítani a tornyosuló jegyzeteim és a rendkívüli borélmények rendszerezésére is (itt is, GM-en is). Remélem, a szándék valamire elég. A kitartó olvasókat viszont semmiképp nem szerettem volna karácsony előtti poszt nélkül hagyni. A rendkívül izgalmasnak és írás szempontjából is eseménydúsnak ígérkező 2014 előtt még próbálok jelentkezni. Jöjjenek azonban most a december eleji Zwack Open borai:

Tovább

Ripka Gergely

Weninger gyorsszemle 2010/2011

sopron legjava

Pár hónappal ezelőtt már megénekeltem a 2011-es Weningerek fényességét. Talán már akkor is elmondtam: idehaza nem nagyon tudnék mondani olyan vörösboros termelőt, aki annyi örömet, izgalmat okozott volna mostanság boraival, mint ifjabb Franz. A biodinamikus átállás végeredménye az lett, hogy a soproni tehetség 2010-re hátrahagyta a súlyos, koncentrált vörösöket, de még a sokszor felrótt penetráns istállók hangulatát is. A gyengécske évjárat tiszta és ízig-vérig sopronias tételeivel egész más szellemiség öltött testet poharainkban, s - ahogy említettem - vált idehaza egy teljesen önálló, izgalmas stílussá. Ez a stílus 2011-ben még tovább finomodott; mostanság debütál az évjárat Syrah-ja és Frettner Franc-ja is. - Mellettük a többi forgalomban lévő 10-es és 11-es borokat kóstoltam végig nem olyan rég. Akár Kékfrankosról, akár Pinot-ról, akár Cabernet-ről van szó, az egyedi és megnyerő Weninger-vonások jól kitapinthatók:

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankosok szép sorban...

Tartozom egy vallomással. Néha szkeptikus tudok lenni a Kékfrankossal. Nem mondom, hogy kiegyensúlyozott lenne egymással a viszonyunk. Legalább annyiszor futok bele csalódásokba, ahányszor izgalmas tételekbe. Idehaza a kép igencsak vegyes, de érezhető, hogy sok termelő nagyon bízik legelterjedtebb kék fajtánkban. És jól van ez így. A tavalyi Kékfrankos napon például a lelkesedés nyomaként sok biztató borral találkoztam (Szentesi, Karner, Weninger háromszög tűnik a legmegbízhatóbbnak), és nagyon izgalmassá teszi a fajtát, hogy termőhelyenként más és más erényeket képes fölmutatni. Az alábbi körképben az volt az érdekes, hogy az északi és a déli határvonal mentén körbenézve itt is, ott is lehetett látni sajátosságokat a borokban...noha én egyértelműen inkább észak-párti vagyok (nem úgy Kadarkában). Osztrák és hazai példák következnek.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább