X

ÁTS CUVÉE

Ripka Gergely

Áts Karcsi játszótere

mindenkinek kellenek saját álmok

Lassan 5 éve járok Tokajba hellyel-közzel rendszeresen, de be kell valljam: még soha nem ráztam kezet Áts Károllyal. Ugye, hogy döbbenet. A Royalnál szerzett érdemekről már nyilván szükségtelen bővebben beszélni, amiatt is, merthogy az a korszak lezárult. Amikor meghallottam, hogy a munkát a Kerháznál folytatja, rögvest megörültem: ha képes ugyanazt a borminőséget megvalósítani vásárolt alapanyagból, amit már Mádon is sikerült, akkor a legjobb kezekbe került a tetemes volument felvásárló és palackozó állami pince borászati csapata (btw rég hasonló borminőséget kéne tudni produkálni a Kerháznak, mint a Royalnak). Aztán hamar felröppent a hír, hogy Karcsi saját pincét is alapított Tarcalon, saját néven, így például az Áts Cuvée-ről sem kell lemondani a bor és Karcsi népes rajongótáborának. A választék és dűlőportfólió több ponton is ismerős lehet azok számára, akik kedvelték korábbi munkáit. Merthogy Karcsit valóban nagyon sokan szeretik. Híre van egész estét és pincét betöltő, jó hangulatú kóstolóinak, nagy szívének is. Humor, szenvedély, elhivatottság és óriási szakmai tapasztalat alkotja a kitűnően működő egységet.

Tovább

Ripka Gergely

A X. Etyeki Pincefesztiválon jártunk

Repülnek az évek, lement a tizedik Etyeki Pincefesztivál is nem rég. Mi pedig Lacival most voltunk ott először (erre mondjuk nem vagyunk büszkék). Remekül megszervezett hétvége, ahol a sok fontos borász (Demeter Zoltán, Bott Frigyes, Maurer Oszkár és Balla Géza azért nem megy el minden fesztiválra) mellett gyermekprogramok, komoly neveket fölvonultató koncertek csalogatják egy borvidék szívébe, Etyek legfontosabb csomópontjaihoz a látogatókat. Színvonalas honlap, magyar borászválogatott, fesztiválbuszok, pezsgő mint fő téma. Rókusfalvy Pálék megmutatják, hogyan kell összerántani egy közkedvelt és sikeres borfesztivált.
Persze a főváros közelsége is sokat jelent, a recept pedig valahogy így fest: a helyi pincék, boros helyszínekhez hozzárendelnek néhány Etyeken kívüli pincét, hogy minden pohárba jusson borból ilyen is, olyan is. Következzen néhány töredékes jegyzet a fesztivál boraiból:

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj mai arcai

Egy reprezentatív piramis Hegyaljáról

Pár hete Lengyelországban kóstoltattam tokaji borokat, értő közönség számára. Tudjuk, hogy a lengyelek nagyon fontos exportpiacot adtak száz évekkel ezelőtt Tokajnak (erről tanúskodik a szamorodni szó is…nem szükséges az idelátogató olvasónak ezeket kifejteni). Egyrészt adódott ez a kedvező földrajzi elhelyezkedésből, másrészt a tényből, hogy a lengyeleknek nincs saját boruk (a bort viszont szeretik), harmadrészt bizonyára az évszázadok sodrában kialakult kölcsönös, baráti viszonyból is. Ebből a baráti fogadtatásból én is részesülhettem most, s próbáltam Tokaj Hegyalja olyan oldalát bemutatni nekik, ami valamennyire új, nem hagyományos, de napjaink tájékozott fogyasztója számára mindenképp reprezentatív (s persze azért megfizethető is). Különösen izgalmas kontrasztot képzett ez a kóstoló az Alkonyi-féle 1993-as aszúk bemutatójával. Előtte is és utána is folyamatosan kóstolgattam otthon az alábbi borok maradékait. A múlt/a kezdetek és a jelen. Érdekes látni, hogy aszúk terén milyen minőségektől indult a történet 1993-ban, az avinálás elhagyását követően, és ma milyen trendek figyelhetők meg Hegyalján (aszúkon innen és túl).
Praktikussági okokból is hat palackot vittem, hisz egy kartonba ennyi fér. Egy része a személyes gyűjteményemből származott, másik részét előzőleg vásároltam be:

Tovább

Ripka Gergely

Royal Tokaji két édes bora

A pontozás Keserves buktatói

Nem volt szándékos, a véletlen hozta úgy, hogy rövid időközzel két igen népszerű (remek ár-érték arányú), tavaly is kóstolt édes tokaji került kibontásra szerény gyűjteményem bázisából. Ezért úgy döntöttem, miért ne vehetném őket egy bekezdés lombjai alá, már csak azért is, mert változtak azóta, és nem volt könnyű újraértékelni egyiküket sem. Két jól csengő brand, mindkettőnek több évjáratával találkoztam már korábban is most viszont nagyon érdekes volt látni, mennyire kemény dió is tud lenni olykor egy-egy érettebb bor (újra)értékelése.

Tovább

Ripka Gergely

Royal Tokajinál látogatóban

tokaji hétvége #2

Első nap tehát két nagyobb területű birtokhoz látogattunk el. Szepsy Istvántól a Fő tér másik oldalára kellett csak átsétálnunk (közben a azért a patinás Mádi Kúriában elfogyasztottunk némi finom, meleg ételt is). A ma több mint 100 hektáros Royal Tokaji nagyjából 1991-ben indult. Áts Károly komponálja a borokat, Hugh Johnson némileg háttérben mozgatja a szálakat, teszi hozzá a szükséges nemzetközi szemléletet, hogy a méltán híres, színvonalasan elkészített (zömmel dűlős aszú)borok eljuthassanak a megfelelő nyugati piacokra is. Áts Cuvée, birtokfurmint, illetve (részben vásárolt szőlőből) készülő birtokaszúk biztosítják az állandó mennyiséget a megfelelő piacok alsóbb polcainak maradéktalan kielégítéséhez, de ezúttal betekinthettünk készítésük részleteibe is.

Tovább

Ripka Gergely

Royal Tokaji Áts Cuvée 2008.*

Változatlan, elegáns kiszerelés, remek ár, és egy újabb figyelemreméltó Cuvée Áts Károlytól, a már megszokott, újszerű, fiatalos tokaji stílussal.
Illatában a 70 %-nyi furmint birses, barackos, üde sárga-gyümölcsösségét ismét nagyszerűen egészíti ki a muskotály és a hárs mézesteás virágossága, sok botritisszel (aszús év). Ízben remek édesség (131 g/l cukor, alig kevesebb mint a korábbi évjáratnál); mellette nemhogy érezhetők, de kifejezetten ércesek, határozottak a friss, csaknem 8-as savak (már-már túl kifejezettek?) - 2008 markáns savai több tokaji borásznál szépen érezhetők (Bárdos Sarolta, Demeter Zoltán). Közepesen hosszú, gyümölcsös ízének végén mintha a muskotály kesernyéje bukkanna föl, jelzésszinten (a bor 25 %-a Sárga muskotály...2008-ban láthatóan, a Sárgamuskotály is jóval több szerephez jutott Hegyalján, mint máskor).
Ízhosszúságban, komplexitásban, intenzitásban én a 2007-es elődöt kicsit szebbnek, kiműveltebbnek, strukturáltabbnak éreztem (s örök origó marad számomra ebben a műfajban: ott a ~7-es savak a forró évjárattól talán kicsit szebben asszimilálódtak, pont hogy nem az acidok, inkább a végtelen édesség uralkodott a kortyban), de lehet, hogy érdemes lesz rá(juk) visszatérni később. (A csillagok ezúttal kifejeznek minden különbséget pontok helyett is.)

Tovább

Ripka Gergely

ÚJ stílusú édes tokajiak

Viszonyítási pontok #3

Annyit egy borvidékünk sem fejlődött az elmúlt 10-20 évben, mint Tokaj. Vitathatatlanul a legnagyobb (jelentőségű) borrégiónk lett mind hazai, mind lassacskán nemzetközi értelmezésben is. Se szeri se száma az új pincészetek által képviselt új iskola ígéretes bortípusainak. Ma már minden borászat készít legalább egy édes cuvée-t, mely külsőre modernebb, az épp aktuális trendek szerint bármikor, bármilyenre formálható, illetve gazdaságosabban, a birtok ízlésének, filozófiájának megfelelően elkészíthető. E késői szüretelésű birtokborok - szemben a hagyományos aszúval, szamorodnival, fordítással és a többiekkel - szintén nem új keletű dolgok, de épp plasztikusságuk révén egyre jobban megszerzik közönségüket, egyre nagyobb preferenciát kezdenek élvezni mind a borkészítők, mind a borivók körében. Érezhetően elmozdultak valamerre, önállósultak egy kicsit a piacon, s már nem csak a háttérből hódítanak mint választékbővítő, elérhető árú desszertborok, melyek az aszúnál, szamorodninál talán jobban illeszkednek a modern hétköznapjainkba.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább