Közelegnek az ünnepek. Boldog lennék, ha ez a néhány hét édes tokajiak mértéketelen fogyasztásáról szólna itthon és/vagy külföldön (az AszúGlass-projekttel igyekszem kicsit helyzetbe hozni a borvidék legfontosabb borítpusát), de a nap végén tisztában vagyunk vele mind, hogy száraz korszakot élünk. Itt is van a száraz november, amit rögtön kihasználva a TokajDry műfajról igyekszem fátylakat lelibbenteni ezzel a néhány kortárs vakon kóstolt tétellel (2017 és 2022 között mozogva). Lesz benne új név és lesz olyan is, amit már májusban is teszteltünk. Kinél milyen minőségek kerültek palackba az elmúlt pár évjáratban? Melyik palackra essen a választásunk, ha egy ütős furmint kell? Mindig a csillagos pincéknél találjuk a csillagos minőséget? Hol tart a natúr movement Tokajban (Tállyán)? Lássuk huszadik vaktesztünk eredményeit!

Régen volt vaktesztünk, száraz boros meg pláne! Mivel gőzerővel készül a TokajGuide ötödik kiadása, így leginkább a pincék mélyén és a helyszínen, esetleg rendezvényeken keresem a kincseket; de a saját készletemet is igyekszem rendszeresen szondázni, figyelve, hogyan fejlődnek az egyes palackok. Vajon a 2018-as meleg év szárazai valóban olyan gyorsan érnek, ahogy azt sokan hittük? A világfajta vagy a botrtitisz jelenléte áll-e jobban a száraz tokajinak? És mit mutatnak három év után a 2019-esek? Sok hasonlóan súlyos mindennapi dilemmánkra érkezik a válasz mai posztunkból:

Fagyos volt az első áprilisi hétvége. Hogyan használja ki az ebből adódó lehetőséget a borblogger totálisan beleunva az értelmetlen kampányhajrába? - Kipakolja az erkélyre az összes száraz tokaji borát a pincéből (coravinezetteket és bontatlanokat), hogy egy nagy vakteszten mérje őket össze a nappaliban. Hűtés: pipa!
Pár hete a járalan ösvényen kóstolgattunk, most a konvencionálisabb száraz mezőny került vakon a poharakba. Nézzük, hogyan alakulnak a palackban régi és frissebb tételek Hegyaljáról, immár a tizenötödik vak körben!

Jancis Robinson oldalán idén a világ öreg tőkéi voltak a téma a borszakírói versenyen. Hat pályamunkám közül végül a Szóló féle Hetény-dűlős ültetvény roppant izgalmas sztorija kapott csak helyet az ingyenes rovatban, de pár hete az összes angol nyelvű cikket közzétettük itt, hasábjainkon. Sajnáltam, hogy olyan formátumú történetek nem kaptak helyet, mint a világ legöröegebb őskadarkása Maurer Oszkárnál vagy éppen Demeter Zoltán 100 éves családi öröksége Újhely és Szlovákia határán. Egy dűlő, ami sosem volt igazán kiemelkedő, de hogy mégis micsoda minőségre lehet képes, két szép évjárattal kiderül a lapozás után:

Only a few people know that the 22 wine regions of Hungary have hundreds of hectares of old vines, planted for the most part right after phylloxera. Grape growing goes back a thousand years in the Tokaj region, while Matthias Bél made the world’s very first vineyard classification, in 1730. It comes as no surprise that the world-famous region contains some extremely old plantations, too. Names of the most historical vineyards are mentioned in 600 to 800-year old documents. One of these hidden old parcels is in the northeastern corner of the region, in Sátoraljaújhely, near the Slovakian border, and is called Boda. These old vines are still in the hands of the same family, and today the famous Zoltán Demeter takes care of them.

Demeter Zoltán sok mindenben első volt a TokajKalauz történetében: 2014-ben az első csillagot is elsők közt kapta meg (Szepsyvel és a Királyudvarral egy időben). Aztán 2016-ban érte el a másodikat abszolút elsőként. Idén pedig a Borkatalógusban eddigi boraival besöpörte a 150. csillagot, ami így a harmadik birtokcsillagát jelenti. Nagy felelősséggel járó cím (nekem nem különben), de úgy gondolom, hogy ez a 3 csillag a fergeteges édes, úttörő tokaji pezsgőkön túl sok egyéb szakmai érdemnek is legalább annyira szól: a Borászok 12 Pontja megírásának, számtalan hazai és nemzetközi sikernek (első Borászok Borásza: 2007, Matt Kramer hivatkozás: 2012, Decanter Toplista/2018 legmagasabb pontszámmal stb), a legszebb hazai pezsgőkísérleteknek (egyáltalán a házi pezsgőkészítés legalizálásának), aztán ott a Tokaj Alapítvány értékmegőrző munkája; s akkor a *Királyudvarnál “palackozott mérföldkövekről” még nem is beszéltünk (Úrágya 2000, Ilonák és ragyogó aszúk). Mielőtt a kalauz nyomtatásba került, meglátogattam a borászt, hogy néhány aktuális és érettebb tétellel járjam körül a magasra tett lécet:

Miközben korlátozások vesznek minket körül, tulajdonképpen csak egyetlen dolog nem változik: a borivás. Azaz mégis változik, említettem, hogy tavaly novemberben kaptam szülinapomra egy Coravin eszközt, amivel új szintre lépett az otthoni vakkóstolgatás. Végre nem kell a megbontott borokat 2-3 nap alatt pánikszerűen meginni (azok közé a régi vágású fickók közé tartozom, akik sajnálnak literszám borokat kiönteni, még akkor is, ha ez részben kicsit munka is). Most részben azok a borok fognak következni, melyek már a VII-es számú vaktesztünkön is szerepeltek két hónappal ezelőtt, ezúttal **Demeter Zoltán szárazak körében. Érdekes tanulságokkal szolgált a viszontlátás a tűvel szondázott palackok utóélete terén:

Sokféle boros díj van hazánkban. Kicsit mind másképp működik, de 2007-ben Rókusfalvy Pál a Vinum Praemium Alapítvánnyal gondolt egyet és elindított egy olyat, ami talán követhetőbb, talán igazságosabb, talán reprezentatívabb minden tekintetben a többinél. Ha esetleg nem lenne az olvasó képben, hogyan működik a Borászok Borásza díj, most részletesen levezetjük, aztán a Top 50 Kóstoló Körének tokaji borait mutatjauk be. A tavalyi felhozatal parádés volt, lássuk idén sikerült-e überelni!

Demeter Zoltánnál, ha lehet, minden évjáratot igyekszem megkóstolni. Egyrészt mert a borok az évjárat karakterét mindig kendőzetlenül magukon viselik, főleg a szárazak: akkor is ha jó az év, akkor is, ha gyenge (ez sajnos az extrém korai, extrém forró 2018-nál különösen aktuális). Másrészről a borász azon kevesek közé tartozik, aki minden évben több dűlőszelekciót készít, így ez egyúttal alkalom arra is, hogy a különféle termőhelyek karakterét is megismerhessük. Sok újdonság nincs a nap alatt, az üzenet egyszerű és tiszta: száraz borok, édes borok és aszú, noha némi újrarendeződés azért szinte minden évben tapasztalható. A főbor jelölés ugyebár már csak a dugóra kerül rá, ez a bor átlátszó, tokajis palackban folytatja karrierjét, és szamorodni a hivatalos megjelölése (egyelőre 0.375-ös palackba kerül, de ez később fél literes lesz várhatóan), az aszú pedig kis palackba fog kerülni. Van még itt egy randhagyó hordós tanulmány is. - Nézzük a kóstolási jegyzeteket birtokbortól aszúig:

Trópusi gyümölcsös illat, naranccsal, édeskés hangulattal. Összetett, gyümölcsös és sokrétű az íz is. Picit hömpölygővé, félszárazzá teszi a cukor, de egyúttal nagyon hosszúvá és széppé is. A fókusz, az egyensúly végig megmarad a kortyban így is. Szerintem érdemes lesz érlelgetni.