X

DISZNÓKŐ

Ripka Gergely

Negyed évszázad megbízhatóság Hegyalján

25 éves a Disznókő

Nehéz lenne mondani még egy olyan birtokot Tokaj környékén, ahol ennyire stabil és precíz minőséggel volt dolgunk a kezdetek, a rendszerváltás óta. Akármilyen borkategóriáról beszélünk, a Disznókő mindenben nagyon kiszámítható a magas minőséget tekintve. Nyilván az aszú a legfontosabb boruk, de mint nagyborászat, a piac tőlük is elvárja már a megbízható száraz bort, ami náluk belépőbor és nem több, a magaslatokat az édes borok jelentik, melyek late harvest és szamorodni alapokon nyugodnak. Mészáros László bevezetőjében is elhangzott, hogy az AXA Milessimé cégcsoport ugyan számos történelmi borvidéken készít borokat (Bordó mellett, Burgundiában, Portóban is), de Hegyalján kellett a legkreatívabbnak lenniük. Annyival egészíteném ki, hogy a legbátrabbaknak is itt kellett lenniük. Márpedig a Disznókő forradalmat indított a 90-es évek aszúival. Mérföldkövekkel ünnepeltük a 25 év komoly munkásságát:

Tovább

Ripka Gergely

Kádár és borász találkozása

Kádár Hungary: A hordó, ha elegáns

Nyilván rengeteg dologban jók vagyunk, biztos bármilyen sportban azok is lehetünk később, ha elég milliárdot eltapsolunk rá látványosan, de egy dolog már történelmileg is bizonyított. - Kádárhatalom vagyunk. Akármilyen picik is, de tudnunk kell, hogy a zempléni, mecseki, bakonyi, börzsönyi, mátra-hegyvidéki északi, hűvös, sziklás lejőin a világ talán legkiválóbb hordóalapanyaga tenyészik határainkon belül. A kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) szálszerkezete, szívóssága és remek csersavösszetétele miatt pár éves, szabad ég alatt történő érleléssel (és nem szárítással) világszerte nagybecsű hordókat ad a borászok nagy örömére.
Magam is büszke birtokosa vagyok egy kádár-végzettségnek és maximális örömmel, tisztelettel csodáltam azokat, akik máig űzik ezt a csodálatos mesterséget. A kézi erőt ugyanis mind a mai napig nem lehet kihagyni a hordóból. Persze itt-ott gépesítették, fejlesztettek a technológián, de a humán-háttér ma is nagyon kell a jó hordóhoz. De milyen is a jó hordó? Azért kezdtem el kádárnak tanulni, mert t
udtam, hogy egész más a jó hordó egy kádárnak és egész más az ideális érlelőeszköz a borásznak. Hogy ki az, aki ezt a drága technológiát, drága terméket gazdaságossági és piacossági szempontok szerint képes közös nevezővel legyártani a két szakma közt? Kalydy András, a 90 %-ban exportra termelő Kádár Hungary Kft hordók közt és borok közt is magabiztosan mozgó vezetője hívott össze borászokat és borszakírókat egy kis közös kóstolgatásra.

Tovább

Ripka Gergely

Disznókő Lajosok Furmint 2012

Mindössze 725 palack egyike (a 2006-osnál már tapasztalt gyönyörű, francia stílusú címkével). Lajosok, magasan fekvő dűlő, suteros (világos mogyoróbarna, apróköves) talaja van. Meglep, mennyire fiatalos az illat. Egészen váratlanul elegáns illata, birssel, termőhelyiséggel, s a hordós érlelés szekunder jegyeivel. Aztán ízre mégsem rendezett eléggé és fával vegyes korai oxidáció lappangó jegyeit is magán viseli. Külön mozog a krémes-kesernyés fa (ami korábbi évjáratoknál is előfordult már), a sav sem igazán beépült, ugyancsak külön utakat jár, de legalább nem lágy a bor a forró év ellenére sem, az évjárat gyümölcsös zamatai is ott vannak a háttérben, de mégsem tudnak igazán előre jönni a fa és a sav mögül. Valahogy az alap Disznókő furmint nagyon feszesre van húzva, a Lajosok meg mindig kimondottan fásra. Értem én, hogy két külön stílust próbálnak megfogalmazni, de egyszer megnézném már tőlük egyszer az arany középutat is.
A másik érdekes dolog az évjáratkérdés. Most kezd igazán megmutatkozni, mekkora különbségek tudnak lenni évjárat és évjárat furmintjai közt. 2012. Egy forró, lelágyult év bora biztos, hogy soha nem fog hosszan, pláne nem szépen érni. De mégis hogy van ez? Ma 4 tokajit vásároltam, ebből ez az egy volt száraz és mégis meg vagyok győződve arról, hogy a másik három édes bor nem fog csalódást okozni.... Mi lesz veled száraz tokaji?

Tovább

Ripka Gergely

Disznókő Hárslevelű 2006.

Tíz éves bor egy kitűnő évjáratból. Meglepő, de egyben van még. Épphogy. Nagyon puha felszíne van, ami Disznókő száraz tételekre nem annyira jellemző. Finom és szép palackbuké barackkal, kukoricával, naspolyával, finom füstösséggel. Ízre kerek, ismét puha és sima felszínű, nagyon könnyen iható, talán nem is egészen száraz. Mindenesetre hársasan zamatos, a savak elég szelídek. A korty második fele aztán némiképp üresebb már (elmagányosodnak azok a szelíd savak), de tíz év után ez sem kis dolog. (Hadd mondjam el, hogy mennyire nem vagyok oda a Disznókő mindenkori címkéiért, ez alól mégis van két stílusos kivétel: a Kapi aszú és ez a hárslevelű ezzel a francia stílusú régi metszettel).

Tovább

Ripka Gergely

Egy nap az Aszúért//#2.

5 puttonyosok: 2000-2010.

Közvetlenül a nem rég posztolt 6 puttonyos sor (+ebéd) előtt kóstoltuk meg az alábbi izgalmas aszúsort. Egészen pontosan a Tokaj Reneszánsz borászainak 5 puttonyosai kerültek a poharakba, mégpedig évjárat szerint sorrendbe állítva. Bevallom, kissé elvesztettem a fonalat afelől, mi is lenne most a csapásirány a Reneszánsz célkitűzéseiben, tevékenységében. Az mondjuk tény, hogy az egyik első borvidéki szintű összefogás volt, mely tematikus rendezvényeken próbált fölvonultatni egy átfogó merítést az autentikus hegyaljai pincékből. S teszi ezt a Reneszánsz nem csak budapesti évjáratbemutatóval egybekötött sétáló kóstolón, a Tokaj Nyitányon. - Több külföldi aktivitás is szerepelt programjukban. Újabban talán picit csendesebbek, dolgoznak a Borjourral karöltve a Nyitány közönségének megfiatalításán is, most pedig bekapcsolódtak az aszú-brand újratervezésébe is.

Tovább

Ripka Gergely

Disznókő//1 4 1 3

Új szamorodni brand születik

Eleve mit tudunk szegény szamorodniról? Lengyel szó (ahogy termett), annyira nem ősi elnevezés, mint a hasonló bort jelentő főbor, de azért mégis van hagyománya. Kevésbé intenzíven botritiszes években is remek minőséget ki lehet belőle hozni, noha divatosnak egyáltalán nem lehet mondani már régóta. Arról már nyáron tett Disznókős látogatásomat követően megemlékeztem, hogyan képzelte el a kilencvenes években a Mészáros László vezette, francia illetőségű nagybirtok a csúcsokat jelentő aszú alatti édes kategóriát. Náluk a szamorodni került hamarabb képbe (s csak jóval később jelent meg a késői szüret).

Tovább

Ripka Gergely

Disznókő szamorodni-retrospektív

A tokaji körút alkalmával Mészáros Lászlóval kellett egy interjút készítenem (meghökkentő részletek hamarosan a Tokaji Ősz felületein és itt is…). A Disznókőről többnyire aszúik kapcsán beszélünk. Más édes különlegességeket is készítenek. Ugyan a késői szüret csupán 1999-ben vált külön a szamorodnitól, utóbbi nagyon fontos (picit talán mellőzött) példa korunk tokaji szamorodnijai közt. Nem vagyok rá büszke, de a pince édes szamorodnijaival eddig talán nem is találkoztam, vagy ha valahol mégis, akkor nem szenteltem neki kellő figyelmet. Aszú alatti bevezetője mindig az évjáratnak a Disznókő szamorodni. Árban is nagyjából a fele (ötezer körül), és valóban remekül kiegészíti, beharangozza a később megjelenő aszút.

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj Nyitány – 2010-es aszúk a porondon

a vizsgaévjárat

A Tokaj Reneszánsz Nyitánya végül idén sem maradt el (csak a megszokottnál kicsivel későbbre tették). A koncepció azonban némileg elmozdult valami új, frissebb irányba. Ebben az évben is a Borjour lelkes csapata szervezte az estét (merhogy ez most kifejezetten félhomályos, laza, esti program lett). Fiatalosabb helyszín és hangulat: Ybl Palota belső udvarában, színes lampionok és bulizós zene mellett lehetett sétálva kóstolni; az Oroszlános színeiben Homoky Dorkáék (Homoky Pince – Tállya) kezelték a sonkaszeletelőt és készítették jókedvvel a szendvicseket, összességében valahogy az egész rendezvény megfiatalodni, frissülni látszik. Nem titkolt szándéka a szervezőknek - és több Reneszánszos borászat képviselőjének -, hogy új arcokat vonzzon be a tokaji bor környezetébe, ahelyett, hogy minden évben ugyanannak a száz embernek a játszótere maradjon. Nekem egyelőre kicsit nehezen állt össze a kép: azt például értem, hogy a luxusterméket, az aszúkat, külön teremben lehetett kóstolni, csak a megvalósítás volt többek szerint is kicsit felemás, ahogy a 2010-es aszúk premierjén is mintha már a kezdés előtt szűkös lett volna a terem, jópáran ülőhely nélkül kóstoltak (és igazából azt sem nagyon értettem, egy mesterkurzuson miért a borászoknak kell kitöltögetni a borokat hatvan embernek). Az építő kritika ellenére viszont meg kell említenem, hogy maguk az új aszúborok remekül muzsikáltak.

Tovább

Ripka Gergely

A XIV. Pannon Bormustra nyertesei és tokaji édesei

Szerencsés módon ott voltam a 14. Pannon Bormustra díjátadóján. Az Onyx által megkomponált gálaebéd megindítóan hibátlanra sikerült. - Remek bor és étel párok, jó asztaltársaság, az itthon elérhető talán legmagasabb színvonalú éttermi élmény (a tonhal variációk, a marhapofa mellett nekem a marinált kacsamáj és a később még szóba kerülő desszert nyújtotta a legszédületesebb élményt). Igazi ünnep volt az idei esemény is, komolyan. A verseny a tavaly és tavalyelőtt megszokott színvonal mentén lett lebonyolítva 2013-ban is, amiért a Sziget Kft és a Nemes Richárd vezette in vino consulting felelt. A zsűritagok is elismeréssel adóztak az olajozott kóstolási szisztéma előtt és megismerhettek pár igazán kivételes adottságú magyar fajtát (mégha a nevük kiejtését még szokniuk kell is), és nem kevésbé izgalmas termőhelyet és borászt is. A komoly nemzetközi szakemberekből összeállított zsűri jelenléte és bírálata még mindig nagyon fontos ismérve a pannonhalmi borversenynek. Kicsit közelebb billent ez talán minket is egyfajta nemzetközi mérce felé (számos értelmetlen és eleve üres vagy kiüresedett egyéb borászati díjunk mellett).

Tovább

Ripka Gergely

Top 6//2012.

az év hat leginsipirálóbb borélménye

Úgy döntöttem, ettől az évtől kezdve megpróbálok mindent kicsit szűkebbre szabni, kicsit kevesebb lére ereszteni. Talán mindenkinek jobb így. Így mostantól 12-esről 6-osra zsugorodik ez a képzeletbeli '(Very) Best Of' – karton (de az sem kizárt, hogy később még ezt is felezni fogom...). Két fehér, két vörös és két édes lenne nyilván a helyes egyensúly (két csillag alatt nem nagyon lehet ebbe a ligába bejutni). A szabályok pedig még annyiban módosulnak, hogy borvidékenként maximum 3 -féle bor szerepelhet (borászatonként természetesen egy). Igencsak megnehezítettem ezzel a saját dolgom egy ilyen csillagzáporos esztendő után! Tokaj 2012-ben is sokkal több kiemelkedő élménnyel szolgált, mint bármi más, de nyilván nem csak erről az egy borrégióról szól az élet. Év borát természetesen idén is választok. Illetve minden bor kapcsán megfogalmaznék valami apró gondolatot, ami bizakodásra ad okot... Nem feltétlenül a legmagasabb pontok döntöttek, inkább a jelentőség foka alapján válogattam most (aki karácsonyi ajándékot válogatna innen, az nem biztos, hogy talál még köztük forgalmi tételt, ezért előre is elnézést). Erre a képzeletbeli kartonra vésném föl legszívesebben, hogy ’2012-es álmok’:

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább

Ripka Gergely

Nagy bor az, ami úgy gazdag, hogy jól iható!

Kaláka borok a megkezdett úton tovább...

Alkonyi László a 2013-as évjárattal mutatkozott be borászként. Borszakírói pályájáról már számos korábbi posztban és interjúban szót ejtettünk, és Kalákás munkásságát is nagy figyelemmel követi az egész szakma. Alkonyi László nagyon fontos igazságokra világított rá hajdani írásaival. Az a fajta radikális hang volt ő, amely kendőzetlenül tárt fel szakmai problémákat, mellyel a rendszerváltás utáni borágazat küzdött. Ezt persze számos borász igen rosszul fogadta, a háborúskodásból pedig az lett, hogy mostanra ez a hang borokban próbál kifejeződést találni inkább, mégpedig Tállyán. Az összes forgalmi boráról beszámoltunk korábban.

Tovább
Poszt hamarosan

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Negyed évszázad megbízhatóság Hegyalján

25 éves a Disznókő

Nehéz lenne mondani még egy olyan birtokot Tokaj környékén, ahol ennyire stabil és precíz minőséggel volt dolgunk a kezdetek, a rendszerváltás óta. Akármilyen borkategóriáról beszélünk, a Disznókő mindenben nagyon kiszámítható a magas minőséget tekintve. Nyilván az aszú a legfontosabb boruk, de mint nagyborászat, a piac tőlük is elvárja már a megbízható száraz bort, ami náluk belépőbor és nem több, a magaslatokat az édes borok jelentik, melyek late harvest és szamorodni alapokon nyugodnak. Mészáros László bevezetőjében is elhangzott, hogy az AXA Milessimé cégcsoport ugyan számos történelmi borvidéken készít borokat (Bordó mellett, Burgundiában, Portóban is), de Hegyalján kellett a legkreatívabbnak lenniük. Annyival egészíteném ki, hogy a legbátrabbaknak is itt kellett lenniük. Márpedig a Disznókő forradalmat indított a 90-es évek aszúival. Mérföldkövekkel ünnepeltük a 25 év komoly munkásságát:

Tovább