x

Ripka Gergely

Roncsderbi helyett váratlan oldtimer találkozó

Patinás száraz fehérborok gondolatébresztő sora (2000-2015)

Dagadtos kolléga noha az írástól rég visszavonult, de akik olyan vének mint én, azok biztos emlékeznek, nagyszerű írásaira az ősalkeszen. - Sokunk számára számtalan új perspektívát nyitottak meg a borok tágabb univerzumai felé. Köztudomású, hogy időnként saját gyűjteményéből és kedves ismerősei által máig gyakorta raknak össze klubkóstolókat egy elhagyott, félhomályos pesti helyiség mélyén, méghozzá igazán különleges csemegékből, a világ távoli borvidékeiből és olykor-olykor magyar ritkaságokból válogatva. Az élmény mindig különleges, s a kóstolás pedig többnyire vakon megy. Ha jól emlékszem, tavaly édesek szerepeltek egy hasonló roncsderbin, és akkor nem volt meglepő, hogy Tokaj szépen leiskolázgatta a mezőnyt, de hogy ilyesmi szárazban is előfordulhatna....(arról ma már csak álmodni merünk).

Vagy mégsem? - Folytatódhatnám a hatásvadász riporterkedő fordulattal. Örök vita tárgya, hogy a furmint és úgy általában a hazai száraz fehérek hogyan érnek, egyáltalán érdemesek-e burgundiak vagy rajnaikhoz hasonló hosszú távú tárolásra, vagy 4-5 év után inkább már hagyjuk... Saját kóstolóimon és e blog hasábjain is gyakorta keressük erre a kérdésre a választ. Most egy újabb tapasztalással sikerült megint pörgetni egyet ezen az örökös rulettkeréken... De mielőtt átmenne ez a felesleges beveztő nagyon modorosba, jöjjenek szépen inkább a borok és a nyerőszámok:

 

(Hoop Wines PetNat rosé 2019

Játékos, rendhagyó kezdés. Friss mátrai PetNat egy még nem létező pincétől, baráti kooperáció révén. Köztudomású, hogy borblogger körökben egyre többen adják a fejüket a borszakma kitanulására és kitapasztalására is. Ez furcsaság pedig éppen Octopus-mester közreműködsével készült, méghozzá idei Pinot-ból. Illatban natúr gyümölcs, eper, málnajoghurt és bizony a tutti-frutti is megjelenik, pedig a borhoz semmi nem lett hozzáadva, mégis szuperintenzív. Finom savasság és pezsgés, kis édesség, enyhe szörpös jelleg, de mindez nagyon tisztán. Erős 5)

 

Wassmann Olaszrizling 2014

Fehér trópusi gyümölcsök, őszibarack, illatos jelleg, de közben vakon is felismerhető a fajta, míg a termőhely kevésbé. Telt és egyszerre szépen érett, elég sós, és mindenekelőtt remekül iható bor. Egyénisége van, markáns savakkal, finom gyümölcsökkel itatja magát. Több, mint korrekt tétel egy nehéz évből. 5+

 

Barnabás somlói Furmint 2012.

Sok vitát kiváltó tétel volt ez néhány éve. Mostanra meglepően remek formába lendült. Hordó, mogyoró, fa, aztán szellőzve érett sárga húsú gyümölcsök érezhetők megnyerő illatában (kicsit Tokajt idézte). Ízben nagyon sós, masszív savú még ebből a forró évből is. Nagyon hosszú íz, de még szinte fiatalos, feszes, a végén kis kesernyével. Nagy meglepetés. Erős 6

 

2HA Pinot gris 2013

Barnuló szín, almás, szétcsúszóban lévő aromatika karalábéval, zellerrel. Keserű, eléggé oxidáltba hajló íz, némi bazaltos, somlói beütéssel tesz utalásokat a termőhelyre, de a bor maga már nem nagyon okoz örömet (legalábbis ez a palack). 4+

 

*Bott Pince Kulcsár Hárslevelű 2013.**

Fiatalos, virágos, elegánsan, diszkréten hordós és markánsan hársas bor, mely gyorsan elárulta fajtáját, borvidékét. Széles, vastag, sok bukés jegy, gömbölyítő édességgel, professzionális kivitelezéssel. Megdöbbentően fiatalos és friss még ez a bor is: a megfelelő évjáratban a megfelelő kezekbe került tehát az alapanyag.... A pincétől lassan megszokott értékálló teljesítmény! 7(+)

 

Szentesi József Sauvignon blanc 2015

Azt érezni lehetett, hogy mentás és zsályás, de azt nem mondtam meg vakon, hogy sauvignon. Van egyfajta meleg, pecsenyeleves illat is benne, ami már kevésbé áll jól neki, míg gyümölcsből semmi. Csak tippelgetni tudtam volna a fajtára termőhelyre. Ízben masszív savérzet hasít, elég kifejezett édes tónussal, magas alkohollal, kissé szétálló, aránytalan, rendezetlen képet vágott. Hibája nincs, de az eleganciának híján van most. 5+

