X

ZÉTA

Ripka Gergely

HOLDVÖLGY Intuition No1. Zéta Szamorodni 2013

Szép boritisz, finom sárga gyümölcsök: kandírozottak, főleg barack, narancs, a fajtára jellemző diszkrét intenzitással. Sok gyümölcs, mézes íz, magas cukor, egyenúlyos íz, nem túl hosszan, szép arányokkal megkomponálva. Fiatal még. (6+)

Tovább

Ripka Gergely

Hímesudvar - helyszíni szemle

40 éve állandó megbízhatóság Tokajban

Várhelyi Péter pincészetét egész biztosan sok olvasónk jól ismeri. Mi is rendszeresen írunk boraikról, de az idén 40 éves borászat sokat tett azért, hogy (egyrészt mindig szem előtt legyenek, másrészt) Tokajban a borra szomjazók számára mindig legyen színvonalas opció. A tokaji belvárosi borfelhozatal sajnos a mai napig hagy bőven kívánnivalót maga után, de Szapolyai János vadászkastélyának hajdani épülete a főtér mögött, a TV torony felé vezető ösvény lábánál ma is ugyanolyan töretlen vendégszeretettel vár mindenkit, mint 20-30 éve. Ami változott talán, hogy közben valamivel több macska lett, fel lett újítva a borozó, majd az árnyas terasz is, megújult a Hímesudvar brand arculata is, ám a lényeg mégis ugyanaz ma is: fix nyitvatartás mellett a világ bármely pontjáról érkező vendég megtalálja azt a bort, amit Hegyalján keres.

Tovább

Ripka Gergely

TOKAJ - vakteszt/XVII.

Kincsvadászat címke nélkül: TokajSweet

…már érkezik is a 17. rész. Szárazak után aszú alatti édes tokaji borokkal folytatjuk a coravines vakkóstolások sorát. Bár 2021 novembere óta nem volt édes vaktesztünk, lesznek onnan régi ismerősök most is, kiegészülve néhány meglepetéssel, illetve olyan tételekkel, melyek eddig vakon nem “lettek bedobva” a mélyvízbe. Csapjunk is hát bele a különféle tokaji évjáratokba, azok főbb tanulságaiba!

Tovább

Ripka Gergely

Holdvölgy Intuition No1. Szamorodni 2013

A zéta visszafogottsága érezhető orrban leginkább, némi sárga húsú gyümölccsel színezve. Ízben finom cukor, telt, lekváros, széles bor, tipikus, mély 2013-as karakter köszön benne vissza. 

Tovább

Ripka Gergely

TOKAJ - vakteszt/XIII

Kincsvadászat címke nélkül, édesben

Száraz november helyett ismét édes köröket futunk, a júniusi vaktesztünk borait kiegészítve néhány érdekességgel. A kóstoló egyértelmű tanulsága, hogy a coravin az édes borok esetében különösen is hasznos eszköz: olyan érzése van az embernek, hogy ezek a palackok ezen szondázási módszerrel hosszú évekig nem kezdenek halványulni (azt eddig is tudtuk, hogy a hűtőbe visszatett édes borok simán visszadugózva is hónapokig állják a sarat). Van a sorban olyan tétel, amit már harmadszorra coravineztem, de olyanok is, melyeket most először: semmilyen romlási tendencia nem írható le (száraz boroknál már inkább merülnek fel kétségeim). Visszatérő vendégünk a Péter Pince ezúttal összes édes kabarját bedobtuk a mélyvízbe, de tiszta zéta is szerepelt a sorban, Oremus, Bardon és Szóló késői szüretek mellett. Csillagokban sem volt hiány. De nézzük, kik kerültek ki győztesnek az erős mezőnyből!

Tovább

Ripka Gergely

Hímesudvar Zéta Szamorodni 2018

Kandírozott, édes trópusi gyümölcsök, őszibarack, túlérett körte, több töppedt jegy, sajátosan fiatal aromák, nem a szokványos kajszis, botritiszes szamorodniság jellemzi. Ízben határozott édesség, enyhe sav, simaság, őszibarack, közepes hossz, tisztaság mellett, kevesebb dimenzióval. Elféne még némi sav adta lendület és ízhossz, de 2018-tól ez sajnos kevéssé elvárható. A tokaji borászok esetében úgy látom "a kevesebb-több" elve érvényesül a műfajon belül, amivel egyébklnt nincs is semmi baj: adjuk meg a királynak (aszúnak), ami őt megilleti.

Tovább

Ripka Gergely

TOKAJ - vakteszt/X.

Kincsvadászat címke nélkül, édesben

Itt a nyár, de ez nem tántorít el minket a cukortól, a tokaji édességtől egy cseppet sem! A TokajGuide utóbbi kiadásaiban a II-es fejezetben járom körül a TokajDry (I.) és tokaji aszú (III.) közötti édes mezőny tanulságait, és ma ugyanezt fogom tenni ezeken a hasábokon. Lesznek a mai posztban korábban (a nappaliban coravinnel vagy borászatoknál) kóstolt tételek, de így együtt még nem szerepeltek, ezért a kontextus némiképp mégis új. Olyan TokajSweet tételeket válogattam össze, melyek cukorban viszonylag közel vannak egymáshoz és hűen mutatják be a tokaji aszú alatti széles, édes (amolyan freestyle) halmazt a mai Hegyaljáról. Kicsit nekem is amolyan "műszerkalibrálási" gyakorlat lesz ez. Úgyhogy előre is elnézést a törzsolvasóktól: lesznek ismerős és kevéssé ismert remekművek. Nézzük a tizedik vaktesztünk eredményeit:

Tovább

Ripka Gergely

TOKAJ - vakteszt/IX.

Kincsvadászat címke nélkül

Itt is van kincsvadász sorozatunk kilencedik epizódja. Eheti vaktesztünk főszereplője a tokaji Péter Pince (melyről más blogokon is sokat lehetett mostanság olvasni, méghozzá igen szép pontokkal megszórva). Persze néhány további meglepetés is fel fog bukkanni a mai vakkóstoláson, többek közt a a TokajGuide friss kiadásának idei felfedezettje, a Szélkiáltó Pincészet is. A csillagos élmények sem maradtak el, de nézzük, mit mutattak a borok a pohárban:

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj Exclusive Augusztus 20

Ünnepi vegyesfelvágott Hegyaljáráról

Ritkán van mostanában poszt, de akkor legalább hosszú... Tokaji Március ugyan idén az ismert okoból elmaradt, de az Intercontinentalban ebben az esztendőben is tokaji pezsgővel ment a koccintás augusztus 20 alkalmából. A háttérben a tűzijáték ugyancsak elmaradt 2020-ban, a felhozatal is igen sokféle volt (kicsi, alig ismert pincétől a közkedvelt slágerekig), de ha már arra volt dolgom hivatalból végigszondáztam néhány pincét (közben archív árveréses tokajiakból tartottam egy pop up kóstolót, arról külön poszt lesz a héten). De akadt számomra is kellemes meglepetés, eddig ismeretlen gyöngyszem. Jöjjenek is a jegyzetek:

Tovább

Ripka Gergely

Hímesudvar - helyszíni szemle

Állandósuló értékek

Várhelyiékről mindig elhangzik, hogy elsőként nyitottak borboltot a borvidék fővárosában, Tokajban. Évtizedek óta foglalkoznak családi vendéglátással, évente ezernyi borszerető ember találkozik az általuk kínált hegyaljai minőséggel a világ legkülönfélébb pontjairól érkezve. Hímesudvar Tokaj ősi megnevezése volt, ahogy Anonymous Gestajában is olvashatjuk. Az jut eszembe erről, mennyire jó látni, hogy bár életben maradni tudjuk, sosem könnyű….mégis vannak állandósuló értékek a borvidéken, akik kis birtokméret (3 ha) is képesek életben maradni, megújulni és minőséget alkotni (trükközések és petpalackozás nélkül). Azt gondolom, ez a tény önmagában többet mond ezer okfejtő cikknél és szócséplésnél: a Hímesudvar 1992 óta a bizonyíték a realitásra, melyről az a sokszáz kisebb és középvallalkozás csak álmodik, amikor úgy dönt, vesz pár hektár szőlőt és onnan olyan borokat fog készíteni, amilyenben örömét leli, helyben eladja kedves vendégeinek (megfeszülős nagykereskedői izmozások nélkül). A kihívásokról, nehézségekről, démonokról persze Várhelyi Péter is tudna órákat mesélni az elmúlt közel 30 évből; én most azt tudom megerősíteni, mennyire fontos végvára volt Hegyaljának és a megújulásnak ez a birtok első remek aszúival, majd löszös száraz furmintjaival. S hogy milyenek 2020-ban kapható boraik…?

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább