x

Ripka Gergely

Szekszárdi borok bemutatója

viszonyítási pontok #5

Itt volt a nagyszerű lehetőség, hogy kicsit behozzam a lemaradásom vörösborok terén. Tavasszal mindig elfehéredik az oldal, amin igyekszem alakítani, hisz tapasztalatom szerint a komoly vörösborok hazánk fiait sok esetben jobban érdeklik, mint a kecses fehérek. 

Fesztiválok és boros rendezvények sora zajlik országszerte ilyenkor, hogy csak győzzük kapkodni a poharakat. A borászok is talán jobban ráérnek még, sokszor személyesen jönnek, nincs még nyári-őszi munkacsúcs, úgyhogy, aki teheti, nézzen körül a környezetében, csupa remek program váltja a másikat a naptárban. A szegedi borfesztivált ki kellett hagynom, pedig lett volna bőven okom elmenni (Royal Tokaji Nyúlászó aszú 2003, Sauska Merlot Kopár 2007...ejj egy életen át bánni fogom). Etyekre majdnem pont ugyanez igaz (sajnos).... Ám az egyéb elfoglaltságok május 26-án végre nem gátolták, hogy hódoljak a szenvedélynek. A Petőfi Irodalmi Múzeumba látogathattam ismét, ahol majdnem minden szekszárdi borász ott volt, akit szeretünk.
Másrészt, - hogy ne csak panaszkodjak -: az ilyen tematikus rendezvényeket jobban is kedvelem, már ami engem illet. Megvan a téma, lehet helyben viszonyítani, nem fenyeget a veszély, hogy az ember már a fehér körben elfárad, a vörösökre már alig tud koncentrálni másfél óra kóstolás után (legvégül persze az örök frusztráció, hogy az édesekre meg már úgysem marad kellő idő) stb. Ennek a meccsnek mondjuk itt sajnos szükségszerűen a rosék isszák meg a levét. Egyszerűen nem lehet ennyi friss, savas rosét végigkóstolni standonként újra meg újra. Egyikre-másikra van még szomj, de aztán úgysem tudják tartani a lépést, ahogy az ember lépked a súlycsoportokban egyre feljebb és feljebb a testes vörösek közt...
Szekszárd egyre kedvesebb számunkra. S míg a 90-es évek végén még Villány volt az egyértelmű befutó vöröseink terén, ma már Eger, de különösen Szekszárd talán nagyobb érdeklődésnek örvend vörösboros régióink közül. Talán sokszor kedvesebbek, bájosabbak, izgalmasabbak az innen készülő fűszeres borok, és nem utolsó sorban nagyon erős itt minden árszínvonalban a mezőny (szemben akár Villánnyal)!
Most őket részesítettem előnyben a bemutatón:

  • Ferenczi Szőlőbirtok:

Régi kedves ismerősök Ferenczi-Debreczeniék, úgyhogy szükségszerűen náluk indult a nap. A Pinot noir 2007 mintha fiatalodott volna, csupa gyümölcs, csupa kecsesség. A friss tételről, a fűszeres, 2008-as Cabernet franc-ról hamarosan készül 1 bor 1 gondolat, - ott lesznek majd bővebb infok. Hanem az új, 2007-es Superior Cuvée-re nagyon kíváncsi voltam. A 2006-os fölöttébb tetszett. Ő még nagyon zsenge: szamóca, virágok, ibolya, bőr és gomba az illatban. Vastag, krémes, és igencsak telt, elég hosszú ízzel, fás jegyekkel körbelengve. 6+ (7)

  • Szeleshát Szőlőbirtok

Az újabb, később ébredő nevek közül a Szeleshátból igazi sikersztori lett az elmúlt 2 év folyamán. Olyan hamar értek el sikereket az underground felülteteken, ami csak keveseknek sikerül. Tanítani való lehet a recept bármely induló borászat számára: tanulj a nagyoknál, építs családi összefogásra, várd ki a minőség beérését, légy mindig hű ahhoz, aztán robbanj be egy stabil szortimenttel (mindenféle árfekvéssel). Gyakorlatilag minden borukra szívesen emlékszem vissza az első, 2007-es évjáratukból: hihetetlen árú, és szenzációs alap Kékfrankos, hasonló Pinot noir és közel egyformán remek Három Fiú és Oroszlán, akik a legjobban tetszettek (a csúcs Nomádról és Nyékről nem is beszélve). Az alap koncepciót tanúsítandó: 2010-ből – mindenki tudja már – csak rosékat palackoztak, és alapvetően etéren sem csalódtam. Most a friss évjáratú vörösekkel folytattam:

K2 2008
Ők inkább a simább boraikat hozták el, közéjük tartozik a K2 Kékfrankos új évjárata is. Telt, fűszeres az illat. Kellő savak támogatják a kortyot. Épp eléggé hosszú, nem rossz, de nekem most sem okozott a K2 akkora katarzist (bár mindenki imádta a 7-est is. Alap Kékfrankosuk szerintem sokkal többet nyújtott 2007-ből is). 6

Merlot 2008
Érett, főtt gyümölcsöket lehet fölfedezni az illatban. Ízében nagyon fűszeres, kifejezetten szekszárdias jegyek. Lecsengése étcsokoládés, igazi „arany-középutas”, élvezhető Merlot. 6+

Oroszlán 2008
Zömében Cabernet sauvignon bázisú cuvée. Illatban ribizli, erdei gyümölcsök. Az előbbieknél sokkalta vastagabb, testesebb, hosszabb. Kiváló egyensúly, kellő beltartalom jellemzi, bármikor szívesen innám, adnám, kapnám. Fahordós jegyei a háttérben meghúzódnak szépen. Még fiatal bor. 6+

  • Tüske Pince

Tüskétől ittam már jót és kevésbé jót is. Agyba-főbe méltatták anno (valóban jó árú) 2006-os Kékfrankosát, mely nekem annyira nem volt meghatározó élmény, ahogy igazából roséi sem. Ellenben Cabernet Franc-ja, de különösen Merlot-ja 2007-ben szerintem parádésan muzsikált (szintén élhető árban). Halmai Csaba is inkább a lazább borokkal készült, úgyhogy nem volt baj, hogy őt is az elejére vettem. Náluk folytattam az ismerkedést.

Kékfrankos/Az Alapok 2008
Alap Kékfrankosa szintén jellemző, borvidéki fűszerességgel nyit, rengeteg gyümölcs, sok, jó minőségű tannin. Egy újabb iszogatós bor a hétköznapok estéire. 6

Merlot/125 A 2008
Fűszeresebb, bordóias illat. Kedvesebb, selymesebb a Kékfrankosnál, de gyümölcsös, kifejezetten jó italú ő is. Finom tannin, a lecsengésben: kávés, csokis, fás elemekkel. 6(+)

  • Posta Borház

A Posta Borház 2007-es birtokbora (Noirmerfranlotpinotkos) nagyon, de nagyon tetszett  tavaly. 1500 körüli árával best-buy bajnok vörösbor volt, meglepő beltartalommal és textúrával. Jó volt személyesen találkozni a Posta testvérek egyik tagjával. Kellemes társaság ő is, szeret mesélni, de azért mégsem tukmálja magát. A legtisztább, legélénkebb, legőszintébb gyümölcsösséget az ő boraikban véltem fölfedezni! Azt hiszem, kezdek ráérezni erre a természethű tematikára: ezekben a borokban sokkal tisztább, sokkal kivehetőbb minden alkotó. Nincs mellébeszélés, nincs vakítás (fajélesztők, hordó, és más egyéb mutatványok). Tiszták, őszinték, finomak, tehát fogyasztásra készültek és kész. Csábítóan magabiztos piros gyümölcsök jelentkeznek az illatban. Szinte rhone-völgyi kavalkád elevenedik meg előttem (szívesen kóstoltam volna tőlük egy Kadarkát is).

Noirkékmerfranlotpinotkos 2008.*
Intenzív és kedves buké. Elegáns fahasználat (nem használtak és nem is fognak barrikolni). Jó egyensúly, jó ihatóság, jó ár. Ennél több nem is kell. 6+

Kékfrankos. 2007.*
A borász szerint a pince legígéretesebb bora jelenleg. (A mustrára beküldték a 7-es Franc-t és ezt is. Iskolázatlan, túlzó vörösökre panaszkodtak ott, kíváncsi vagyok, mit szóltak az ilyen típusú borokhoz...). Tiszta, elegáns illat. Kis bőr, kis animália. Finom és jóleső savak. Szép, jól fogyasztható tanninosság. Remek. 6+

  • Heimann Családi Birtok

Heimannékat ugyancsak nem kell bemutatni a szekszárdi fősodorból. Jóvétel Top 12 rovatunkban  nem hinném, hogy létezne sikeresebb borászat (gyakorlatilag mindegyik részben helyet kap 1-1 friss évjárat valamely bora). A Bortavaszon kihagytam sajnos őket is, de most pótolnom kellett a hiányosságokat. Azt hiszem, nem túlzok, amikor azt mondom, Heimannék hozták el erre az alkalomra a legerősebb sort. Ez a Kadarka szép, finom alapbor, amit nem kell magyarázni. Jó kísérlet a Franciscus a középmezőnyből és a Barbár pedig egy nem csak annak szánt, hanem valódi csúcsbor, a javából. 
Ők következtek:

Kadarka 2009.*
Ez a kadarka  épp olyan, amilyennek lennie kell. - Világos szín, szinte silleres. Füstös, fűszeres illat, hihetetlen gyümölcsözön, épp olyan laza és finom, amennyinek lennie kell, amilyennek szeretjük. Kellő tartalom, sok-sok friss, behízelgő ribizlivel. 6+

Franciscus 2008.*
Ha jól értettem 60 % Franc és 40 % Sagrantino. Utóbbi fajta olaszországi látogatásukkor tetszett meg a családnak. Nagyon sima, mégis komoly vörösbor. Egyáltalán nem nehéz, vagy túlzó, szinte meglepő simaságot érzek benne. Remek fűszerek támogatják, bogyós gyümölcsökkel, eperrel és ribizlivel. 7

Barbár 2007.**
Utolsó palackok egyike. A nap legjobbja nálam. Ahogy említettem, nem csak nagynak szánják, ő valóban az is. Átható, sötétpiros gyümölcsök jelentkeznek bukéjában. Elegáns, lehengerlő illat. Szájban markáns, és nagyon vastag. Hosszú, szép lecsengés, jó tanninokkal kísérve. Kifinomult, teljes egész. Talán most van kész állapotban, szemben a 2006-ossal, melynek azért durvább savai hosszabb eltarthatóságot sejtetnek. 8

  • Németh János

Németh Jánosékkal jó a viszony. Az elmúlt évjáratokból több mindent sikerült megkóstolnom már. Jellegzetesen rusztikus karakterű, tercier jegyekkel rendelkező nagy vöröseik nem éppen a könnyed, laza italok soraiból valók (magas alkohol, hordós jegyek, nagy test). Próbáltam azért a homályosabb foltokat megtalálni náluk is, és szerencsére mindig van ilyen:

Merlot 2008*
Vaskos, húsos, telt bor. 500 l-es fahordókban érlelődött. Finom gyümölcsösség, jó ihatóság, ennyi. 6+

Cabernet Franc 2008*
Fűszeres illat: bors, sötét tónusok, akárcsak a Sauvignonban. Hömpölygő ízekkel rendelkező bor, vastag, testes, kis alkoholédességgel, Németh János-osan rusztikus érlelési jegyekkel, fával. 7

  • Dúzsi Tamás

A régi nagy nevek közül Dúzsiék is szilárd családi alapokon működnek. Heimannékhoz hasonlóan, az ifjabb Dúzsi is szorgalmasan tanulja a szakmát Nyugat-Európában. Reméljük mindketten, újabb lépéselőnyöket jelentő fogásokat hoznak majd egyszer haza, mire át kell venniük a családi pince teljes felügyeletét. Fontos dolgok ezek, - a felívelő jövő záloga lehet ez a generáció, mely kellő nemzetközi kitekintéssel rendelkezik már/majd, s világszínvonalú borászati tudást tudhat majd egyszer a kisujjában, ami még az aktuális boraiknál is több (akár nemzetközi) elismerést hozhat nekik, a borvidéknek, a magyar bornak. Addig persze még sok szekszárdi bor lefolyik a garatokon.

Kékfrankos Válogatás 2007
Előttem kóstoló, bizonyára szer fölött hozzáértő személy csak annyival búcsúzott az ifjabb Dúzsitól: „ez a Kékfrankos elég nyers, éretlen is, de azért korrekt, köszi, viszlát”. Bizonyára létezik ennél szebb elköszönő formula is egy borász felé, de biztos, ami biztos, azért én is kértem egy mintát abból az „éretlen Kékfrankosból”.
Illata kifejezetten tömény. Sűrű, buja és kissé animális. Szikár, tanninos bor, jó savakkal, éretlenségnek a nyomait én nem fedeztem föl, ellenben kicsit rövid, ugyanakkor mégis kellően testes bor. 6

Görögszó 2007.**
Legutóbb a 2005-öst kóstoltam Görögszóból (az nem annyira nyűgözött le). Ahhoz igen-igen hasonló Cabernet-s paprikás fűszerkavalkád jelent meg nekem illatban e borban is...legfőképp borssal. Szellőzve a ribizli bukkan föl itt is. Ízben a fahordós jegyek, hordóvanília volt számomra meghatározó, szinte újvilágias bódulat, hatalmas test, de mégis szofisztikált és tiszta érzetű nagy bor. 7+

  • Vesztergombi

Bevallom, én személy szerint kicsit elvesztettem a fonalat a Vesztergombi pincékkel. Nem egészen vagyok képben, ki milyen név alatt forgalmazza borait a családban, és a tapasztalatoknak is híján vagyok kicsit. Itt volt hát az alkalom az informálódásra Vesztergombi Ferencnél:

Cabernet Sauvignon 2008
Azt vártam, hoznak egy Kadarkát is, hisz ők nagy szerepet szánnak e kényes fajtának (de csak szóban kaptam meg Vesztergombi Feri bácsitól, mennyire szépen érik nem csak a 2003-as, de még a 97-es Kadarkájuk is). Ez a Cabernet szép, visszafogott illatot mutatott, fajtajelleges jegyekkel. Gyümölcsös, kedves szekszárdi vörösbor, különösebb izgalmak, feltűnések nélkül, remek ihatósággal, kellő testtel. 6

Bikavér 2007.
Hűvösebb fűszeresség jellemzi az illatát. Markáns, testesebb az előzőnél. Fás jegyek. Fiatal még. 6

Turul 2007.*
Ő már barrikhordóban is volt (de a pincészet egyébként egyre inkább a nagyobb hordókat pártolja).  Sötét szín. Sötét illat. Erőteljes tanninok, nagy test, ez a bor már ételt kíván nálam. Egyúttal el kell mondanom itt, Vesztergombiék boraiban találtam meg a leginkább délceg savakat. Márpedig ezekbe a vörösborokba kellenek a jó savak! Kicsit mintha a többi helyi borász kifelejtette, lefelezte volna a kívánatos savmennyiséget...na ebben itt nem volt hiány. 6+

Csaba Cuvée 2007.*
Igen fiatal még. Markáns savakat érezni nála is, szép fahasználat, jó eltarthatóság. Pár év múlva visszanéznék rá. 7

  • Mészáros Borház

Mészáros Pál és fia, Péter borait régen nagyon szerettem (különösen az elképesztő Hidaspetre Franc válogatást). Azóta a méretek talán kicsit változtak, fölépült egy nagy pince, más karakterűek lettek az utóbbi évjáratok, de az ő alapsorozatuk is jól bevált, biztos pontoknak tekinthetők a közepesnél alacsonyabb árfekvésből.

St. Grál 2009.*
Több borásszal is sikerült szót váltani Kadarka-kérdéskörben. Németh János kifejtette, hogy ez a fajta egyre sokszínűbb, még a borvidéken belül is (sajnáltam, hogy nem hozott). Rengeteg a változat, klón, melyek sokszor egész más arcukat mutatják. A borok többsége azonban felém azt kommunikálta, hogy a Kadarka egy lazább, gyümölcsösségről szóló, jó ivású, könnyed vörösbort adó fajta, és nem kell mindenáron Cabernet súlycsoportba tuszkolni. Na a St. Grál azt hiszem, nem éppen ebben a szellemiségben készült. Saját, ’Mészi’ nevű klónból való a bor. Illatában fa, fűszerek, zamatában vegetális jegyek, hömpölygős, sűrű bor ő is. Édeskés benyomások, hosszú, sokszínű íz. Azt mondják, ezek nem túlérett jegyek, a kadarka egyszerűen ilyen, ha komolyan veszik... 6+

Bodzási Kékfrankos Válogatás 2009.*
Gyümölcsös illat, piros ribizlivel, bőrösséggel. Sok szép sav és tannin, érintésnyi fával megtámogatva az érezhetően jó alapanyagot. 6+

Bikavér Reserve 2007.*
Illatban megszámlálhatatlanul sok gyümölcs, erdeiek, bogyósak, lédúsak, finomak. Sima, és jó savakkal rendelkező szép bor. Kellemes fásság, és egy sajátos, vegetális jegy. 6+

  • Sebestyén Pince Szekszárd

A fiatal borász 2007-es Grádusa előtt le kellett már egyszer térdelnem idén. Bikavérje meglepően fiatalos volt, pedig 2008 óta már majdnem 3 év eltelt. Ez csak két ok volt, hogy most is próbát tegyek boraival:

Kadarka 2009
Rengeteg fűszer az illatban, háttérben némi animalitással (melyet a bikavérben is éreztem aztán). Fűszer, piros bogyós gyümölcsök, szinte szörpszerűen lédús, gyümölcsös textúra. 5+

Grádus 2006*
Nem olyan rég a 2007-es hihetetlen hatást gyakorolt rám. Pár éve kóstoltam ezt a 6-ost is, s akkor még igen csak csikó volt, tanninjai, savai ijesztően tomboltak.
Bőr, kis fa érezhető illatában Lekerekedett idő közben, tanninjai barátságosabbak lettek, szépen érő bor, fejlődési görbéjének platója felé közelít. 7

  • Takler Pince

Ha mondanunk kéne álmunkból fölkeltve 3 másodperc alatt 3 szekszárdi pincét, biztos, hogy a Takler Pince közte lenne. A Bortavaszon Sebestyén Csabi kóstoltatta boraikat, melyek közül a Reserve Kékfrankos szer fölött tetszett is. Kíváncsi voltam, mivel készültek erre a napra:

Kékfrankos Resreve 2007.**
Pár hónapja nagyon megszerettem. Elegáns illat. Telt kifinomult, szép selymes, a nap legszebb Kékfrankosa nálam (ismét), ez vitán felül áll. 7(+)

Bikavér reserve 2007.*
Sonkás, bőrös illat, sok fűszerrel. Tartózkodóbb megint a a Kékfrankosnál. Fűszeres és nagyon fás, de komoly anyag, ez rögtön érezhető. 1-2 évet még azt hiszem, várni kell nagyságának kibontakozására. 6+

Primarius 2007.*
Végére hagytam a leghatalmasabbra pozícionált nagyvadat. Le is ültem vele egy pár percre ismerkedni. Illatban sokféle piros gyümölcs: eper, ribizli, málna. Lehengerlő, markáns, telt illatába sok fa is vegyül még. Hihetetlen vastag, teste hatalmas, hosszú, sűrű, de sajnálattal vallom be: mégis bárdolatlannak érzem. Túlérett jegyei kihúzzák alóla a szőnyeget, alkoholja pedig fölperzsel mindent. Sokat töprengtem, hogyan is értékeljem. Nem olcsó borról van szó ugyanis; nagyon nem. De valahogy önkéntelenül az motoszkált a fejemben (és innentől hangsúlyozottan szubjektív vélemény következik), hogy nem feltétlenül jó ez az irány Takleréknél (sem...meg úgy en bloc a hasonló hangolású hazai nagy vöröseknél sem), s valahogy kezdem egyre jobban érteni, s kicsit megérteni, amit a mustrán a nemzetközi szakik is kifogásoltak. Ez már sok. A Kékfrankos Reserve és a Bikavér Reserve sokkal kifejezőbb irányt mutat nekem a Takler borok közt, mint a csúcsbornak szánt Primarius. Lehet magas alkohollal is nagy bort készíteni vörösben (Amarone, Cotes-du-Rhone stb), de nagyon úgy fest, hogy egyelőre nem ez a helyes irányvonal. (Arról nem is beszélve, hogy ha netán ilyen árfekvésben kellene bort keresnem ajándékba, akkor azt hiszem, inkább adnék egy komolyabb tokaji cuvéet, de az az érzésem, vörösben sajnos a feléért is találnék élvezhetőbbet). 7

Nehéz ügy a hazai vöröseké, s ebben a legmesszebb menőkig egyet kell, hogy értsek a Pannon Bormustra idei tanulságaival. Nincs egységes irány, nincsenek tényleges normák, hanem eltorzult arányok (az árról nem is beszélek). Nagy a szórás a szekszárdi mezőnyben is, ezt egyértelműen lehetett érzékelni ebben a merítésben is. Rengetegféle iskolázás, rengetegféle bor, rengetegféle árfekvés, hullámzó minőséggel párosulva (halkan jegyzem meg: nagyon kevés igazán kimagasló borral, pláne kevés egyenletes szortimenttel). De alakulni fog ez még, ebben biztos vagyok, s ezt jópár igen szép példa fent is tanúsítja....

(Levezetésként Petzold Attilánál a Brill Párlatokkal próbáltam ismerkedni még, hisz pálinka ügyben is érdekelt vagyok, de csak mint sima műkedvelő. A Besztercei Szilva tetszett, igazi férfias ital. A Kajszinak olyan harsány illata volt, hogy kiöblíteni sem nagyon lehetett a pohárból. Az Irsai és a Birskörte nem nyújtott akkora élményt, de korrektnek bizonyultak. Viszont a sokak szerint fölöslegesnek gondolt, a Brill választékában mégis évről-évre bővülő zöldség-párlatok egészen a hatalmukba kerítettek. A medvehagyma és a spárga párlatok is annyira szépen megvillantották e zöldségek ízeit, aromáit, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom: egyszer az életben kóstolják meg őket, ha tehetik. Felejthetetlen ízélmény.)

X

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább

Ripka Gergely

TOKAJMAGIC - **Bott Teleki 2008-2023

Érlelt löszborok tanulságai Tokajból

Idei első klubkóstolónkon a Furmint Február jegyében ismét az érlelhető TokajDry borok állócsillaga, a **Bott Pince került fókuszba. Volt már szuper Csontos, volt kiváló Exczelencziás, tavaly pedig csodás Határi vertikálisunk; idén 19-re lapot húzva bevállaltam, hogy folytassuk egy löszös dűlővel és pörgessük vissza az idő kerekét egészen a száraz tokajiak hőskoráig! Szokás bekiabálni (a partvonalról), hogy a löszről készülő borok sokkal kevésbé állják a sarat, mint a vulkanikus termőhelyről származó borok, melyet tudjuk, hogy több ízben is cáfoltak már *Kikelet borok. De az igazat megvallva a negatív oldalon is tudnék sajnos példákat mondani, akár csak a saját kóstolóimról, ahol bizony volt részünk nem egy kellemetlen meglepetésekben is sajnos a Tokaji-hegyről. De úgy voltam vele, hogy ha Bott, akkor érdemes újra esélyt adni a lösznek, hátha okosabbak löszünk. 70-80 éves gyalogtőkék, történemi első osztályú terület, magasan a Tokaji-hegy oldalában, minden évben 1000 palack alatt. Mi kell még? - Nagyon kíváncsi voltam, mit mutatnak az érett palackok. Íme:

Tovább

Ripka Gergely

Szekszárdi “bikavérpárbaj”

Eszterbauer vs. Sebestyén

Sok évvel ezelőtt egy egri borásszal beszélgettünk az egri éjszakában egy már nem létező borbár teraszán Gárdonyi Géza egykori háza mellett. Sommásan annyit mondott bikavér témában, hogy míg Szekszárdnak a bikavér játék, addig Egerben nem az/élet-halál kérdése. Az Eger-Szekszárd Bikavér Párbaj kapcsán beszélgettünk, és egyetértettem vele, noha rendre mégis Szekszárd jött ki nekem meggyőzőbbnek, tisztábbnak az összekóstolások alkalmával. A kékfrankos alap mellett tudjuk, hogy Szekszárdon (egerrel ellentétben) a kadarka is fontos szerepet kap a bikákban, ami szerintem érthető, ha már a Kárpát-medencében vagyunk. Két általam kedvelt szekszárdi termelő borát kóstoltam most össze a nappaliban komparatív módon, hogy kicsit frissítsem a (szám ízét és a) tapasztalataimat a témában. 

Tovább