 

Heymann-Löwenstein Uhlen Schieferterassen Blaufüsser Lay 2011.*

Könnyű volt felismerni a fajtát. Enyhén botritiszes hatású, érett rajnais karakter, szép petrolosséggal, buja narancsos jegyekkel, tankönyvi megfogalmazása ennek a műfajnak. Nagyon telt, enyhén cukros, szépen definiált moseliség. Remekül érik, még egy kis CO2 is csavar rajta a nyelven. Komoly anyag, mondanom se kell, semmiféle koros jelleggel. 7

 

Kikelet Váti Furmint 2009.*

Csillogó, világos citrom szín még mindig. Csoda illat: messze túlszárnyal minden furmint-spektrumot. Déli gyümölcs, virágbolt, málna, ribizli, elegáns löszös elegancia minden porcikájában, kellemes fahatással megtoldva. Ízben aztán a pincére kevésbé jellemzően, inkább a meleg évből fakadő nagy térhatás, vastagság, hosszú, málnás íze Balassa Mézes-mályakat vagy Gizella Barát hársakat idézett inkább. Krémesen lágy, prémium textúra, barackosság, tokajiság, komoly test jellemzi. Kikelet boroknál és löszös boroknál erről még nem vagyok meggyőzve, de ez a bor bizony most remekül tartja magát! 7

 

Szent Donát Meszes 2013

Trópusi gyümölcs, déli gyümölcs, sárgadinnye és számomra némileg somlói terroirt idéző stílusjegyek orrban. Pedig ez bizony Csopak, furmint és olasz. Ízben is jönnek a szép sárga gyümölcsök, a bor pedig hosszú, érett, finom lágy tapintású, szuper kondiban van ez is még. 6

 

*Királyudvar Úrágya 2000.*  

A legenda vakon. Elsőre 12-es Demeter Zoltánnak tippeltem vakon, de azt sose gondoltam volna, hogy az, ami (Octopus kitalálta). Orrban kukorica, leveszöldség, masszív érettség, de persze ez ilyenkor viszonyítás kérdése is: ha azt vesszük, hogy nem 2012-es, hanem 19 éves bor, akkor wow... Ízben lágy és kerek formák. Nagyon vastag, karamellás, súlyos anyag. Tercier érettség, alárendelt, de élettel teli savak ma is. Az alkohol kifejezett, de botrány, hogy 15 % ellenére sem tolakodszik egyáltalán, inkább az édességgel kiegészülve ad a borhoz egy páratlanul ölelő, dús, húsos karaktert. Hiába, ezen a boron mintha nem fogna az idő. Részben korának tudatában is kijár ennek a palacknak még bőven legalább egy csillag...(aztán, hogy a még bontatlan palackok egyike-másika milyen állapotban lehet, azt lehetetlen megjósolni előre, de akinek még van belőle, nem kell aggódnia). Ez a butella nagyon rendben volt. 6+

 

Petrányi Szitahegy Olaszrizling Kódex 2013.

Akasztják a hóhért...klasszikus eset. Fáradt, zavart, leveszöldséges, gombás illat, mely elsőre botritisznek tűnt, visszakóstolásra dugógyanú (és bizony ismerve a helyzetet, annak idején voltak dugóproblémák ennél a tételnél sajnos), ebben konszenzus nem volt, hogy ez most dugós-e, de olyasmi. Ízben sós és széles ízét is eluralja egy gombás mellékíz, noha hosszú és nagy anyag lenne mögötte, szinte Somlót idéző nagyság reményével. Kár ezért a palackért... Most így max 4

 

Orsolyák Attila Az Én Világom 2015

A tehetséges, többször is sokat méltatott, csendesen építkező borász első nagysikerű száraz tétele volt annak idején. Illatban elég hársas, sárga gyümölcsökkel, de mellette egy napraforgó magos, kicsit papíros jelleg is megjelenik, mely kevésbé tetszett. Ízben markáns hordós jelleg és elég nyersen szárító, durva sav, mely viszont egyúttal fiatalon is tartja a bort. Nem mondtam meg vakon, hogy tokaji. Talán csak be van most zárkózva kicsit jelen stádiumában, de megnézném pár év múlva. Most vakon 5+

 

Berna Riesling Luxemburg Ehnen Wousselt Moselle 2015

Meszes terület, Mosel határon túli részéről. Friss, rajnais jegyek illatban. Ízében eléggé lágy, karcsú, gyümölcshangsúlyos és felismerhető riesling, frissítő savkarakterrel. Nem igazán akar komolykodó bor lenni (nem is baj ez), de tiszta, remekül fogyasztható és fajtajalleges. A luxemburgi rizlingekre érdemes figyelmet szentelni mindenképp. 6

 

Bott Frigyes Hárslevelű 2013

Leveszöldség, enyhe fülledtség-gyanú, de rengetg gyümölcs is. Kissé fedett, fejlődő, fiatalos illatok. Ízben is nagyon primer bor, csak olyan kialakulatlan az egész. Feszes, vibráló németes savak és citrusok. Könnyed gyümölcsösség, zöldalmás jegyek. Érnie kell még talán, de nagy tehetség. 6+

 

Paul Jaboulet Hermitage Blanc 2008

Az egyelten bora a sornak, ami igazán csalódás: karamell, alma, grillázs, erősen szétoxidált karakter...(elvileg ennél a bornál is erős a palackvariancia). 3

 

**Szepsy Urbán 2007.

Orrban oxidált, fáradt, barnuló almás jegyek. Ízben viszont testes, vajas, vastag és hosszú még most is. Krémesen hordós jellege van, de sajnos elegancia ebből az évjáratból, ilyen távban (talán a maradkécukor hiánya miatt) már nincs meg... Max 5

 

Prager Stockkultur Achleiten Grüner Veltliner Smaragd 2012.*

Wachau. Nagyon tiszta, fiatal, primer illatok és szín. Laza, kis hordóval, virágos jegyekkel orrban. A kortyban érezni egy kis CO2-t, mégis a végére nagyon kerek és kialakult bor, fehér húsús gyümölcsökkel. Egyensúlyos, sima, széles íz, melyben az alkohol is befűt kicsit. Varratmentes és azonnal érezhető, mennyire profi ez bor. 7

 

**Szepsy Hárslevelű 2003.**

Az este legnagyobb meglepetése volt. Pár éve szóbeszéd tárgya, hogy a 2003-as Szepsy nagyobb kéndózissal kerültek palackba, ezért az elmúlt néhány esztendőben kezdenek igazán formába lendülni (ahogy fogy bennük a kén). Illatban hordó, melegség, kis szallonnás teltség, fűszerek és a hárslevelűt vakon is jelző virágok. Elképesztően mély és gyönyörű illat. Ízben széles, körtés primer jegyek, nagyon komoly és komplex élmény. Testes, magas és egyszerre vállas felépítésű, miközben döbbenetesen hosszú az íze. Sose mondtam volna meg róla, hogy 16 éves bor, annyira hibátlan és arányos állapotban van. De ami ennél is durvább az az, hogy sokat kóstolt bloggerek vakon egész biztosan külföldinek gondolták (én csak belül mertem reménykedni, hogy nem lesz igazuk). Erős 7

 

Leitz Rottland Berg 2011.**

Azonnal fel lehetett ismerni pince stílusát is vakon. Sosem éreztem még borban ennyire kifejezett citromot, citromhéjat, citromfűt, lime-ot: eltéveszthetetlen kifejezőség. Ízben is kirobbanó, mérhetetlen feszesség, frissesség, citrusosság. Fiatalos, cizellált, felvillanyozó savak, nagyon-nagyon tisztán hagyja a szájat, ahogy szárít, véget ér hosszan. Szuper száraz lecsengéssel. Az est bora. (Fogalmam sincs a németek, osztrákok milyen kénekkel dolgozhatnak, de nagyon tudják a titkát, hogyan kell egy bort totálisan konzerválni.) 7+

 

Vayi 6 puttonyos tokaji aszú 2017.***

Vakon is érezni, mennyire bébiaszús, szinte imperfekt tétel. Mintha hordóból került volna egyenest a pohárba. Tele van energiával. Friss barackdzsem, birs, elképesztő gyümölcsáradat, tropikális jegyekkel. Csoda illat után ízben is széles, krémes, magas koncentráció, primer jegyek, mélység. A déli gyümölcsök és a nektarinos barack szájban is dominálnak, kis mézzel, baracklekvárral, friss jegyekkel. Még botrányosan fiatal, szinte embrionális állapotban van, de előzetesen a nagy aszús évjárat formájából szépen megvillantott valamit (természetesen a bor még nincs forgalomban, január 1-től kerülhet csak piacra az előírások szerint). 8+

 

Volt jónéhány bor, ami miatt nagyon büszke voltam ebben a sorban Tokajra! És ez az érzés végre nem a folyton magasztalt, vígasztaló édesek miatt tört rám, hanem a szárazaktól, amiktől pont két évtizede várunk nagyon sokat, de mintha egyre kevésbé tudnánk igazán hinni bennük (pláne, ha az ember külföldet is kóstolgatja). Váti 2009, Kulcsár 2013, Szepsy Hárs 2003, Úrágya 2000(és Urbán 2007): wow, ez a négy(-öt) bor különösen is gondolatébresztő:

 

Ez a sor szinte tűpontosan levezeti a teljes Nagy TokajDry fejlődéstörténetet, annak minden szépségével és csúfságával:
A tokaji száraz-reneszánsz hajnalán, 2000-ben és 2003-ban legendás csodák kerültek palackba; teljesen érthető, hogy akkor a szakma felkapta rá a fejét és óriási lehetőséget véltek benne felfedezni rövidesen egész Hegyalján. Míg a 2000-es Úrágya egy extrém bor, ami valójában nem is száraznak, hanem aszúalapnak lett megálmodva (biztos, hogy sokkal koncentráltabb és botritiszesebb gyümölcsből kiindulva), addig 2003-ban már koncepció volt a szárazbor készítése, botritisz kizárásával. Mégsem igazán sikerült megismételni azóta sem ennek a két évjáratnak a sikerét (vajon miért?). Időnként azt érzem, a 2000-es Úrágyánál kiválóbb tokaji furmint nem készült, 20 év után sem (!). Sokak szerint a 2003-as száraz Szepsyk a valaha készült legjobbak (nevet nem mondok, de ott volt a kóstolón az a személy, aki ezt vallja, s ő is végigkóstolta már többször a teljes klasszikus furmint-kronológiát oda és vissza). S bizony lehet, hogy ez mind helytálló, és 2003-nál pedig alighanem egy magas kénszint volt az eltarthatóság kulcsa (ami tudjuk, hogy a Rajna-mentén sem ritka). 

2003 után úgy fest, hogy számos pincénél megindult a kénszintek lefaragása; emlékszem, ez már a 2006-os, 2007-es tokajiaknál is kommunikációs fordulat volt több borásznál: "mi azért a többiekhez képest csak minimális kénnel palackozunk, ám!", és azok a borok fiatalon ha szépek is voltak,  az évek előrehaladtával sajnos szép lassan kezdtek ugyanazok a borok mindent lerombolni a furmintban és a száraz tokajiakban vízionált potenciálról... - Az útkereséssel jöttek aztán az almasavbontott (2005), majd a fás, magas alkoholú (2007), aztán a reszelt almás, korán oxidálódó (2006-08), közben durván fenolos, 2009 környékén pedig a hordómentes trendek (kísérletek), korán palackozott, totál semmitmondó furmintokkal, amik egyre kevesebb kellemes meglepetéssel szolgáltak (pláne a korral). Persze kimondhatjuk, hogy a magas kénnel nyilván a friss fogyasztás (és eladás) szempontjából vágja maga alatt a fát a borász, talán ezért is fordulhattak többen az alacsony kén felé: inkább a premiernél legyen kirobbanó és gyümölcsös a bor, lehessen érvelni az alacsony kénnel, hisz ha már el van adva, évek, évtizedek múltán már csak max. az a maroknyi gyűjtő veri a fejét a falba, aki hitt a borban hosszú távon is és nem itta meg azonnal... Lehet, hogy ez már összeesküvés-elméletnek tűnik, de valahogy így néz ki a furmint-paradoxon.

A borvidék döntő hányada persze még mindig furmint. 

A furmintnak jól tud állni, sőt kell is a hordó, ha érzékenyen használják. 

A furmintba kell a maradékcukor is, és ami talán még fontosabb, a furmint igazán sosem volt Tokajban kifejezett fajtabor, hanem a legtöbb bortípusnál fieldblend módjára dolgozták föl és alakult borrá...ezért kell bele a hárs is (ld. Kulcsár, Szepsy 2003, és szerintem a Váti sem 100 % furmint). A furmint fenolossága a palackban nagyon rossz irányt tud venni, ezért erre a szüretnél is figyelni kell, de a palackos eltarthatóság szempontjából a megfelelő kénhasználat is kulcsfontosságú kérdés. 

De hiszek abban is, hogy együtt tanulunk, együtt tapasztalunk és ezek a fenti borok is rengeteg tanulsággal szolgálnak: ebben a szerencsés sorban ezúttal számos gyönyörű és bíztató villanással...!

 

 

PROGRAMAJÁNLÓ!

Október 25: TokajMagic: Vörös/Tokaj 
(@Borganika Stúdió, 18.00, Klauzál Téri Piac emeletén, Akácfa utca 42-48).

Jelentkezni lehet: HELLO@TOKAJMAGIC.HU

Vagy: +36 20 244 60 97

FB event itt érhető el a borsorral, részletekkel, friss infokkal! 

 

X

Ripka Gergely

Mire számítsunk Tokajban 2023-ból?

***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs

Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk.  Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!

Tovább

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább