X

KONYÁRI

Ripka Gergely

In Franc we trust

Vegyes magyar sor, vakon

A bordói fajták körüli hype eljutott idehaza arra a nyugvópontra, hogy mi magyarok szakmán belül kiemeltünk közülük magunknak egyet. Nem akarok rosszmájú lenni, de mintha lenne benne valami kizárásos alap is: a kaberné túl éles, a merlot gyakorta túl lekváros, ha drága bort akarunk készíteni belőle. A franc viszont mindig megmarad szolidan középen. Nehéz rajta fogást találni, minden évjáratban biztonságosnak tűnik. Bevallhatom, hogy én soha nem voltam a fajta elvakult rajongója. Sőt, ahogy telik-múlik az idő gyakorta vélem érteni, miért lett a kemény cabernet sauvignon a világsiker, s egyúttal nagyon tudom szeretni a merlot testét, gyümölcseit is. Ám a franc valahogy nehezen győz meg. Pedig tényleg sokkal disztingváltabb két fiatalabb bordói rokonánál, melyek amellett, hogy örököltek tőle tehetséget, mindketten képesek voltak valamire, amire a franc nem: egyéniségek lettek a világban fajtaborként is. A Cabernet franc a biztonságra utazik. Fűszerei, gyümölcsei is finomak, de épp visszafogottsága miatt nagyon-nagyon ritkán kapok tőle igazán maradandó élményt, amiért nem csak pár percig vagyok képes rajongani. No, de majd nekünk magyaroknak sikerül! Sikerül?

Tovább

Ripka Gergely

Tenyérnyi Toszkána Lellén

Elejétől a végiég mozgalmas és élményekben, fordulatokban gazdag év volt 2014 (azt hiszem a borászoknak sem kevésbé). Tokaj Kalauz, 13.5 forgatások....de leginkább a kirándulások tették színessé; a sok tokaji látogatás, de másutt is: például Konyári Daniéknál is Rádpusztán (Ikon) és Lellén! A Kishegyen időzve végig olyan érzésem volt, mintha nem is Magyarországon lennék, hanem valahol elveszve a Mediterráneumban. - Virágzó leánderek mindenütt, tiptop feldolgozó és pince, a távolban pedig a napsütötte vagy épp felhővel árnyékolt víztükör. Mindez egy profin, szerényen, mégis szenvedéllyel működtetett családi borászatnak, Konyáriéknak köszönhető. Talán nem is a borok maguk varázsoltak el, hanem a több évtizedes alázatos és tudatos munka, a tájba illeszkedő értékek fogtak meg igazán az elejétől a végéig.  De a 2011-es vörösboraikra ugyanúgy érdemes lesz odafigyelni: Királyok, Evangelista, Páva...Alfától az Omegáig. Idén egy érettebb boruk is nagyon megfogott: a Tulipán első évjárata.

Tovább

Ripka Gergely

Konyári Lolipop Rosé 2013

Epres, cukorkás, édeskés, picit vegetális illat. Ízben érezhető a felszínen némi édeskés cukrosság. Könnyed, laza buborékok, nem túl intenzív gyöngyözés. Laza szerkezet a laza külső mellé. A nyaramat simán lekísérném vele bármikor. Ezentúl egyébként fehér változat nem, csakis rosé lesz a Lolipopból.

Tovább

Ripka Gergely

Konyári Sauvignon blanc 2012

Karalábé, zeller, szénsavas üdítőitalok illata. Ízre elképesztően izmos sav még a fajtához képest is (egy Sancerre megirigyelné). Hosszú és meglepően széles ívet húz az íz, végén határozott hordóval. Vegetális fajtajegyek, tetszetős egyvelegben.

Tovább

Ripka Gergely

Konyári Fehér Loliense 2012.

Ultimate nyári bor. Krétás illat. Ízre sűrűbb, feszesebb a megszokott elődöknél. Nagyszerű lendület, mely mellé üdeség is társul és most egyáltalán nem mutatkoznak hordós, battonage jegyek. Érett, harapható gyümölcsök teszik még élvezetesebbé, gazdagabbá.

Tovább

Ripka Gergely

Konyári Jánoshegyi Kékfrankos 2011.*

Csodálkozom, hogy a Kornyári borok ilyen kevés figyelmet kapnak, pedig a megszokott villányi, szekszárdi vörösek tengerén túl szerintem sajátos stílust képviselnek ezek a dél-balatoni vörösök. Itt van mindjárt egy izgalmas Kékfrankos! – Picit puncsos, rumos, meggyes-túrós süteményes illat, kellemes hordóval, de mindemellett precíz arányokkal, kifogástalan eleganciával. Ízre is a meggyes, cseresznyés összjáték tölti ki szépen. Nagyon izgalmasak friss gyümölcsei, miközben egy kivételesen komoly, érlelt kékfrankosról van szó. Remélem, lesz még lehetőség találkozni vele.

Tovább

Ripka Gergely

Konyári Loliense vörös 2009

Nagyon zárkózott illat: szellőzve diszkréten fűszeres, tejszín, cappucino. Ízre bordóias, eléggé bőrös, sonkás. Jó egyensúly, de relatíve kevés benne az izgalom. Lassan is nyílik ki a bor. Tanninjai mindazonáltal simogatóak, konyárisan étcsokoládés utóíz. Elegáns savérzet.

Tovább

Ripka Gergely

Konyári-variációk

veres álmok dél-balatonon

Dél-Balatonról Konyáriék hosszú ideig nagy kedvenceim voltak. Fehérben Szárhegyeik, vörösben Loliense-től fölfelé sokféle izgalomba sikerült belefutnom (Páva/06, Sessio/06). Azok a borok egyértelmű bizonyítékként szolgáltak arra vonatkozóan, hogy Villány és Szekszárd mellett bizony Dél-Balatonon is készülhetnek nagy formátumú vörösborok. Érettek, húsosak, déliesek. Egy ideig aztán elkerültek (nagyobb) boraik, de most sikerült egy egész sor vöröset végigkóstolnom. A különálló IKON pincében a történet 2000 Ft alatti fehér, rosé és vörösekkel indult, de mára ott is megjelentek az egészen komoly és figyelemreméltó csúcsra szánt vörösek. A Tulipán 8-as évjárata ugyan fiatalon, paprikásan kevésbé, de idővel sok szépséget mutatott. Az Evangelista pedig hazai Cab.franc-ok közt szerintem megkerülhetetlen klasszis két évjárat óta. Rövid jegyzetek nyomán ilyennek mutatkoztak legutóbb:

Tovább

Ripka Gergely

Konyári Szerecsen 2011.

Nem rég a Gault&Millaus srácokkal emaileztünk arról, ki melyik 2000 Ft alatti vöröset tartja a bestbuyok bestbuy-ának mostanság. Nekem ez a Kékfrankos-Merlot volt az egyértelmű etalon.
Szemtelenül fiatal szín, széleken lilás bíbor árnyalattal. Alapvetően illata is friss palackozás benyomását kelti, bár sokminden akad benne: bőr, animalitás, szilvakompót, földesség (lehet kövezni, de engem kicsit Burgundiára emlékeztetett), kakaópor, nyomokban mák, melegedve és szárazpróbában aztán (számomra egyértelműen) szép, egészséges alapanyagot sejtető tiszta és lédús ribizliszósz. Ízben feszes, koncentrált és meghökkentően jól kitöltött bor. Vannak tannijai, van karcsúbb, de megnyerő teste, van jó hossza, lecsengése, s mindez kiváló arányérzékkel, igényes hordóval, csonthéjas gyümölcsök kedvességével, fűszerek izgalmával, modern és tetszetős formába öntve. Végén a kesernye ad neki pici komolyságot, miközben több, mint jól fogyasztható italról van szó. S nem lehet elmenni a tény mellett sem, hogy még nagyon fiatal borról van szó, egy éve sincs palackban.

Tovább

Ripka Gergely

Ikon Tulipán 2008.*

Bordói fűszerek, paprika és bors. Újvilágias újfa (kókusz és vanília). Piros bogyós gyümölcsök adta díszek az illatban. Ízben Cabernet-s fűszerek: paprikalekvár, húsos, vastag, szép és elegáns savérzet. Nem hittem volna az első kóstoláskor egy éve, hogy ez a bor lesz nagyobb is. Meglepett. Fölnőni látszik árához.

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább
Rákóczi Aspremont Kúria, Mád

Ripka Gergely

Tovább