Mindig értékelem, ha egy pince szép csendben, különösebb hivalkodások nélkül teszi a dolgát, és közben hű az elveihez is. Hegyaljáról több példát is lehetne hozni azokból, akik így dolgoznak. A Dobógó például soha nem akarta túldobogni az elmúlt évtizedekben a borvidék (elég tompa) alapzaját. Korai aszúikért rajongtam, és keveset beszélünk róla, de a TokajDry műfajban is a pionírok közt voltak. A Dobogó Furmint ugyanis 2003 óta minden évben elkészül! És soha nem akar több lenni, mint ami: egy korrekt árú alap száraz tokaji bor, ami megéri az árát. A legutóbbi hasonló vertikális napján (2018 ősz) Fiáth Attila emlékezetes facebookos kirohanása azt a harsány kritikát fogalmazta meg a tokaji furmintról, hogy úgy érik, mint Barbara Streisand. Azt nem állítom én sem, hogy minden furmint eszményi módon fejlődne a palackban, de pont azért tanulságosak az ilyen retrospektív kóstolások, mert megmutatják, melyik évjáratban mire képes a fajta, a termőhely, a borász, és szépen kirajzolódnak a különbségek, korlátaink, hogy tudniillik vannak olyan évjáratok, amikor a furmint lehet igazi csoda szárazban, és vannak évek, amikor sajnos 1-2 év alatt fogyasztandó bort is alig-alig ad. Nincs ebben semmi gond, nem kell szerintem ebbe semmi többet beleképzelni, mert bizony máshol is így megy ez. A Dobogó úgy kezdte el mindennek az értelmezését, hogy egy korrekt alapbort le tudjon tenni a fogyasztó asztalára, lehetőleg minden évben, és pont. Lássuk, melyik években jutottak ebben a munkában 20 év alatt legmesszebb…

Sok kedves meghívást kapok termelőktől folyamatosan, igyekszem eleget tenni annyinak, amennyinek csak tudok. Makai Gergővel is már tavaly óta toljuk a látogatás dátumát. Múlt héten végre összejött ez is. Kovács Tibor visszavonulása után fiatalos, új energiákat lehet érezni a Rákóczi Pincében. 2017-ben már a borvidék első hivatalosan organikus aszúja is elkészült a francia alapítású tokaji pincében, és ha az ember a Hétszőlő dűlőiben sétál, olyan érzése támad, mintha nyugat-európai borvidékeken járna: látványos, gyönyörű, méltóságteljes bio birtok, mely méltó a tokaji aszúbor első említéséhez (1671). A címkéken is történtek újítások, de egyetértettünk a fiatal birtokigazgatóval abban, hogy azért az is pozitív, hogy az 5 puttonyosnál megmaradt a hagyományos (franciás) címeres címke. És hát igen: az is világossá vált ismét, hogy ez a birtok történelmileg is és ma is az aszúborok egyik legizgalmasabb bölcsője. Lássuk, mely friss tételek tettek erről tanúbizonyságot ottjártamkor!

Érett, kissé old-school karakter jellemzi már, de alighanem a nehéz év is kap benne szólamokat orrban. Ízben meglehetősen gejl édes bor, alig érezni benne savat, egyáltalán nem vesz le a lábamról, sőt a végén még keserű is.

Az első olyan termelő Épernay-ben, akinek nagyon megörültem a neten keresgélve, mivel vasárnap délelőtt, sőt délután is fogad vendégeket (gyanúsan korrekt árképzéssel). Oldalaik tanúsága szerint 1802 óta termesztenek szőlőt, sőt Vignobles Gonet néven csendesbort is készítenek (és ha ez nem lenne elég, még egy csodás vendégházuk is van Épernay Champagne sugárútján, melyről utcaképet ig-videón osztottam meg múlt héten). Amiatt is izgalmas célpont volt, mert 100-150 km távolságból, egészen délről is dolgoznak fel szőlőt, ami számomra teljesen ismeretlen világ. Vajon ezek a területek tényleg annyival gyengébbek, mint az északiak?

Folytatódik a sárospataki Pajzos Tokaj 30. Születésnapja. A furmint selection tételekkel a Megyer-dűlőt jártuk körül tavasszal, most nyár elején pedig Harmath Csaba közreműködésével francia sajtok kerültek összekóstolásra 5 puttonyos aszúkkal (ha már francia alapítású tokaji birtok). És micsoda évjáratok kerültek a poharakba, igazi legendás nagy borok: mint a 2006, 2002 vagy épp az 1993-as. Nagy élmény volt a fiatalabbak mellett az idős borokat is megcsodálni, már csak amiatt is, mert a legtöbb külföldi tőkével megindult rendszerváltó birtoknál (amilyen a Pajzos is), az 5 puttonyos lett a zászlós bor, és becsületükre legyen mondva, hogy emellet a száraz boros fordulat (2000) után is hűen kitartottak.

Ha Oremus, akkor alighanem a legtöbbeknek az aszú ugrik be. A Mandolás is korszakalkotó volt a hordós száraz furmintok közt, a late harvest és a szamorodni nem különben referenciák. Láthattuk, hogy a tavaly újdonságként debütált Petrács és 2018-as utódja mennyire iskolapélda egy presztízsbor elegáns bevezetésének. Tiszta és definiált értékek jellemzik tehát továbbra is a pincészetet. Mégis: a tegnap részletesen bemutatott tolcsvai nagybirtok a 3-6 puttonyosok igazi állócsillaga a rendszerváltás óta; meghatározó “térítői” az aszú műfajának a kezdetek óta: itthon és külföldön egyaránt egyaránt ez a legfontosabb bor számukra. Tegnap azt is megtudhattuk, hogy a 3 puttonyost az új termékleírás (2013) bevezetése után sem engedik el (5 puttonnyi, azaz 120+ cukorral, de kihozzák, ha úgy adódik). Mese nincs: ma jönnek a nagyágyúk, néhány igazi ritkasággal, tanulságos évjáratokkal. Ilyen aszúkból sosem elég!

Egy korábbi éra Sauska-lelete (s egy nehéz évjáraté is egyúttal), amikor még a furmint és sauvignon mennyben kötettett frigyében hitt a pince. De a hálószobáról beszéljen inkább a bor (helyettem). - Színben is már mélyül, aranylik rendesen. Illatban eleinte van benne érett trópusi gyümölcs, sok lédús citrus a világfajtából és némi füstös, gumis, fülledt (tompán) reszelt almás jelleg furmintból is, ami a levegőn előtérbe kerül. Ízben már az elejétől sok sav, szikár, szárító jelleg, aztán a korty második fele átcsap krémes, fűrészporos, hordós ízekbe, enyhe sósságba (igaz némi kesernyével). Az a legmeglepőbb, hogy minden durva körzhelye ellenére izgalmas és egyedi bor. Érett, de mégis jó értelemben különc egyéniség (és nincs szétesve sem), ami mellé alighanem főzni kéne valami tejszínes, krémes, zöldfűszeres, citrusos főételt hallal vagy szárnyassal... (tipp: felbontás után nem érdemes elrakni, gyorsan hanyatlik vákuum alatt is).

A mai nagyposzt tulajdonképpen egy hetekkel ezelőtti gigászi, *Balassa-szamorodniorgia előjátéka volt, ahol is a hedonizmus jegyében vegyesen kóstolgattunk a borász borai mellett kortárs meglepetéseket, régebbi tételeket, de jutott apropó egy kis német kitekintésnek is. A ragyogó este 19 különleges tételét Éger István borgyűjtő jóvoltából kóstolhattam végig, és úgy döntöttem, két részben hozom le a blogon az élményeket, mivel logikailag is szépen ketté bontható a sor. A hajtás után ma az igen izgalmasra sikerült száraz mezőny jegyzetei és pontjai következnek! (Egy hosszabb, összefoglaló a holnapi folytatással, az idei utolsó nagyposzttal érkezik.)

Vannak birtokok Hegyalján, melyek későbbi indulással érkeztek meg a borvidékre, de munkásságukban vastagon ott lapul a csillagos faktor. Mádon két ilyen is van jelenleg, közülük az egyik a HOLDVÖLGY, melyet Demkó Pascal alapított 2004-ben, majd az első tényleges évjáratuk a gyönyörű 2006-os lett. Az első években Berecz Stéphanie formálta meg a borokat, ma Gincsai Tamás borászként, Jójárt Gergő igazgatóként vezeti a birtokot. Sajátos piacszervezés volt rájuk jellemző mindig: eleinte a külföldi vektorok jelentették a fő fókuszt (Moonvalley néven), később a hazai csatornákat is elkezdték tudatosabban építeni. Közben az ezüst címkék alatti sávban megjelent egy fiatalosabb második vonal, a Hold and Hollo. Exkluzív gyűjtői klubtagságot szerveznek, egyedi élményekkel a gyönyörű mádi birtokközpontban, de nagyon előremutató az a stratégia is, hogy az aszúik közül az érettebbek futnak a piacon, a frissebeket kizárólag előjegyzésben lehet elérni. Lássuk, melyek voltak eddig a legszebb kiadások!

Nehéz, esős, botrtiszes év kísérlete (egri) vörösben egy tokaji termelőtől. Egész halvány szín, barnás téglavörös. Botritisz, késői szüret jelleg, gomba, földesség, nemes rothadás. Édeskés tónus, az évjárat felismerhető főboros jellege, kifejezett maradék cukor, mély, nagy test, hosszú íz. Egyéniség, őszies gyümölcsökkel, birsalmasajttal, körtével, ölelő, őszies-télies hangulattal, avaros jegyekkel. Furcsa egyéniség.