X

BARRIK

Ripka Gergely

Gere K O P A’ R…..1997-2012!

Így íródik egy mítosz

 

Gere Attila műfajt teremtett a Kopárral. Az első igazán tudatos villányi csúcsküvé. A vörösbor-kóstolók melletti viták, hogy ez a külföldi inspirációkból megszülető műfaj pontosan melyik évjárattal indult el (vagy ért véget) és kinek melyik tetszik/tetszett belőle igazán ugyanúgy része a marketing-történetnek, mint az, hogy ez az egyetlen magyar bor (so far), mely a bordói modellhez hasonló előjegyzésben működik. A 97-es első évjárat óta a harmada így fogy el mindig a 19-60 000 palacknak. A Kopár ékezetének port kavaró elvesztése is része volt a kitűnően működő marketing gépezetnek: Gere Attila kvázi kapott egy önálló márkanevet KOPAR néven (mindenki Kopárnak ejti), az eladások, palackszámok csak tovább nőttek. - Igazán senki nem rendült meg azon, hogy ez fantázianév és nem dűlőszelekció neve (a fogyasztók többsége vsz nem is igazán érti leszarja a különbséget). Történjen bármi, a Kopárt veszik, automatikusan, gondolkozás nélkül orvosnak, főnöknek, kollégának, partnernek karácsonyra. Az alapkoncepció tehát Bordóból van, a brandépítés és a marketing talán inkább toszkán beütésű (Ornellaia, Sassicaia). A Gere Kopár mostanra talán a leghíresebb magyar vörösbor-brandnek tekinthető. De mégis meddig jutott a Kopár közel 20 év alatt?

Tovább

Ripka Gergely

Karácsonyi Zwack Open/2013

Magyar borok színe java a Soroksári úton

Régen írtam? Lehet. Most annyi a kihívás, teendő, hogy erre nem jutott annyi idő, mint korábbi évvégeken. Nem is mentegetőzöm. Ettől függetlenül a blog megy tovább. Ígérem, próbálok időt szakítani a tornyosuló jegyzeteim és a rendkívüli borélmények rendszerezésére is (itt is, GM-en is). Remélem, a szándék valamire elég. A kitartó olvasókat viszont semmiképp nem szerettem volna karácsony előtti poszt nélkül hagyni. A rendkívül izgalmasnak és írás szempontjából is eseménydúsnak ígérkező 2014 előtt még próbálok jelentkezni. Jöjjenek azonban most a december eleji Zwack Open borai:

Tovább

Ripka Gergely

Tűzkő Birtok Chardonnay barrik 2010

Meglepően visszafogott illat egy barrik Chardonnay-hoz képest. Nem vág orrba, és én ezért már hálás vagyok neki. Diszkrét alma, finoman adagolt hordófűszerek gömbölyded aromái. A korty aztán meghozza a krémes, behízelgő hordóvaníliát, de akad mellette az évjárat élénk savaiból is bőven. Összességében igényes munka, nem viszik el a bort a végletek semmilyen zavaró irányba. Jóleső, kellemes barrikolt bor.

Tovább

Ripka Gergely

Magyar borok színe-java/Vol #2

kóstoló a zwacknál

Tavasszal a Bortársaság tartott nagyszabású bortavaszos partnertalálkozót (jóég mennyi minden történt azóta, mintha évek teltek volna el…), decemberben pedig Zwack Izabella és a ZIB borászai mutatták be a Soroksári úton, hogy hazai viszonylatban bizony erre a szortimentre is oda kell figyelni (bevallom, én például életemben először jártam a Zwack-házban). Bár keveset beszélünk az itt föllelhető borokról, de közben olyan borászokat tudhat a kereskedő a maga oldalán, akik neve – azt gondolom – maximálisan önmagáért beszél: Szecskő Tamás, Balogh Zoltán (SAP), Ráspi József (bár nem kizárólagos), hogy csak néhány radikális példát ragadjak ki. Persze a nagykereskedők világa hazánkban megint egy külön, összetett és sokszor nehezen követhető sztori (aki tudja, érti…). Ebből az évből az évben az utolsó előtti komolyabb kóstolásom jegyzetei következnek.

Tovább

Ripka Gergely

Etyeki Kúria-Hagymási Bor-premier a Vinoport Borbárban

két északi borvidék kontrasztja

Sorra nyílnak az ígéretes borbárok városszerte/országszerte. Ritkán jutok el egyikbe, másikba, pedig milyen fontos szerepük van egyébként mindnyájunk látókörének tágításában. Az első igazán izgalmas, kimondottan átfogó szortimenttel rendelkező, modernebb stílusú kezdeményezés a Drop Shop borbár volt (értsd: interaktív honlap, rendszeres és izgalmas kóstolók, fiatalos közeg, igényes külső, szakmaiság szintén kifogástalan, választék hasonlóképp...az utóbbi időkben kicsit csöndben vannak, de remélem, a kezdeti lendületük sokáig kitart majd). A fiatalos és fiatal DiVinoról már miklóscsabi kapcsán érintőlegesen beszéltem, de hasonlóan határozott elképzelésekre fűzték föl a Vinoport borbár koncepcióját. Az eddig is tehetséges, ambíciózus csapat hazai viszonylatban az első, mely kilépett egy internetes borportál keretei közül, s elindította azonos névvel kereskedelmi/vendéglátóipari egységét is (illetve a pár éve hagyományossá vált Furmint Február rendezvénysorozat is az ő nevükhöz kötődik).

Tovább

Ripka Gergely

Tombor István Juhfark Barrik 2007.*

Korábban már írtam egy meglepően sötét, szinte barnás árnyalatú, szép kis juhfarkról, melyet Tombor Pista bácsi készített. Olyan ő, mint egy 'köveskáli Kaló Imre'. Igazi ritka egyéniség (illetve a párhuzamot erősítendő: nála egy 2002-es Irsai vagy Chardonnay még olyan masszívan áll a talpán, hogy az ember eltöpreng, ezeket a borokat miért nem ismerik a nagy borítészek, meghatározó borsznobok...bizonyára tán nem is értenék, bár egy vakszakaszban talán leesne az álluk, nem tudom. Az ő borait sem WSET kritériumok szerint kell értékelni, hisz Kaló Imréjéhez hasonlóan szélsőségesek. A címke sem oly dekoratív, de nem is kér sokat boraiért). Kifogyhatatlan sztorikészlete van az elmúlt 20-30 év valamennyi magyar borágazati szereplőjéről. Kereste már meg őt is piacvezető kereskedő többször, hogy adja el a lelkét, de miért is tenné. Aki egyszer kóstol nála, mauzóleumszerű kóstolótermében (mely egyúttal a pince meghosszabításaként lényegében a nappali is), egyhamar nem felejti el az élményt, s megismerheti a magyar borvalóság egyik leghitelesebb oldalát. Élete párjával, Irma nénivel művelik a szőlőt. Ha kedves vendég érkezik, néha előkerül a vadászpuska, és estére Irma néni elkészíti a legfrenetikusabb vadpörköltöt nokedlivel, amit csak el lehet képzelni (nem lehet michelin csillagokkal kifejezni az élményt). Közben nagy nevetések, a szókimondó öregek sztorizásától. Sokszor az emberek minél egyszerűbben élnek, annál kedvesebbek (ügyet sem vetnek a vesztébe rohanó világgal). Egyben ő az első 40 év fölötti úriember, akitől azt hallhatjuk, hogy a pálinka úgy finom, ha kevesebb benne az alkohol....(pálinkarajongóknak hamar kiderül az ok is, - összefonódnak a szálak...Panyik tanárnő is töltött itt szakmai gyakorlatokat). Irma néni nevét viselő házi gyógynövény likőr, az Irmikum pedig igazi unikum, mégis fényévekkel többet ad, mint az Unicum.
Kicsit bizarr párosításnak hangozhat a juhfark és a barrik így együtt, de nem kell megijedni! Komoly, érett bor, sajátosan krémes textúrával. Érdekes lenne egy barrik Chardonnay sorban elrejteni. Vajas illat, krémes, szinte édeskésen vaníliás, barrikhordós íz, de klasszikus, hagyományos ízekkel, megőrizve a helyi borokra jellemző férfias savakat, ásványokat. Meg kell ismerni mindenkinek a vegytiszta (hibátlan, mégis izgalommentes) technoborok mellett az ilyen bort is, amilyenre már talán csak a nagy öregek képesek. Lecsengésében olajos magvak bukkannak föl, mogyoróval. Felejthetetlen, sajátos bor.

Tovább

Gyarmati Zsolt

RADOVANOVIC (Szerbia) - CABERNET SAUVIGNON - BARRIQUE - 2008

Érdekes:"asztali" besorolású cimkéje szerint,mégis barriq-olt.Címkéje klasszikus,mégis figyelemfelkeltő.Dugót kihúzva kellemes meglepetés:eredeti parafa,rajt pincészet neve.Erős,gyümölcsös illat.Finom,nem markáns,kellemes,érezhető vaníliás jelleg,piros gyümölcsökre emlékeztető lágy íz,fanyar utóíz.

Tovább

Ripka Gergely

Sauska – Korai (örömök)

10 évvel később...

November végén kaptam a meghívást erre az exkluzív bemutatóra, ahol ezidáig gondosan titkolt csúcsvöröseket lepleztek le napjaink talán legígéretesebb dél-pannon borászatától, a Sauska Pincétől. Mikor először a címet olvastam: ’Sauska Korai’, naívan azt hittem, ez biztos valami laza, „útómártonnapi”, 2010-es kis ízelítő lesz, aztán a linkre kattintva olvastam, a pince fiatalos hangvételű blogján, hogy ezzel bizony eléggé mellélőttem....egész pontosan 8-10 évvel mellé.

Tovább

Ripka Gergely

Két jó fehérbor ünnepléshez

most volt márton nap

A bejegyzés eredeti címe az volt, hogy Két nagy fehérbor ünnepléshez, de mivel a kettő közül az egyik nagy kiesett egyelőre, ezért lett két jó fehér a cím. Történt nemrég ugyanis, hogy 1 éves lett a bolt, ahol dolgozom, ezért úgy döntöttem, kicsit exkluzívabb módon mondok köszönetet leghűségesebb vevőimnek, kibontok egy-két számomra kedves/ígéretes bort a koccintáshoz, melyek egy része már forgalomban sincs, a borhűtőben fektettem el őket valami jeles alkalomra várva. Hát eljött...

Tovább

Ripka Gergely

Nyakas Chardonnay 'Selection Barrique' 2007.*

Mi a "fehér címkés" Nyakast is könnyen megszerettük, de a fahordós iskolázású 2007-es Chardonnay igazi telitalálat! A kései szüretelésű termésből a fahordós érlelés révén igen markáns, férfias, hosszú érlelési potenciállal rendelkező etyek-budai fehérbort kaptunk, melyet külön ajánlott is félretenni egy időre, hiszen egyelőre igen kócos állapotát mutatja a bor (sok a fa, sok a sav, sok az alkohol is egy kicsit), de alkotórészei idővel szépen összhangba fognak kerülni.

Tovább

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább