Mindig közönségkedvenc...miért éppen egy szuper savú évből ne lenne az? Víztiszta, halvány szín. Illatban viszont nem egy tobzódó muskotály. Tiszta, kis virágosság, finom primer, egzotikus jegyek, de elég diszkréten a fajtához képest. Semmi pacsuli! Ízben aztán megad mindent, amire vágyhatunk: primer, lédús, zamatos déli gyümölcsök, jóleső cukorral. A korty végén puha, fehér húsú őszibarack, de sárga húsú citrusok is gazdagítják végig. Az év szép savai adta szép tartása mellett kerek, félszáraz ízek, populáris, kedves (feminin) bor. Telitalálat most is a mindennapokra!
A borászat hárslevelűjét ebből az évből már sokszor megénekeltem. Ezekben az időkben Setét Péter mellett volt Golopon jóbarátja Halász Imre is: csodák születtek kettejük munkájával akkoriban! Meglepően szépen fejlődik a palackban ez is, izgalmas palackbuké, érett sárga húsú déli gyümölcsökkel, papajával, mangóval, licsivel, enyhe parfümösséggel, virágmézzel, barackkal. Ízben szép arányok, félszáraz cukor, finom kesernye, hosszú íz, szép terroirjelleg, sok édes egzotikus gyümölcs köszön vissza a csodás bukéból. Egyáltalán nem öreg, szépen érik a palackban. Húsos, buja, gazdag és hosszú íze hasonlít a hárs testvéréhez. Meglepően szépen érő furmint ennyi év után is!
Mádi birtok, tállyai dűlőben (de nagyon közel Mádhoz). Illatban csupa egzotikus, direkt gyümölcs: narancs, citromhéj, limehéj, sok-sok érett citrus primer jegyei. Ízben félszáraz maradékcukor, sok primér zamat, kerekded korty, nőies kedvesség, sok érett déli gyümölcs: mango, ananász, citrusok. Egyszerű, de tiszta és nagyon könnyen iható muskotály, túlzó fajtakarakter nélkül.
Mennyi szín, mennyi árnyalat? Idén szeptemberben is sikerült tető alá hozni a Tállya-Dűlőbár eseményt, igaz az idő miatt ez most a szó szoros értelmében szükséges volt, hisz a Kerekdomb pénteki napján az eső végig kísértett minket. A tavalyi programhoz hasonlóan a különféle tállyai dűlők bemutatása volt a cél Meggyestől Bojtáig, Hasznostól Siposig. Nagy változások nem lettek a borlapon, idén is lehetett három boros, tematikus körökben ismerkedni a dűlőkkel, stílusokkal, volt egy szép ültetett dűlőtúránk, melyet Alkonyi László tartott, közben három napon át kedvenc gasztróhősünk, Czinege Tamás sütött-főzött a bár előtti kertben. Az egész fesztivál remekül sikerült és nagyon jó érzés volt látni, hogy ennyi ember érdeklődött idén is a tállyai terroirsztorink iránt. Jövőre megújulás következik, frissített koncepcióval, de továbbra is fontosnak, magunkhoz közelinek érezzük a Kerekdombot, a borvidék legkúlabb, legőszintébb fesztiválját.
Ezt a klubszezont Bárdos Sarolta Barakonyi-dűlős furmintjaival kezdtük a minap. A Várhegyből kivált termőhelyet általa ismerhettük meg a 2000-es évek derekán, méghozá gyönyörű, egyedi stílusjegyekkel megformálva. Noha évek óta hárslevelűből is készül a Barakonyi-dűlős bor, az évjáratok számomra itt mégis a furmintot látszanak igazolni. Mégis kedvesebb, élvezetesebb borok ezek szemben mondjuk a szigorúbb mádi furmintok derékhada: mindig van több vagy kevesebb maradékcukor, ami az eltarthatóságban is fontos szerepet játszik ezekben a borokban. 2017 klasszis év: ennek köszönhetően a Nobilisnél egy különleges parcellaszelekció, a ‘Karós’ tétel is elkészült, melynek friss, 2018-as évjárata most debütált nálunk: érezhetően egy még hosszabb eltartásra szánt “nagybor” a cél ezzel a különleges szelekcióval. Nézzük is meg, hogy a dűlő mire képes több évjárat tükrében!
Nemesi tradíciók, organikus jelenkor, negyed évszázad tapasztalatával
A Gróf Degenfeld család története igazi regénybe illő história. A reformkor idején Gróf Degenfeld Imre helyi borászokkal, termelőkkel egyesületet alapított azzal a céllal, hogy a tokaji borok minőségét szabályozzák, illetve magasabb szintre emeljék. Ez lett 1857-ben a Tokaj-hegyaljai Bormívelő Egyesület, mely a borminőségek szabályozásában, később kereskedelmében is szerepet játszott. 1873-ban kastély épült Tarcalon, egy országos program keretein belül, mely a borászatok megerősítését támogatta a filoxéra alatt és után. A patinás épület vincellériskolaként működött, ezzel is támogatva a válságos időket élő régiót. Az évszázadok folyamán a család számtalan nemesi sarja származott el szerte Európában (német és erdélyi szálakkal), szerepet kapva a politikában, de pl. a 30 éves háborúban is. A világháborúk idején a család néhány évtizedre eltűnt Magyarországról, hogy aztán 1995-ben méltó pompával térjen vissza, a borászat mellett nemesi kifinomultságot sugárzó kastélyszállóvá alakítva a tarcali birtokközpontot, modern borászattal a rendszerváltás utáni borvidéki privatizáció második/harmadik hullámában. A 25 év alatt olyan szakemberek bábáskodtak a birtok stílusának kiérlelésén, mint ***Demeter Zoltán, Bárdos Sarolta, Rakaczki Gábor, Ujvári Vivien, Zsurki Sándor, de mindenképp nevesíteni kell a kezdetek óta szőlészként itt dolgozó Varkoly Istvánt is, akinek köszönhetően immár organikus elvek szerint zajlik a szőlőtermelés!
Organikus tarcali muskotály egy nehéz évből.Direkt, populáris parfümös muskotályosság, édes sütivel, citromos tarte-tal, főként érett sárga és fehér húsú déli gyümölccsel, citrusokkal. Mindig nagyon komplett és szerethető orrban. Ízben először a cukor, aztán a hűvös, esős év, lédús citrusos savai kérnek főszerepet maguknak. Soksok primer gyümölcs, kerek félszáraz zamatok és így együtt ez egy nagyon jól csúszó összhatást ad ki a nap végére. Ideális bulibor, leánybúcsúra hangolódó tétel.
A furmint egyik legvonzóbb kortárs megfogalmazása. És a legszebb, hogy egyre jobb és jobb ez a bor. Orrban finom, friss fehér húsú gyümölcsök, alma, körte tiszta illata. A kortyban elég sok cukor, édeskés tónus, széles, de nagyon elegáns szerkezet, izgalmas egyensúllyal. Még érezhetően fiatal. Nagyon szép arányok sav és cukor tekintetében. Jár a taps! Ha valaki olyan borkedvelőnek keresne ajándékot, mint én, akkor ez jó irány.
Újra összeállt egy tucatnyi vegyesfelvágott Hegyaljáról, így eljött az ideje immár sorrendben a hatodik vakkóstolásnak a nappaliban. A metódus ugyanaz: vakon történik a kóstolás, de a bontott palackok egy hét alatt, lassan “kopnak el” (slow tasting) és így formálódik a végső leírás (a pontoknál perjellel feltüntetve, ha az első benyomáshoz képest eltérés alakulna ki). A TokajGuide friss kiadásának tartalmi része egyébként szép lassan lezárul. Nagyjából 150 pince fog helyet kapni (kicsit átstrukturálva) a jövő évi kiadásban, mely várhatóan a tavalyi évhez hasonlóan március-április környékén fog majd kijönni a nyomdából. A fordítással és a grafikai kivitelezéssel párhuzamosan zajlik a szükséges kiadások, árajánlatok egyeztetése, pályázás stb. De lássuk, mi újdonság van a nap alatt Tokaj környékén, némileg túl a fősodor hullámain:
Rengeteg jegyzet szunnyad a füzetemben, ami csak arra vár, hogy kiszabaduljon. Igyekszem mindenhonnan, mindenkiről, régi és új pincékről is hírt adni, amennyire időm engedi a készülő friss kiadás, a rendezvények és sokminden közepette. Szüntelenül kutatom továbbra is a meggyőző minőséget a hegyaljai pincék méylén (is). Ma a tehetséges és fiatal Varkoly Ádámról lesz szó, aki dicséretesen egyre inkább a hajdani mulató épülete alatti családi borászatra, az Árpád-hegyre összpontosít Szerencsen. Jó látni, hogy hozzá megérkezve mindig azonnal érezni, hogy tudja mit csinál: legutóbb, 2015 körül egy fél napos, nagyon tanulságos dűlőbejáráson találtam magam Tarcal és Mád között, most pedig egy spontán, de magabiztos pincebejárásra és kóstolóba kapcsolódtunk be Ádámnál. Lássuk mi történt náluk 5 év alatt:
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:
