Nincs még vége az évnek, nincs vége az édes hedonizmusnak sem! Hagyománnyá vált, hogy az én TokajMagic borklubomban 20 éves visszatekintéssel zárjuk az évet. Ilyenkor együtt ünnepeljük Tokaj nagyságát néhány igazi ritkasággal, miszerint képes évtizedeken át is örömet okozni nagyszerű boraival nekünk fogyasztóknak. Tavaly 2001 helyett 1993-al vigasztalódtunk, ám idén végre ismét volt ok meghajolni egy szép évjárat előtt: 2oo2 került a poharainkba, méghozzá nem is kevés aszún keresztül. Szerettem ezt az évjáratot. El is mesélem a borokkal együtt, hogy mitől volt emlékezetes 2oo2:

Angol újságíróknak szervezett tokaji túrát a borvidék hegyközségi tanácsa: végre valami igazán pozitív projekt! Az Angliában élő és ténykedő Toronyi Zuzu szervezte meg azt a három napos eseményt, melynek keretén belül a brit zsurnaliszták lehetőséget kaptak, hogy képbe helyeződjenek, hol tart a tokaji furmint, a hárslevelű, a pezsgő vagy éppen az aszú napjainkban. Jómagam a pezsgős és az aszús mesterkurzus levezénylésére kaptam megtisztelő megbízást, amire mondanom se kell, örömmel mondtam igent. 

Folytatódik a sárospataki Pajzos Tokaj 30. Születésnapja. A furmint selection tételekkel a Megyer-dűlőt jártuk körül tavasszal, most nyár elején pedig Harmath Csaba közreműködésével francia sajtok kerültek összekóstolásra 5 puttonyos aszúkkal (ha már francia alapítású tokaji birtok). És micsoda évjáratok kerültek a poharakba, igazi legendás nagy borok: mint a 2006, 2002 vagy épp az 1993-as. Nagy élmény volt a fiatalabbak mellett az idős borokat is megcsodálni, már csak amiatt is, mert a legtöbb külföldi tőkével megindult rendszerváltó birtoknál (amilyen a Pajzos is), az 5 puttonyos lett a zászlós bor, és becsületükre legyen mondva, hogy emellet a száraz boros fordulat (2000) után is hűen kitartottak.

Húsz éves lassan. Toast kenyér, rumos, kókuszos illat, hecsedlis jegyekkel, sok botritisszel és érett tokajiakra jellemző szilvával. Az évjárat jellegzetes, eleven savai, citrusokkal, baracklekváros jegyeivel indul. Aztán az érett, komoly aszúk szilavlekváros jellege is megjelenik benne, de csupa lendület, szép tartás, kellemes éretséggel. Remekül egyben van még most is, gyönyörű érett tokaji élmény. 

Ha Oremus, akkor alighanem a legtöbbeknek az aszú ugrik be. A Mandolás is korszakalkotó volt a hordós száraz furmintok közt, a late harvest és a szamorodni nem különben referenciák. Láthattuk, hogy a tavaly újdonságként debütált Petrács és 2018-as utódja mennyire iskolapélda egy presztízsbor elegáns bevezetésének. Tiszta és definiált értékek jellemzik tehát továbbra is a pincészetet. Mégis: a tegnap részletesen bemutatott tolcsvai nagybirtok a 3-6 puttonyosok igazi állócsillaga a rendszerváltás óta; meghatározó “térítői” az aszú műfajának a kezdetek óta: itthon és külföldön egyaránt egyaránt ez a legfontosabb bor számukra. Tegnap azt is megtudhattuk, hogy a 3 puttonyost az új termékleírás (2013) bevezetése után sem engedik el (5 puttonnyi, azaz 120+ cukorral, de kihozzák, ha úgy adódik). Mese nincs: ma jönnek a nagyágyúk, néhány igazi ritkasággal, tanulságos évjáratokkal. Ilyen aszúkból sosem elég!

Mély, idős aszússág, a kor színben is egyértelmű. Méz, tea, füstösség, virágpor, sok botrtitisz. Kicsit a régi Tokaj ízeit idézi meg, karamellel. Hosszú, nagyon gombás, krémes, kicsit kesernyés íz, régi hangulattal egy szép, hűvösebb aszús évjárat emlékezeteként. Szivarozós aszú.

Demeter Zoltán sok mindenben első volt a TokajKalauz történetében: 2014-ben az első csillagot is elsők közt kapta meg (Szepsyvel és a Királyudvarral egy időben). Aztán 2016-ban érte el a másodikat abszolút elsőként. Idén pedig a Borkatalógusban eddigi boraival besöpörte a 150. csillagot, ami így a harmadik birtokcsillagát jelenti. Nagy felelősséggel járó cím (nekem nem különben), de úgy gondolom, hogy ez a 3 csillag a fergeteges édes, úttörő tokaji pezsgőkön túl sok egyéb szakmai érdemnek is legalább annyira szól: a Borászok 12 Pontja megírásának, számtalan hazai és nemzetközi sikernek (első Borászok Borásza: 2007, Matt Kramer hivatkozás: 2012, Decanter Toplista/2018 legmagasabb pontszámmal stb), a legszebb hazai pezsgőkísérleteknek (egyáltalán a házi pezsgőkészítés legalizálásának), aztán ott a Tokaj Alapítvány értékmegőrző munkája; s akkor a *Királyudvarnál “palackozott mérföldkövekről” még nem is beszéltünk (Úrágya 2000, Ilonák és ragyogó aszúk). Mielőtt a kalauz nyomtatásba került, meglátogattam a borászt, hogy néhány aktuális és érettebb tétellel járjam körül a magasra tett lécet:

Sok újdonságot nem árulok el az olvasóknak azzal, hogy a Carpe Diem az egyik legfontosabb boros törzshelyem volt az elmúlt néhány évben. Akkor is, ha nem sokat voltam épp Pesten, akkor is, ha nem feltétlen az én pénztárcámhoz lett szabva teljesen a szortiment, akkor is, ha Tokajjal foglalkozom, s arról írok az időm nagy részében. Ez a hely fontos volt. Itt lehetett megkóstolni olyan borokat, amelyekről többnyire a hazai borkedvelő csak angol nyelven olvashat vagy az instagramon láthat fotókat, megrendelheti távoli országokból, aztán vagy megérkezik egyben, vagy nem. De legalábbis rengeteg olyan bor jutott el a FineWines.hu-n és Ferin keresztül a poharainkba, amik idehaza elérhetetlenek. A múlt idő azért indokolt, mert a Capre Diem 2o2o-tól csendesebb üzemmódra vált, s novemberben be fog zárni. Addig is (fix nyitvatartás helyett) csak akkor nyit majd ki, ha tematikus események lesznek (többek közt oktatás is). Egy korszak lezárul, s ezt december 30-án egy méltó sorral, kellemes társasággal igyekezett búcsúztatni Tar Ferenc, tulajdonos.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy Anthony Hwang történelmet írt Hegyalján. Nem elég, hogy megvásárolt (megmentett) és felújított ehhez egy királyi birtoképületet Tarcalon, komoly dűlőkben vett területet, de maga mellé állította a borvidék két legjobb borászát: a birtokigazgató, résztulajdonos **Szepsy Istvánt és **Demeter Zoltánt. Együtt olyan borokat tettek le az asztalra, melyek valóban átformálták Tokajt. Elég csak a 2000-es Úrágya Furmintra gondolni, az első dűlős száraz furmintra, amiből szenzáció és legenda lett; aztán az 1999-es vagy a 2002-es Lapis aszúkra, amik Hegyaljától New Yorkig ugyancsak megmutatták, hogy történelmi másod osztályú területek is micsoda egyéniséggel tudnak rendelkezni még extrém beltartalom mellett is. Az első methode traditionelle tokaji pezsgő is itt készült a loire-i cremant know how nyomán. Biodinamikában ugyan másodikok a borvidéken (ld. Pendits), de amiben úgyszintén az elsők között voltak még, az a száraz bor és az aszú közötti tér kitöltése. S ha lehetek egész őszinte, mind a mai napig a maradék cukornak köszönhetően érzem a *Királyudvart igazán nagyhatású birtoknak.

Köztudott, hogy ha Pesten járok, és megtehetem, akkor Tar Ferinél, a Carpe Diem borbárba örömmel térek be, kiváltképp, ha valami izgi tematikus este van. Jó érzés tudni, hogy ez a hely immár három esztendeje nyújt teret azok számára, akik eddig megszerzett boros tapasztalataikat elmélyítenék olyan egyedi szelekció és borsorok mentén, melyet egy szakavatott személy válogatott össze immár hét évnyi finewines praktizálásból merítve. Isten éltesse Feri és Li borszentélyét. Számomra egyértelműen kultikus és hiánypótló pontja, jelensége a magyar borkultúrának. A helyzet az, hogy lassan szinte minden egyes kóstolójukban érzem az Év Borélménye faktort (különösen, ha rieslingekről van szó), de alighanem ez a szülinapi sor igazán túlszárnyal bármit... Egy valamivel lettem volna talán boldogabb: ha mondjuk láthattam volna a sorbban egy olyan magyar (száraz) bort, ami képes lett volna megugrani ezt a magas lécet, de alighanem érthető a hazaiak távolmaradása ebből a masszív mezőnyből: