Albert Gazdánál olvastam augusztus közepén a nagyszerű hírt, miszerint Tokajban összefogtak a löszön termelő borászok, hogy egy közös bemutatón hívják föl magukra, boraikra és persze főleg a löszre mint talaj/közeg adottságaira a figyelmet. Tetszik az újabb kezdeményezés, hogyne tetszene…sokkal rosszabb lenne, ha nem lennének hasonlók (bár az igazat megvallva, még jobban tetszene, ha valódi figyelmet kapnának az eféle törekvések, mint például a Tőkések is vagy ez is, de nyilván az idő igazol majd mindent...legerősebb példaként ebben a műfajban talán a Tokaj Reneszánsz hozható föl).

A tokaji és a lösz kapcsolatáról nekem a Szerelmi-dűlő és a Tokaj Kikelet ugrik be talán legelőször, mint igazán ígéretes és szemet, szájat gyönyörködtető jelenség. Aztán az, hogy mai értelmezés szerint már semmiképpen nem lebecsülendő, amire ez a talajtípusunk képes: jobban melegszik például, mint a kétségkívül színpompásabb borokat adó vulkanikus területek, vízgazdálkodása ugyancsak sajátos, borokban pedig a lösz sokkal több illatot képes előcsalogatni (ez szerintem pont a Szerelmi-dűlő borainál igencsak vitatható...de édesek vonatkozásában legyen igaza a szakértőknek). De persze számítottam rá, hogy a rendezvényt bevezető, illusztris szakértők majd kivesézik ezt a témát nálam sokkal értőbb módon; köztük Alkonyi Lászlót például biztosan nem kell különösebben bemutatni: jelenleg az izgalmas dolgokat sejtető, nem rég indult tokajwine.net szakírója, de geográfus szakértőként dr. Vitányi Béla is elmondott néhány érdekes tudnivalót. Remek programnak ígérkezett ez az olyan "tömeggyomort", túlzsúfolt fesztiválokat, ha lehet, inkább kerülő kíváncsiskodónak, mint én (Léhűtők közül, talán csakis a legléhűtőbbek juthattak be térítésmentesen; a legtöbb szakmabelinek is szigorúan csak a 2500 Ft átutalása után tudtak helyet biztosítani az 50 fősre limitált rendezvényre. Hát ezen most nem múlik a hitelességem:)
Vitányi tanár úr elmondta, hogy a lösz mint kőzet (merthogy az) óriási jelentőségű termesztő közeg. A világban sokfelé jelen van, de különösen kontinensünkön elterjedt. Az pedig, hogy nem tud olyan ásványosságot fölmutatni, mint a vulkáni alapkőzetek - elmondása szerint nem helytálló. - Föl is mutatott pár méteres kémiai képletet (a már leírtak közül), melyek mind löszben előforduló ásványok voltak, s engem meg is győzött szavaival. Alkonyi László szintén lelkesedéssel beszélt az új kezdeményezésről, melyhez hasonló a tokaji lösz kapcsán eddig nem valósult meg. - Nem lehetett még ezeket a löszös borokat így együtt összemérni, ezért is tekintett ő is izgalommal a kóstolandó borok listájára. Aztán kicsit végig futott az elmúlt 20 év löszhöz köthető referenciaborain (Szerelmik 2000 óta, Tokaj Kikelet, Dorogi és Gizella borokat emelte ki), mindebből számára is egyértelművé vált, hogy a lösz megérdemli a figyelmünket, borainak eleganciája, kedvessége, szerethetősége okán is. Következhettek a borok!

Őket emelném ki a merítésből:

Szepsy István Thurzó Furmint 2008.**
Az izgalmasabbnak ígérkező dűlőszelektált szárazakra szomjaztam rá első körben, melyekben nem volt hiány. Az idősebb Szepsynek több dűlőből van száraz bora, de a löszösek többnyire a birtokfurmintban kapnak inkább szerepet. Ám 2008-ban a kiváltságos Imola (Eger), a 67 (Székesfehérvár) és még egy étterem (melyre nem emlékszem már...) kapott a borlapjára egy löszös Szepsy Thúrzót is 2008-ből. Így sajnos eleve csak kevesekhez jutott el, a címke is kilóg a szokásos, letisztult sorból. Szepsy István talán egyelőre jobban bízik a vulkáni alapkőzetek erejében (s amíg olyan borokkal bizonyítja nekünk ezt, mint a Király Hársak, Szent Tamás és Nyúlászó furmintok, addig nincs is ebben semmi kivetni való). Fia pár évjárat óta - és immár Balassa Istvánnal is kiegészülve - a Szent Tamás Pince dűlői közt faggatja ezt a termőhelyet is. Ezen felül a gyönyörűen felújított Mádi Udvarházban példás „gasztronómiai élményszentélyt” sikerült tető alá hozniuk, ami szintén nem kis dolog (Mád sajnos nem éppen lüktető gasztronómiai életéről híres egyelőre, de legyen ez másképp a Mádi Udvarháznak is köszönhetően). Ide most édesapja borával érkezett:
Kifogástalan bor, melyben ténylegesen a dűlő és a borász stílusa ölt testet. Eltéveszthetetlen minerális, füstös, gombás illat, melyet már sokszor megemlegettem Szepsy Furmintok kapcsán. Ez most is uralkodó jegy. Zamatos, hosszú, nagy testű és nagy formátumú bor. Lecsengésében kukorica és húsos gyümölcsök teszik zamatgazdaggá és kerekké, elegánssá a bort. Talán savai lehetnének kicsit többen is (pláne ebből az évjáratból). Mindenesetre erős kezdés a mikroteraszos, dácitos területről. 7+

Demeter Zoltán Szerelmi Hárslevelű 2009.**
Amíg még az érzékszervek maximálisan éberek voltak, gondoltam hozzákóstolom a Szepsy mellé a műfaj egyik alapművét löszről. Kéznél is volt mindjárt egy Szerelmi Hárs. Nagyon meredek, nehezen művelhető hegyoldal, bakról, (utólag megbánva) átnevelt alacsony kordon a sok méteres löszön. „Demeter Zoltán Király-dűlője”, ahol a Hárslevelű (és a borász) hasonlóan drámai borokban találta meg saját hangját (mint Szepsynél a Királyban). Ötödik évjárat, mellyel már februárban - 2 másik Szerelmi évjárattal együtt - elkezdtünk ismerkedni tokaji látogatásunkkor. Akkor sajnos hűvös, távolságtartó és nagyon fiatal volt. A 2005/2006/2008-asokhoz képest inkább elegáns és megfejtenivaló bornak éreztem, mint vastagnak vagy erőteljesnek. Számomra mindig hihetetlen, hogy 2009 ugyan meleg évjárat volt, de például Demeter Zoltánnál is a savak teszik emelkedetté a borokat (egyelőre számomra kérdőjelek voltak az évjárat dűlőszelektált borai, de bíztam benne, hogy 2 év azért elég hozzá, hogy lenyűgözzenek végre).
A borász sajnos nem tudott eljönni (bizonyára tornyosulnak a tennivalók a szüreti időszak elején, ezért több borász fellépését is nélkülözni kényszerültünk sajnos...megpróbáltuk elnézni). Meglepően kinyílt az illat február óta: krétás, porózus hatású illat, aztán rendkívül bájos és mindenek fölötti elegancia kezd tódulni belőle: parfüm, szappan, púder, alma és trópusi gyümölcsök vegyülgetnek a bukéban, méghozzá a legcsábítóbb módon. Mintha egy primadonna lépne ki éppen az öltözőjéből a finálé előtt. Lehengerlő. Élénk savai most is meglepnek 2009-ből. Mellette a cukorkás hangulat ízben is fölbukkan. Tartalmas és vastag ő is, pici, nem túlzó hordós kesernyében végződve. Szerintem nem nagyon készült ennél bájosabb Szerelmi eddig, s nagyon élesen elvált a mezőny többi borától mind illatban, mind ízben, egyensúlyban. 7+(8)

Demeter Zoltán Szerelmi Aszú(e.) 2007.***
Nagyon meglepett, hogy ezt a bort is elküldte ide a neves borász. Nem vagyok benne egész biztos, hogy 20 liter vagy 40 liter készült-e belőle összesen és a maradék cukra pontosan hol is helyezkedik el a 300 és a 400 g/l között (~360 g/l?), de annyi biztos, hogy egy különleges beltartalommal bíró, ultralimitált borkülönlegességről van szó, mely ráadásul nem is (lesz) forgalmi tétel. Itt a kóstolón fél literes aszús mintapalackokból került ki a dugó, valójában 0.375-ösekbe került letöltésre a kizárólag Demeter Zoltánnál föllelhető néhány palack (az ára pedig a fentiek tükrében lett meghatározva). Az hogy a múlandó nap (de nem muszáj időben korlátozódni) legkomolyabb borélménye volt valószínűleg nem lep meg senkit. Tisztán Hárslevelű aszúbor, s egyúttal ha valaki azt hinné, hogy Furmint nélkül egy aszú eleve hátrányból indítana, akkor már csak emiatt is érdemes kapcsolatba kerülnie ezzel a borral. Azt szoktuk mondani, hogy a Furmint a savakat adja az aszúhoz, a hárs az eleganciát és a muskotály pedig a kedvességet (whatever...). Nem is mondanám meg erről az aszúról, hogy nincs benne furmint, hisz annyira klasszikusan aszús jelleget mutat: határozottan királyudvari magaslatok, királyudvari stílusjegyek hívják föl magukra a figyelmet. Azaz a létező legelegánsabb, legtisztább aszús jegyek alkotják a bort, köztük illatban eleinte sűrű mézesség, propolisz, virágporosság és rengeteg teás jegy...utóbbiak persze a fajta jegyei inkább, de mégsem törékenyek vagy szelídek, hanem egyfajta Furmintos erő és határozottság árad belőle. Ízben számomra még inkább meglepő a fajta teljesítménye: először elképesztő vitalitású savak támadnak, vívnak, robbannak szét a nyelvemen, majd mézbe mártott sárgabarackossággal játszadozik, hogy aztán hosszú édességben érjen véget végtelenül e bor. Hatalmas test, rágható korty, rágható beltartalom. (Édesebb bort palackból még nem kóstoltam soha, mégis a megbonthatatlanul kiegyensúlyozott balanszra ezen a szinten már szükségtelen kitérni külön, hisz természetes.) Lenyelés után hosszú másodpercekig melegség marad a szájban (pedig alkoholja nem magas), torokban, egész testünket mintha nektáros zamatok töltenék meg. Nem klasszikusan aszúbor ez....már, sokkal több annál, valahol az aszúesszencia és a natúr esszencia közt félúton. Hibátlan struktúra, megingathatatlan balansz. (15-20 év múlva újra írni fogok róla, jelenlegi állapota alapján csak erősödött bennem ez a hosszútávú elhatározás, kíváncsi vagyok, mi történik addig vele, a termőhely mennyire bontakozik ki stb. Szóval a kitartóknak: folyt köv.). 9+

Dorogi Testvérek Lónyai Hárslevelű 2009
Szűz terep volt számomra a Lónyai-dűlő (ahogy a Thúrzó) is. Többnyire a Kikelet háza tájáról való borok vágják ki a rezet erről a területről. Ez a Hárslevelű és Dorogiék Furmintja is határozottan Lenkey Géza borait juttatta eszembe. Hasonló aszpirines, gyógyszeres jelleg dominál itt is illatban. Talán túlzottan is... Később a fajta tutti-fruttis gyümölcsössége is föl-fölbukkan néhol. Kicsit zilált, érő félben lévő bornak éreztem, ahol a savak (de a többi alkotóelem is) teljesen külön utakon jártak még. 5+

Dorogi Testvérek Előhegy Furmint 2008.
A testvérek mindjárt két borral is neveztek. Sem tőlük, sem az Előhegyből még eddig nem nagyon kóstoltam bort. Az évjárat viszont mindenképp biztató paramétert jelentett a Furmintnál. Jobban is tetszett, mint a Hárs. Barackos, kimondottan furmintos Furmint a fajta összes birses, markáns jegyével. Tartalmas, sűrűn ásványos karakterű bor. Kiegyensúlyozottabb a 9-es bornál, ami nyilván nem is véletlen. Remek. 6+

Paulay Borház „Bitang jó” Furmint 2008
Nem mondhatnám, hogy rám nagy hatást gyakorló neveket adott borainak a Paulay Borház, de hát ez az ő értékítéletüket kell, hogy tükrözze, nem az enyémet. Alapjában véve a borokkal is meggyűlt a bajom. Ez a bitang jó furmint nekem határozottan tölgyes volt például. A már említett „Lenkeys” gyógyszeresség itt is megjelent (s az este folyamán számos bornál hasonlóképp). Kicsit talán tompán fülledt is volt az illat (számomra). Délceg savai jól eltartható bort sejtetnek a középhosszú íz mentén. 5(+)

Paulay Borház Édes Verebes 2009
Ismét aszprinesség, gyógyszerillat vág orrba. Fás jegyek mögül mangó és más déli gyümölcsök köszönnek ki. Szép édessége van, kicsit talán hátrányára válik, hogy a fa aránytalanul van jelen. 5

Hímesudvar Furmint 2009.*
Meglepetés volt számomra a Hímesudvar, már csak amiatt is, mert az eredeti programban nem voltak jelen. Ám mivel a Zöld Birtok testvérbirtokáról van szó, ezért képviselőjük hozott innen is, onnan is. Jól tette. A Hímesudvar száraz bora sokkal jobban tetszett, róla is jegyzeteltem többet. Gyurmás, birses, édeskésen barackos illatát nagyon szerettem ennek a szép furmintnak. Tutti-frutti: szinte hársasan behízelgő ez a buké. Ízben is szép kerek, szinte nem lehet nem szeretni kecses, törékeny gyümölcsösségét, bájos kedvességét. Feminin száraz tokaji, melyben a lösz sokat említett kedves eleganciája számomra árnyalt formában volt tetten érhető. 6+

Hímesudvar Zéta 2009
Muskotályos árnyalatok, szőlővirág árad belőle. Finom édessége van a bornak, mellette kesernyés ízekkel, kicsit izgalmaknak híján, középen kissé nagy űrrel. 5

Hiímesudvar 6 puttonyos tokaji aszú 2002.**
Aszújuk viszont elvarázsolt. A nap egyik legjobb édese, ez biztos. Illatában érett jegyek: gombával, dohánnyal és szép fás jegyekkel körítve. Klasszikus mézes tea és még klasszikusabb sárgabarack mosolyog még belőle. Kimondottan szép, kiművelt aszú, mely bizonyítja, hogy a 2002-es év jó savai hosszú életűvé, szépen érlelhetővé tették ezeket a borokat. Kifejezetten játékos savú aszúbor, üde, fiatalos, nem túl hosszú vagy intenzív, de mégis épp eléggé élénk nyomot hagy az emberben. 7+

Zöld Birtok Mestervölgy Furmint 2009.
A Hímesudvarnál sokkal szigorúbb. A talaj itt nyirokkal vegyes lösz. Érdekes illat: kissé idegen termálvízes, ásványos kövek bukkannak elő belőle. Szép száraz bor, különösebb extrák nélkül az ízben. 5+

Zöld Birtok Mestervölgy Hárslevelű 2009.
Kissé semleges illatában sajátos krémtúrósság mutatkozott nekem. Izgalmaktól mentes, korrekt bor ez is, belekötni mondjuk egyikbe sem lehetett volna. 5

Kikelet Váti Hárslevelű 2008.*
Parfümös, kedves, feminin jegyek itt is. Licsi és barack. Erőteljes savai az évjárat jegyei lehetnek főként. Szép, filigrán, kecses bor, szintén a lösz magával ragadó, törékeny szépségével. Női kezek szép munkája ez a bor, ami szerintem érzékelhető itt is (ahogy sokszor Bárdos Saroltánál is)... 6+

Kikelet Pince Váti Hárslevelű 2009.
Berecz Stephanie-t valósággal alig lehetett megközelíteni a nap nagy részében. Talán nála volt a legnagyobb az érdeklődés. Az új, felívelőben lévő közönségkedvenc minipincétől egy félszáraz Váti Hárs következett, melyről nem véletlenül halla(t)nak a terroiristák egyre többet és többet. Szamorodnijaik, dűlős boraik mind egyre inkább ott ficánkolnak az élvonalban (Bormustrás győzelemmel koronzáva idén). Lónyai és Váti dűlőik egyaránt löszös területek. Ez a hárs tehát félszáraz lett, méghozzá tekintélyes, 10 fölötti maradék cukorral. Parfümösebb, édesebb bort sejtet rögtön az illat. - Cukorkabolt. Kicsit „túl sok” már illatra is ez a bor. Az a fajta, amit nehéz kóstolni, nehéz elhelyezni a koordináta rendszerben, mert maradékcukra óhatatlanul is főszerepet kér magának, s betakar mindent szép fátylával. Ahogy manapság mondani szokás, távol-keleti ételek, édes savanyú fogások párja lehetne. 6

Balassa István Thurzó Furmint 2009.
A nap másik bora a Thúrzóból, egy hasonló gondolkodású, sőt a Szent Tamás Pincében immáron közösen is dolgozó másik szimpatikus, fiatal borásztól került a poharakba. Balassa István hőskori kedvencem nagyjából 2008 óta. Mézes-Mályból való borait nagyon nagyra tartottam, de állítólag Betsek és Nyúlászó feliratú tételei sem kevésbé kiemelkedő száraz tokajiak. A két löszös Thúrzó Furmintot, izgalmas volt itt összevetni. Sokra hivatott terület, ez biztos. Az ő Thúrzója félédes lett. Nehézkes, köves, gombás, élesztős jegyek, melyek látszatra rokoníthatók a Szepsy borral, de mégis rendezetlenebbnek, kócosabbnak éreztem annál sokkal. Ízben a cukor megint csak összekuszálja kicsit a bort. Kukoricás ízét, ólom súlyú testét, még nehezebb kesernye zárja le. Nem volt könnyű megbarátkozni éppen vele sem (de ha már lösz, egy Mézes-Mályból való bort még szívesen kóstoltam volna tőle). Talán csak időre van szüksége....5+

Tokaj Kereskedőház Szarvas – Grand Selection Tokaji Késői Arany Édes 2009
Az első palack, amit kóstoltunk dugós gyanús volt. De hagytuk. Ebben gomba, fülledtség, határozott penész jelent meg (igaz ezek nem feltétlenül a dugósság egyértelmű jelei, utalhat palackozási hibára is). Az íz meglepően intenzív és gazdag, szép egyensúly, magas, 100 fölötti cukor repíti a kortyot hosszan. A hétköznapok elérhető desszertbora lehetne éppen.

A második butella sokkal tisztább illatot mutatott: cukorkabolt, tutti-frutti hegyek, vattacukor, melyek valóságos édes felhőbe burkolják az orrot. Finoman édes, kissé csajosan nyalós, de mégis jó italú és szép, habzsolható desszertbor ez hibák nélkül. 6

Tokaj Kereskedőház Szarvas – Premium Selection Tokaji Aszú 4 Puttonyos 1991
A Kerház valóságos poszt- és kommentlavinát generált tavaszi Múzeális aszúkat bemutató, Skycourtos kóstolójával. Egész nyáron ismét zengett a borsajtó interaktív felülete a ’régi vs. tradicionális tokaji’ vérre menő, ám egyre kevésbé komolyan vehető kommentvitáitól. A Szarvas-dűlő múzeális borokkal is bizonyított egyébként ott, és ezzel a két borral itt is (számomra pedig ez a 91-es 4 puttonyos jelentette a legidősebb eddig kóstolt bort, én már önmagában ennek is örülök....). Minden porcikájában eltéveszthetetlen, old-school kerház stílus. Nekem nehéz volt objektíven értékelni, mert bár régebbi családi együttlétekről egyértelműen rémlik ez a stílus, de mégis inkább az újabb aszúkon szocializálódtam. Illatában számomra oly egyértelmű dió(likőr) – mely fiatal korom talán első biztos, kategorikus borstílusjegye volt az elérhető aszúkban, s melyet a későbbi, általam kóstolt aszúkban oly egyértelműen cserélt le az elsőre meghökkentő kajszibarackosság -. Klasszikus poros, kissé elnehezülően édes sherrys, gombás jegyek érezhetők benne még. Rengeteg fa, ami mondjuk már nem kicsi szálka a szemben, több annál... Struktúrája sajátos, nagy darab, ismét sherrys és fás. Nehéz lenne pontozással értékelni, mert egy laikusnak például megtévesztő lehet, hogy egy 2002-es Hímesudvar aszú is és ez bor is ugyanabba a műfajba soroltatik; mindkettőre azt mondjuk, hogy aszú, holott ezek a borok köszönőviszonyban sincsenek egymással, s nem csupán a korkülönbség miatt. Persze nehéz megmondani, hogy 8 év múlva milyenek lesznek a 99-es, 2000-es, jellemzően új stílusú aszúk, de gyanítom, nem fognak hasonlítani ennek a 91-esnek a jelen formájára. Egy külföldi számára (nem mintha ez lenne a mérvadó) ezek a dolgok nagyon megtévesztőek lehetnek aszúkóstoláskor. Ellenben megférnek egymás mellett ezek a borok. Aki tudja, érti mindkettőt, több talán nem is kell. A nálam régebb óra kóstolók például értékelték súlyait, s azt mondták: ez egy hagyományos aszú, de fontos, hogy korrektül elkészítve, és ezzel úgyszintén nem lehetne vitatkozni (s nem is akarok).

Mindent összevetve nagyon jó érzés volt ennyi szép, korrekt bort együtt kóstolni löszről. Nehéz lenne kategorikusan kijelenteni, hogy ezek a borok (száraztól az édesig) mind egyértelműen ilyenek vagy olyanok lennének. Erős és kiegyensúlyozott mezőny volt, pár nagyon kiemelkedő értéket képviselő mikrotétellel, melyeknek mindig nagyon örül az ember (Demeter Zoltán Szerelmijei, Kikelet 2008, Hímesudvar Furmint és aszú stb). A kóstolt aszúk nagy része filigránabbnak mutatkozott, ha mondjuk a kedvenceim mellé kéne odatennem őket, de a szárazak között volt egy-kettő, mely teljesen elvarázsolt kecses vonásaival (durva, nagy testű, érdesen száraz borok talán egyáltalán nem is voltak).  Nagy meglepetések annyira talán nem értek, de ezt nem is vártam, sokkal jobban örültem most a kiegyenlített színvonalú mezőnynek, a sok szép és kellemesen fogyasztható tokajinak, melyekkel a fenti borászok szebbé tették ezt a szeptemberi napot.