x

Évjárat értékelő

„Milyen évjárat volt?” – FRISSÜLŐ ÉVÉRTÉKELÉSEK: 1995-től NAPJAINKIG

2015 * * * *

Tokaj környékén kiegyensúlyozottan induló tenyészidő. Folyamatos nyári kánikula, extrém kevés csapadékkal. Gyors érés a forróság miatt, amit az öreg ültetvények bírtak jobban. Száraz borban jó évjárat, de a botritiszesedés is korán megindult.

Tovább

2014 *

Tokaj-Hegyalján kihívásokkal teli év, sok esővel, soha nem látott betegségekkel. Nehéz volt megvédeni a szőlőt. Korai botritiszesedés, de végül volt, aki édes bornak való alapanyaggal ki tudott hozni valamit a viszontagságos évből. Országosan sem kecsegtetett sok jóval.

Tovább

2013 * * * * *

Tokajban virágzáskori rossz idő miatt változó kötődés. Meleg nyár, de csapadék is volt egész évben. Remek savak. Végre kitűnő kilátások jó minőségű aszúborokra, de szárazakban is izgalmas sav-cukor szerkezet tudott megvalósulni, megfelelő időzítés mellett.

Tovább

2012 * * * *

Nagyjából összállt a 2012-es évjáratértékelő is, kicsit ugyan megkésve a korábbi évekhez képest. Mondjuk ennek megvan az az előnye, hogy már a borok is faggathatók ebben a kérdésben. Röviden összefoglalnám a főbb ismérveket 2012-vel kapcsolatosan.

Tovább

2011 * * * *

Nagyon úgy fest, hogy 2011 ismét próbára tette a borászok nagy részét hazánkban. Mondhatjuk nyugodtan azt is, hogy szinte 2010 ellentéte volt az év. Gyakorlatilag országosan egyértelműen korai esztendő volt. Érzékelhető volt, hogy május-júniusban itt-ott szinte már hólyagosodott a szőlő, s a termés is kielégítőnek ígérkezett mennyiségre.

Tovább

2010 *

Bátran tekinthetjük 2001 után a következő gyenge évnek. Bár a borisszának nagyon nincs oka panaszra...az a 8 év nem múlt el nyomtalanul (ld alább). Ám, ami a borágazatból élőket illeti: amint arról már többször szó volt az elmúlt hónapokban, 2010 kezdettől fogva balul indult.

Tovább

2009 * * * * *

Érdekes, hogy nem csak a kezdetekkor, de azóta is töretlenül, szinte mindenütt jobbnak tartják még 2000-nél, 2003-nál is 2009-et! Meglehet, hogy ennek egy része reklámfogás (mindenütt elég kiadós, egészséges volt a termés), de abban is biztos vagyok, hogy a borászok tudatossága, letisztuló koncepciója is sokat segített, hogy a szó legszorosabb értelmében élni tudjanak a tökéletes alapanyag adta kivételes lehetőségekkel!

Tovább

2008 * * * *

Szintén részint homály és hordó fedi a borokat egyelőre. Sok az ellentmondás, de sokan 2006-hoz hasonlítják (Szekszárdon, Villányban 2007-nél gyengébbnek mondják), de 2002-höz is hasonlítható. Szepsy István komolynak, szikárnak, összetettnek, ígéretesnek nevezi az évjárat borait.

Tovább

2007 * * * * *

Végletek előzmények nélküli éve, mely nem nagyon hasonlítható máshoz (bár 2000-hez sokban hasonlított). Délies, lendületes, vastag, érzéki és lágy borok éve (Villányban például itt-ott a 2006-osnak megfelelő színvonalú borokkal). Jó érettség, egészséges alapanyag minden fajtánál (későieknél is), részletgazdagság, buja komplexitás volt jellemző, ha a szüretet megfelelően tudták időzíteni!

Tovább

2006 * * * * *

Ma már egyértelmű, hogy nagy vörös és komoly fehérborok vonatkozásában is az egyik legelegánsabb évjárat volt az elmúlt évtizedben. Hosszú volt a tél, de csapadék és hőmérséklet tekintetében átlagos (bár a fagy néhol okozott károkat). Nehezen induló év volt a 6-os, és eleinte felét sem ígérte annak, amit végül adott nekünk.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább

Ripka Gergely

Nagy bor az, ami úgy gazdag, hogy jól iható!

Kaláka borok a megkezdett úton tovább...

Alkonyi László a 2013-as évjárattal mutatkozott be borászként. Borszakírói pályájáról már számos korábbi posztban és interjúban szót ejtettünk, és Kalákás munkásságát is nagy figyelemmel követi az egész szakma. Alkonyi László nagyon fontos igazságokra világított rá hajdani írásaival. Az a fajta radikális hang volt ő, amely kendőzetlenül tárt fel szakmai problémákat, mellyel a rendszerváltás utáni borágazat küzdött. Ezt persze számos borász igen rosszul fogadta, a háborúskodásból pedig az lett, hogy mostanra ez a hang borokban próbál kifejeződést találni inkább, mégpedig Tállyán. Az összes forgalmi boráról beszámoltunk korábban.

Tovább
Poszt hamarosan

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Negyed évszázad megbízhatóság Hegyalján

25 éves a Disznókő

Nehéz lenne mondani még egy olyan birtokot Tokaj környékén, ahol ennyire stabil és precíz minőséggel volt dolgunk a kezdetek, a rendszerváltás óta. Akármilyen borkategóriáról beszélünk, a Disznókő mindenben nagyon kiszámítható a magas minőséget tekintve. Nyilván az aszú a legfontosabb boruk, de mint nagyborászat, a piac tőlük is elvárja már a megbízható száraz bort, ami náluk belépőbor és nem több, a magaslatokat az édes borok jelentik, melyek late harvest és szamorodni alapokon nyugodnak. Mészáros László bevezetőjében is elhangzott, hogy az AXA Milessimé cégcsoport ugyan számos történelmi borvidéken készít borokat (Bordó mellett, Burgundiában, Portóban is), de Hegyalján kellett a legkreatívabbnak lenniük. Annyival egészíteném ki, hogy a legbátrabbaknak is itt kellett lenniük. Márpedig a Disznókő forradalmat indított a 90-es évek aszúival. Mérföldkövekkel ünnepeltük a 25 év komoly munkásságát:

Tovább