X

ZÉTA

Ripka Gergely

Negyed évszázad megbízhatóság Hegyalján

25 éves a Disznókő

Nehéz lenne mondani még egy olyan birtokot Tokaj környékén, ahol ennyire stabil és precíz minőséggel volt dolgunk a kezdetek, a rendszerváltás óta. Akármilyen borkategóriáról beszélünk, a Disznókő mindenben nagyon kiszámítható a magas minőséget tekintve. Nyilván az aszú a legfontosabb boruk, de mint nagyborászat, a piac tőlük is elvárja már a megbízható száraz bort, ami náluk belépőbor és nem több, a magaslatokat az édes borok jelentik, melyek late harvest és szamorodni alapokon nyugodnak. Mészáros László bevezetőjében is elhangzott, hogy az AXA Milessimé cégcsoport ugyan számos történelmi borvidéken készít borokat (Bordó mellett, Burgundiában, Portóban is), de Hegyalján kellett a legkreatívabbnak lenniük. Annyival egészíteném ki, hogy a legbátrabbaknak is itt kellett lenniük. Márpedig a Disznókő forradalmat indított a 90-es évek aszúival. Mérföldkövekkel ünnepeltük a 25 év komoly munkásságát:

Tovább

Ripka Gergely

Illés Pincénél tett látogatás

Elkallódott téli poszt Bényéről

Még havas, téli időben tettem látogatást Illéséknél, Erdőbényén. Állandó résztvevői a Bor, Mámor, Bényének. Területeik Kisfalud és Bénye mentén találhatók. Foglalkoznak palackos borok bértárolásával és a pincénél egyedülálló kőzetleletek is megfigyelhetők a környékből. A borok nagyobbrészt a régebbi stílushoz igazodnak. Muskotályból egy-két igazán szép példát tudnak felmutatni, de esszenciából, magasabb puttonyszámú aszúkból, emellett 3 és 4 puttonyosból is kóstolhatunk Illéséknél. A borászat minden évben kísérletezik jégborkészítéssel is,a termés egy részt kinn hagyják és mérik azt az időt, amíg a szőlő valóban tartósan fagypont alatti hőmérsékleten van. A nagy kísérletezőkedv pár ékes példájából sikerült kóstolnom:

Tovább

Ripka Gergely

Balassa Zéta 2011

Koncentrált késői szüret illat. Fiatalos barack, teafű, méz. Ízben sok a cukor, sok a gyümölcsös jegy is. Laza szövetű bor, mely szeretne soknak tűnni, de ha felidézek néhány hasonló beltartalmú furmintot, hársat, rájövök, hogy sokkal egyszerűbb a szerkezet és a kiváltott hatás is.

Tovább

Ripka Gergely

Nagy 2007-es tokajiak nyomában

Viszonyítási pontok #9

A pénteki érkezést, friss tételek kóstolásával egybekötött pinceszemlét követően, másnap várt ránk a tulajdonképpeni „Ne csak írja...” munka dandárja: maga a metszés. Jó hangulatban telt a Csontos-dűlő friss levegőjén töltött idő, és azt hiszem, mindenki gazdagabb lett egy szakma-közeli élménnyel. S mindezt megsüvegelendő - ha már bor-őrült írástudók jöttek itt össze - Juditék izgalmas vakkóstolóval készültek, melyre vinni is lehetett féltve őrzött gyöngyszemeket; a megkötés mindössze annyi volt, hogy a bor tokaji legyen és 2007-es. Nem titok, szeretem ezt az extrém forró évjáratot, fontos szerepet is kapott tokaj-rajongásomban. Szárazban is, édesben is, sőt aszúkban is kiemelkedő esztendőnek mondható, dús és telt borokkal. Ha az alkohol nem szállt egekig, és a savak nem égtek el, akkor komoly minőség elérésére volt sansz, ám az érlelhetőség kérdését máig nehéz lenne megválaszolni. Februárban a 2005-ös és 2006-os Furmintok már sokat bizonyítottak; most a 7-eseken volt a sor, hogy a szigorú asztaltársaságot levegyék lábukról. Én egy száraz tétellel adóztam a közös tanulságok oltárán, s izgatottan vártam, mi sül ki az egészből. Vendégként hovatovább Demeter Zoltán, Dorogi István és Berecz Stéphanie csatlakozott borokkal a hónuk alatt (Berecz Zsolt pedig remek halászlével), izgalmas tanulságokat megfogalmazva a borok kortyolása közben.

Tovább

Ripka Gergely

Balassa Mézes Mály Zéta 2008.*

Kevéssé előtérbe tolt, hazai nemesítésű fajta. Tokaj kapcsán egyre több borásztól, szakírótól halljuk, hogy burgundiai mintára Tokajban is valójában 2-3, igaz termőhelyközvetítő fajtára (átláthatóságra) lenne szükség. Szegényebbek lennénk Kövérszőlők, Zéták és Kabarok nélkül? Számomra ez közel sem triviális kérdés (még?). De bajban lennék mondjuk akkor is, ha valaki azt kérdené, miben is állnak a Zéta fajtajegyei? A Hímesudvartól kóstoltam Zétát nem rég. Meglepően illatos, légies volt. Ez a Balassa-féle sokkal súlyosabb darab (vannak, akik szerint a legtöbb Balassa bor nem annyira az eleganciáról, inkább a túlérett jegyek súlyáról szól; én kedvelem a stílusukat). A kedvező évjárat novemberének elején szüretelték. Tömény és jellemzően késői szüretes az illata: érett, kukoricás jegyek mellett egészen barackos, aszús, illetve érződik még a bor legmélyén valami érdesebb ásványosság is. Ízében a late harvest műfajhoz képest hosszú és krémes. A szakavatott társaságból némelyek 5 puttonyos szintet harsognak, s valóban: a honlap szerint 197 g/l (!) a maradékcukra; én mondjuk érzetre 120-at mondtam volna, de akkor ezért érezni mégis hosszúnak. Az egyensúly néha valóban elmegy picit az édesség irányába (néha meg a 8,1-es sav, azért nem kevés). Összességében tetszett.

Tovább

Ripka Gergely

Tokaji Lösz Arcai

Attól, hogy nem vulkanikus, még nem silányabb!

Albert Gazdánál olvastam augusztus közepén a nagyszerű hírt, miszerint Tokajban összefogtak a löszön termelő borászok, hogy egy közös bemutatón hívják föl magukra, boraikra és persze főleg a löszre mint talaj/közeg adottságaira a figyelmet. Tetszik az újabb kezdeményezés, hogyne tetszene…sokkal rosszabb lenne, ha nem lennének hasonlók (bár az igazat megvallva, még jobban tetszene, ha valódi figyelmet kapnának az eféle törekvések, mint például a Tőkések is vagy ez is, de nyilván az idő igazol majd mindent...legerősebb példaként ebben a műfajban talán a Tokaj Reneszánsz hozható föl).

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább

Ripka Gergely

Nagy bor az, ami úgy gazdag, hogy jól iható!

Kaláka borok a megkezdett úton tovább...

Alkonyi László a 2013-as évjárattal mutatkozott be borászként. Borszakírói pályájáról már számos korábbi posztban és interjúban szót ejtettünk, és Kalákás munkásságát is nagy figyelemmel követi az egész szakma. Alkonyi László nagyon fontos igazságokra világított rá hajdani írásaival. Az a fajta radikális hang volt ő, amely kendőzetlenül tárt fel szakmai problémákat, mellyel a rendszerváltás utáni borágazat küzdött. Ezt persze számos borász igen rosszul fogadta, a háborúskodásból pedig az lett, hogy mostanra ez a hang borokban próbál kifejeződést találni inkább, mégpedig Tállyán. Az összes forgalmi boráról beszámoltunk korábban.

Tovább
Poszt hamarosan

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Negyed évszázad megbízhatóság Hegyalján

25 éves a Disznókő

Nehéz lenne mondani még egy olyan birtokot Tokaj környékén, ahol ennyire stabil és precíz minőséggel volt dolgunk a kezdetek, a rendszerváltás óta. Akármilyen borkategóriáról beszélünk, a Disznókő mindenben nagyon kiszámítható a magas minőséget tekintve. Nyilván az aszú a legfontosabb boruk, de mint nagyborászat, a piac tőlük is elvárja már a megbízható száraz bort, ami náluk belépőbor és nem több, a magaslatokat az édes borok jelentik, melyek late harvest és szamorodni alapokon nyugodnak. Mészáros László bevezetőjében is elhangzott, hogy az AXA Milessimé cégcsoport ugyan számos történelmi borvidéken készít borokat (Bordó mellett, Burgundiában, Portóban is), de Hegyalján kellett a legkreatívabbnak lenniük. Annyival egészíteném ki, hogy a legbátrabbaknak is itt kellett lenniük. Márpedig a Disznókő forradalmat indított a 90-es évek aszúival. Mérföldkövekkel ünnepeltük a 25 év komoly munkásságát:

Tovább