Izgalmas bemutatón vehettem részt múlt szombaton a Mádi Kör megtisztelő meghívásának eleget téve. Az eredetvédelmi egyesület borászai ezúttal a tavalyi évet mutatták be, immár palackos tételekkel. Ennek apropóján nálunk is 2018 mélyebb megismerése helyeződik a középpontba erre a hétre. Rövid emlékeztetőként az évjáratról csak annyit, hogy extrém korai, forró évjárattal van dolgunk, ami minden korábbinál gyorsabb érést (itt-ott kényszerérett állapotokat) jelentett a szőlőnek. Április-májusban eleve igen magas évi középhőmérsklettel indult a tenyészidőszak, ami komoly kezdeti löketet jelentett a fakadásban, s az így keletkezett 3 hetes előny egész évben végig meg is maradt. A szárazbornak való már augusztus folyamán leszüretelésre került, de a Royal  Tokaji Kabarból már ugyanebben a hónapban aszúszemeket szedett Mádon (!), sőt aztán mennyiségben rekord aszúszemterméssel zárták a szüretet, ami igen meglepő fejlemény (összeségében véve a borvidéken nem volt erős év aszúban 2018). Jellemző az évratra a magasabb alkohol, alacsonyabb sav, a melegebb tapintás és egyfajta sűrű teltség érzete. A kóstoló folyamán - bor bort követve - a szokásos módon adták egymásnak a szót a borászok. Aztán az utolsó előtti bornál, a Budaházynál történt hirtelen valami ásványosság és kövek témában....(ld. alul).

Fiatalon a 7-es Lenkey sor legszebbje volt (egy nagyváradi vinotékában bukkantam egy elfeledett palackra a polcokon). Illatban komoly érleltség, amolyan eltéveszthetetlen érett tokajiság hangulatával, mely szembemegy minden trenddel, de erre a kedves borászra nagyon jellemző stílus. Korát némileg megelőző gondolatiság mentén a bor nem fajta szelekció, hanem terroirszelekció: így lett benne 60 %-ban Hárslevelű, ami szerintem jól áll a bornak ebben a korban, öltözteti és vélhetően formában is tartja. Öszi sárgás gyümölcsök, birsalmasajt, körtekompót, fahéjas alma, golden alma, aszalt barack, karácsonyi fűszerek, gyömbér, ázott kő, de még mindig tömör, szálazható és izgalmasan összetett orrban, megjelent benne persze az oxidáció, de értékei is vannak még a bornak. Ízben is ez a tömör szövet jellemzi 12 év után is, benne citrusok, birs, kesernye, vastag és sűrű test, sóssággal zárva. A bortól frissességet senki ne várjon, van egy diós szamoronis jellege (bőven novemberi szüret, egy forró, aszús évben), de szétesve sincs még. Csupa erő ez a bor. Máig a legjobb Lenkey száraz, amit valaha kóstoltam.

Vannak borsorok melyekhez nagy ívű felvezetés nem szükséges. Ha pedig riesling sorról van szó, kár elaprózni. Tar Ferinél ismét katartikus ívet sikerült húzni a műfajon belül. Ezúttal Rüdesheim egyik legnagyobb becsben tartott termőhelyéről, a Berg Schlossberg vára alóli meredek, 60 %-os lejtőjű rieslingjeiből kóstoltuk meg több évjáratból. A kvarcit és pala alapkőzetű terület mindössze másfél hektár, három borászat készít róla borokat, jellemzően jóval 50 év feletti korú tőkékről. Papírforma szerint a VDP-tag Leitz a nagyobb név (némileg behízelgőbb, femininebb, parfümösebb borokkal), Georg Breuer inkább újító titán (fickósabb, csontosabb szerkezettel). Őket kóstoltuk most össze meg vissza, egy-két igazi kuriózummal a sor végén (megéri tehát a végéig görgetni). Papírforma szerint a páros évek a hűvösebbek (közülük 2014, ami kemelkedik), míg a páratlanok melegebbek, közülük pedig 2015-öt tartják a riesling-rajongók igen nagyra. Nézzük, mi igaz mindebből, s a két nagy név közül melyik teljesített most a jobban a végére...:

Amikor egy éve elkezdtem kigondolni a TokajMagic tematikákat, az volt a legfőbb rendezőelv, hogy olyan történeteit, értékeit mutassam be Tokajnak, amik talán szinte maguktól értetődően, nyilvánvalóan ott vannak a szemünk előtt, olykor sokat beszélünk is róla egy közösen kibontott forgalmi tétel mellett, többünknél az alapműveltség része Tokaj kapcsán, de mégsem tapasztaljuk, élvezzük péládul azt, hogy a tokaji bor eltartható, érlelhető. Hogy fejlődik a száraz tokaji bor a palackban? Több évjáraton keresztül egy adott terroir miképpen mutatkozik meg a borban? Mi a különbség lösz és vulkanikus termőhely között? Miben tekinthető jobbnak a hárslevelű, mint a furmint vagy éppen fordítva? Az első őszi Magic keretein belül egy kicsit emberfeletti hőstörténetet dolgoztunk fel. Csak épp a szerény és végtelenül alázatos Szilágyi Laci nagy tettei a Szilvölgy rekultiválásában nem kapott még mozifilmet. Pedig akár kaphatna is. Talán majd egyszer.

Két részesinterjúvalvezettük föl itt a TáncolóMedvén Alkonyi László nem rég megjelent új klasszifikációs térképét. Ez a térkép az ő elmondása szerint a több száz éves hagyományból kiinduló jelenkori, közösségi termőhely-besorolási munka zéró-pontja kell, hogy legyen. Egy borvidéki kultúra ugyanis alapvetően a múltjából kell, hogy táplálkozzon, ha a jövőjét eredményesen, közösségben akarja építeni. Abban az interjúban minden le van írva részletesen a miértekről és a hogyanokról, ezen a héten két részben az esemény (természetesen) dűlős borairól fogunk írni főként.

Albert Gazdánál olvastam augusztus közepén a nagyszerű hírt, miszerint Tokajban összefogtak a löszön termelő borászok, hogy egy közös bemutatón hívják föl magukra, boraikra és persze főleg a löszre mint talaj/közeg adottságaira a figyelmet. Tetszik az újabb kezdeményezés, hogyne tetszene…sokkal rosszabb lenne, ha nem lennének hasonlók (bár az igazat megvallva, még jobban tetszene, ha valódi figyelmet kapnának az eféle törekvések, mint például a Tőkések is vagy ez is, de nyilván az idő igazol majd mindent...legerősebb példaként ebben a műfajban talán a Tokaj Reneszánsz hozható föl).

Évek óta a hazánkban elérhető Rajnaik mintadarabja, és nekünk is nagy kedvencünk (egy hazai vak rizlingsorban kakukktojásként sokaknál rendre utasította a mezőnyt...nálam mondjuk nem, de számomra is nagy favorit). Pfalzi terroirhű bor. Intenzív illat, ásványokkal, citrusokkal, zöldalmával, kevés virágossággal, rejtőzködő petrollal. Szép citrusos, lime-os savak, üdeség és jó ihatóság. A tiszta, friss és üde rizlingíz mellett azonban érezhető egy ásványos, tésztás, kenyérízű karakter, ami ennek a bornak a sajátja. Nem utolsó sorban pedig igazán jóvétel.