Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Eléggé szúrós, magas illóval indul az illatélmény, mögötte fás vaníliával folytatódik gazdagon. Ízben is krémes, hordós világot tár elénk a bor, majd eléggé kemény savak marnak. Az arányok, a kifinomult részletek most némileg hiányoztak nekem ebből a furmintból sajnos...

Cabernet, merlot és franc. Mély rubin szín, de a kora nem látszik megjelenésében. Érdemes szellőztetni. - Illatban hordófűszerek, édes fűszerek, kis paprika, mák, fekete bors, kis dohány, babér, csupa mély bordói jegy, moderáltan, elegáns pörkölési jegyekkel. Ízben is telt, széles, nagy test, komoly, szárító tannin, de szépen illeszkedő alkotóelemekből áll össze. Jól áll neki a hordó is. Lecsengésben jönnek az illatban érezhető bordói fűszerek, borssal, paprikával, mákkal, és bevillan egy kis oda nem illő pincés jegy is, amitől el tudok tekinteni, ha muszáj... Összességében profin elkészített magyar vörös, a pincétől megszokott minőségben.

Mély szalmasárga szín, vegetális, pörkölt fás illat...kevéssé az én ízlésemnek való, intenzív érlelési jegyekkel. Ízben kesernyés hordó, összességében elég kusza szerkezet mellett. A sav ugyan élénk, de nincs a borban struktúra, itt egy kis cser, ott egy kis érettség, és mindenekelőtt rengeteg fa! Látszik, hogy szép alapanyag lehetett, de így ebben a formában ez a bor rendesen megszűri (a mai ízlés szerint) a közönségét.

Illatban gyakorlatilag csak a hordó érződik, semmi más. Ízben is tolakodik a fa, pörkölési jegyekkel, szép savval, de a végén is puncsos, durván hordós karakterrel. Az eleganciát és a terműhelyet viszont nem találtam meg benne sajnos.

A fiatal borászat első csendes bora (legalábbis, ami hozzám eljutott). Pörkölt fa, kifejező hordóhasználat, de  finoman, moderáltan. A korty zamatos, lédús gyümölcsökkel, szép fával, majd a végén egy kis édesség teszi tompává. Kezdetnek egyáltalán nem rossz ez...

Erőteljes pörkölt fás illatok. Ízben az évjárat finom fanyarsága mellett cseres szárítás is érződik. Markáns a hordó jelenléte a kortyban is, de érezhetően kiváló anyag, szuper savakkal, sóssággal a hosszú utóízben. Tetszett: profi, magabiztos munka, remek évből.

Az egyik legjobb dolog, ami Tállyával (és tulajdonképpen Máddal is) történt az elmúlt 10 évben az az, hogy elindult a TR Művek. Az érdekes az, hogy már az indulásuk utáni évben az első TokajGuide-ba is bekerültek. Mivel felületesek voltak a tállyai ismereteim akkor, emlékszem, Homoky Dorkára bíztam, hogy a tollat végigvezesse Tállya izgalmas borászatain (így lett ő a guide első és egyedüli vendégszerzője egyébként), és egy külön fejezetben ő már bemutatta a 3 szemtelenül fiatal pesti kötődésű alapítót és borászatukat a spirál kötésű 2014-es kiadásban. Azóta tulajdonosból kettő maradt, Szamosújvári Pál és Mátyásfalvi János, Pali felesége, Kada Anikó az érző lelke lett a TR brandnek, Uliczki Dénes pedig a motorja. Mind jóbarátok, tele életörömmel, optimizmussal, lelkesedéssel, amik nélkül lehetetlen ma Hegyalján talpon maradni. 

Ez érdekes, mert évek óta nagyon meggyőz mindig, de most egy kicsit egy dimenziósnak tűnt. Színe is, illata is koncentrációt mutat, de leginkább hordóvanília terén, gyümölcsből alig. Konyakos buké. Ízben nagy test, durva alkohol (15%), sok tannin és alapvetően kevés élvezet. Olyan vörösbor, amiből egy pohárka is bőven elég. 

Neutrális, fehér virágos, olajos magos chardonnay-jelleg, kis citromfűvel, vegetális díszekkel, vonzónak nem lehet mondani. Ízben kerek, kesernyés, de minerális is. Sok hordó, krémes utóíz, de mégis tömör hegyaljai szövete van a bornak, markáns sós teroirjegyek kíséretével.