x

Ripka Gergely

Konyári Selection – Szárhegy, Loliense, Sessio, Páva

2008-ban az év borásza Konyári János lett. Valóban rengeteg érdemet tudhat magáénak utóbbi 20 évnyi borászati munkásságának révén. Többek közt a barrikhordó hazai elterjesztésében is kulcsszerepet játszott, ami vörösboraiban is igen szép árnyalt formában tettenérhető; de a ’90-es évek elején, önálló, családi kézből kikerülő palackos borai is újdonságszámba mentek még, nem beszélve dél-balatoni, nagy tesű vörösborairól, melyekre manapság már nem legyintenek úgy a nagy(ra értékelt) villányi, szekszárdi, de esetenként a külföldi kollégák sem. Bejárta az egész borvilágot nyomdokain járó fia, Dániel, akiről általában mindenütt csak annyit említenek meg, hogy a barrikhordós érlelésből írta szakdolgozatát, de begyűjtött már jónéhány külföldi tapasztalatot is. Bizonyára tisztában van a külföldi borászati trendekkel, melyekkel egyelőre nem nagyon tudunk még lépést tartani, mégis a tapasztalatok hazahozása, itteni értelmezése elengedhetetlen a fejlődéshez, a kemény, hosszú távú borászati fejlesztési munkák „megtermékenyítéséhez”.

Nézzük, mely borokkal érdemelte ki a (kissé megtépázott presztizsű, de mégis) legnagyobb elsimertségű hazai borászati elismerést.

2008-ban az év borásza Konyári János lett. Valóban rengeteg érdemet tudhat magáénak utóbbi 20 évnyi borászati munkásságának révén. Többek közt a barrikhordó hazai elterjesztésében is kulcsszerepet játszott, ami vörösboraiban is igen szép árnyalt formában tettenérhető; de a ’90-es évek elején, önálló, családi kézből kikerülő palackos borai is újdonságszámba mentek még, nem beszélve dél-balatoni, nagy tesű vörösborairól, melyekre manapság már nem legyintenek úgy a nagy(ra értékelt) villányi, szekszárdi, de esetenként a külföldi kollégák sem. Bejárta az egész borvilágot nyomdokain járó fia, Dániel, akiről általában mindenütt csak annyit említenek meg, hogy a barrikhordós érlelésből írta szakdolgozatát, de begyűjtött már jónéhány külföldi tapasztalatot is. Bizonyára tisztában van a külföldi borászati trendekkel, melyekkel egyelőre nem nagyon tudunk még lépést tartani, mégis a tapasztalatok hazahozása, itteni értelmezése elengedhetetlen a fejlődéshez, a kemény, hosszú távú borászati fejlesztési munkák „megtermékenyítéséhez”.

Nézzük, mely borokkal érdemelte ki a (kissé megtépázott presztizsű, de mégis) legnagyobb elsimertségű hazai borászati elismerést.

Konyári@Loliense – fehér 2007.*

frissességében is tartalmas

Nagyon kellemes, jó zamatú, ugyanakkor kellemesen friss savú fehérbor, melyben jól megférnek egymással a legjelentösebb fehér fajták (Chardonnay, Olaszrizling, Sauvignon). Szép szín, kellemes illat után konyárisan elegáns ízeket érzünk a szánkban, melyben talán a Chardonnay igyekszik a legtöbb adásidőhöz jutni krémességével és vajasságával, miközben a többi fajta is beleadja vonásait a sokoldalú arc kialakításába. Könnyű, friss, bármikor bejön, ez biztos.

Rendkívül sokféle étel mellett kiteljesedhet, néhány közülük: tenger gyümölcsei + fekete spagetti, lazac, tejszínes-gombás vagy spárgával készült csirkehús, endíviás kecskesajt, garnéla, homár, tengeri süllő, kaviár, nyelvhal – de bármilyen egyszerűbb hal- vagy szárnyas étel.

Konyári@Szárhegy 2007.**

konyáris többszintűség újabb lépcsője

Az a hihetetlenül izgalmas a Konyári borokban, hogy amellett, hogy többségük önmagukban is nagyon szép, ám ha együtt kóstolja őket az ember, olyan érzése van, mintha mind a vörös, mind a fehérek egymásra épülő lépcsőfokozatok lennének, egy továbbképzés keretein belül, melyben az ember halad sok fajtán és technológián át valahova felfelé...

Itt van rögtön a fehér Loliense után a Szárhegy, mely (miután bezsebeli a gyönyörű címkét illető legkedvesebb minősítéseket az asztaltársaságtól) még letisztultabb és izgalmasabb hármas házasítást nyújt, benne egy világfajtával (ismét Sauvignon) és két –mondjuk- hungarikum (Hárslevelű és Olaszrizling) remekbe szabott egymásra találásával. A végeredményben Konyári forgatókönyve szerint egészen egyedi, izgalmas módon folytatnak párbeszédet a világfajtával a mi fajtáink. Mostanában kevés olyan fehér cuvée-t ittam, melyben ennyire kristálytisztán kivehető mind a három fajta, s mégis megvan egyúttal a harmónia is.

Illatban a sokak számára nehezen szerethető Sauvignon vegetális jegyei után érdekes módon nem alkoholos bodzaszörpöt vagy csalánteát kapunk (ahogy azt a világfajta sok esetben eredményez), hanem egy izgalmas fahordós érlelésű, itt-ott töppedt szőlős karaktereket felmutató, kifinomult, szépen kimunkált fehérbort. Elsőre talán ellentmondásosnak hangzik a vegetális és a töppedt kifejezés egy mondatban való használata, de mégis ilyen ez a bor, hála a sauvignon mellett a késői érésű, töppedésre hajlamos hárslevelű és a rizling közremüködésének. Mindeközben jó az egyensúly is. Szép a hordóhasználat. Minden annyi, amennyinek lennie kell, és ugyan megosztja a társaságot a szélsőségeivel, de mégis aki sokat kóstol az tudja, hogy valójában az ilyen „harmónikus szélsőségeket” keressük kóstoláskor, az ilyen élmények miatt olyan izgalmas borokkal ismerkedni.

Sokféle étel mellett beválhat, néhány közülük: lazac, tejszínes-gombás vagy spárgával készült csirkehús, endíviás kecskesajt, garnéla, homár, tengeri süllő, kaviár, nyelvhal – de bármilyen egyszerübb hal- vagy szárnyas étel mellett: kacsa és vad szárnyasokhoz is elképzelhető.

Konyári@Loliense 2006.**

elérhető áron is lehet nagy bordói cuvée-t készíteni...

A Loliense kapcsán is bizonyságot nyert, hogy nem kell feltétlenül elmennünk 10.000 Ft-ig (sőt Villányba vagy Szekszárdba sem), ha nagy vörösbort akarunk kóstolni, érlelt bordói fajtákkal, széles testtel, karakteres tanninokkal. Erre már alaphangon bizonyíték lehet a pincészet teljesen korrekt és baráti árú Cabernet Sauvignonja is. Konyári János részben a vörös Sigillum Loliense-nek (Lelle Pecsétje) köszönheti, hogy az év borásza lett 2008-ban.

Korrekt, nagyon jó ár/érték aránnyal jellemezhető bor. Szép egyensúly, kerek tanninok, cabernet-s, bordói jellegű füszeres jegyek jellemzik. Hétvégi fehérasztalos vacsorák, ünnepi ebédek méltó kísérője lehet sötét húsok mellé. Az idő előrehaladtával pedig csak szebb és szebb lesz. (A gyatrábban sikerült 2007-es esztendőben az elmaradt Sessio és Páva alapanyaga is a 07-es Loliensét dícséri, mely így egyszemélyben képviseli majd a pincészet csúcsborát.)

Sokoldalúan párosítható. Vadpástétom, fűszeres-fokhagymás báránysült, vad, steak mellé is illik.

Konyári@Sessio 2006.***

a merlot-nagyágyú

Elképesztően sötét, feketecseresznyére emlékeztető szín. Az ember a fény felé tartja, de mind hiába - a fénynek esélye sincs áthatolni a sűrű masszán. (Épp csak egész halvány pír jelzi, hogy a fény valamelyest megtörik benne.) Illatokban és (az első) ízben is stílusos, meleg, fűszeres bordóiság jellemzi, behízelgő felhangokkal...aztán végtelenül bársonyos és bájos ízhosszúságot kapunk, kellemes tanninokkal megspékelve, ami után káprázatosan elegáns, jól kivehető feketecsokoládés, kissé kávés ízű hártya marad a nyelvünk felületén.

(2007-ben nem készül valószínűleg.)

Vadhúsok, bélszín, steak, füszeres-fokhagymás báránysült mellett képzelhető el.

Konyári@Páva 2006.***

a különc nagy-vörös

Ugyan sokak számára még igen fiatal lehet, de talán már frissen, 2008-ban kóstolva is érezhető ennek a bornak a hihetetlen eleganciája, lefegyverző nemessége és különleges ereje. Illata semmihez sem foghatóan mély, bársonyos érzetű és elképesztően kellemes képeket ébreszt az emberben. Kóstolva egészen símogatóan selymes.

Nyoma sincs semmiféle Cabernet-s túlzó, fűszeres vagy pláne zavaró paprikás jellegnek, ami a hajdani alapanyag tökéletes érettségére utal (márpedig ez - különösen a későbbi érésű Cabernet Sauvignon vonatkozásában - a legnagyobb rákfenéje kontinentális klimatikai adottságaink mellett nevelt bordói házasításainknak, még a mediterrán jellegűnek dícsért Villányi, Szekszárdi lankákon is). - Mindez pedig, akárhonnan is nézzük Balatonlelle – Kishegy terroirjának meggyőző erényeit igazolja. Nem tapasztalható itt semmiféle temperamentumos villányi vagy épp szekszárdi hangulatú, folytó komplexitás tanninokban vagy savakban (mely sajnos számos gigászi, ám sokszor erőltetett, lomha 2006-os vörösszörnyben jellemző). Számomra tehát 100 %-ig igazolást nyert, hogy a bordói fajták Dél-Balatonon ugyanúgy képesek nagy dolgokra Bordeaux főfajtáival, mint a már említett zászlóshajós vörösboros borvidékeink, sőt... Letisztultság. Csodálatos, kellemes, selymes ízek a szájban, szép lecsengéssel. Kicsit talán a test, a savak nem olyan határozottak első kóstolásra, a forgalomba kerüléskor, de ezzel együtt annál elegánsabbak, és a palackban bizonyára sokat fejlődnek még (sőt néhány hónap múltán, újrakóstolva már érzékelhetően karakánabbak, markánsabbak). Hazai fronton egy kiemelkedő cabernet-ről van szó, ez kétségtelen! (Aki azonban ki szeretné próbálni a fent leírt, nem mindennapi élményt, annak sajna igen mélyre kell nyúlnia a zsebében...)

(2007-es évjárata valószínűleg nem lesz.)

Szarvasgerinc, füszeres báránysült, bélszín vagy steak mellett képzelhető el leginkább.

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább