Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

A mai nagyposzt tulajdonképpen egy hetekkel ezelőtti gigászi, *Balassa-szamorodniorgia előjátéka volt, ahol is a hedonizmus jegyében vegyesen kóstolgattunk a borász borai mellett kortárs meglepetéseket, régebbi tételeket, de jutott apropó egy kis német kitekintésnek is. A ragyogó este 19 különleges tételét Éger István borgyűjtő jóvoltából kóstolhattam végig, és úgy döntöttem, két részben hozom le a blogon az élményeket, mivel logikailag is szépen ketté bontható a sor. A hajtás után ma az igen izgalmasra sikerült száraz mezőny jegyzetei és pontjai következnek! (Egy hosszabb, összefoglaló a holnapi folytatással, az idei utolsó nagyposzttal érkezik.)

Nekem a nyár (is) igazi riesling-szezon! Remek év és egy remek moseli terület randevúja. Csodaszép illat, definiált: virágos, lime-os, citrusos, friss narancsos, érett déli gyümölcsös, kirobbanóan tiszta és bájos. Leginkább illatába szerettem bele. Friss, citrusos, enyhén grapefruitos, de kerek íz, nem a túlzottan savas riesling-műfaj, de pesze most is nagyon tiszta, cizellált. Clemensbuschokra jellemzően nem túl hosszú, ahogy a 17-es sem volt az tavaly, de szebb nála. Úgy friss és gyümölcsös bor, hogy közben rieslingesen tartalmas is, érintényi édességgel keretezve a csodaszép struktúrát, finom szárítással búcsúzva. Magabiztos és profi bor. Kerek egy csillag. 

Ha az igazság egy patetikus pillanatában valaki nekem szegezné azt a kérdést, hogy életem folyamán melyik pince borát ittam a legnagyobb örömmel, akkor meglehet, hogy a Lochot vágnám rá. Elképesztő, hogy tudnak egy korty rizlingbe ennyi szép zamatot belesűríteni. Nyilván van maradék cukor, nyilván kicsit érettebb a szőlő egy Leitzhez vagy Mosbacherhez képest, de imádom ezeket a puha mangós, narancsos, sárga déli gyümölcsös tobzódásokat. Maga a gyönyör. Ízben is rágható, harapható, húsos, dzsúzos, mégis elevenek és fickósak a savai, hosszú, roppanóan citrusos, cizellált, és mérhetetlenül komplex bor, ami minden extremitásával is példás egyensúllyal bír. Hidegen tömör és energikus, aztán melegedve ölel és simogat. Olyan érzése van az embernek, mintha nem lehetne elég későn kibontani...(de elég korán se, kár rejtegetni a pincében azt, ami ennyire finom; rendeltünk egy thait és ki is bontottam jól: tökéletesek voltak együtt). Nálam a Loch a riesling-universe csúcsa.

Tankönyvi illat: jellegeztesen szúró, átható és fiatalos rajnais illat, friss zöldes citrusokkal. Ízben nem túl hosszú, a melegebb évtől elvárhatóan kicsit laposabb, finoman fanyar, kellemes, viszonylag egyszerű moseli. Tiszta és profi viszont, ahogy ez már elvárható. Ha az árát nézem, kicsit több réteg elférne még (amit vsz 2015-ben vagy 2018-ban könnyebben megkap az ember német rieslingek esetében).

Helmut Dönnhoff 1971-ben indította családi borászatát. Nagy évjárat volt, Tar Feri pedig épp abban az évben született. - Felnőtt winegeekként őt sem kerülte el a riesling-rajongás, amiben bizony az idő közben kultikus magaslatokig emelkedő Dönnhoff borászatnak is fontos érdemei vannak. A ma 28 hektáros birtok a Nahe-folyó völgyében található, ahol 80 %-ban rajnait termesztenek. 2007-től egyre inkább Helmut fia, Kornelius vette át a stafétát, és 2009-től immár teljesen ő felel a borokért. Egy német pince, melynek a boraira az egész világ ácsingózik. És egy történet azok kedvéért, akik azt gondolnák, hogy ez túlzás: három nagykereskedő egy alkalommal megkereste Dönnhoffékat, hogy egy komplett évjáratot megvennének tőlük háromszoros áron. Nem adták, a borok fel vannak osztva máig a célpiacok közt. A már korábban Moselben megénekelt 2018-as, nagy évjárat szortimentjéből néhány karton pedig itt van Nahe-ból Ferinél. Noha még épp csak tavaszodik, de tartok tőle, hogy ezt a borsort nem nagyon fogja idén senki sem megugrani…. Lássuk hát, hogy miért:

Reinhard Löwenstein ránézésre is különc figura. Egész családja fogékony a művészetre, feleségével közösen viszik a birtokot, de immár borász végzettségű lányuk is aktívan építi tovább a család borászati értékeit. Az 1980-ban alapított borászat mára Mosel egyik legtöbbre értékelt birtokainak egyike. Ennek oka leginkább a sajátos stílus, egy olyan borvidéken, ahol azért elég közismertek a minőség alapkövei: tisztaság, precizitás, magas sav mellett egyensúlyos maradékcukor és egészen megdöbbentő érlelhetőség. Nem titok, számomra a kifinomult elegancia, a stabil eredetvédelem és a cukorral való játék egyik legfontosabb iskolapéldája a Rajna-vidék, mely akár Tokaj számára is építő példa lehet. Tar Feri pedig elhozta a friss évjárat, 2018 borait, melyet 2015-höz hasonlóan parádésnak mondanak. Pár moseli funfact után a friss évjárat tételeivel mesélem el, mitől is olyan nagyszerű a Heymann-Löwenstein stílus.

A gombák misztikus világ a természetben. Ha belegondolunk, az élet mennyi területén játszanak jelentős és mégis szemmel nem látható szerepet: lehet ez hasznos szimbiózis és lehet parazita jellegű a jelenlétük (akár a testünkben), az erdők föld alatti, fák közötti misztikus “webkapcsolatát” alkotják, ahol egy egyed akár több kilométeres kiterjedésű is lehet a gombafonalakkal, gyűjtjük és megesszük őket (sőt időnként még hallucinogén hatásuk is lehet). Kierjesztik a bort, ott vannak a pince falán, esős/párás időben pedig szürke rothadástól nemes rothadásig megannyi fertőzést okoznak a szőlőn is (sokszor egyazon gombafaj által). A metamorf borkészítési eljárások egyik legsajátosabbika a Botrytis cinerea által okozott aszúsodás vagy nemes rothadás, mely tudjuk, nem csak Tokajban játszik szerepet a borkészítési eljárásokban, hanem a Föld számos más borvidékén is alkalmazzák a borra gyakorolt természetes édesítő hatását. Varga Zoltán, Bécsben élő borgyűjtő jóvoltából most világkörüli botritisz-turnéra indultunk, de nem csupán térben, hanem bizony időben is. Milyen egy 58 éves aszú, hogyan érik egy 26 éves új-zélandi chardonnay és milyen egy kékszőlőből készült eszencia töménységű ruszti Ausbruch? A Tovább gombra klikkelve elmesélem.

Egy igen korrekt alaptétel Moselből. Szupertiszta és intenzív édes déli gyümülcsök orrban: érett grapefruit, mandarin, narancshéj, maracuja. Ennek egyenes folytatása az íz, mely fiatalos, üde, de bizony mélysége is van. Szép precíz, szárító savak mellett húsos, sőt a végén a test is beerősít. Modern, pontos, nyílegyenes riseling, kellően sűrű, sós ízmaradékkal, mely a termőhelyből is sok szép dolgot megvillant. 

Dagadtos kolléga noha az írástól rég visszavonult, de akik olyan vének mint én, azok biztos emlékeznek, nagyszerű írásaira az ősalkeszen. - Sokunk számára számtalan új perspektívát nyitottak meg a borok tágabb univerzumai felé. Köztudomású, hogy időnként saját gyűjteményéből és kedves ismerősei által máig gyakorta raknak össze klubkóstolókat egy elhagyott, félhomályos pesti helyiség mélyén, méghozzá igazán különleges csemegékből, a világ távoli borvidékeiből és olykor-olykor magyar ritkaságokból válogatva. Az élmény mindig különleges, s a kóstolás pedig többnyire vakon megy. Ha jól emlékszem, tavaly édesek szerepeltek egy hasonló roncsderbin, és akkor nem volt meglepő, hogy Tokaj szépen leiskolázgatta a mezőnyt, de hogy ilyesmi szárazban is előfordulhatna....(arról ma már csak álmodni merünk).