X

DÚZSI TAMÁS

Ripka Gergely

Dúzsi ÚjRosé 2013

Visszafogott illat. Ízben némi szénsav turbózza föl a frissítő élményt. Telis-tele gyümölcsökkel, kedvességgel. Most is hozza a formáját

Tovább

Ripka Gergely

Dúzsi Fürtike 2013

Bodza, egres, tutti-frutti, banán. Friss, laza, kicsit a végén alkoholos. Karcsú test, kissé híg korty, inkább rövid, és a végén sem mutat semmi kiugró lecsengést.

Tovább

Ripka Gergely

Dúzsi Kékfrankos rosé 2012

Epres, tutti-fruttis illat, semmi újat nem mutat az illat, de az íz meglepően élénk és lendületes egy roséhoz képest. Szinte citruosos savérzet, tele van üde frissességgel, élettel. A kis pezsgés jól áll neki. Nagyon kellemes szomjoltó.

Tovább

Ripka Gergely

Dúzsi Shiraz 2010

Puskaporos, káposztás illat. Ízre az évjárattól nem meglepő módon lágy, vékony és rövid bor. Egyszerű felépítés, szárító érzettel a végén. Mégsem áll neki rosszul ez a mérsékeltebb klímahatás, végre nem egy túlzó, súlyos, darabos shiraz délről.

Tovább

Ripka Gergely

Dúzsi Syrah Reserve 2009

Fiatalon szerettem ezt a bort. Most nem mutatott szép formát egyáltalán. Fülledt illat, amiben egy túlzó, émelyítő liliomosság dominál (rendellenes reakcióra, borhibára gyanakodtam). A kortyot is körbelengi ez a homályosság. Eukaliptuszos, édeskés, darabos és egyensúlytalan bor.

Tovább

Ripka Gergely

Kadarkák vakon.

Melyik borvidéken érdemes keresgélni a pillangóvá formálódó Kadarkát?

Lassan többet írok Kadarkákról, mint bármi másról (igaz nem olyan rég a fehérborok és Tokaj nyújtottak némi egyoldalúságot itt az oldalon, legyen annyi elég, hogy törekszem a változatosságra). Nehéz ezt a törékeny és szőlőben, pincében egyaránt érzékeny fajtát egzakt módon megfogni. Annyi árnyalata van, annyi borminőséggel találkoztunk már, hacsak akár pár évtized távlatában tekintünk vissza élményeinkre. Volt itt presztízsromboló lejáratás, kannásbor, láttunk nagy (vagy épp nagyravágyó) Kadarkákat Egerből, de egyre inkább a mediterrán klímahatású Villányból is; hétköznapibbakat, mind finomabbakat Szekszárdról, mosolygósabb sillereket, asztali minőségű borokat az Alföldről, végül egyedi különlegességeket (mai) határainkon túlról (Ménes, Hajdujárás, ahonnan mint tudjuk a fajta is benépesítette a Kárpát-medencét).

Tovább

Ripka Gergely

Dúzsi Görögszó 2007.*

Fiatalos szín, sötétbíbor, élénk széllel. Illatban feketebors, szilva, rumos meggy (némi túlérettség). Sűrű, sötét kontúrok jellemzik az ízt. Elég nagy test, viszonylagos simaság, krémes elegancia, szuperérett tanninok. A korty végén azért van alkohol, ami az összképet egy kissé szögletessé is teszi, de érezhetően nagyon szép alapanyagból indult a történet.

Tovább

Ripka Gergely

A Lösz Arcai Tokajon kívül

Mi újság a löszön? #2

Végül annyira hosszúra nyúlt a Tokaji Löszös jegyzethalmaz, hogy az olvasókat kevésbé próbára téve a nem tokaji mellékszereplőknek külön posztot szenteltem (nyilván a lösz volt a közös pont a borokban, de nem éreztem annyira szervesen a tokajiakhoz kapcsolódónak őket). Nem szerepeltek rosszul. Két jó nevű Szekszárdi és az egyedüli jegyzett pannonhalmi pince vett részt az eseményen, méghozzá rögtön kisebb sorokkal. Alapvetően a vörösek ezen a fronton izgalmasabbaknak tűntek. Kíváncsisággal kóstoltam végig őket is.



Tovább

Ripka Gergely

Dúzsi Kékfrankos Rosé 2011

Szép hagymahéj árnyalatú. Illatban puha gumicukor, töltetlen málnás cukor fanyarkás jellege és málnaszörp. Ízben lágy és tompa, de jóleső savú, élénk gyümölcsös zamatú, enyhe kesernyés lecsengéssel. Csupa tutti-fruttis populáris jegy. Könnyű, közérthető nyári üdítő ez.

Tovább

Ripka Gergely

Szekszárdi borok bemutatója

viszonyítási pontok #5

Itt volt a nagyszerű lehetőség, hogy kicsit behozzam a lemaradásom vörösborok terén. Tavasszal mindig elfehéredik az oldal, amin igyekszem alakítani, hisz tapasztalatom szerint a komoly vörösborok hazánk fiait sok esetben jobban érdeklik, mint a kecses fehérek. 

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább