x

Ripka Gergely

A X. Etyeki Pincefesztiválon jártunk

Repülnek az évek, lement a tizedik Etyeki Pincefesztivál is nem rég. Mi pedig Lacival most voltunk ott először (erre mondjuk nem vagyunk büszkék). Remekül megszervezett hétvége, ahol a sok fontos borász (Demeter Zoltán, Bott Frigyes, Maurer Oszkár és Balla Géza azért nem megy el minden fesztiválra) mellett gyermekprogramok, komoly neveket fölvonultató koncertek csalogatják egy borvidék szívébe, Etyek legfontosabb csomópontjaihoz a látogatókat. Színvonalas honlap, magyar borászválogatott, fesztiválbuszok, pezsgő mint fő téma. Rókusfalvy Pálék megmutatják, hogyan kell összerántani egy közkedvelt és sikeres borfesztivált.
Persze a főváros közelsége is sokat jelent, a recept pedig valahogy így fest: a helyi pincék, boros helyszínekhez hozzárendelnek néhány Etyeken kívüli pincét, hogy minden pohárba jusson borból ilyen is, olyan is. Következzen néhány töredékes jegyzet a fesztivál boraiból:



Rókusfalvy Sauvignon blanc 2009.
Stílusosan a házigazda borával indítottam a napot: tiszta illat, bár nem éppen Sauvignon blanc-os fajtajelleg árad belőle. Neutrálisabb a fajtához képest. Ízben fehér gyümölcsöket idéz, savai is lágyabbak, mint amire számítok. Korrekt, laza, nyári üdítő. 5+

DemeterVin Furmint 2009.
Tiszta illat, csupa ásvány, kicsit ez is visszafogott. Ízben sűrű rácsszerkezet, sós mineralitás, komoly súlyú beltartalom. Kerek bor, nagyon sok gyümölccsel. Nem tudom, milyen árban kapható, de száraz tokaji belépő szintnek ideális tétel. 6

Etyeki Kúria Sauvignon blanc 2009.
Hűvös vegetális jegyek jellemzők, kis vaníliás beütéssel (meglennék nélküle). Szép zöldalmás parfümösség a fő illatjegy. Lágy, enyhe savérzetű bor, jó inni, kerek és zamatos. 5+

Bolyki Királyleányka 2011.
Illatos, virágos bukébor, csupa muskotályos jelző. A kortyban aztán nem sok minden történik, vízszerű, fröccsboros. 5

*Demeter Zoltán BODA Furmint 2008.*
Vakon a 2007-es változata nagyon tetszett pár hónapja a sátoraljaújhelyi bornak. Illatban olajos magok, lisztesség, friss citrusok, fűszerek. Gazdag és tiszta illatú bor. Ízben a savak teszik különösen feszessé, szikárrá, enyhén cseressé is, de mellette a beltartalmat is harapni lehet. Vibrálóan színes. Sűrű szerkezete, mineralitása tapintható. Vitalitás árad belőle, bár egyelőre nagy kérdés számomra, mihez kezd majd a bor a savaival. 7

Ráspi Electus 2008.**
Ezen a napon a fertőrákosi borász/séf zweigeltje volt az egyik legkellemesebb meglepetés. Élénk pirosribizlis illat, málna, eper, csodás és koncentrált aromák. Ízben még kissé fiatalnak és rendezetlennek hat (volt, aki enyhe illósságot érzett). Ásványos, hosszú, mégsem a testről vagy a súlyról, hanem az eleganciáról szól. Beleszerettem. 8

Ipacs Zsolt Pinot noir Gombás 2008.
Gyufafüstös illat, sonkával, bőrrel, eleganciával. Ízben enyhén édeskés, tüzes, tartalmas. Édességből lehetne kevesebb is benne. 6

Balla Sziklabor Kadarka 2009.*
Az első Balla Kadarka, mely valóban halványabb Kadarkás árnyaltot mutat (bár egy Orsolyához képest még mindig teltebb színű). Illatban elsőre mintha dugósság, dohosság érződne, aztán ez alábbhagy valamelyest. Sőt nagyon összekapja magát és a bor elkezd mesélni. Meggy és más piros gyümölcsök veszik át a főszerepet. Ízben egészen szörpszerű, mintha meggylé is került volna a borba. Izgalmas Kadarka. 6+

Gróf Buttler Syrah 2007.**
Széles, 'hagyományos-Buttleres' burgundi palackban volt, de nem volt rajta termőhelyi megjelölés. Illatban kókusz, aztán fekete ribizli, szeder. Ízben sok, nagy testű és sűrű szövésű vörösbor. Hosszú és húsos korty, nem éreztem túlzónak, bár a meleg évjárat koncentráltsága kivehető persze. Nagy bor. A nap egyik legkomolyabb vöröse volt nekem. 8

Takler Bartina 2007.
Ez érdekes volt, pont amit egy hónapja erénynek éreztem benne, az most teljesen hátrányára vált ennek a bornak. - Lekváros, túlzó, alkoholos és darabos volt. Nem nagyon tudtam élvezni, pedig nem rég még az egyensúlyon innen sikerült kóstolnom. Talán legközelebb....

Disznókő Late Harvest 2009.
Klasszikus illat: szőlővirág, érett, zöld trópusi gyümölcsök. Ízben közepes édességérzet, közepes hossz. Magabiztos, kecses és profi bor, mely egyértelműen nem a desszert skatulyába sorolandó. Tetszett, de talán kicsivel több cukorral és több savval még nagyobb nyomot tudna bennem hagyni (de nyilván nem az aszús beltartalom a célja ezzel a borral a Disznókőnek). 6

Royal Tokaji Áts Cuvée 2010.*
Ennek a bornak az alapborait ugye tavaly Mádon kóstolhattuk hordóból. Már azok is élénken vibrálóak és meggyőzőek voltak. Akár már ott is sejthettem volna, hogy a végeredmény sem lehet rossz. És valóban remek lett. Egy nehéz év, melyben újra hozza magabiztos formáját az Áts cuvée. A recept most is hasonló: viszonylag (pl. a Disznókőhöz képest) magasabb, mini 5 puttonyos érzetű beltartalom. Magas sav, élénkség, vibrálás a kortyban, elvárható és tobzódó gyümölcsökkel, barackkal, aszaltakkal, kandírozottakkal is. Tiszta íz, új stílusban előadva (2000 körüli árért). Vélhetően, így frissen a legszebb ez a bor. 6+

Benyomások a rendezvényről: az egész hétvége nagyon sok embert vonzott, - hömpölygő kocsisor a lezárt település bejáratainál, rengeteg parkoló autó, zsúfolt buszok (melyek a profi szervezés ellenére is nehezen bírtak el a töménytelen érdeklődővel, maguk a buszosok is hangot adtak rádión nem egyszer, hogy ilyen embertömeggel még ezen a rendezvényen nem volt dolguk). Voltak standok, ahol gyakorlatilag egyetlen, divatos magyar rosé miatt sok méteres tömött sor állt nap közben. Az az érzésem, hogy a vidéki borfesztiválok egyik rekorder hétvégéjét sikerült hoznia a Pincefesztiválnak (ennek minden előnyével és hátrányával). A hangulat persze kellemes volt, - Váci Eszter koncert, hűvös teraszok, rengeteg fiatal, s amennyire én láttam, egy ilyen rendezvényen a pincék közti nagy távolságok miatt a legjobb recept, ha az ember néhány kedves ismerősével letelepszik délelőtt valami kellemesen árnyas helyen, ahol kellemes bort mérnek, s jókedvben egy nagyot lehet beszélgetni, iszogatni, örülni a jó időnek és egymásnak egy teljes napon át, míg a csillagok föl nem jönnek.

X

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább