Ha már Furmint Február, akkor jöjjenek egy nehéz év gyorsan érő furmintjának tanulságai. Szalmasárga szín. Eléggé koravén, oxidált, kénszegény illat, melyben az érettség dominál. Ízbn is üresedik, gyümölcsöt se nagyon találtam benne, és a kénnel is túlzott óvatosságot érzek benne. Nem győzött meg.

Ez meg jól elmaradt az évvégi forgatagban. Régi olvasóim közül a szemfülesebbeknek feltűnhetett, hogy szokásos decemberi coravines roncsderbink TokajDry-matuzsálemekkel elfelejtődött, de kapóra jön most, mikor a csecsemőgondozás közepette úgyis ki vagyok szomjazva teljesen egy kis borra. Vártam Dórimra, hogy legyen mód vakon coravinezni, de az altatások, szoptatások állandó körforgása közepette ez a megfelelő pillanat csak nem akart eljönni, így kiszolgáltam magamat, és jól van ez az apasors így is. Lássuk az érettségi vizsgákat:

Úrágya és Király furmintja. Finom érlelés, koncentrált buké, sok almatermésű jeggyel színezve. Komplex, vastag íz, sósság, hosszúság, melyet jóleső kis édes zamat gömbölyít. Szép sav ad neki pazar egyensúlyt és nagy szerkezetet. Több, mint megnyerő száraz tokaji. (7)

Olyan sok minden történt az év második felében, hogy a lockdown ihlette vaktesztünk sorozata április óta szünetel! Most megtörjük a csendet és különleges vakkóstolással megyünk tovább. Bár decemberben szoktuk a TokajDry korszak hajnaláról származó oldtimer nagyágyúkat corevinezni (*Királyudvar Úrágya 2000, **Szepsyk, **Bottok, ***Demeter Zoltánok és a többiek), most ez is átcsusszant az új esztendőre. Így ma 2013 vagy annál régebbi évjáratok kerülnek a poharakba, hogy lássuk, hol fejlődnek a “tinédzser” borok a legszebben…

A Winelovers Wine Awards idén komoly szintet lépett. A mustrára nevezett borok száma immár nem csak, hogy 700-ra emelkedett, de külföldi tételek mellett, komoly szakemberek, MW-k és MS-k meghívást kaptak a borversenyre. A WL csapatának köszönhetően pedig a hét elején zajlott kóstolási napokon izgalmas mesterkurzusokon vehettek részt a zsűri tagjai is. Sajnos elmondható, hogy állami szervezésben még mindig csak egyetlen (idei tavaszi) esemény tudott valami hasonlót gurítani nemzetköziség és szakmaiság terén: van tehát még potenciál ebben a témakörben bőven. Muszáj hallatni a hangunkat, ha ott szeretnénk lenni, ahova borászaink, kereskedőink, szószólóink szánják a magyar borokat. Egy ilyen hazai programsorozatból persze Tokaj nem hiányozhat, és ha valaki igazán mély szakmai tartalommal tud megtölteni egy ilyen ültetett eseményt, akkor azok **Szepsyék! Ifj. Szepsy István a 2017-es ragyogó évjárat borait mutatta be, szinte kizárólag dűlő(/parcella)szelektált tételeken keresztül. Nem sok olyan pincét tudnék mondani, akinél egy hasonló sor ennyire sok izgalmas üzenetet hordozna Hegyaljáról. De meg is fordítható a gondolat: **Szepsyék borai talán így, együtt igazán látványosak és informatívak.

A rendszeres olvasók tudják, hogy van nekem egy kopott címkés, elásott 2000-es Úrágya furmintom, amit egy éve kezdtem el coravinezni. A Nagy Dűlős Furmint archetípusa mellé került a kartonba 3-4 sokat próbált másik érett TokajDry tétel, melyekkel az a terv, hogy a következő években vakon tesztelve követem nyomon (utolsó) éveiket. A végtelenségig persze nyilván nem lehet játszani ezt a játékot: azt mondják, ha már félig van a palack, akkor nem túl gazdaságos pumpálni a palackba az argont, de ezen a télen is eljött az igazság pillanata. - Lássuk, hogyan is érik az a bizonyos nagy tokaji furmint, ha elvileg minden faktor együtt áll a palackban…!

Úgy jött ki a lépés, hogy mostanság kicsit rég volt nagyposzt, ami a frissen megjelent Guide körüli ügyködések következménye. Egy olyan mádi borásszal törjük meg a csendet, akiről mindig köztudomású volt, hogy nem akar beállni semmilyen sorba boraival; aki a mai trendeken túl a borvidék hagyományiat is szem előtt tartva hosszan érleli borait és piaci kényszerhatásoktól mentesen akkor tölti le és akkor hozza forgalomba azokat, amikor szerinte a bor készen áll erre (nyilván azért a piac is tud ilyen kényszerhatásokat generálni, ami ráerősít erre, pláne egy olyan borvidéken, ahol 200 pince versenyzik, de Géza esetében ebből stílus született). Bevallom, kedvelem a friss, élénk ízeket a TokajDry műfajon belül, azt sem titkolom, hogy a furmint (pláne szólóban) éretten nem mindig kedves a szívemnek, de azt is el kell ismernem, hogy ha megfelelő érettségű szőlőből, megfelelő hordóban készül, akkor időnként csodák tudnak születni hosszú palackéréssel is. Géza sokszor meg tudott már lepni ezen a téren az elmúlt 10-15 évben, úgyhogy semmiképp nem hagytam volna ki pesti gyorskóstolóját:

Röviddel ezelőtt számoltam be róla, hogy régóta érlelgetett palackjaim esetében a dilemmákat egy frissen beszerzett coravineszköz oszlatja el hamarosan. Némi gyakorlás, tesztüzem és tutorial videók bújása után immár pro coravin userekként bele is vágtunk Dórimmal, hogy végre lepleket rángassunk le érett palackokról a nappaliban. A krónika első körében öt nagynevű száraz tétel került a poharakba vakon. A *Királyudvar legendás 2000-es dűlős furmint prototípusát bizonyára nem kell külön bemutatni. A *Bott pincével és **Demeter Zoltánnal amiatt is bajban voltam, mert a 2011-es, 2012-es tételek közt már üvegdugóba ütközne a coravin tűje, így maradt ez a pár parafás bor a kalapban. Lássuk hát az első tapasztalatokat. 

Ismét furmintfan testvérünk jóvoltából nyílt alkalmam rá (még a legutóbbi Barakonyizás után/azt kiegészítve), hogy egy igen ritka mádi dűlős sort kóstoljak végig 2015-ből. Most különösen zavarban vagyok a névvel, de az alany a Mad Wine (akkori nevén Szent Tamás Kft), akik azóta tudjuk, hogy igen sok drámai fordulatot éltek meg (Balassa István, sőt pár éve ifj. Szepsy István furcsa távozása után). Néhány hónapja épp a “konzervfröccsük” végett zengett az online bortér: bizony nem egyszerű ma Hegyalján konzekvens nagyborászatnak lenni (még Mádon sem)... De hagyjuk is most egy pillanatig a keserű történeteket: ezen az alkalmon ugyanis egy remek száraz boros évből, 2015-ből meglepően izgalmas tételek kerültek a pohárba a szóban forgó borászattól. A Tovább gomb után a pontok és jegyzetek!

Pár hónappal korábban már volt egy hosszabb okfejtésem arról, mekkora lehetőség és mennyi komoly számadat volt a Nagy Tokaji Borárverések körül. Sajnos 2018 után több aukció egyelőre nem volt, pedig a tokaji aszú bizony önmagában lenne akkora történet, ami egy árverés szinergiájával akár még új lendületet is kaphatna a piacokon. Ezek az árverések nem szűkítették a kört az aszúra, elég sok száraz tétel és édes bor is kalapács alá került, egy gönci hordónyi (136 l) mennyiségben, hogy aztán egy év alatt, egyedi, borlovagrendi címkével kerüljenek leszállításra szerencsés tulajdonosaiknak. Az utókor számára minden árverési borból allokálva lett pár palack Hegyalján, egy pince mélyén. Most egy órára megnyílt ezen eltett borok archívuma. Augusztus 20-án az alábbi archív tételekből tartottam egy pop up kóstolót az Intercontinentalban.