Mély rubin színű bor, ami a fajtánál nem megszokott. Vegetális, zöldfűszeres, sajnos nem igazán megnyerő aromatika. Édes tónus jelentkezik aztán az íz elején, majd fanyar és tanninos érzet. Ízben is megjelennek a vegetális jegyek, gyökérzöldségekkel, céklával, végül hordóval. (5)

Rubin és gránát határán egyensúlyoz. Illatában meglepően intenzív paprikával mutatkozik be a kevéssé ismert fajta, vakon cabernet-nek is elmenne simán! Kis animalitás, ízben sok fűszer, aztán édeskés tónus, szép kerekded test, s bár érezhetően profi munka, limitált izgalmakat ad, viszonylag kevés dimenzióval. Utóízében borsos és az mindenképp elmondható, hogy a fajta bizonyos években simán képes lehet elérni a bordói fajták szintjét! (5+)

Sok-sok fűszer, piros gyümölcsök, intenzív herbális jegyek: Balla Géza kadarkái mindig nagyon kifejezőek ízben is, tele fűszeres zamatokkal, sok érett gyümölccsel, finom, fanyar savakkal. Rég volt hozzá szerencsém, de most is igazi egyéniség volt. Magyaros, paprikás fűszerezés, akár sötétebb húsokkal is gyönyörűen működhet ezzel a borral.

Idén is volt nagy furmintozás a Vajdahunyad várban. Pár napja szóltunk előre, hogy idén tizedjére rendezi meg Kézdy Dániel és stábja ezt a nagyszabású kóstolót, ahol többszáz hazai és néhány külföldi furmintba is bele lehet kóstolni, egyszeri belépő mellett. A kép most is elég változatos, töredékes, sokszínű...ki honnan nézi (térben és időben mérve). Pár főbb tanulság: rengeteg középszerű bort kóstoltam, alighanem ezekből volt a legtöbb. Akadt sajnos néhány olyan bátor pince is, akinek még lehet, hogy nagyon sok dolga lenne otthon (elsősorban kóstolni a nagyvilágból, de legalább azoktól a szomszédoktól, akiknek láthatóan sikeres a bora egy népesebb/szofisztikáltabb fogyasztói körben; de tárolóedény kérdésében, higiéniában és technológiában is van baj néhol). Továbbra is nehéz logikát keresni abban, hogy ha valaki dűlős bor készítése mellett dönt (külön szüreteli, külön dolgozza föl, külön palackot és címkét vesz hozzá, külön engedélyezteti), akkor ugyan mégis hogy jut el fejben oda, hogy agyonvágja a szerencsétlen termőhelyet fával. Mire gondolhatott a költő? (Inkább nevezte volna el a furmintját prímszámokról vagy az unokahugáról vagy Furmint Grand Selection Reserve-nek.) Felfelé kiugró példák szárazban most is csak elvétve találhatók, komolyan nagyon célirányosan kell őket keresni. Vak tyúk alapon egy ilyen eseményen a laikus el fog tévedni, ez biztos; ahogy az is, hogy 20 furmintból 20 különböző stílust fog megismerni. Na de melyik az igazi...?

Lassan többet írok Kadarkákról, mint bármi másról (igaz nem olyan rég a fehérborok és Tokaj nyújtottak némi egyoldalúságot itt az oldalon, legyen annyi elég, hogy törekszem a változatosságra). Nehéz ezt a törékeny és szőlőben, pincében egyaránt érzékeny fajtát egzakt módon megfogni. Annyi árnyalata van, annyi borminőséggel találkoztunk már, hacsak akár pár évtized távlatában tekintünk vissza élményeinkre. Volt itt presztízsromboló lejáratás, kannásbor, láttunk nagy (vagy épp nagyravágyó) Kadarkákat Egerből, de egyre inkább a mediterrán klímahatású Villányból is; hétköznapibbakat, mind finomabbakat Szekszárdról, mosolygósabb sillereket, asztali minőségű borokat az Alföldről, végül egyedi különlegességeket (mai) határainkon túlról (Ménes, Hajdujárás, ahonnan mint tudjuk a fajta is benépesítette a Kárpát-medencét).

Egyre jobban érdekel a kadarka. Nem olyan rég volt már egy kadarkás posztom a Gault&Millau berkein belül. Akkor a két leghíresebb határon túli magyart kóstoltam össze. Ott is leírtam, hogy a fajta talán Szekszárdon aratja a legnagyobb sikereket, folynak a klónkísérletek, s persze egyre több a figyelmet érdemlő bor Kadarkából is. Nem olyan régen teljesen vakon kóstoltam meg három szép Kadarkát. Bevallom, Kékfrankosnak tippeltem a háromból minimum kettőt. A Kadarka - ha csiszoltak a savai – lehetne Szekszárd Pinot-ja.

Repülnek az évek, lement a tizedik Etyeki Pincefesztivál is nem rég. Mi pedig Lacival most voltunk ott először (erre mondjuk nem vagyunk büszkék). Remekül megszervezett hétvége, ahol a sok fontos borász (Demeter Zoltán, Bott Frigyes, Maurer Oszkár és Balla Géza azért nem megy el minden fesztiválra) mellett gyermekprogramok, komoly neveket fölvonultató koncertek csalogatják egy borvidék szívébe, Etyek legfontosabb csomópontjaihoz a látogatókat. Színvonalas honlap, magyar borászválogatott, fesztiválbuszok, pezsgő mint fő téma. Rókusfalvy Pálék megmutatják, hogyan kell összerántani egy közkedvelt és sikeres borfesztivált.
Persze a főváros közelsége is sokat jelent, a recept pedig valahogy így fest: a helyi pincék, boros helyszínekhez hozzárendelnek néhány Etyeken kívüli pincét, hogy minden pohárba jusson borból ilyen is, olyan is. Következzen néhány töredékes jegyzet a fesztivál boraiból:

Balla Gézát inkább Kadarkáiról ismeri a nép, de készít ő fehérbort is (bár számomra a Királyleányka és a Mustos fehér sem volt felejthetetlen élmény). Pinot noirjuk nem volt épp fiatalos, amikor kóstoltam. Kicsit tompának éreztem a Pálffy mellett, mégis éles tanninnal, kicsit sok kesernyével.

A ménesi mester talán legközismertebb bora. Alighanem nagyon kevés jobb kadarkát kóstoltam ezidáig. A Pastor is, ez is (illetve az izgalmas, késői szüretelésű Kadarissima) végleg meggyőzött afelől, hogy ebben a fajtában rengeteg kiaknázatlan lehetőség van (talán még sokkal több is, mint az esetenként nekem már húzós savú Kékfrankosunkban, melyet talán többet iszunk, s talán borászaink is többet várnak tőle, mint a törékeny kis Kadarkától). Méltatlan a fajtához a 'lejáratott' jelző, hisz igazi örömborok készíthetők belőle (mellettük pedig komoly nagyok is). Keresse meg őket mindenki! A Pastorhoz hasonlóan meglepetésszerűen mély a szín. A fajtához képest szintén meglepően masszív, sűrű és testes vörösbor. Vakon talán őt sem gondolnám Kadarkának komplexitása, sűrűsége, hosszan kitartó íze alapján. Bármilyen kóstolósorban tudna meglepetést okozni ez a vörösbor! Nálam ez az eredmény 7 (s így kiváló vétel is).

Nyakunkon a november, közelít a téli időjárás is, de azért néha meglep minket egy kis jóidő. Sillerek, nehezebb fehérborok és persze vörösek esnek jól, egy jól fűtött szobában kortyolgatva, meghitten kettesben, vagy a kedvenc zenénkkel.
Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).