X

ALKOHOL

Ripka Gergely

Montes Alpha Chardonnay 2013

Heavyweight fehérbor. Vajas, kukoricás, klasszikus fás-chardonnay illat. Cseres felszínű a korty (hordó?). Kissé túlerőben játszanak az újvilági stlíusjegyek, aminek fahordó a főszereplője. Nem vulgáris vagy rossz ízű ez a fa, megvan a rajongótábora ennek a műfajnak is (de aki üde fehérbort keres, annak nem az Alpha a bora). Hosszúsága, vaskos teste tekintélyt is kölcsönöz neki.

Tovább

Ripka Gergely

Takler Cabernet sauvignon Reserve 2009

Hordós, fás, vaníliás illat, tejcsokival, kissé illós háttérrel. Ízre étcsokoládés, hordófűszerekkel telített korty. Gyönyörű tanninok, harapható, rágható beltartalom. Ízig-vérig Takleres.

Tovább

Ripka Gergely

Gróf Buttler: újabb éra kezdődött

Kell-e még külön ecsetelni a Gróf Buttler kapcsán a korszakokat; Bukolyi László jelentősségét és ellentmondásos szerepeit, a látszólagos hanyatlás utáni 'gb' borok áruházi sikereit, Herczeg Ágnes szerepvállalását? Benedek Péter után egy másik fiatal borászra, immár Adamovich Károlyra hárultak a borkészítés feladatai. Az itt kóstolt borok még részben kettejük csapatmunkájából születtek meg. Konkoly Mihály sommelier meghívására érkeztem a Kogart Házba múlt héten, hogy megismerjem általa, Mikuska Péter, új birtokigazgató és persze a borász jóvoltából a pince jelenlegi helyzetét és borainak jelenlegi karakterét is.

Tovább

Ripka Gergely

Béla és Bandi Chardonnay 2012

Gyufafüst, fa, szotyi. Vajasság, krémesség jellemzi, de az előző évjáratnál szofisztikáltabb köntösben. Az alkohol kissé hevíti, mellette tökmagos, olajos magos ízek, viszonylag egyszerű, egyszólamú, laza szövésű hordós chardonnay.

Tovább

Ripka Gergely

Sauska újdonságok két borvidékről

Tokaji és villányi új évjáratok

A Sauska borokról sok újdonságot már nem nagyon lehet elmondani. Évek óta masszívan tartják pozícióikat a hazai elitben. Ez különösen a villányi borokra igaz, de egyedi irányt fölvállaló száraz tokaji boraik ugyancsak elindultak hódító útjukon (a villányi számozással és árazással parallel módon fölépítve a sort). Nem gondolom egyébként, hogy túl kéne magyarázni ezt a házasításos témakört a 3 számjeggyel ellátott tokaji cuvée-ik esetében. Biztos lesz, akinél ledobja az ékszíjat és "hogy kerül a csizma az asztalra?", megint mások (a nyitottabbak) elfogadják, hogy ez a pince másutt és másféle egyensúlyokat keres, mint a megszokott dűlős fumintok és hársak mívelői szerte Hegyalján. Azt szoktam a védelmükben elmondani, amit mindannyian tudunk: a tokaji fajtákat az elődök alapvetően édes bor készítéséhez szelektálták és arra is használták. - Ki tudja? Talán tényleg egy megfelelő arányú házasítás lehet a megoldás a nagy száraz tokaji meglelésében. Lehet, hogy nem csak Kárpát-medencei fajtákkal érdemes kísérletezni.... Senki sem tudja. De meg kell próbálni, meg kell kóstolni (noha, amint látni fogjuk, a fehérek közül nekem is épp egy helyi fajtákból összerakott tétel okozta a legtöbb örömet...ettől függetlenül, őszintén nagyon kíváncsi vagyok, hogy muzsikálnak a 113-asok, 111-esek, 107-esek a jövőben).

Tovább

Ripka Gergely

Pannonhalmi Sauvignon Válogatás 2012

Illatra nagyon intenzív sárgadinnye, ananász és mangó (kevés fajtajelleg, de engem ez nem zavart). Ízre lédús trópusi gyümölcsök és krémesség. Félszáraz érzet, hosszú, telt ízek, húsosság, gazdag bor az évjárat simaságával. A fajta hazai felhozatalán belül sajátos jelenség…

Tovább

Ripka Gergely

Termőhelye: Mád

Kóstoló Alkonyi László és Szepsy István vezetésével

Nagyon izgalmas dramaturgia szerint indították a szervezők a tizedik, jubileumi Tokaji Ősz eseménysorozatát, megadva annak alaphangját. A rendezvény nulladik estéje olyan kóstolóval kezdődött, ami a Tokaj-Hegyalját mélyebben ismerők számára igazi történelmi momentumnak is mondható. Megnyitó előtti este… - Hol máshol is történhetne ez méltóbb helyen, mint az egész dűlő-sokszínűségi história kiindulópontját jelentő Mádon, ahol a 2000-es évek elején az első igazán zajos száraz dűlőszelekciók megszülettek Hegyalján, megnyitva egy új korszakot a borvidéken.

Tovább

Ripka Gergely

Hosszú, vegyes, 11-es száraz tokaji sor tele tanulságokkal (hosszú címmel...)

Sauska, Oremus, Demeter Zoltán, Balassa és Szepsy//2011

Legutóbb két igen izgalmas hegyaljai családi pince tételeit írtam le 2011-ből. Számomra Gizella is, a Kikelet is azt bizonyította, hogy a meleg évjáratban nagyon résen kellett lenni a száraz borok készítésénél (hogy azok valóban kimerítsék a száraz bor fogalmát és a borok élvezhetőek legyenek több év távlatában nézve is). Egyre inkább meggyőződésem, hogy a kis volumennel dolgozó, szerényebb, közepesen ismert minibirtokok sokszor magabiztosabban teljesítenek, mint a nagyobb nevek.

Úgy döntöttem, nem darabolom tovább a sort. A következőkben öt ugyancsak jól csengő tokaji név száraz borainak jegyzetei jönnek:

Tovább

Ripka Gergely

Takler Kékfrankos Reserve 2009.*

Bőrös illat. Strukturált, tömör korty. Nagyon hosszú lecsengés, főként étcsokival. A hordó jelen van, de nem bántó. Taklerék Kékfrankos reserve-jei évek óta bizonyítanak a nagy évjáratokban!

Tovább

Ripka Gergely

Dúzsi Syrah Reserve 2009

Fiatalon szerettem ezt a bort. Most nem mutatott szép formát egyáltalán. Fülledt illat, amiben egy túlzó, émelyítő liliomosság dominál (rendellenes reakcióra, borhibára gyanakodtam). A kortyot is körbelengi ez a homályosság. Eukaliptuszos, édeskés, darabos és egyensúlytalan bor.

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább
Rákóczi Aspremont Kúria, Mád

Ripka Gergely

Tovább