Rég kóstoltam a fajtából ilyen szép tételt. Bíbor és rubin határon a szín. Friss csonthéjas gyümölcsök, főként szilva, finom fűszerekkel, tiszta illatjegyekkel. Közepes test, sok fűszer, friss karakter, fűszeres, csonthéjas gyümölcsökkel, markáns tanninnal, végül szárító savval. Egyensúlyos, sima lecsengés. Igazi cool climate stílus. De szép és fiatal bor még. (6)
Somlói kitérő egy régi ismerősnél// Vol. II.
Soká fejtegettük (id.) Halász Imre nagyszerű barátommal somlói kispincéje mélyén a rozé töltése közben, mikor is fogtunk kezet először. Van annak már hét éve is. Golopon, Setét Péternél (Míves Borház) találkoztunk: csodás 2013-as borokat mutattak nekem, melyekért azóta is rajongok, meg házi krémsajtot. Ő most a két fejes töltőn adagolta a natúr rozébort a palackokba, kollégája a koronazárat nyomta rájuk, én pedig a kalodákba pakoltam a készárut. Reggel érkeztem, délutánra meg már Sütő Zsoltiékat vártuk morva termelők kíséretében. A kettő közt szerencsére sok minden belefért a napba, és volt is mit bepótolnunk történetekben. A legfrissebb borai terén sem kevésbé, hisz évek óta nem láttuk egymást…
Régen volt szerencsém Luka borhoz, de 2008 környékén a Zweigeltjük élénken él emlékeimben. Most is tetszett, igaz vakon ráismerni erre fajtára bizony nehéz, de milyen meggyőző tud lenni ez a fajta, ha a megfelelő kezek közé kerül...! Élénk színek, bíbor és rubin. Illatában sötét tónus: friss erdei gyümölcsök, áfonya, dzsúzos fekete ribizli és szeder, joghurtosság, pici földességgel, feket olivával, igazán vonzó és egyedi jelenség, mely nem nagyon hasonlítható máshoz, mint önmagához. A kortyban is élő, friss, húsos, harapható gyümölcsök, kifejezett test és finom sötét fűszerek. Finomszemcsés szerekezet, kis kávé és nagyon intelligens, összetett struktúra. Fiatal bor még, amivel az idő is jót tehet még.
Sötét, élénk rubin szín. Animális jegyek, erjedt gyümölcsös, cefrés illatok, céklás, földes, fakéreg, fűszerek, s talán nem is igazán tiszta. Szörpös, szilvás, fanyarkás, közepes test, dzsúzos tapintás. Halvány és laza szerkezet, némi háztáji jelleggel.
Dórim kedveli a műfajt: Villányt is és az újbort is, úgyhogy idén sem marad ki a Ruppert egyébként frappáns címkés és valójában teljesen ártalmatlan, kedves márton-napija; noha évek óta érzem, hogy ez a komolytalan műfaj valójában semmire se jó...azon túl, hogy a borászok ezekben a nehéz időkben támogathatók általa, és ez most talán elég is indoknak, hogy újborokat igyunk! A szokásos élénk, céklás, mély színek. Illatban obligát gyümölcsbomba: frissen facsart szőlőlé, a portugieser kávés aromatikája és friss, érett, sötét húsú gyümölcsös, porcukros süti. Tiszta és megnyerő bozsolé hangulat. Nem baj, ha kicsit behűtjük bontás előtt. Karcsú test, tobzódó, friss, harapnivaló, guruló gyümölcsök. Finom fűszerek színezik még. Olyan akár egy szőlőlé, amiben nincs cukor. Üdítő savak, lágy tapintás, rövid, selymes bor, ami itatja magát. Ebben a műfajban pedig ennél többre senki se vágyhat.
Utazás térben/időben, szárazban/édesben
A gombák misztikus világ a természetben. Ha belegondolunk, az élet mennyi területén játszanak jelentős és mégis szemmel nem látható szerepet: lehet ez hasznos szimbiózis és lehet parazita jellegű a jelenlétük (akár a testünkben), az erdők föld alatti, fák közötti misztikus “webkapcsolatát” alkotják, ahol egy egyed akár több kilométeres kiterjedésű is lehet a gombafonalakkal, gyűjtjük és megesszük őket (sőt időnként még hallucinogén hatásuk is lehet). Kierjesztik a bort, ott vannak a pince falán, esős/párás időben pedig szürke rothadástól nemes rothadásig megannyi fertőzést okoznak a szőlőn is (sokszor egyazon gombafaj által). A metamorf borkészítési eljárások egyik legsajátosabbika a Botrytis cinerea által okozott aszúsodás vagy nemes rothadás, mely tudjuk, nem csak Tokajban játszik szerepet a borkészítési eljárásokban, hanem a Föld számos más borvidékén is alkalmazzák a borra gyakorolt természetes édesítő hatását. Varga Zoltán, Bécsben élő borgyűjtő jóvoltából most világkörüli botritisz-turnéra indultunk, de nem csupán térben, hanem bizony időben is. Milyen egy 58 éves aszú, hogyan érik egy 26 éves új-zélandi chardonnay és milyen egy kékszőlőből készült eszencia töménységű ruszti Ausbruch? A Tovább gombra klikkelve elmesélem.
Elsőre gyógyfüvek, gyógycukorka, vörös szilva, rumosság, animalitás, de mindez finom és elegáns összhangban. Ízre is lédús piros gyümölcsök, közepes test, közepes hosszúság, és rengeteg primer jegy, szilva, arányos felépítés, kedves és nagyon jól iható szerkezet, miközben fajtajelleges is a bor. Remek őszindító.
Minden ízében meglepően pinot-s zweigelt Sümegről (még nem Halászék gondozták, de ez volt az első sümegi vörös, a Holass második vonalát képviselő Abeles sorozatból). Füstölt sonka, fűszerek, piros bogyósok, finoman fanyar gyümölcsösség (érett eper, szilva) és némi animalitás, mely a levegőn erősödik is orrban. Ízben közepes vagy inkább még annál is enyhébb test, mely mégis burgundiak szépségét idézi. - Finoman fanyar sav, kis kesernye, visszafogott tannin, sok fűszer, közepes hossz. Ilyen egy elegáns, intelligens, diszkrét magyar vörös, aminek van egyénisége. Nem sokára nagyposzt a teljes Holass sztoriról...!
Pici illó ebben a Ráspi borban is érezhető, cassis, áfonya és szilva kíséretével. Ízre elég durva szemcséjű tanninok, szinte rombol. Nagyon fiatalnak tűnik még most is. Remélhetőleg az idő finomít rajta.
Kóstolási jegyzetek
Van már egynéhány jó, autentikus borászat Magyarországon. Beszélni kell róluk és soha nem szabad többet panaszkodni, mint örülni annak, amink van! Különösen okot ad az örömre egy ilyen rendezvény, ahol a profi szervezés képes összerakni a kép darabkáit, keretbe foglalni azt, s a közönség egy helyen ennyi izgalmas és hiteles borral, borásszal tud kapcsolatba lépni. A furmintokban most sem csalódtam, a vörös kép vegyes volt most is, de talán legjobban egynémely Olaszrizlingekre sikerült rácsodálkoznom. Kóstolási jegyzetek következnek:
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: