Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Színben is már érettebb vonal. Illatban is megjelentek az érett fehérborok palackos jegyei. Nem is annyira petrol, inkább olvadó grillázs és cukorka, barnuló gyümölcs, egy kis termálos gyógyfürdő, redukció, nem igazán győz meg, friss gyümölcsből semmi. Ízre is elég lustán mozog riesling létére, frissessgében nem jeleskedik, fárad az egész bor, érett, tercier ízvilággal, lekerekedett sarkokkal és élekkel. Meglep, hogy másfél év után ilyen koravén. Némi dinamika és lendület jót tenne azért neki...

Dűlőválogatás. Friss, üde, egzotikus citrusok, tipikus Leitzes érett lime, citromhéj, citromtarte. Makulátlan, pontos és végtelenül elegáns, finom buké. Az eleje puhán édeskés, ami a végére annyira szépen csap át a jellegzetes rheingau-i szárításba. Penge, feszes, vibrál, cizellált, csupa finesz és élet. A cukor az elején a kortyot kedvesen indítja, aztán tanítanivalóan megy át csontszáraz rajnaisságba. Rendkívül fiatal még. Csodaszép, precíz, tűpontos riesling, ami évek múlva is nagyszerű lesz...

Ugyan 17 nem tartozik a nagy évjáratok közé, mégis kristálytiszta, üde, friss fehér húsú és sárgás citrusok, lime-os, tipikus fejlődő rheingau illat jellemzi, kis petrollal, másnapra palás, köves jegyekkel. A korty magas, karcsú és feszes testalkatú. Mérhetetlenül tiszta, picit szénsavas, vibráló savú, ropogós riesling, egész enyhe maradék cukorral szélesítve, puhítva. Határtalan lendület, makulátlanul tisztán hagyja a szánkat, és hosszan, lime-os, grapefruitos, citrusos primer jegyekkel gyönyörködtet. Fényes iskolapélda Rheingaura, masszív csillaggal.

A gombák misztikus világ a természetben. Ha belegondolunk, az élet mennyi területén játszanak jelentős és mégis szemmel nem látható szerepet: lehet ez hasznos szimbiózis és lehet parazita jellegű a jelenlétük (akár a testünkben), az erdők föld alatti, fák közötti misztikus “webkapcsolatát” alkotják, ahol egy egyed akár több kilométeres kiterjedésű is lehet a gombafonalakkal, gyűjtjük és megesszük őket (sőt időnként még hallucinogén hatásuk is lehet). Kierjesztik a bort, ott vannak a pince falán, esős/párás időben pedig szürke rothadástól nemes rothadásig megannyi fertőzést okoznak a szőlőn is (sokszor egyazon gombafaj által). A metamorf borkészítési eljárások egyik legsajátosabbika a Botrytis cinerea által okozott aszúsodás vagy nemes rothadás, mely tudjuk, nem csak Tokajban játszik szerepet a borkészítési eljárásokban, hanem a Föld számos más borvidékén is alkalmazzák a borra gyakorolt természetes édesítő hatását. Varga Zoltán, Bécsben élő borgyűjtő jóvoltából most világkörüli botritisz-turnéra indultunk, de nem csupán térben, hanem bizony időben is. Milyen egy 58 éves aszú, hogyan érik egy 26 éves új-zélandi chardonnay és milyen egy kékszőlőből készült eszencia töménységű ruszti Ausbruch? A Tovább gombra klikkelve elmesélem.

Dagadtos kolléga noha az írástól rég visszavonult, de akik olyan vének mint én, azok biztos emlékeznek, nagyszerű írásaira az ősalkeszen. - Sokunk számára számtalan új perspektívát nyitottak meg a borok tágabb univerzumai felé. Köztudomású, hogy időnként saját gyűjteményéből és kedves ismerősei által máig gyakorta raknak össze klubkóstolókat egy elhagyott, félhomályos pesti helyiség mélyén, méghozzá igazán különleges csemegékből, a világ távoli borvidékeiből és olykor-olykor magyar ritkaságokból válogatva. Az élmény mindig különleges, s a kóstolás pedig többnyire vakon megy. Ha jól emlékszem, tavaly édesek szerepeltek egy hasonló roncsderbin, és akkor nem volt meglepő, hogy Tokaj szépen leiskolázgatta a mezőnyt, de hogy ilyesmi szárazban is előfordulhatna....(arról ma már csak álmodni merünk).

Vannak borsorok melyekhez nagy ívű felvezetés nem szükséges. Ha pedig riesling sorról van szó, kár elaprózni. Tar Ferinél ismét katartikus ívet sikerült húzni a műfajon belül. Ezúttal Rüdesheim egyik legnagyobb becsben tartott termőhelyéről, a Berg Schlossberg vára alóli meredek, 60 %-os lejtőjű rieslingjeiből kóstoltuk meg több évjáratból. A kvarcit és pala alapkőzetű terület mindössze másfél hektár, három borászat készít róla borokat, jellemzően jóval 50 év feletti korú tőkékről. Papírforma szerint a VDP-tag Leitz a nagyobb név (némileg behízelgőbb, femininebb, parfümösebb borokkal), Georg Breuer inkább újító titán (fickósabb, csontosabb szerkezettel). Őket kóstoltuk most össze meg vissza, egy-két igazi kuriózummal a sor végén (megéri tehát a végéig görgetni). Papírforma szerint a páros évek a hűvösebbek (közülük 2014, ami kemelkedik), míg a páratlanok melegebbek, közülük pedig 2015-öt tartják a riesling-rajongók igen nagyra. Nézzük, mi igaz mindebből, s a két nagy név közül melyik teljesített most a jobban a végére...:

Köztudott, hogy ha Pesten járok, és megtehetem, akkor Tar Ferinél, a Carpe Diem borbárba örömmel térek be, kiváltképp, ha valami izgi tematikus este van. Jó érzés tudni, hogy ez a hely immár három esztendeje nyújt teret azok számára, akik eddig megszerzett boros tapasztalataikat elmélyítenék olyan egyedi szelekció és borsorok mentén, melyet egy szakavatott személy válogatott össze immár hét évnyi finewines praktizálásból merítve. Isten éltesse Feri és Li borszentélyét. Számomra egyértelműen kultikus és hiánypótló pontja, jelensége a magyar borkultúrának. A helyzet az, hogy lassan szinte minden egyes kóstolójukban érzem az Év Borélménye faktort (különösen, ha rieslingekről van szó), de alighanem ez a szülinapi sor igazán túlszárnyal bármit... Egy valamivel lettem volna talán boldogabb: ha mondjuk láthattam volna a sorbban egy olyan magyar (száraz) bort, ami képes lett volna megugrani ezt a magas lécet, de alighanem érthető a hazaiak távolmaradása ebből a masszív mezőnyből:

Hogyan lesz valamiből a világ legjobb száraz fehérbora? Egy termőhelyből, aztán egy brandből, esetleg a fajtából? Egyáltalán hogyan lehet bekerülni az élvonalba, mit kell ahhoz tudnia egy bornak? Mielőtt ma  végigvennénk néhányat a világ fehér csúcsborai közül, akaratlanul is számba veszi az ember, milyen erényekkel bírnak az előttünk járók. - Sauvignon/Loire: fűszeres, de moderált, csiszolt, feszes; sauvignon/Bordó: fás, de intelligensen, miközben élő savú és gyümölcsös is; sauvignon/Új-Zéland: mindenben intenzív - erős illat, ízben gyümölcsözön; rajnai/német: savvezérelt, de közben komplex, feszes, csiszolt; rajnai/osztrák: könnyebb, egyensúlyos, sima, mégis egyenes, élő savú; és végül chardonnay/burgundia: minőségi fa, végtelen komplexitás, termőhelyiség, vitalitás. Nagyon fontos megjegyezni, hogy ezeket az erényeket a legtöbb évjáratban és a legtöbb termelőnél megtaláljuk az adott régióban. Ugyancsak fontos, hogy ezek a régiók noha általában fajtaborokat készítenek, ahogy fent is látjuk, ám alapvetően mégsem fajtáról kommunikálnak, hanem sokkal inkább termőhelyről (többnyire a dűlőt is megnevezve, franciáknál a besorolással együtt). Ez azért fontos, mert hazánkban ez nem tűnik közmegegyezés tárgyának ennyi év után sem (sajnos), hanem sokan még mindig fajták (indokolatlan?) kiemelésén munkálkodnak.

Az a baleset történt egy szerda estén, hogy a jó Tar Feri rámírt messengeren, hogy előző este véletlen kinyílt húsz üveg rajnai innen-onnan. (Hol máshol, mint a Carpe Diemben.) És az alábbi “gyengébbekből” megmaradt 1-2 deci. Aki kapja-marja, egységáron kóstolhatók, amíg tart. Tegye fel a kezét, aki erre nemet tudna mondani! Ők azért olvassanak tovább, mert akkor talán épp most változik majd meg a véleményük a rieslingekről. Aki pedig tudja, mit jelent egy ilyen lehetőség, az tartson velem a Rajna-menti utazásban: