Friss zöldfűszeres, vágott füves, fehérborsos aromák áradnak belőle, elég tipikus GV. Ízben is kirobbanó, lédús zöldes és fehér húsú gyümölcsök játékában gyönyörködhetünk. Friss savak hidegen, de melegedve előbújnak a harapható zöldalmás, barackos gyümölcsök zamatai is. Most is profi, sima íz, igazi gasztróbor, megbízható tisztaság és minőség mellett. Jóleső és elegáns bor, aminek stílusa is van.
Kirobbanó, friss illatok. Almatermésűek, zöldalma, körte, friss, primér gyümölcsösség, mérhetetlen tisztasággal. Roppanó savak, feszes, a korty eleje, fehér húsú gyümölcsökkel, körtével, barackkal, citrusokkal sok tiszta zamatal, a végén jóleső, üdítő és finoman lekerekedő korttyal. Mindig szép és megbízható, most is az.
Oktató borok a nappaliban
Mivel komolyabb boros események nem nagyon történnek most, így írni sem nagyon van miről (de egy szép évvégi meglepetés most hétvégén várható, és ha a vírus nem szól közbe, ígérem, megírom jövő héten). Közben pár éve Veszprémben tanítok hajópincéreknek boros ismereteket, alapszintű sommelier-képzés keretein belül. Kisebb 6-8 fős csapatokról van szó (ami tehát még a coviddal is összeegyeztethető), a csapat körében többnyire mérsékelt fogalmakkal a borok kapcsán, kb. 18 órás képzésben (3 vagy 6 alkalom). A szükséges oktatási segédanyagot persze igyekszem úgy összeállítani, hogy a legfontosabb szőlőfajták, termőhelyek és stílusok megmutatkozzanak a pohárban, lehetőleg olyan formában, hogy az érthető, egyértelmű legyen. A múlt szombati utolsó óra végeztével azokat a maradékokat, amiket a hallgatóság nem kapott a hóna alá, hazahoztam én Pestre és kicsit ismerkedtünk a nappaliban a töredékes tananyaggal (holnap vizsga):
Borsó, kávébab, tonkabab illatát árasztja. Ízben friss, vannak élő savak, közepes hosszúság mellett, és a vegetális jegy érezhető ízben is. Összességében nem sok izgalmat tartogató korty és a kevéssé megnyerő hüvelyes jelleg itt is felbukkan.
Havány citromszín. Enyhén fülledt, merkaptános, redukciós, sajtos buké. Pici co2, vegetális, redukciós, citrusos, papíros ízek kesze-kuszán. Nem igazán győzött meg eddig fehérben a pince.
Tar Feri lezár egy korszakot 2020-ban
Sok újdonságot nem árulok el az olvasóknak azzal, hogy a Carpe Diem az egyik legfontosabb boros törzshelyem volt az elmúlt néhány évben. Akkor is, ha nem sokat voltam épp Pesten, akkor is, ha nem feltétlen az én pénztárcámhoz lett szabva teljesen a szortiment, akkor is, ha Tokajjal foglalkozom, s arról írok az időm nagy részében. Ez a hely fontos volt. Itt lehetett megkóstolni olyan borokat, amelyekről többnyire a hazai borkedvelő csak angol nyelven olvashat vagy az instagramon láthat fotókat, megrendelheti távoli országokból, aztán vagy megérkezik egyben, vagy nem. De legalábbis rengeteg olyan bor jutott el a FineWines.hu-n és Ferin keresztül a poharainkba, amik idehaza elérhetetlenek. A múlt idő azért indokolt, mert a Capre Diem 2o2o-tól csendesebb üzemmódra vált, s novemberben be fog zárni. Addig is (fix nyitvatartás helyett) csak akkor nyit majd ki, ha tematikus események lesznek (többek közt oktatás is). Egy korszak lezárul, s ezt december 30-án egy méltó sorral, kellemes társasággal igyekezett búcsúztatni Tar Ferenc, tulajdonos.
Citrus, széna, fajtajelleges és imádnivalóan friss. Könnyed, laza, üde, fanyar trópusi gyümölcsösség, citrusos jegyek, de elég felismerhető a fajta vakon. Igazi nyárias, ropogós veltelini, egy kis krémességgel és fűszerességgel.
Aszús, barackos szín és illat, gyönyörű, sokrétű bukéja van a bornak. Szájban cseres, late harvest jegyek, sárga gyümölcsös íz. Komplex és hosszú, komoly tétel, kis kesernyével és definiált botritiszes jeggyel a végén. Leleplezéskor meglepődtem nagyon. Izgalmas és rendhagyó tétel...!
Kristálytiszta, vidám, primer illat, sok érett, mézédes sárga és fehér gyümölccsel, fiatal GV jegyekkel. Ízben is metszően (irigylésreméltóan) tiszta és pro bor. Nagyon kerek, nagyon szép arányokkal megáldott fehrébor, benn az összes elvárható stílusjeggyel, ami egy osztrák fehérbortól elvárható. A maga nemében arányos, csiszolt, elegáns, kellően fajtajelleges és termőhelyi is. Ideális választás hétköznapi fehérborozáshoz.
Sárgás, szalmás szín. Tiszta, citrusos illat. Feszes, vibráló és nagyon citrusos ízében is. Szép hossz, kiváló szerkezet, sok érett gyümölcs. Tetszik minden egyszerű szépségével együtt is. A Villa Tolnay zöldveltelinije mindig etalon itthon és mindig érezni boraikon a nemzetközi látásmódot is.
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: