Várhelyi Péter pincészetét egész biztosan sok olvasónk jól ismeri. Mi is rendszeresen írunk boraikról, de az idén 40 éves borászat sokat tett azért, hogy (egyrészt mindig szem előtt legyenek, másrészt) Tokajban a borra szomjazók számára mindig legyen színvonalas opció. A tokaji belvárosi borfelhozatal sajnos a mai napig hagy bőven kívánnivalót maga után, de Szapolyai János vadászkastélyának hajdani épülete a főtér mögött, a TV torony felé vezető ösvény lábánál ma is ugyanolyan töretlen vendégszeretettel vár mindenkit, mint 20-30 éve. Ami változott talán, hogy közben valamivel több macska lett, fel lett újítva a borozó, majd az árnyas terasz is, megújult a Hímesudvar brand arculata is, ám a lényeg mégis ugyanaz ma is: fix nyitvatartás mellett a világ bármely pontjáról érkező vendég megtalálja azt a bort, amit Hegyalján keres.

Nincs még vége az évnek, nincs vége az édes hedonizmusnak sem! Hagyománnyá vált, hogy az én TokajMagic borklubomban 20 éves visszatekintéssel zárjuk az évet. Ilyenkor együtt ünnepeljük Tokaj nagyságát néhány igazi ritkasággal, miszerint képes évtizedeken át is örömet okozni nagyszerű boraival nekünk fogyasztóknak. Tavaly 2001 helyett 1993-al vigasztalódtunk, ám idén végre ismét volt ok meghajolni egy szép évjárat előtt: 2oo2 került a poharainkba, méghozzá nem is kevés aszún keresztül. Szerettem ezt az évjáratot. El is mesélem a borokkal együtt, hogy mitől volt emlékezetes 2oo2:

Tiszta zétából készült aszú. Szépen csillogó aranyszín jellemzi. Illatban eléggé fedett, olajos magokkal, földimogyorós furcsaságokkal, kevés gyümölccsel a megszokott/elvárt aszúélményekhez képest. Ízben kevés sav, de sok édes, ananászos egzotikus jegy teszi egyedivé (a furmint-hárs aszúkhoz képest). Utóízben aszalt gyümölcsök, érezhetően kissé atipikus bor, aminek bár hibája ugyan nincs, a savak mégis eléggé hiányoznak (forró év).

December van, közeleg az aszúnap is. Ilyenkor az lenne a jó, ha nem csak az én kis TokajMagic klubomban, de világszerte az emberek le tudnának lassulni pár percre annyira (amennyire képtelenek), hogy egy pohár aszú ki tudjon bontakozni, boldogabbá tudja tenni egy cseppet az életünket és át tudjuk adni magunkat az (idén legalább) 450 éves csodának, amit ez a produkció termőhely, növény és ember találkozásával nyújt. 1993 az újjászületés szimbóluma Hegyalján: a rendszerváltás utáni első nagy év, az avinálás már tilos volt (igaz az évjáratok még 1997-ig házasodhattak). Megjelent egy tisztább, gyümölcsösebb, frissebb stílus az aszúk közt, ami aztán egyre inkább a többi tokaji bortípus megújulásával folytatódott (szamorodni, késői szüret, cuvée, főbor, végül a botrtitiszmentes száraz borok térhódításával az ezredfordulón). 2001-el kellett volna idén ünnepelnünk, de azt az évet Hegyalján a többség inkább felejteni szeretné, így nekirugaszkodtam egy 93-as merítésnek. A beszerzés sem volt könnyű feladvány, de csak összejött hét klasszis. Lássuk mivé lesz egy modern aszú 28 évesen! Vajon tényleg gyorsabban öregednek, mint az oldschool aszúk (ahogy annak idején sokan hitték) vagy rá lehet bízni a fogyasztóra, hogy frissen avagy palackéretten akar-e aszút inni...?

Parfümös, illatos, behízelgő muskorálykarakter. Friss szőlő, szappan, rózsa és szellőzve vegetálisabb szálak is fonódnak illatába. Ízben markáns, roppanó savú, könnyed és nem túl hosszú vagy testes, de tiszta, laza íz jellemzi. Fajtajelleges bor, némi sajátos kesernyével, fűszeres, bukéboros, mentás karakterrel. Citrusos savérzet, roppanó frissesség, fiatalos és közérthető stílusban. 

Kandírozott, édes trópusi gyümölcsök, őszibarack, túlérett körte, több töppedt jegy, sajátosan fiatal aromák, nem a szokványos kajszis, botritiszes szamorodniság jellemzi. Ízben határozott édesség, enyhe sav, simaság, őszibarack, közepes hossz, tisztaság mellett, kevesebb dimenzióval. Elféne még némi sav adta lendület és ízhossz, de 2018-tól ez sajnos kevéssé elvárható. A tokaji borászok esetében úgy látom "a kevesebb-több" elve érvényesül a műfajon belül, amivel egyébklnt nincs is semmi baj: adjuk meg a királynak (aszúnak), ami őt megilleti.

Az idei kemény év megpróbáltatásait levezetendő igazán szép felkérésnek tehettem eleget december 23-án, amikor is a **Szepsy István által már hetekkel korábban bejelentett első szuperaszúk debütálását celebrálhattam. A hazai sajtóban már több kört futott a Betsek- és Szent Tamás-dűlők 1-1 parcellaszelektált aszújának híre (2017-ből). A borvacsorával egybekötött fővárosi bemutatót a járvány miatt le kellett fújni a borászatnak, de a Borkollégium archívumának pár igen szép aszújával felvezetve, tíz szerencsés résztvevővel megkóstoltuk a mérföldkőnek számító két mádi tételt (melyek egyúttal alighanem a valaha készült legdrágább aszúk is). Hogy a szupertoszkán borokhoz hasonlóan új korszakot nyitnak-e meg a szuperaszúk… Nos, ezt majd a piac fogja eldönteni. Egy biztos: sokan beszélnek most róluk és nagyon kevés készült belőlük (2x960). Lássuk (mély vízbe dobva) tényleg annyira komolyak-e:

Várhelyiékről mindig elhangzik, hogy elsőként nyitottak borboltot a borvidék fővárosában, Tokajban. Évtizedek óta foglalkoznak családi vendéglátással, évente ezernyi borszerető ember találkozik az általuk kínált hegyaljai minőséggel a világ legkülönfélébb pontjairól érkezve. Hímesudvar Tokaj ősi megnevezése volt, ahogy Anonymous Gestajában is olvashatjuk. Az jut eszembe erről, mennyire jó látni, hogy bár életben maradni tudjuk, sosem könnyű….mégis vannak állandósuló értékek a borvidéken, akik kis birtokméret (3 ha) is képesek életben maradni, megújulni és minőséget alkotni (trükközések és petpalackozás nélkül). Azt gondolom, ez a tény önmagában többet mond ezer okfejtő cikknél és szócséplésnél: a Hímesudvar 1992 óta a bizonyíték a realitásra, melyről az a sokszáz kisebb és középvallalkozás csak álmodik, amikor úgy dönt, vesz pár hektár szőlőt és onnan olyan borokat fog készíteni, amilyenben örömét leli, helyben eladja kedves vendégeinek (megfeszülős nagykereskedői izmozások nélkül). A kihívásokról, nehézségekről, démonokról persze Várhelyi Péter is tudna órákat mesélni az elmúlt közel 30 évből; én most azt tudom megerősíteni, mennyire fontos végvára volt Hegyaljának és a megújulásnak ez a birtok első remek aszúival, majd löszös száraz furmintjaival. S hogy milyenek 2020-ban kapható boraik…?

Itt is van a furmint hónapja. Tizedszer (tíz éve...)! A kérdéseket és a válaszokat pedig lassan húsz éve vizsgáljuk. Miről is írnánk másról 2019-ben is, mint az aktuális/mindenkori furmintos feladványokról? A borsajtó az interjúk, a forrongások és a sokadik megfejtő, világmegváltó poszt helyett, mi onnan indítjuk a furmintszondánkat, hogy Tokaj (és benne a furmint) azért alapvetően a természetes édes bortípusokkal tört be a világ borpiacára, s mindmáig ebben a műfajban tud igazán egyéniség lenni. Tokaji aszú, tokaji szamorodni, tokaji eszencia, tokaji késői szüret (mit ad Isten: soha nem jelölték rajtuk a szőlőfajtát). Az édes tokaji csillogó drágakő, a száraz bor csipke, millió részlettel díszítve, de mindkettőt meg kell tanulnunk megfelelően hordani. Fölösleges talán egyiknek vagy másiknak a nagyobb jelentőségét bizonygatni, hisz láthatóan mindkettő utat tör(ne) magának. Egymásra épülnek. Elválaszthatatlanok lettek Hegyalján. Együtt kell őket gondozni. 

 Mély, borostyán szín. Ha a részleteket nézzük illatában, érezzük az érettséget, de mégsem válik hátrányára összességében. Valamelyest oxidált és a tercier jegyek mellett őrzi az aszúk megnyerő és bájos jegyeit. - Grillázs, méz, nektárosság, gomba, avar, de találunk még kandírozott sárga gyümölcsöket is szép számmal. Ízben a sok cukor feltűnik (170 g/l felett), de a klasszikus évjárat tipikus savai példásan mossák le, tisztán hagyva a szánkat. Így aztán tényleg sehol nem nehezedik el, és a savak sem élesek. Finom, egyszerre komoly és egyensúlyos. Hosszan, krémesen, méltósággal nyúlik el, de megtartotta máig lendületét, nem nehezedik el egy pillanatra sem. Egy negyvenes úriember, aki még őrzi sármját és van még mondanivalója.