X

2010

Ripka Gergely

A Chardonnay-titok nyomában

Herczeg Ágnes MasterTasting//1.

Tegyük is rögtön helyre a poszt legnagyobb bulvár-faktorát: igen, Herczeg Ági ismét indul az MW posztért. Ez lesz a második próbálkozás. Gőzerővel készül a gyakorlati vizsgára. - Új brit mentor mellett egy maroknyi magyar szakmabelit invitált meg, hogy hétfőnként kóstoljunk együtt vakon, amivel tanulhat, fejlődhet bárki, aki beszáll. Számomra is különleges élmény belelátni abba, hogyan készül, trenírozza magát valaki, aki hasonló titulusra készül. Íme az első óra tananyaga és a leckék.

Tovább

Ripka Gergely

Burgundia, te kiismerhetetlen

...Tar Feri által a Borkoliban

Akik sokat és régóta olvasnak borblogokat, azoknak bizonyára ismerős Alföldi Merlot Burgundia-humbug sorozata. Burgundia kétségtelenül egyike a világ legjelentősebb és legtöbbet idézett, de egyben legmegközelíthetetlenebb nagysággal bíró borvidékeinek is. Akár chardonnay-ról, akár pinot noirról beszélünk mégis Burgundia a legfőbb referencia, mely pont ettől olyan zseniális, hogy mindössze két fő szőlőfajtája van, egy fehér, egy kék, mégis tökéletes rendszert tudtak építeni a termőhelyi klasszifikációra (cru, village), a borok kifinomult stílusjegyeire és végül azok árazására is. Vannak rokonságok Tokajjal: gyakoriak a kisszériás termelők, területre kb. háromszorosa Tokajnak, Burgundia is a terroiralapú borkészítés hazája (mindkét borvidéknek van saját palackformája).

Tovább

Ripka Gergely

Mitől lesz újra sikeres a tokaji aszú?

Koccintsanak aszúval!

Miért is ne koccinthatnánk aszúval az év bármely szakában? - Teszi föl a kérdést gyakorta a hazai borszakma írástudó része. Vajon miért csak egy szűk réteg képes az aszúban olyan élvezeti értéket meglátni, amihez nem kell ünnep, nem kell karácsony, nem kell még csak különleges élethelyzet sem...? Már messzire sem kell menni, válogatni sem kell: a szupermarketek polcain is egyre  szebb választékba, kedvezményekbe botlunk, nagy nevekkel (igaz továbbra is kissé vegyes mezőnyben). De akkor mégis hogyan kerülhetne gyakrabban aszú a poharakba, mindennapokba? Kutatták ezt nemrégiben méregdrága piacfelmérések, vásárlási szokások elemzései stb. Ha minden magyar háztartás asztalán legalább karácsonykor nyílna egy palack aszú, már beljebb lennénk. Ez pedig nem is olyan nagy dolog, pláne, ha a világ legjobb természetes édes boráról van szó. A titok nyitja azonban talán inkább az, hogy bár az aszú valóban drága, elkészíteni is drága, kár lenne túlmisztifikálni: a világ számára csak egy bor a sok között (ráadásul édes). Nem fektettünk rá kellő hangsúlyt, hogy a különleges tokaji palack és az aranysárga ital köré valós fogyasztási kultúrát építsünk! Ez mondjuk inkább baj.

Tovább

Ripka Gergely

Chateau Cloche 6 puttonyos tokaji aszú 2010

Egy borfesztiválon már szerencsét próbáltam a szerencsi pince boraival, de akkor vagy én nem voltam formában vagy a borok, de úgy is mondhatnám: vagy én voltam akkor fiatal, vagy a pince boraiban sok a régi iskola (így aztán a Tokajkalauzban is eltekintettem tőlük). Most azonban örömteli fordulat állt be. Talán nem is azért, mert ez a bor akkora dobás lenne, hanem mert megdöbbentő, hogy egy nehéz évjárat, fiatal aszúja, mekkorát tud változni egy nap alatt. - Elsőre olyan, mintha nem lenne tiszta: tormás, fanyar buké, nagyon nincs itt valami rendben (mondtam magamban, végleg lemondva a pincéről). Másnapra azonban előbújnak szépen az aszús jegyek: kajszi, birs, barack, narancshéj, déli gyümölcsök kicsit fésületlen, zabolátlan összevisszaságban, de mégis láthatóan komoly alapanyagból kiindulva. Ízben épp csak egy kicsit krémes tapintású, inkább izmos savú. Valójában nem nagyon hosszú, nem is őrületesen mély vagy rétegzett, de mindenesetre nagyon élénk, vibráló korty. - Teafű, baracklekvár, melegség érződik ízében. Még pár évet bátran pihentessük.  Kéksajttal is remek. Soha nem szabad egyetlen pincét sem leírni! A 2010-es évnek hála, a következő kiadványban biztos jut valahol hely a Cloche-nak.

Tovább

Ripka Gergely

Nobilis Barakonyi Hárs’ 2005-2014.

Hősök és szupersztárok

Bárdos Saci Barakonyi-dűlős borai könnyen lehet, hogy a mindenkori legszebben érő száraz tokajiak. Aki szeret vakon kóstolgatni idősebb furmintokat, hársakat, annak talán nem új ez a jelenség. Sokszor elmondom azt, hogy a termőhely-fajta-borász háromszög akkor adja ki a legszabályosabb képet, ha valóban mindhárman méltók rá és működik köztük az összhang, a kémia. Azt nyilván nem kell magyarázni, hogy nem minden termőhelyen tud akármilyen fajtával, bármely borász keze nyomán nagyot adni, de pont ezért szeretjük a bort, ettől különleges termék a bor: megismételhetetlen és az egyediség hordozója. Bárdos Sarolta borászatában a Barakonyi-dűlő kapta a signature szerepet. Készít innen Furmintot (tán ez az ismertebb márka), de akik a Terroir Clubnál szoktak vásárolni, bizonyára az egyszerűen csak Hárs’ névre keresztelt dűlőszelekciót is ismerik.

Tovább

Ripka Gergely

Demeter Zoltán egri Cabernet franc 2010.

Aszús illat, barackkal, aszalt paradicsommal. Édeskés a korty, egyáltalán nem vörösboros a textúrája. Egyszerre feminin bor, de az a fajta, amiben egyfajta izgalom is akad. Rendhagyó bor, ami semmilyen sémát nem követ, részben ettől is lesz zavarbaejtő. A lenyeléskor a magas alkohol némileg a gyümölcsök kárára jelentkezik, de különleges kísérlet, az nem vitás.

Tovább

Ripka Gergely

Chateau Pey La Tour Reserve 2010.**

Azt hiszem, Merlot-rajongó lettem. Ha világfajtát kéne mondanom (Pinot mellett) a nagyvilágbol vörösben, egyre inkabb hajlok felé. Régen írtam francia borokról. Itt az ideje. A 10-es évjárat bordói borai talán még csak most kezdenek igazán megnyilatkozni előttünk. Ez a bor is gyönyörűen vall színt. - Illatban nemes édes fűszerek és tejszínesség. Minden megvan benne, amitől Bordó St. Emilionját prémum vörösborokat adó terroirnak tekintjük. Illesztésmentesen összesimult részletek, semmi reszelős tannin vagy zabolátlanság. Ízre nagyon sűrű szövetű bor, széles, hosszú és igen drága bor benyomását kelti. Pedig nem az.

Tovább

Ripka Gergely

NAG Veresföld Chardonnay 2010

Újabb érett NAG bor Gyöngyöstarjánból. Szúrós illat, kövességgel, kókusszal, porossággal. Nagy test, telítő alkohol, hosszú és gazdag íz, vastag, komoly bor, igényes, kissé füstös fával. A félszáraz cukor kerekít és a bor is nagyszerűen állja az ídő próbáját, pedig 2010 köztudottan nem volt bőkezű év. Szép. Amellett, hogy zseniálisak és rendhagyó élményt adnak a borász érett tételei, biztos vagyok benne, hogy legalább annyi embernek okoznak örömöt és csalódást is. Pont ettől izgalmasak ezek a borok igazán.

Tovább

Ripka Gergely

Új szelek fújnak Mádon

Kóstoló Szepsy Istvánnal, 5 év után

Hosszú ideje nem kóstoltunk Szepsynél. Voltam nála nyáron interjú végett. Utána meghívást is kaptam. Jártam is nála, ha Mádon jövet-menet kérdésem volt, de kóstolni 2010 óta nem nyílt alkalmam nála. Véletlenek persze nincsenek. Talán most jött el újra az ideje... Akinek volt már ebben része (ajánlott), az tudja, hogy vele egész más élmény borozni, mint bárki mással. Pillanatok alatt a hatása alá tud vonni bárkit. Általa másképp látjuk Tokajt, kicsit másképp látjuk magát a bort is. Szepsy István látásmódjával sokminden új megvilágításba kerül (ahogy magát a borvidéket is képes volt megváltoztatni a rendszerváltás után). Pedig a maga puritán valóságában nincs itt semmi csodafegyver: Szepsy István alázattal áll a látogatók elé, köveket mutat, bort tölt és mesél, őszintén, szívből, átéléssel olykor meghatóan. A hatás pedig nem marad el soha. Így évek múltán sem.

Tovább

Ripka Gergely

Egy nap az Aszúért//#2.

5 puttonyosok: 2000-2010.

Közvetlenül a nem rég posztolt 6 puttonyos sor (+ebéd) előtt kóstoltuk meg az alábbi izgalmas aszúsort. Egészen pontosan a Tokaj Reneszánsz borászainak 5 puttonyosai kerültek a poharakba, mégpedig évjárat szerint sorrendbe állítva. Bevallom, kissé elvesztettem a fonalat afelől, mi is lenne most a csapásirány a Reneszánsz célkitűzéseiben, tevékenységében. Az mondjuk tény, hogy az egyik első borvidéki szintű összefogás volt, mely tematikus rendezvényeken próbált fölvonultatni egy átfogó merítést az autentikus hegyaljai pincékből. S teszi ezt a Reneszánsz nem csak budapesti évjáratbemutatóval egybekötött sétáló kóstolón, a Tokaj Nyitányon. - Több külföldi aktivitás is szerepelt programjukban. Újabban talán picit csendesebbek, dolgoznak a Borjourral karöltve a Nyitány közönségének megfiatalításán is, most pedig bekapcsolódtak az aszú-brand újratervezésébe is.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább