Ez érdekes. - Nem nagyon írtam ugyanis még Petrányi borról, és aki közelebbről is ismeri a pályámat, az talán tudja, hogy három és fél évet dolgoztam a csopaki borászatnál. Öt év talán elég türelmi idő, hogy már írhatok róluk minden elfogultság nélkül (aki szerint nem, az ne olvasson tovább:)
Szalmaszínű bor. Illatban kenyér, neutrális vonások, visszafogott aromatika elsőre, szellőzve aztán finom mézzel. Ízben csupa barack, finom sárga húsú gyümölcsök, termőhelyi jegyek, szuper szerkezettel. Komplex és elég hosszú bor, mintha egy kis cukor is bujkálna benne (de lehet, hogy csak a meleg év motoszkál benne). Remek munka Bakó Ambrustól!

Medicinális, nem túl kedves, papíros jegyek orrban. Sima, zamatgazdag, fehér húsú gyümölcsökkel színezett korty, viszonylag egyszerű szerkezettel, ami ezen az árszínvonalon korrekt iparos munka (akár fröccsnek is). 

Illatban hordós jegyek, olajos mag, szotyola, papírosság. Telt, nagy test jellemzi. Komplex és hosszú bor, vállas, sokrétű, de a végén mégis bizonytalan és kusza. Mindazonáltal, ebben a korban ez egy nagyon szép teljesítmény Csopakról. 

Termőhelyi karakter, terroirjelleg érződik minden cseppjében. Összetett aromatika, virágok, érett gyümölcsök. Ízben egres, érett fehér húsú gyümölcsök, kréta, hosszú, sós. Gazdag. Szép, elegáns, kifinomult, finom részletek. Karcsú testtel is bájos, fiatalos, érlelhető szerkezettel. Finom! Aktív időtöltéshez, bringázás vagy ejtőernyőzés után, ha még tart a lendület....

Elsőre kis büdivel indul. Aztán mandula, olajos magok orrban. A korty telt, vastag, kissé lustább, magas alkoholú darab, de hosszú, komoly, testes olaszrizling.

Dagadtos kolléga noha az írástól rég visszavonult, de akik olyan vének mint én, azok biztos emlékeznek, nagyszerű írásaira az ősalkeszen. - Sokunk számára számtalan új perspektívát nyitottak meg a borok tágabb univerzumai felé. Köztudomású, hogy időnként saját gyűjteményéből és kedves ismerősei által máig gyakorta raknak össze klubkóstolókat egy elhagyott, félhomályos pesti helyiség mélyén, méghozzá igazán különleges csemegékből, a világ távoli borvidékeiből és olykor-olykor magyar ritkaságokból válogatva. Az élmény mindig különleges, s a kóstolás pedig többnyire vakon megy. Ha jól emlékszem, tavaly édesek szerepeltek egy hasonló roncsderbin, és akkor nem volt meglepő, hogy Tokaj szépen leiskolázgatta a mezőnyt, de hogy ilyesmi szárazban is előfordulhatna....(arról ma már csak álmodni merünk).

Az első generációs borászok közös platformjaként indult el 1999-ben a Pannon Bormíves Céh. A szerveződést tíz komoly hazai családi pince indította, valószínűleg az egyik legrégebbi hasonló egyesület, ami minőség mentén definálja önmagát és a magyar bort. Noha az évek alatt kicsit elhalkultak, a Pannon Bormustra sem nagyon kerül napirendre. Pedig annak kérész életű megújulási törekvései egy pillanatra beengedtek némi nemzetközi levegőt kis hazánk igencsak ellaposodott borversenyeinek terébe. Hagyományos évvégi karácsonyozsára minden decemberben összeverődik a sok neves borász, hogy bevonva a szakmát, borkedvelőket, kicsit visszatekintsenek az év történéseire. Balla Géza, céhtag lett ugyebár az év borásza, Szabó Edit Bussay László emlékdíjat kapott, Mészáros Gabriella pedig megindító módon emlékezett meg az idén fájdalmas hirtelenséggel minket itthagyó Sánta Zoltánról, aki tényleg óriási űrt hagyott maga után ebben a közösségben. 

Lisztes, csirízes, picit tompa illat. Mandulás, fajtajelleges illatok. Friss, jó ivású, kellő testtel rendelkező rizling. Élénk, citrosos savai üdvözlendőek ebből az évből. Tartogatni már nem érdemes.