x

Ripka Gergely

Konyári Selection – Szárhegy, Loliense, Sessio, Páva

2008-ban az év borásza Konyári János lett. Valóban rengeteg érdemet tudhat magáénak utóbbi 20 évnyi borászati munkásságának révén. Többek közt a barrikhordó hazai elterjesztésében is kulcsszerepet játszott, ami vörösboraiban is igen szép árnyalt formában tettenérhető; de a ’90-es évek elején, önálló, családi kézből kikerülő palackos borai is újdonságszámba mentek még, nem beszélve dél-balatoni, nagy tesű vörösborairól, melyekre manapság már nem legyintenek úgy a nagy(ra értékelt) villányi, szekszárdi, de esetenként a külföldi kollégák sem. Bejárta az egész borvilágot nyomdokain járó fia, Dániel, akiről általában mindenütt csak annyit említenek meg, hogy a barrikhordós érlelésből írta szakdolgozatát, de begyűjtött már jónéhány külföldi tapasztalatot is. Bizonyára tisztában van a külföldi borászati trendekkel, melyekkel egyelőre nem nagyon tudunk még lépést tartani, mégis a tapasztalatok hazahozása, itteni értelmezése elengedhetetlen a fejlődéshez, a kemény, hosszú távú borászati fejlesztési munkák „megtermékenyítéséhez”.

Nézzük, mely borokkal érdemelte ki a (kissé megtépázott presztizsű, de mégis) legnagyobb elsimertségű hazai borászati elismerést.

2008-ban az év borásza Konyári János lett. Valóban rengeteg érdemet tudhat magáénak utóbbi 20 évnyi borászati munkásságának révén. Többek közt a barrikhordó hazai elterjesztésében is kulcsszerepet játszott, ami vörösboraiban is igen szép árnyalt formában tettenérhető; de a ’90-es évek elején, önálló, családi kézből kikerülő palackos borai is újdonságszámba mentek még, nem beszélve dél-balatoni, nagy tesű vörösborairól, melyekre manapság már nem legyintenek úgy a nagy(ra értékelt) villányi, szekszárdi, de esetenként a külföldi kollégák sem. Bejárta az egész borvilágot nyomdokain járó fia, Dániel, akiről általában mindenütt csak annyit említenek meg, hogy a barrikhordós érlelésből írta szakdolgozatát, de begyűjtött már jónéhány külföldi tapasztalatot is. Bizonyára tisztában van a külföldi borászati trendekkel, melyekkel egyelőre nem nagyon tudunk még lépést tartani, mégis a tapasztalatok hazahozása, itteni értelmezése elengedhetetlen a fejlődéshez, a kemény, hosszú távú borászati fejlesztési munkák „megtermékenyítéséhez”.

Nézzük, mely borokkal érdemelte ki a (kissé megtépázott presztizsű, de mégis) legnagyobb elsimertségű hazai borászati elismerést.

Konyári@Loliense – fehér 2007.*

frissességében is tartalmas

Nagyon kellemes, jó zamatú, ugyanakkor kellemesen friss savú fehérbor, melyben jól megférnek egymással a legjelentösebb fehér fajták (Chardonnay, Olaszrizling, Sauvignon). Szép szín, kellemes illat után konyárisan elegáns ízeket érzünk a szánkban, melyben talán a Chardonnay igyekszik a legtöbb adásidőhöz jutni krémességével és vajasságával, miközben a többi fajta is beleadja vonásait a sokoldalú arc kialakításába. Könnyű, friss, bármikor bejön, ez biztos.

Rendkívül sokféle étel mellett kiteljesedhet, néhány közülük: tenger gyümölcsei + fekete spagetti, lazac, tejszínes-gombás vagy spárgával készült csirkehús, endíviás kecskesajt, garnéla, homár, tengeri süllő, kaviár, nyelvhal – de bármilyen egyszerűbb hal- vagy szárnyas étel.

Konyári@Szárhegy 2007.**

konyáris többszintűség újabb lépcsője

Az a hihetetlenül izgalmas a Konyári borokban, hogy amellett, hogy többségük önmagukban is nagyon szép, ám ha együtt kóstolja őket az ember, olyan érzése van, mintha mind a vörös, mind a fehérek egymásra épülő lépcsőfokozatok lennének, egy továbbképzés keretein belül, melyben az ember halad sok fajtán és technológián át valahova felfelé...

Itt van rögtön a fehér Loliense után a Szárhegy, mely (miután bezsebeli a gyönyörű címkét illető legkedvesebb minősítéseket az asztaltársaságtól) még letisztultabb és izgalmasabb hármas házasítást nyújt, benne egy világfajtával (ismét Sauvignon) és két –mondjuk- hungarikum (Hárslevelű és Olaszrizling) remekbe szabott egymásra találásával. A végeredményben Konyári forgatókönyve szerint egészen egyedi, izgalmas módon folytatnak párbeszédet a világfajtával a mi fajtáink. Mostanában kevés olyan fehér cuvée-t ittam, melyben ennyire kristálytisztán kivehető mind a három fajta, s mégis megvan egyúttal a harmónia is.

Illatban a sokak számára nehezen szerethető Sauvignon vegetális jegyei után érdekes módon nem alkoholos bodzaszörpöt vagy csalánteát kapunk (ahogy azt a világfajta sok esetben eredményez), hanem egy izgalmas fahordós érlelésű, itt-ott töppedt szőlős karaktereket felmutató, kifinomult, szépen kimunkált fehérbort. Elsőre talán ellentmondásosnak hangzik a vegetális és a töppedt kifejezés egy mondatban való használata, de mégis ilyen ez a bor, hála a sauvignon mellett a késői érésű, töppedésre hajlamos hárslevelű és a rizling közremüködésének. Mindeközben jó az egyensúly is. Szép a hordóhasználat. Minden annyi, amennyinek lennie kell, és ugyan megosztja a társaságot a szélsőségeivel, de mégis aki sokat kóstol az tudja, hogy valójában az ilyen „harmónikus szélsőségeket” keressük kóstoláskor, az ilyen élmények miatt olyan izgalmas borokkal ismerkedni.

Sokféle étel mellett beválhat, néhány közülük: lazac, tejszínes-gombás vagy spárgával készült csirkehús, endíviás kecskesajt, garnéla, homár, tengeri süllő, kaviár, nyelvhal – de bármilyen egyszerübb hal- vagy szárnyas étel mellett: kacsa és vad szárnyasokhoz is elképzelhető.

Konyári@Loliense 2006.**

elérhető áron is lehet nagy bordói cuvée-t készíteni...

A Loliense kapcsán is bizonyságot nyert, hogy nem kell feltétlenül elmennünk 10.000 Ft-ig (sőt Villányba vagy Szekszárdba sem), ha nagy vörösbort akarunk kóstolni, érlelt bordói fajtákkal, széles testtel, karakteres tanninokkal. Erre már alaphangon bizonyíték lehet a pincészet teljesen korrekt és baráti árú Cabernet Sauvignonja is. Konyári János részben a vörös Sigillum Loliense-nek (Lelle Pecsétje) köszönheti, hogy az év borásza lett 2008-ban.

Korrekt, nagyon jó ár/érték aránnyal jellemezhető bor. Szép egyensúly, kerek tanninok, cabernet-s, bordói jellegű füszeres jegyek jellemzik. Hétvégi fehérasztalos vacsorák, ünnepi ebédek méltó kísérője lehet sötét húsok mellé. Az idő előrehaladtával pedig csak szebb és szebb lesz. (A gyatrábban sikerült 2007-es esztendőben az elmaradt Sessio és Páva alapanyaga is a 07-es Loliensét dícséri, mely így egyszemélyben képviseli majd a pincészet csúcsborát.)

Sokoldalúan párosítható. Vadpástétom, fűszeres-fokhagymás báránysült, vad, steak mellé is illik.

Konyári@Sessio 2006.***

a merlot-nagyágyú

Elképesztően sötét, feketecseresznyére emlékeztető szín. Az ember a fény felé tartja, de mind hiába - a fénynek esélye sincs áthatolni a sűrű masszán. (Épp csak egész halvány pír jelzi, hogy a fény valamelyest megtörik benne.) Illatokban és (az első) ízben is stílusos, meleg, fűszeres bordóiság jellemzi, behízelgő felhangokkal...aztán végtelenül bársonyos és bájos ízhosszúságot kapunk, kellemes tanninokkal megspékelve, ami után káprázatosan elegáns, jól kivehető feketecsokoládés, kissé kávés ízű hártya marad a nyelvünk felületén.

(2007-ben nem készül valószínűleg.)

Vadhúsok, bélszín, steak, füszeres-fokhagymás báránysült mellett képzelhető el.

Konyári@Páva 2006.***

a különc nagy-vörös

Ugyan sokak számára még igen fiatal lehet, de talán már frissen, 2008-ban kóstolva is érezhető ennek a bornak a hihetetlen eleganciája, lefegyverző nemessége és különleges ereje. Illata semmihez sem foghatóan mély, bársonyos érzetű és elképesztően kellemes képeket ébreszt az emberben. Kóstolva egészen símogatóan selymes.

Nyoma sincs semmiféle Cabernet-s túlzó, fűszeres vagy pláne zavaró paprikás jellegnek, ami a hajdani alapanyag tökéletes érettségére utal (márpedig ez - különösen a későbbi érésű Cabernet Sauvignon vonatkozásában - a legnagyobb rákfenéje kontinentális klimatikai adottságaink mellett nevelt bordói házasításainknak, még a mediterrán jellegűnek dícsért Villányi, Szekszárdi lankákon is). - Mindez pedig, akárhonnan is nézzük Balatonlelle – Kishegy terroirjának meggyőző erényeit igazolja. Nem tapasztalható itt semmiféle temperamentumos villányi vagy épp szekszárdi hangulatú, folytó komplexitás tanninokban vagy savakban (mely sajnos számos gigászi, ám sokszor erőltetett, lomha 2006-os vörösszörnyben jellemző). Számomra tehát 100 %-ig igazolást nyert, hogy a bordói fajták Dél-Balatonon ugyanúgy képesek nagy dolgokra Bordeaux főfajtáival, mint a már említett zászlóshajós vörösboros borvidékeink, sőt... Letisztultság. Csodálatos, kellemes, selymes ízek a szájban, szép lecsengéssel. Kicsit talán a test, a savak nem olyan határozottak első kóstolásra, a forgalomba kerüléskor, de ezzel együtt annál elegánsabbak, és a palackban bizonyára sokat fejlődnek még (sőt néhány hónap múltán, újrakóstolva már érzékelhetően karakánabbak, markánsabbak). Hazai fronton egy kiemelkedő cabernet-ről van szó, ez kétségtelen! (Aki azonban ki szeretné próbálni a fent leírt, nem mindennapi élményt, annak sajna igen mélyre kell nyúlnia a zsebében...)

(2007-es évjárata valószínűleg nem lesz.)

Szarvasgerinc, füszeres báránysült, bélszín vagy steak mellett képzelhető el leginkább.

X

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább