Fenntarthatóság a buborékokon át nézve
Pezsgőkonferencián jártam
Pezsgőkonferencián jártam
A BV sorozat folytatása következik
Pár hete a neves villányi pince második generációját képviselő Bock Valér fehérborait vettük górcső alá. Ma eljött a napja a vörösöknek is. Hogy pontosan miben másak, mint a családfő eddigi borai, azt nehéz lenne megfogalmazni: mindenképp több a burgundi palack (cabernet esetében is, ami kicsit nekem mindig fura) és összességében limitáltabb palackszámokról van szó, mellyel az éttermeket célozza meg a birtok. Ám organoleptikusan közben a DNS-üket ezek a borok sem hazudtolják meg: viszonylag magas alkohol, komoly tanninok, érezhető hordó, (all in all) újfent délies vonások következnek, alaposan kiszellőzött palackokból:
Régi ismerős Pécsről. Rubin mag, gránát szélekkel. Illatában erdei gyümölcsök: áfonya, fekete ribizli. Sok finom gyümölcs, de a tetszetős illat után durva tannin következik, bár érezhetően fiatal borról van szó, melynek az érés talán jót tehet még. (5+)
Somlói kitérő egy régi ismerősnél// Vol. II.
Soká fejtegettük (id.) Halász Imre nagyszerű barátommal somlói kispincéje mélyén a rozé töltése közben, mikor is fogtunk kezet először. Van annak már hét éve is. Golopon, Setét Péternél (Míves Borház) találkoztunk: csodás 2013-as borokat mutattak nekem, melyekért azóta is rajongok, meg házi krémsajtot. Ő most a két fejes töltőn adagolta a natúr rozébort a palackokba, kollégája a koronazárat nyomta rájuk, én pedig a kalodákba pakoltam a készárut. Reggel érkeztem, délutánra meg már Sütő Zsoltiékat vártuk morva termelők kíséretében. A kettő közt szerencsére sok minden belefért a napba, és volt is mit bepótolnunk történetekben. A legfrissebb borai terén sem kevésbé, hisz évek óta nem láttuk egymást…
Rubin szín. Intenzív kávé, kakaó érezhető orrban. Az előzőhöz nagyon hasonló újvilágias jelleg, sok hodóval, kávés jegyekkel és közepes testtel. A korty végén finom erdei gyümölcsök, szeder, cassis tűnik fel. Stílusban a borász kézjegye jól felismerhető, komoly hordóhatással, kávés lecsengéssel és sok fekete fűszerrel. (6)
Gyönyörű, fiatal rubin szín. Friss, élénk piros bogyós gyümölcsök meggy, cseresznye és paprikás fűszerek orrban. Élénk savak, étcsokoládé, összességében nagyon fiatal szerkezet jellemzi. A lecsengését cassis és erdei bogyós gyümölcsök színezik. (5+)
Egy szép szekszárdi vörös az ünnephez. A Hidaspetre-dűlő termése. Fiatalos gyümölcsök, érettek, pirosak, elegáns hordóval és finoman piros fűszeres díszekkel. Nem a koncenctrációra vagy a mélységre hajt ez a bor, de pont ettől tetszik. Itt a kevesebb tényleg több! Tiszta gyümölcsök ízben, édeskés fűszerek, telt primer hatás. Összességében lágyabb és simább bor, mégis igazán jól esik inni, otthon is bármikor, bármivel örömmel fogyasztaná az ember. (6+)
Régen írtam a monoszlói pincéről, pedig emlékszem, már a kezdetektől sokan szerettük vöröseiket. Határozottan érett illat, sötét gyógynövények és fűszerek. Ízben is sötét tónus, fekete gyümölcsök, érettség és gyógynövényes jegyek a meghatározóak. Erőteljes tanninnal tapad mindvégig, a végén kesernyés ízjegyekkel. Egyfajta hűvösebb terroirjelleg is megjelenik, ami nagyon egyedivé teszi e monoszlói tételt. (5+)
Gránátosabb színre váltott már. Szép érett illatok, finom hordóval, érezhetően “megnyugodott” bor. Finom érettség jelentkezik ízben is, markáns tannin, erős tapadással, pirosas fűszerek, majd szárító végszó. Kissé kevesebb már benne a gyümölcs, ellenben markáns a hordó. (5+)
Mély gránát szín. Illatában paradicsom, húsos jegyek, érett jelleg. Tőzeges, komposztos, vegetális, paprikás jegyek. Ízében csoki, kávé, szép tannin, tiszta jegyek a kor ellenére is. Finom érettséget mutat, földes, avaros tercier jelleggel, fakérges kesernyével, izgalmas fűszerességgel. Tetszett így idősen is!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: