X

2010

Ripka Gergely

Basilicus Kövérszőlő 4 puttonyos tokaji aszú 2010

Bár a február idén is a furmintról, azon belül is főleg a száraz tokajiakról szól, de fontosnak érezzük, hogy közben Tokaj legnagyobb múltú és legkomplexebb borairól, az aszúkról, édesekről is szó essen (hisz a furmint ezen a téren is igazén kivételes fajta). De most egy különlegesség kerül terítékre: egy tiszta Kövérszőlőből készült tarcali aszút mutatunk be. - Illatban hordó, marcipán, fehércsoki, elegáns formát öltve. Ízre megvab a citrusos elegancia és az aszús mélység, krémesség is, utóízében szép élénk, cizellált savakkal.

Tovább

Ripka Gergely

LOCH vertikális: 2008-2016

A világ legáradóbb rizlingje: narancs, fény és tüzijáték

Ma ismét a rajnai-rajongóknak kedvezünk. Van egy saar-menti pince, mely 2017-ben nálam minden rizlingkóstolón elvitte a pálmát. Annyival húsosabb, dúsabb, intenzívebb, mint bármelyik moseli, rheingaui, pfalzi pince bora, hogy elég gyorsan a személye kedvencemmé váltak.

Tovább

Ripka Gergely

Évzáró a FineWines.hu-nál

Bajnokok ligája 2017

Munkámból adódóan 2017 is úgy alakult, mint 2016 (s ahogy 2018 is fog): a legtöbb hétvégi boros eseményt ki kellett hagynom. Mégsem sajnálom, hogy  ennyire kevés kóstolóra jutottam el. Van ugyanis egy ivó, ahol mindig sikerült a pultnál vígasztalódni, ha Pesten lehettem. A Carpe Diem Borbár légkörét egész évben szomjazta a szervezetem és lassan talán azt is elmondhatom, hogy fővárosi törzshelyemmé kezd válni a kis borszentély. Számos 2017-es poszt köszönhető Tar Feri izgalmas kóstolóinak. Amíg az ember borkereskedésnél dolgozik, addig a kóstolás gyakorlása nem jelent gondot, de ma gyakorlatilag ez az egyetlen hely, ahol alkalmam nyílik trenírozni magamat borok terén.

Tovább

Ripka Gergely

A Chardonnay-titok nyomában

Herczeg Ágnes MasterTasting//1.

Tegyük is rögtön helyre a poszt legnagyobb bulvár-faktorát: igen, Herczeg Ági ismét indul az MW posztért. Ez lesz a második próbálkozás. Gőzerővel készül a gyakorlati vizsgára. - Új brit mentor mellett egy maroknyi magyar szakmabelit invitált meg, hogy hétfőnként kóstoljunk együtt vakon, amivel tanulhat, fejlődhet bárki, aki beszáll. Számomra is különleges élmény belelátni abba, hogyan készül, trenírozza magát valaki, aki hasonló titulusra készül. Íme az első óra tananyaga és a leckék.

Tovább

Ripka Gergely

Burgundia, te kiismerhetetlen

...Tar Feri által a Borkoliban

Akik sokat és régóta olvasnak borblogokat, azoknak bizonyára ismerős Alföldi Merlot Burgundia-humbug sorozata. Burgundia kétségtelenül egyike a világ legjelentősebb és legtöbbet idézett, de egyben legmegközelíthetetlenebb nagysággal bíró borvidékeinek is. Akár chardonnay-ról, akár pinot noirról beszélünk mégis Burgundia a legfőbb referencia, mely pont ettől olyan zseniális, hogy mindössze két fő szőlőfajtája van, egy fehér, egy kék, mégis tökéletes rendszert tudtak építeni a termőhelyi klasszifikációra (cru, village), a borok kifinomult stílusjegyeire és végül azok árazására is. Vannak rokonságok Tokajjal: gyakoriak a kisszériás termelők, területre kb. háromszorosa Tokajnak, Burgundia is a terroiralapú borkészítés hazája (mindkét borvidéknek van saját palackformája).

Tovább

Ripka Gergely

Mitől lesz újra sikeres a tokaji aszú?

Koccintsanak aszúval!

Miért is ne koccinthatnánk aszúval az év bármely szakában? - Teszi föl a kérdést gyakorta a hazai borszakma írástudó része. Vajon miért csak egy szűk réteg képes az aszúban olyan élvezeti értéket meglátni, amihez nem kell ünnep, nem kell karácsony, nem kell még csak különleges élethelyzet sem...? Már messzire sem kell menni, válogatni sem kell: a szupermarketek polcain is egyre  szebb választékba, kedvezményekbe botlunk, nagy nevekkel (igaz továbbra is kissé vegyes mezőnyben). De akkor mégis hogyan kerülhetne gyakrabban aszú a poharakba, mindennapokba? Kutatták ezt nemrégiben méregdrága piacfelmérések, vásárlási szokások elemzései stb. Ha minden magyar háztartás asztalán legalább karácsonykor nyílna egy palack aszú, már beljebb lennénk. Ez pedig nem is olyan nagy dolog, pláne, ha a világ legjobb természetes édes boráról van szó. A titok nyitja azonban talán inkább az, hogy bár az aszú valóban drága, elkészíteni is drága, kár lenne túlmisztifikálni: a világ számára csak egy bor a sok között (ráadásul édes). Nem fektettünk rá kellő hangsúlyt, hogy a különleges tokaji palack és az aranysárga ital köré valós fogyasztási kultúrát építsünk! Ez mondjuk inkább baj.

Tovább

Ripka Gergely

Chateau Cloche 6 puttonyos tokaji aszú 2010

Egy borfesztiválon már szerencsét próbáltam a szerencsi pince boraival, de akkor vagy én nem voltam formában vagy a borok, de úgy is mondhatnám: vagy én voltam akkor fiatal, vagy a pince boraiban sok a régi iskola (így aztán a Tokajkalauzban is eltekintettem tőlük). Most azonban örömteli fordulat állt be. Talán nem is azért, mert ez a bor akkora dobás lenne, hanem mert megdöbbentő, hogy egy nehéz évjárat, fiatal aszúja, mekkorát tud változni egy nap alatt. - Elsőre olyan, mintha nem lenne tiszta: tormás, fanyar buké, nagyon nincs itt valami rendben (mondtam magamban, végleg lemondva a pincéről). Másnapra azonban előbújnak szépen az aszús jegyek: kajszi, birs, barack, narancshéj, déli gyümölcsök kicsit fésületlen, zabolátlan összevisszaságban, de mégis láthatóan komoly alapanyagból kiindulva. Ízben épp csak egy kicsit krémes tapintású, inkább izmos savú. Valójában nem nagyon hosszú, nem is őrületesen mély vagy rétegzett, de mindenesetre nagyon élénk, vibráló korty. - Teafű, baracklekvár, melegség érződik ízében. Még pár évet bátran pihentessük.  Kéksajttal is remek. Soha nem szabad egyetlen pincét sem leírni! A 2010-es évnek hála, a következő kiadványban biztos jut valahol hely a Cloche-nak.

Tovább

Ripka Gergely

Nobilis Barakonyi Hárs’ 2005-2014.

Hősök és szupersztárok

Bárdos Saci Barakonyi-dűlős borai könnyen lehet, hogy a mindenkori legszebben érő száraz tokajiak. Aki szeret vakon kóstolgatni idősebb furmintokat, hársakat, annak talán nem új ez a jelenség. Sokszor elmondom azt, hogy a termőhely-fajta-borász háromszög akkor adja ki a legszabályosabb képet, ha valóban mindhárman méltók rá és működik köztük az összhang, a kémia. Azt nyilván nem kell magyarázni, hogy nem minden termőhelyen tud akármilyen fajtával, bármely borász keze nyomán nagyot adni, de pont ezért szeretjük a bort, ettől különleges termék a bor: megismételhetetlen és az egyediség hordozója. Bárdos Sarolta borászatában a Barakonyi-dűlő kapta a signature szerepet. Készít innen Furmintot (tán ez az ismertebb márka), de akik a Terroir Clubnál szoktak vásárolni, bizonyára az egyszerűen csak Hárs’ névre keresztelt dűlőszelekciót is ismerik.

Tovább

Ripka Gergely

Demeter Zoltán egri Cabernet franc 2010.

Aszús illat, barackkal, aszalt paradicsommal. Édeskés a korty, egyáltalán nem vörösboros a textúrája. Egyszerre feminin bor, de az a fajta, amiben egyfajta izgalom is akad. Rendhagyó bor, ami semmilyen sémát nem követ, részben ettől is lesz zavarbaejtő. A lenyeléskor a magas alkohol némileg a gyümölcsök kárára jelentkezik, de különleges kísérlet, az nem vitás.

Tovább

Ripka Gergely

Chateau Pey La Tour Reserve 2010.**

Azt hiszem, Merlot-rajongó lettem. Ha világfajtát kéne mondanom (Pinot mellett) a nagyvilágbol vörösben, egyre inkabb hajlok felé. Régen írtam francia borokról. Itt az ideje. A 10-es évjárat bordói borai talán még csak most kezdenek igazán megnyilatkozni előttünk. Ez a bor is gyönyörűen vall színt. - Illatban nemes édes fűszerek és tejszínesség. Minden megvan benne, amitől Bordó St. Emilionját prémum vörösborokat adó terroirnak tekintjük. Illesztésmentesen összesimult részletek, semmi reszelős tannin vagy zabolátlanság. Ízre nagyon sűrű szövetű bor, széles, hosszú és igen drága bor benyomását kelti. Pedig nem az.

Tovább

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább