Cabernet, merlot és franc. Mély rubin szín, de a kora nem látszik megjelenésében. Érdemes szellőztetni. - Illatban hordófűszerek, édes fűszerek, kis paprika, mák, fekete bors, kis dohány, babér, csupa mély bordói jegy, moderáltan, elegáns pörkölési jegyekkel. Ízben is telt, széles, nagy test, komoly, szárító tannin, de szépen illeszkedő alkotóelemekből áll össze. Jól áll neki a hordó is. Lecsengésben jönnek az illatban érezhető bordói fűszerek, borssal, paprikával, mákkal, és bevillan egy kis oda nem illő pincés jegy is, amitől el tudok tekinteni, ha muszáj... Összességében profin elkészített magyar vörös, a pincétől megszokott minőségben.

Rég találkoztunk. Azóta sokat tisztult az arculat, a tartalom és a stílus, azonban változatlan (Chardonnay, Sauvignon és Olaszrizling). Illatban csupa balatoni jókedv, mandulavirág, fehér húsú őszibarack, zamatos, érett gyümölcsök, megnyerő tisztaság. Ízben frissítő, (hidegen) szinte metsző sav, de aztán kerek, élmentes és nagyon itatja magát. Az őszibarackos zamatok itt is meghatározóak, de szárító, penge savakkal köszön el. Profi munka. Nem kell túlhűteni. Remekül oltja a szomjat és magyarázni sem kell: jöhet a következő pohár...!

Direkt és populáris málna, eper, tutti-frutti, de elegánsan, semmilyen szinten nem zavaróan. Ízben sok gyümölcs, közepes hossz, sok friss, gurulós pirosas gyümölcs, paradicsom és fűszerek, bonyolítások nélkül, épp elégséges beltartalom és roppanó sav. Igazi könnyed, tavaszi szomjoltó, ami fröccsel is, magában is ideális a mindennapok és az otthonlét átvészelésére.

A bordói fajták körüli hype eljutott idehaza arra a nyugvópontra, hogy mi magyarok szakmán belül kiemeltünk közülük magunknak egyet. Nem akarok rosszmájú lenni, de mintha lenne benne valami kizárásos alap is: a kaberné túl éles, a merlot gyakorta túl lekváros, ha drága bort akarunk készíteni belőle. A franc viszont mindig megmarad szolidan középen. Nehéz rajta fogást találni, minden évjáratban biztonságosnak tűnik. Bevallhatom, hogy én soha nem voltam a fajta elvakult rajongója. Sőt, ahogy telik-múlik az idő gyakorta vélem érteni, miért lett a kemény cabernet sauvignon a világsiker, s egyúttal nagyon tudom szeretni a merlot testét, gyümölcseit is. Ám a franc valahogy nehezen győz meg. Pedig tényleg sokkal disztingváltabb két fiatalabb bordói rokonánál, melyek amellett, hogy örököltek tőle tehetséget, mindketten képesek voltak valamire, amire a franc nem: egyéniségek lettek a világban fajtaborként is. A Cabernet franc a biztonságra utazik. Fűszerei, gyümölcsei is finomak, de épp visszafogottsága miatt nagyon-nagyon ritkán kapok tőle igazán maradandó élményt, amiért nem csak pár percig vagyok képes rajongani. No, de majd nekünk magyaroknak sikerül! Sikerül?

Elejétől a végiég mozgalmas és élményekben, fordulatokban gazdag év volt 2014 (azt hiszem a borászoknak sem kevésbé). Tokaj Kalauz, 13.5 forgatások....de leginkább a kirándulások tették színessé; a sok tokaji látogatás, de másutt is: például Konyári Daniéknál is Rádpusztán (Ikon) és Lellén! A Kishegyen időzve végig olyan érzésem volt, mintha nem is Magyarországon lennék, hanem valahol elveszve a Mediterráneumban. - Virágzó leánderek mindenütt, tiptop feldolgozó és pince, a távolban pedig a napsütötte vagy épp felhővel árnyékolt víztükör. Mindez egy profin, szerényen, mégis szenvedéllyel működtetett családi borászatnak, Konyáriéknak köszönhető. Talán nem is a borok maguk varázsoltak el, hanem a több évtizedes alázatos és tudatos munka, a tájba illeszkedő értékek fogtak meg igazán az elejétől a végéig.  De a 2011-es vörösboraikra ugyanúgy érdemes lesz odafigyelni: Királyok, Evangelista, Páva...Alfától az Omegáig. Idén egy érettebb boruk is nagyon megfogott: a Tulipán első évjárata.

Epres, cukorkás, édeskés, picit vegetális illat. Ízben érezhető a felszínen némi édeskés cukrosság. Könnyed, laza buborékok, nem túl intenzív gyöngyözés. Laza szerkezet a laza külső mellé. A nyaramat simán lekísérném vele bármikor. Ezentúl egyébként fehér változat nem, csakis rosé lesz a Lolipopból.

Karalábé, zeller, szénsavas üdítőitalok illata. Ízre elképesztően izmos sav még a fajtához képest is (egy Sancerre megirigyelné). Hosszú és meglepően széles ívet húz az íz, végén határozott hordóval. Vegetális fajtajegyek, tetszetős egyvelegben.

Ultimate nyári bor. Krétás illat. Ízre sűrűbb, feszesebb a megszokott elődöknél. Nagyszerű lendület, mely mellé üdeség is társul és most egyáltalán nem mutatkoznak hordós, battonage jegyek. Érett, harapható gyümölcsök teszik még élvezetesebbé, gazdagabbá.

Csodálkozom, hogy a Kornyári borok ilyen kevés figyelmet kapnak, pedig a megszokott villányi, szekszárdi vörösek tengerén túl szerintem sajátos stílust képviselnek ezek a dél-balatoni vörösök. Itt van mindjárt egy izgalmas Kékfrankos! – Picit puncsos, rumos, meggyes-túrós süteményes illat, kellemes hordóval, de mindemellett precíz arányokkal, kifogástalan eleganciával. Ízre is a meggyes, cseresznyés összjáték tölti ki szépen. Nagyon izgalmasak friss gyümölcsei, miközben egy kivételesen komoly, érlelt kékfrankosról van szó. Remélem, lesz még lehetőség találkozni vele.

Nagyon zárkózott illat: szellőzve diszkréten fűszeres, tejszín, cappucino. Ízre bordóias, eléggé bőrös, sonkás. Jó egyensúly, de relatíve kevés benne az izgalom. Lassan is nyílik ki a bor. Tanninjai mindazonáltal simogatóak, konyárisan étcsokoládés utóíz. Elegáns savérzet.