X

NÉMETH JÁNOS

Ripka Gergely

Szekszárdi bordinoszauruszok

Szekszárdnak is ideje megtalálnia az útját, a saját arcát megvillantani; azt az arcot, amit nem felejtünk el, amibe bele tudunk szeretni. Az az érzésem, hogy a hazai vörösboros borvidékek közül talán épp Szekszárdnak vannak erre a legjobb esélyei. Miért is? Mert vannak stabil nagy, illetve kis, családi borászatai egyaránt (mindenki megtalálja a neki szimpatikus sztorit); vannak az adottságaihoz, arcához passzoló helyi fajtái, melyek közül a kékfrankos mellett a kadarka lehet igazán érdekes. Szerencsére a borászok is egyre inkább érzik ezt szerintem, amit egyre erősebb kadarka-mezőny bizonyít. Aztán lehet, hogy nem mindenki érzi egyformán fontosnak a helyi fajtákat. Erre a felvetésre az alábbi kóstolón megkaptam jól, hogy akkor menjek, aztán csináljak a kadarkával valamit én Szekszárdon, meg hogy mennyire lejáratták szegény kadarkát... Pls: hány évtizedig fogjuk még mantrázni magunknak és a piacnak azt, hogy egy fajtát lejárattak? Biztosan jobb lesz tőle...(?) Tisztában vagyok vele, hogy vékony héjú fajta, kényes stb, de ettől még arculatot kell neki találni és törekedni rá, hogy helyzetbe hozzuk (nem véletlenül foglalkoznak vele régebb óta, mint a kéknyelűvel Badacsonyban...ezt a kontrapárhuzamot sem igazán értettem e felvetés kapcsán). Arra a kérdésre, hogy egy autentikus helyi fajtát (értéket) 30 éve lejárattak-e meg hogy nehéz-e termeszteni, számomra elfogadhatatlan az a válasz, hogy akkor hagyjuk ezt most és beszélgessünk inkább a franc-ról, mert az egyszerűbb. Nagy öröm számomra, hogy a borászok is egyre inkább  A harmadik fontos tényező, ami Szekszárdot jól kiemelheti idehaza az az, hogy az ott dolgozó borászok termékeny közösséget alkotnak. Van szándék a fejlődésre, az innovációra, a jobbító szándék elfogadására, a kommunikációra és ez tudjuk, hogy nagyon fontos.

Tovább

Ripka Gergely

Kadarkák vakon.

Melyik borvidéken érdemes keresgélni a pillangóvá formálódó Kadarkát?

Lassan többet írok Kadarkákról, mint bármi másról (igaz nem olyan rég a fehérborok és Tokaj nyújtottak némi egyoldalúságot itt az oldalon, legyen annyi elég, hogy törekszem a változatosságra). Nehéz ezt a törékeny és szőlőben, pincében egyaránt érzékeny fajtát egzakt módon megfogni. Annyi árnyalata van, annyi borminőséggel találkoztunk már, hacsak akár pár évtized távlatában tekintünk vissza élményeinkre. Volt itt presztízsromboló lejáratás, kannásbor, láttunk nagy (vagy épp nagyravágyó) Kadarkákat Egerből, de egyre inkább a mediterrán klímahatású Villányból is; hétköznapibbakat, mind finomabbakat Szekszárdról, mosolygósabb sillereket, asztali minőségű borokat az Alföldről, végül egyedi különlegességeket (mai) határainkon túlról (Ménes, Hajdujárás, ahonnan mint tudjuk a fajta is benépesítette a Kárpát-medencét).

Tovább

Ripka Gergely

Jóvétel - Top 12/#18

Itt az ősz. Egy kis napsütéssel, egy mosollyal esetenként egy szerelemmel is kevesebb lett minden. Az őszi időszakban a fröccsözések és a grillpartik után sokszínűbb borok felé vesszük az irányt, ha választani kell. Egyre inkább jöhetnek a vörösök, jöhetnek a nehezebb borok, ahogy haladunk a hűvösebb hónapok felé. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Tovább

Ripka Gergely

Németh János Sygno szekszárdi bikavér 2009

Van benne sokminden, ahogy bikavérhez illik: Kékfrankos, Kadarka, Zweigelt, Syrah és Cabernet franc. Közös nevezőjük talán a fűszeresség lehet, ami ebben a borban is jellemző. Szép intenzív rubin színek. Illatban lédús piros gyümölcsök a főszereplők: főleg savanykás meggy, vörös szilva és társaik. Ehhez kapcsolódik a hordó vaníliája és egyéb melengető fűszerei (kis kókusszal), közben amolyan hamisítatlan szekszárdias vágású is nekem ez az illat. Ízben húsos és rusztikus hatású. Betölti a szájat érett gyümölcseivel, elég nagy testű és elég súlyos is, ami a pincétől nem meglepő. Tanninjai kapaszkodnak mindenhol rendesen, de nekem éppenséggel jól is estek. Az íz végén a hordó kávéssága, csokoládés jegyei, ebben a Németh borban is következetesen, szinte kötelezően fölbukkannak, jelzésszinten. Alkoholja tekintélyes, de csak lenyelés után harsány egy kissé. Fickós, izmos telt bor. Klasszikus szekszárdi vörös. Egy komolyabb húsétel, sült mellett is megállja a helyét.

Tovább

Ripka Gergely

Németh János szekszárdi Cabernet sauvignon 2008.*

Csak a legkiemelkedőbb évjáratból készül a pincénél önálló bor a 90-es évek favorit kék színű fajtájából. A 3 legmelegebb dűlő gondoskodott elsődlegesen arról, hogy még véletlenül se éktelenkedjenek a borban az éretlen Cabernet-alapanyag rettegett elemei. - És tényleg. Meglepően nem cabernet-s illat. Kicsit azért a hordó aromái kerekednek inkább felül az ismét átlátszatlanul sötét borban. Hordófűszer, vanília, némi fekete borssal meghintve, összességében elegáns, szép illategyüttes.
Tettre kész savak, vagány tanninok hasítanak az elején a szájba, de azért mégsem uralkodnak el rajta. - Masszív érlelési jegyek, hordós kávé és csoki is jutott melléjük bőven. Hosszú lecsengés, csupa vibráló és jóleső szekszárdi elemmel. Igen fiatal bor még a Porkolábhoz képest például. A 15-ös szesz viszont itt fele annyira sem érződik. Meglepett ez a Cab. Sauv, és Németh János bőven meglépte a 2007-es borok által kijelölt szintet. (Kicsit gondolkoztam a csillagon, de végülis miért ne...)

Tovább

Ripka Gergely

Szekszárdi borok bemutatója

viszonyítási pontok #5

Itt volt a nagyszerű lehetőség, hogy kicsit behozzam a lemaradásom vörösborok terén. Tavasszal mindig elfehéredik az oldal, amin igyekszem alakítani, hisz tapasztalatom szerint a komoly vörösborok hazánk fiait sok esetben jobban érdeklik, mint a kecses fehérek. 

Tovább

Ripka Gergely

Németh János szekszárdi Porkoláb 2008.*

A 2007-esek közül az egyértelmű kedvencem volt a fiatal szekszárdi borásztól (bár mindenki a Cabernet franc-t méltatja inkább tőlük). Nagyon jó adottságú dűlő (minden bizonnyal), melynek borában a cabernet fűszereit a merlot kompakt gyümölcsössége szépen lekerekítette mindig.
A kékfrankoshoz hasonlóan sötét tónusú bíbor szín. Érdekes, markáns fűszeresség a diszkrét illatban: bors, fűszerpaprika, ánizs, mák. Nem hétköznapi ez az aroma, melyet ebben az évben is inkább a cabernet ural. Viszont a - 2007-eshez megint hasonlóan - Merlot-s ízben érett alapanyagot érezni, méghozzá határozottan. Erőteljes alkoholédesség, és ismét meglepően nagy test (15 v/v %). Markáns, rághatóan telt, zamatos mediterrán hangulatú bor. Buja és zabolátlan ital. (A 7-es valamivel jobban tetszett, de így is megcsillagozandó tétel.)

Tovább

Ripka Gergely

Németh János szekszárdi Kékfrankos 2008

Nagyon mély bíbor, szinte fekete szín, gyönyörű. Illata hidegen piros húsú, bontott gyümölcsöket idéz: lédús cseresznye, meggy és dzsemes állagú ribizli, áfonya, háttérben némi hűvös fűszeresség lappang, melegedve kedvesebb hordóvanília, főtt gyümölcsök, rumos szilva és bőrösség húzódik meg, és színesíti az amúgy is megnyerő, bár kissé szelíd aromákat.
Ízben elég cseres, de érdekes, hogy nem nagyon tapadósak tanninjai például elődjéhez képest. Szépen betölti a szájat közepes teste és közepesen intenzív, kicsit kesernyés, húsos, szép egyensúlyú íz. Ízmaradékában kávés, pörkölési aromák, alig észrevehető árnyalatai. Korrekt szekszárdi kékfrankos, de összességeben különösebb kilengések, nagyzolások, feltűnések nélkül. Étel mellé lenne érdemes inni: könnyebb, nem túl száraz sötét húsok, disznótoros, vaddisznópörkölt, vagy kacsa liba mellé.

Tovább

Ripka Gergely

Két jó fehérbor ünnepléshez

most volt márton nap

A bejegyzés eredeti címe az volt, hogy Két nagy fehérbor ünnepléshez, de mivel a kettő közül az egyik nagy kiesett egyelőre, ezért lett két jó fehér a cím. Történt nemrég ugyanis, hogy 1 éves lett a bolt, ahol dolgozom, ezért úgy döntöttem, kicsit exkluzívabb módon mondok köszönetet leghűségesebb vevőimnek, kibontok egy-két számomra kedves/ígéretes bort a koccintáshoz, melyek egy része már forgalomban sincs, a borhűtőben fektettem el őket valami jeles alkalomra várva. Hát eljött...

Tovább

Ripka Gergely

Jóvétel - Top 12/#8

12 bor

Nyakunkon a november, közelít a téli időjárás is, de azért néha meglep minket egy kis jóidő. Sillerek, nehezebb fehérborok és persze vörösek esnek jól, egy jól fűtött szobában kortyolgatva, meghitten kettesben, vagy a kedvenc zenénkkel.
Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Tovább

Ripka Gergely

Béres-gyorsszemle

Halkan, alázattal, szép borokkal

Vannak azok a pincék Hegyalján, akik csak csendben teszik a dolgukat sok éve már. Nem a feltűnés a legfontosabb számukra, nem a rendezvényeken való fancy jelenlét és nem is a közösségi médiában való hírverés. A hiteles és alázatos munka annál inkább tényező számukra. A Béres családra mindannyian tudjuk, hogy az értékteremtés kimondottan jellemző tulajdonság. Gyógyszeripari ténykedésük mellett Erdőbényén szőlőbirtokot is alapítottak, Béres Melinda és férje vezetésével. S időről-időre le is tettek az asztalra olyan borokat, melyek a szakmát is meggyőzték arról, van keresnivalójuk ezen a pályán is. A 2003-as Lőcse emellett egy sor aszúborral is megörvendeztettek már bennünket. Most egy rövid személyes látogatással az alábbi aktuális tételeket sikerült megkóstolni:

 

Tovább

Ripka Gergely

LOCH vertikális: 2008-2016

A világ legáradóbb rizlingje: narancs, fény és tüzijáték

Ma ismét a rajnai-rajongóknak kedvezünk. Van egy saar-menti pince, mely 2017-ben nálam minden rizlingkóstolón elvitte a pálmát. Annyival húsosabb, dúsabb, intenzívebb, mint bármelyik moseli, rheingaui, pfalzi pince bora, hogy elég gyorsan a személye kedvencemmé váltak.

Tovább
Aszúk!

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Chablis, Mosel, Champagne, Burgundia

Az év első kóstolóján

Mert ennél jobban nem is lehet indítani egy évet. Eddig is csupa izgi témát sikerült körüljárni az elmúlt hetekben, végre kicsit több időm van írni az újév elején (ha már az óévben ez kevéssé tudott megvalósulni). De szeretném 2o18-at olyan posztokra felfűzni itt a Táncolón’, hogy legyen benne nagyon sok nemzetközi kitekintés a legjavára, s természetesen sok-sok írás Tokajról (mint egyedüli nemzetközileg presztízzsel rendelkező hazai borvidék). Így lehet a legjobban fejlődni.

Tar Ferinél volt egy kis morzsaparty Szilveszter után. Olyan tételek voltak kidugózva, hogy muszáj volt élni a remek lehetőséggel (megint). Még mielőtt úgy nézne ki a blog, mint egy Carpe Diem pr-oldal, rögötön bele is vágnék a borok bemutatásába…

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj első számú birtoka húsz éve mutat példát

Hétszőlő a bioművelés nyomdokain

A Hétszőlő igazi forradalmár-borászatként vonul majd be Hegyalja történelemkönyvébe. Úttörők minden tekintetben, főleg abban, hogy ma olyan édes borminőségek jellemzőek, melyek az egész világon egyedülállóak, színesek, fényesek, és a mi a legfontosabb: jól esik inni őket. 

A Hétszőlő 90-es évek elején az egyik első francia tőkével alapított birtokként fogott bele az aszústílus finomhangolsába, csiszolásába, mindezt egy olyan kor alkonyán, mikor az aszú egy avitt, oxidált, érett borként élt a köztudtaban mindenhol.

Tovább