Kissé bizarr fűszeresség, paradicsom, érett piros gyümölcs, eper, kiegyensúlyozott és egyedi bukéval bír. Ízben vegetális, fűszeres, erős tanninnal, szárító végszóval, sok alkohollal és étcsokival. Arányos és finom szekszárdi franc egy régóta bevált birtoktól.
Fekete ribizli, szeder, fiatalos jegyek illatban. Ízben sajnos kissé húzós, tapadó tannin, szárító jegyek és mellé kevés dísz. Így eléggé egydimenziós, némi fűszer és babér színezi, finom érettséggel. Talán pár év kell még neki a palackban...
Szép koncentrált illat, sötét gyümölcsök, kis kátrány. A felszínen édes tónus. Húsos, hosszú, szép, arányos, vastag tétel. Nagy bor, izgalmas koncentrációval. Kár, hogy a tannin túloz némileg, de talán az idő segít rajta. Érdemes pihentetni még pár évet.
Egy manapság kevésbé felkapott szekszárdi pince, akik viszont évek óta töretlenül szép borokat palackoznak nekünk! Illatába temérdek szekszárdias fűszer, sötét, borsos aromatika, de brilliáns, moderált és emelkedett illat. Fickós, vastag, földes, vaníliás, krémes, cappucinos korty. Nagyon koncentrált, gyönyörű tannin, finom szerkezet. Igazi magyar nagyvörös a javából, ideális érettségben.
Elég kellemetlenül animális, tisztátalan illat. Ízben valamivel többet mutat, de ott sem makulátlan. Testes, vastag, hosszú, széles korty, de megjelenik a zavart jelleg ott is, minden erénye mellett is. Pedig szép tannin, komoly szerkezet rejlik benne, de az animalitás/brett megeszi.
viszonyítási pontok #5
Itt volt a nagyszerű lehetőség, hogy kicsit behozzam a lemaradásom vörösborok terén. Tavasszal mindig elfehéredik az oldal, amin igyekszem alakítani, hisz tapasztalatom szerint a komoly vörösborok hazánk fiait sok esetben jobban érdeklik, mint a kecses fehérek.
Vesztergombiék számomra a hagyományos (régi) iskola egyik jellemző képviselői Szekszárdon. Boraikat sokszor szokták erős savakkal vádolni...nekem azonban kevés még a tapasztalatom tőlük.
Anno korrekt leírásokat lehetett hallani erről a borról. Két évet töltött el apám születésnapi ajándékaként a spájzban. Színben eléggé mélysötét, cseresznyés, élénk karimával, a kor különösebb jegyei nélkül. Illatban enyhe, halvány bőrösség, animalitás, majd kevés szilva érzékelhető később, és ízben is sokat fejlődik idővel. Kortyolva közepesnél kevésbé testes, savak vezetik az élményt, komoly tanninokkal, de máig élénk, eleven, kellemes bor képét láthattuk, melyet egy szombati töltött paprikához nem bántam meg fölbontani.
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: